A címet Parti Andrástól loptam, aki sajnos az alsó véget tapasztalta meg a hétvégi XCO versenyen Csehországban, míg Benkő Barbi a múltkori EB-s kudarc után domborított nagyot. És hogy milyen volt nézőként ez a verseny? A hazai pályán győzelemmel bizonyító Kulhavy 20.000 drukkere között? Talán lehet sejteni, hogy nem unalmas... (aki nem szeret sokat olvasni, annak ajánlom ezt a videót:)

Kora tavasszal már voltunk egyszer Csehországban világkupa versenyt nézni, akkor éppen ciklokrossz szakágban, az aktuális cseh világbajnok, Stybar parádés győzelmével. Bár csontropogtató hideg volt, több ezren szurkoltak a hazai pálya lejtését kihasználó cseh versenyzőnek, szinte Tour de France hegyi befutó hangulatot teremtve, leszámítva azt, hogy itt szinte mindenki egy emberként, egy embernek szurkolt. Sokszor nem is láttuk, csak hallottuk hol tart a pályán. A történelem úgy alakult, hogy Csehország újra otthont adott egy kerékpáros világkupa futamnak, ezúttal a még népszerűbb XCO, azaz montis szakágban, és mit tesz isten, hát megint egy cseh srác számított a legesélyesebbnek. Ha még azt is hozzáadjuk, hogy több magyar versenyző is indult, és amúgy is a "környékről" vett ebayen az edzőtárs egy bringát, nem volt kétséges, hogy kerülünk hazafelé Novo Mesto irányába. 

Az egész egy hete, az osztrák Friedens Marathonon lett végleges. Hazafelé a verseny után az edzőtársam a frissen eladott országútijának keresett utódot telefonján, és jó ötletnek tűnt akkor kipróbálni egy ebay-es biddelő szoftvert. Mire Bábolnán az autópálya mellett végeztünk a sporttáplálkozással, már vett is egy bringát - nem teljesen szándékosan. Akkor meg is egyeztünk az útról, vasárnap reggel bringavásárlás, délután pedig XCO futam Csehországban, kellemest a hasznossal.

Most nem részletezem, milyen jól néz ki a hirtelen felindulásból vett Specialized országúti, de érdekes, hogy ez a márka aznap még többször szóba került. A verseny helyszínére vasárnap a női befutó időpontjában érkeztünk, sajnos éppen lemaradtunk hazánk lánya, Benkő Barbi szenzációs második helyéről, amivel együtt a világkupában is második helyre lépett az U23 mezőnyben. Nem is tudom, mikor volt magyar kerékpárversenyző ilyen előkelő helyen utoljára... Becsüljük meg nagyon ezt a lányt, és jó lenne, ha a rendőrök is inkább segítenék a felkészülésben, hiszen ilyen közel még sosem álltunk ahhoz, hogy magyar sztárt avassunk!

A férfiak versenyéig volt még egy kis idő, a már akkor tízezres tömeg egyszerre áramlott az étkezősátrakhoz, így nekünk nem maradt más, mint végignézni a csapatkamionokat. Profizmus, profizmus és profizmus. Nem csak a pénzben kifejezhető dolgokra értem, bár kétségtelen, hogy képeslapok, poszterek, szóróanyagok a versenyzőkről inkább csak a nagy csapatoknál vannak, de az látványos volt, ahogy az éppen nem használt bringákat a közönség felé rakták ki, lássák a szponzori támogatást, és kedvesen válaszoltak a legtöbb kérdésre. A versenyzők is a nagyközönség szeme előtt melegítettek, vagy vezettek le, szó sem volt verseny utáni ejtőzésről, ültek fel szépen a bekészített görgőre a lányok is. A férfiak egy órával a rajt előtt kezdtek melegíteni, az egyik versenyző éppen 300 watt körül hajtott és melegített olyan pulzussal, amivel nekem gondot okozna 20-al közlekedni...

A Specialized sátor nem véletlenül volt az egyik legnagyobb: kiállították többek között az országúti bringákat is, és fél órás autogram osztogatás is volt, Kulhavy és Roman Kreuziger részvételével. Megrögzött országútisként én tőle kértem egy szignót, de a csehek legalább ennyire, ha nem jobban oda voltak a montis fiúért is. Meglátogattuk az Euro Cube One sátrát is, de látva, hogy a mi versenyzőinket nem ugrálja körül tíz segítő, inkább békén hagytuk őket felkészülni, nehéz percek álltak még előttük. 

A két órás szünetben nem akart fogyni a táplálékos sátrak előtt a sor, így inkább egy sör és némi perec mellett döntöttünk, ne zsírból kelljen végignézni az eseményeket. A köves lejtők felé haladva láttunk egy cuki gyerekfutamot, kis futóbringákkal csaptak  egy külön versenyt vagy húszan, majdnem sikerült is lefényképeznem a rajtot, de egy méhecske eltalált. Ettől volt egy kis fejvakarászás, néha allergiás vagyok a csípésre, így oldalogtam a mentőautó körül, de  úgy nézett ki, megúszom (nem úsztam meg, felpolcolt bedagadt lábbal fekszem éppen). Közben már csak pár perc volt a rajtig, Parti András a 39-ik helyről indult, ami jó előjel a megcélzott Top30-as helyezéshez. A lelátók felől már hallottuk a tömeg ordítását, a rajtból a legjobban a Kulhavy jött el. Nagy volt a nyomás, 14 éve nem rendeztek világkupát a szakágban a cseheknél, vezette a ranglistát, és mindenki a győzelmet várta tőle - na nem alaptalanul. A rajt után rögtön meg is lépett, és pár másodperces előnnyel elkezdett szólózni. A 20.000 fős tömeg végig kísérte a zajgépekkel, volt köztük láncfűrésztől kezdve kétkezes kereplőkig és légkürtig minden. Oda se kellett nézni, hogy tudjuk, merre jár a pályán. Hétköznapi amatőrnek elképzelhetetlen, milyen érzés lehet otthon, világkupán vezetni, miközben minden méterre 5 ordító szurkoló jut (kb. 4 km volt egy kör). Látszott is, hogy motivációban nincs hiány, az előnyt csak növelte, néha már bántóan messze volt tőle a második Schurter, annyira fölényes volt a cseh. Mögöttük Absalon és Hermida vívott elképesztő csatát, közülök Absalon bírta jobban a végét, és szerezte meg a harmadik helyet. 

És mi történt a magyarokkal? Parti András sokáig elég jól ment, szurkoltunk is neki a pálya különböző pontjain, bár azért ez nem volt olyan, mint amit Kulhavy kapott a helyi közönségtől. Aztán egyszercsak eltűnt, és azt már csak itthon tudtuk meg, hogy nem véletlenül intették ki az utolsó körben, technikai hiba, a villa lock-out-ja és egy defekt miatt a 60. hely mögé csúszott - ami tényleg pech, a CSC segítségével végzett watt alapú edzésnek is köszönhetően igazán szépen fejlődött az utóbbi versenyeken, talán most hétvégén már egy top20-as hely is összejön neki? Szurkolunk! A másik magyar mezben tekerő versenyzőnk Buruczki Szilárd volt, a hazai montis versenyek hőse, akinek szintén próbáltunk biztatással segíteni, és látszott is, hogy igen keményen hajtja magát, 3 pontot azért hozott is hazánknak a kvalifikációhoz. Lehet, hogy kicsit több szövetségi támogatást érdemelne ő is? Ezt csak az illetékesek tudják. 

Egy ilyen verseny maradandó élmény, nem csak a versenyzőknek, hanem nekünk is. A csehek hoty-hoty biztatása, az ezerféle zaj, és persze a világ legjobbjainak látványa bőven megérte a kitérőt, bár kicsit science-fiction továbbra is, hogyan képesek ilyen tempót menni. Na de ezért vannak ők szalagon belül kerékpárral, mi meg kívülről szurkolunk, amikor csak lehet! Sok sikert minden magyarnak az utolsó olasz futamon!