Alig pár nappal a CX VB után, amit ismét a cseh Stybar nyert, már a 2011 őszi trendek kerülnek előtérbe. Nincs szó világrengető újdonságokról, valószínűleg őszig még sokkal több fejlesztés várható. A legtradícionálisabb kerékpárszakág néhány éve az érdektelenség mocsarába süllyedt, de a kerékpározás reneszánsza új lökést adott a sportág télies ágának.

1. Szíjhajtás

A motorok között már régóta elterjedt az ápolást nem igénylő, mégis tartós szíjhajtás, és nem kétséges, hogy a rendkívüli igénybevételnek kitett CX kerékpárokon is hamarosan elterjed ez a megoldás, különösen a téli edző és ingázó modelleken. Egyik ilyen fejlesztés a Gates Drive System, ami 245 dollárért nem olcsó, de az igért előnyök tükrében ez nem is kimondottan sok. A hátrány ugyanaz, mint a motoroknál: az áttétel nem változtatható olyan könnyen (bár egy agyváltó ezt is megoldja, ha a súly nem annyira szempont.) A legfontosabb előny pedig, hogy nem lesz sáros a lánc, nem nyúlik, és nem szükséges ápolni.

Videók ITT

2. Fixi - egysebességes krosszbringa

Az Egyesült Államok nemzeti bajnokságában frissen bemutatkozott kategória szintén jól követi az alulról érkező trendeket. Az érzékeny országúti váltók és rendszerek sok nehézséget okoznak sárban, nem véletlen, hogy az alig egy órás versenyeken gyakori a kerékpárcsere. Az egysebességes ciklokrosszok valószínűleg más pályakialakitást igényelnek, mint a mostani meredek emelkedőkkel nehezített pályák, különösen a nőknél és az amatőr versenyeken, ahol sűrűn csattog a váltó amint emelkedik a terep. A sprint befutóknál is jelent némi hátrányt, bár ez meg inkább az elit férfimezőnynél érdekes. Egyértelmű előny a kisebb súly, költség, karbantartás igény és alacsonyabb vételár, nem beszélve az egysebességes bringákon átélhető extra élményről, amit a domborzat legyőzése jelent.

3. Tárcsafék

A szezon előtt hirtelen hozott szabály a tárcsafékekről talán túl későb érkezett a versenyzők és gyártók számára, de néhány gyártó kihasználta a lehetőséget, és a középkategóriás ciklokrossz bringákon már megtalálható a tárcsafék. A fékerőben történt előrelépés lenyűgöző, és a sárnak is több hely marad a vázban. Ugyanakkor ezek a rendszerek még messze nem elég kifinomultak az élsportolók igényeihez, így marad nekünk, a kevesebbet kockáztató, biztonságra törekvő kocabringásoknak. Az idei évben talán a montisoknál szinte alapértelmezett hidraulikus fékek is elterjednek, aminek egyik akadálya, hogy a fékváltókarokat is igazítani kell ehhez.