Pontosan egy hete említettem, hogy az idei szezont úszással alapozom, aminek létjogosultságát nem minden kerékpáros osztja. Mint az autóknál a köbcentitörvényt (A köbcentit semmi nem helyettesítheti, csak még több köbcenti), a kerékpárosoknál a kilométereket kezelik sokan konzervatívan, mélyen hisznek a mennyiség mindenhatóságában.
A víz és a kerékpárosok kapcsolata nem felhőtlen, néhány kivételtől eltekintve. A triatlonosokat emiatt sokan nem is tartják "igazi kerósnak", bár hosszútávú időfutamot kevés mezőnyben megbújó amatőr tud úgy menni, mint ők. A triatlonosok testfelépítése is más, a futás még szálkásabbá teszi őket, az úszásnak köszönhetően pedig valamiféle felsőtesttel is rendelkeznek, szemben az átlagos kerékpárversenyzőkkel, ahol 180 cm-re a 65 kg még szinte soknak is tűnik.
Edzés szempontjából, különösen a mi klímánkon, nem elhanyagolható az úszás sokféle előnye. Először is, a hideg, eső és hó még a legjobb ruhák mellett is kellemetlen élménnyé teszi az ingázást sokszor, estefelé, a szmogban, sötétben a türelmetlen autósok között cikázva, 9-10 óra munka után. Az elmúlt években majd minden nap tekertem, szinte csak az legnagyobb esők idején nem, de állóképességben ez nem jelentett túl nagy előnyt, mivel sok kedvem nem volt este hat után Budapesten edzeni. Márpedig a tekeréshez idő és kilométer kell, de legalábbis intervallumozás, ami az egészségügyi határérték feletti porkoncentrációban annyira azért nem egészséges.
A kulcsszó az intervallumozás, a téli edzés egyik alapvető célja, hogy az anaerob rendszert megerősítse, kialakuljon a kapillarizáció, az erezettség. Az intervallum edzés néhány kutatás szerint ezt képes bizonyos szinten kiváltani "edzett" atlétáknál, mivel az alapvető keringésük már rendben van, így annak szintentartása az elsődleges. Erre alkalmas lehet a heti 3-4 intervallum edzés mellett egy hosszabb tekerés is, legalábbis holtidőben. Az edzés célja ilyenkor az általános hatékonyságjavítás, nem csak az erőfejlesztés, és itt kapcsolódik az úszás a kerékpáredzéshez. Mellúszásnál kellemes terhelést kap a láb (60% körül), és erősödik a felsőtest is. A pulzusszámot ugyanúgy lehet tartani, és 50-100 méteres gyorsúszások beiktatásával az emelt pulzusú szakaszok is könnyen megvannak, fejlesztve a magasabb pulzust igénylő aerob energiatartalékok mozgósítását.
Az úszás azonban nem csak a pulzusszámot követő edzéseket helyettesíti, hanem több más előnnyel bír. Egyik ilyen, az elhanyagolt felsőtest megerősítése. Élversenyzők edzői hangsúlyozzák, hogy nem probléma, ha izomtömeget szed fel az ember a felsőtestre, a nyáron ez úgyis elfogy. A probléma inkább az, ha egyáltalán nincs izomzat a felsőtesten, vagy satnya, mint amivel én is rendelkezem, mert egyrészt a montizást, hegymászást abszolút mértékben hátráltatja, másrészt ha eléhezik az ember, és elkezdi az izmot bontani a szervezet, akkor tegye inkább ezt a mellizomból, mint a combból (extrém példa, nagyon képletesen értendő).
A bringások híresen merevek is, élénken él bennem az a nyereg reklám, ahol már kaméleonnak hívják az extrém hajlékony bringást, aki ujjbeggyel eléri a talajt nyújtott lábakon állva. Az úszás ezen természetesen segít, a zárt, ciklikus mozgás helyett szabadon, kirúgva, megnyúlva mozog az ember, így két hónap után majdnem 10 centivel lejjebb tudok hajolni, és végre bemelegítés nélkül is meg tudom érinteni a talajt. Az izületeim is sokkal jobbak, idén télen semmi sem fájt, nem recsegett (tavaly két hónapot pihentem, miután a második futóedzésen megerőltettem a térdem)
Végül, de nem utolsósorban, sok uszodában a szauna is ingyenes, így edzés után még lehet folytatni a keringési rendszer terhelését, izzadni méregtelenítés céljából, és szokni a teljes kiszáradás állapotát, ami egy-egy nyári versenyen szinte biztosan bekövetkezik.
Pár szó a hátrányokról: alkalmanként 8-1200 forint közötti összegért, heti 4 edzés nem túl olcsó, és lelkileg is komolyan rá kell készülni a 45-60 perc dögunalomra, az úszás ugyanis nem társas sport. Egy idő után meg lehet szokni, de a tekeréssel ellentétben, az úszásnak mindig edzés szaga van, és sosem szórakozás.
Holnap azonban újra megyünk a Pilisbe, a heti egy 3 órás edzést is le kell tudni, hiszen az igazi állóképességben mégiscsak a kilométergyűjtés a titka. Beszámoló holnap. Tekerjetek ti is!
