Jól mutat a pirosnál, ha egyhelyben állva egyensúlyozol, amíg vált a lámpa, és elsőként lősz ki, fixivel ráadásul nem is nehéz ez a gyakorlat. Az egyensúlyozás azonban nem emiatt fontos, ez csak az eredmény.

Leglátványosabban a pályakerékpárosoknál figyelhető meg, ahol az a cél, hogy a másik versenyző kerüljön előre, és így szélárnyékban spóroljon az ember a végső sprintig. 

Montizásnál legalább ennyire fontos, hogy a kerékpár megállásakor egyensúlyba tudjuk magunkat tartani, anélkül, hogy kilépnénk az SPD pedálból. Ilyen lehet, ha elesik körülöttünk valaki, akadályhoz értünk, vagy nem vagyunk biztosak abban, hogy azonnal át akarunk-e vágni valamin.

A technika ugyanígy városban is segíthet, ha megáll előtted valaki, és hirtelen újra kell indulni, kis sebességű manővereknél, kikerülésnél, vagy megfordulásnál. Nagyobb tempónál a kerekek folyamatosan mozognak mindkét irányba szinte láthatatlan mértékben, így maraduk talpon. Ahogy csökken a sebesség, ez az egyensúlyozás egyre inkább észrevehető és tudatos folyamat lesz. 

A gyakorláshoz először érdemes egy kicsit emelkedő, területet választani, ahol az eldőlés nem jár sérüléssel várhatóan. Tehát réten ösvény, kis domb kövek nélkül, garázsfeljáró, néptelen utca, ilyesmi. Érdemes lehet a guminyomással is kicsit csalni, a kisebb nyomás mellett könnyebb a bringán maradni. Montival a legkönnyebb elkezdeni, a vastagabb gumik, és egyenes testtartás sokat segítenek. Ha SPD pedállal próbálkozol, akkor azonnal ki kell tudni venned a lábad, ha ez nem megy, akkor vagy tegyél fel egy sima pedált, vagy ne kattintsd be a lábad. Válassz egy olyan sebességfokozatot, ami már jelent ellenállást az emelkedőn, de még könnyen meg tudod hajtani. 

Ha mindezzel elkészültél, jöhet a gyakorlás. Laza kéz, nem szorítjuk a kormányt. A törzs amennyire lehet egyenes, a tekinteted előre néz, és próbálj meg fixírozni valamit szemmagasságban. Állj fel a pedálra, lassan indulj el felfelé, majd lassíts vissza közel álló helyzetbe. Amikor ez már megy, próbálj úgy megállni, hogy a lábad enyhén be van hajlítva, és az elöl levő lábaddal ellentétes irányba kormányozz. Tehát bal láb elöl, azzal tudsz erőt adni, kormány jobbra fordítva. Tekintet még mindig szemmagasságban fix ponton, nem nézel le. Ha érzed, hogy elveszted az egyensúlyod, engedj a pedálon, gurulj hátra, majd előre pár centit. Tekintet marad. A kormányt lehet határozottan, nem görcsösen mozgatni, miközben a testsúlyod végig a középcsapágy felett van, nem mozogsz előre vagy hátra. A féket nagyon óvatosan kell húzni, amikor nyomod a pedált, ezzel egy ellentétes erőt alkalmazva. 

A következő lépés ezeknek ismétlése, fokozatosan közelítve a valós viszonyokat, azaz normális keréknyomás, emelkedő nélkül, és akár másfajta bringával. Szerencsés esetben nagyon hamar már a piros lámpánál is tudsz pár másodpercet billegni, vagy akár megvárni a lámpaváltást. Azért egy kérés: ha áll melletted valaki, akár autó, akár másik bringás, ne gyakorolj... Sok sikert, találkozunk a lámpáknál!

A ciklokrossz és monti versenyek egyik leglátványosabb eleme, amikor a versenyző az akadályt nem a kerékpárrol leugorva, futva győzi le, hanem kerékpárjával átugratja. A gyakorlat haszna nem teljesen egyértelmű, hiszen pl. a CX Világkupán az élversenyzők inkább futottak a palánkokon át, de mégis látványos, és különösen városban hasznos lehet, ha egy gödröt, vagy nagyra nőtt villamossínt egy laza mozdulattal át tudunk ugrani. Az alábbi videóban négy egyszerű lépésre bontják le a műveletet, így részleteiben lehet megtanulni, akár ingázás közben is, kihasználva az akadályok adta lehetőséget:

Az ember önmagában nem a leggyorsabb élőlény a Földön, de kis segítséggel, azaz a kerékpárral a leghatékonyabb mozgásrendszerek egyikét birtokolja. Ahogy az agyunk kapacitása sem végtelen, de egy kis segítséggel sokkal jobbá tehetjük. Steve Jobs fiatal volt még, amikor erről elmélkedett, és ugyan nem vagyok Apple rajongó és terméktulajdonos sem, az elmélet tetszik. Zseni volt, ez kétségtelen, nyugodjék békében.

Felmérések szerint a rendszeres, közlekedési célú kerékpározást legtöbben a gyakori defektek, és az ebből adódó kellemetlenségek miatt hagyják abba. Ez a mondat jutott eszembe, amikor ma reggel a dunaparti kerékpárúton éppen belsőt cseréltem defekt miatt. Mi a teendő, mi szükséges a javításhoz és hogyan lehet csökkenteni a kellemetlenség esélyét is?

Tekersz az úton, süti a nap a hátad, kerülgeted a gödröket és jól érzed magad. Jól indult a nap. Tudod, hogy ha nem ültél volna bringára, akkor morcosan kavargadnád álmos fejjel te is a kávét a melóhelyen, de így csak a minél előbbi szénhidrát pótlásra gondolsz. Egy szisszenés zavarja a csendet, és megtörik a bringád lendülete. Defekt. Sose jön jókor, de ha felkészült vagy, ez pár perces fennakadást okoz csupán, és folytathatod utadat. Defekt esetén az első teendő, hogy félre áll az ember az útból, keres egy csendes, lehetőleg tiszta helyet, hiszen műhelyfeladat következik. Ha nem gyorskioldós a kerék, akkor rögtön szükség is lesz egy jellemzően 15-ös kulcsra, az eltávolításhoz, míg gyorskioldóval a kerék kivétele egy másodperc. Hátsó defekt esetén érdemes a legkisebb fogaskerékre váltani, így a lánc érintése nélkül lehet ki-be rakni a kereket. A kerék kivétele után szükség van 1-2-3 gumileszedőre, ami szintén a kerékpáros felszerelés alapvető eleme, az ára kb 300-1000ft között mozog. A külsőt elég egy oldalon leszedni, és mielőtt kirángatnád a belsőt, fel kell fújni, hogy megnézd, mi okozta a defektet. Legtöbbször felütés, de az is lehet, hogy belementél valamibe, és ki kell szedni a szilánkot, tüskét a külsőből. Ha ez megtörtént, akkor jöhet a belső javítása vagy cseréje. (Itt egy videó, hogy lehet szerszám nélkül levenni a külsőt.)

Ha időnk engedi, és a lyuk nem túl nagy, ellenben szép az idő, érdemes megragasztani a belsőt, ez kb 3-4 perces művelet. Ez sok embernek nem megy, pedig alapvetően egyszerű feladat: a lyukat körbe kell csiszolni a defektjavító készletben található csiszolópapírral, nagyjából kétszer akkora helyen, mint amekkora a folt. Utána jön a ragasztó, ezt a csiszolt terület nagyságának megfelelően kell felkenni, kb egy fél borsónyi mennyiséget. Ilyenkor szoktam még ellenőrizni egy kis pumpálással, hogy középen van-e a lyuk, kis buborék jelzi a helyét. A ragasztó felvitele után kb 2-3 percet legalább várni kell, hidegben kicsit többet. Ha már nem nedves, akkor kell a foltot rátenni (az alufólia eltávolítása után), majd jó erősen rányomni. Nem a nyomás időtartalma, hanem az ereje számít! ha sikerült jól rányomni, akkor egy próbafújással lehet ellenőrizni a sikert. 

Innentől ugyanaz a művelet belsőcsere esetén is, a belsőt enyhén felfújva visszatesszük, a szelepnél kell elkezdeni a külső visszapattintását, vigyázva, hogy a szelep ki ne szakadjon, és a külső sehol ne csípje be a belsőt. Ha sikerült visszarakni a külsőt, akkor kb 1-2 barra fújva érdemes körbepattogtatni a földön, hogy rendesen beálljon, és ellenőrizni, hogy normálisan áll-e a külső. Ezután nincs más dolgunk, mint visszarakni a kereket, beállítani a féket, rögzíteni a tengelyt, majd felpumpálni a kellő nyomásra.  

A lyukas belsőt csak akkor dobjuk el, ha már legalább 3 folt van rajta, vagy nagyok a lyukak, esetleg elöregedett az anyaga és repedezik, nem tartja a nyomást. Ennek egy oka van, a környezetvédelem, hacsak nem versenyzünk, egy ragasztott belső ugyanazt tudja, mint az új. 

Mégegyszer nézzük a szükséges eszközöket, sorrendben: (kerékkulcs, 15-ös), gumileszedő, foltkészlet, tartalékbelső, pénz, és egy energiaszelet, vagy müzli, aminek a csomagolása arra is alkalmas, hogy a megrepedt vagy kivágott külsőt belülről megerősítsük hazáig.

És végül, hogyan lehet elkerülni a defektet? Első, és legfontosabb a jól eltalált guminyomás. Én 80+ kilogrammal eleve mindig a maximumra fújom a gumit aszfalton, ami a ciklokrossznál 4,5 bar, országútinál 9-10 bar. A lapos gumi könnyebben lesz áldozata becsípődésnek és felütésnek. Kerékpárkezelés technikai kérdés, de a gödrök kikerülése, súlypont áthelyezése padkán csökkenti a kerékre nehezedő nyomást. Végül a legegyszerűbb megoldás egy "defektálló" külső beszerzése, ami ugyan nehezebb, mint egy átlagos gumi és drágább is, de legalább nem kell majd télen, lefagyott ujjakkal feszegetni a külsőt a felniről.

Defektmentes tekerést az idei évre mindenkinek, aki még kitart a hűvös ellenére! 

Korábban már írtam a lapos kerék problémáiról, azaz a nagyobb gördülési ellenállásról és a fokozott defektveszélyről. Jelenleg nincs más megoldás, mint rendszeresen ellenőrizni a nyomást és pumpálni. Nem biztos azonban, hogy ez örökké így lesz. A Kickstarter oldalon keres támogatókat a The Pumptire Team új szabadalmukhoz, mely ezt a problémát örökre megoldaná. Első körben két városi gumit fejlesztenének ki, melyek saját magukat pumpálnák fel menet közben, az előre megadott nyomásig.

A tervük kivitelezéséhez 250.000 dollárt szeretnének összeszedni, ami terveik szerint 5000 gumi legyártását teszi lehetővé (azaz 50 dollár egy gumi). A fejlesztési összeg fedezné a tervezés befejezését, a tesztelést, a gyártóeszközök beszerzését, és az alapanyagok beszerzését. A gumi előzetes megvásárlásával lehet a projektet támogatni, és a két nap alatt, amióta láttam a linket, kb 2000 dollár már pluszban össze is gyűlt, de még így is jócskán szükség van a támogatásra. Akinek esetleg szimpatikus a projekt, itt vásárolhat a még nem létező, de igéretes termékből.