A kerékpárvázak méretezése egyre nehezebben követhető, és ami még rosszabb, ködös városi legendák is nehezítik a megfelelő vázméret megtalálását.
Tekintsünk most el az extrém trendi városi gépektől, ahol a hajtási hatákonyság nagyjából a markolat színe és mintája után következő kérdés, kivételesen a sport-szabadidő célű bringák beállítása és kiválasztásához szeretnék minimális segítséget nyújtani. Amatőr versenyeken gyakran látni egészen fura beállításokat, 175 cm-es kerékpárost 58-as vagy még nagyobb vázzal, illetve 1,90-es embereket 56-os vázon, egekig húzott, hátrahajló nyeregcsővel, 130-as stucnival. Melyik a jobb választás? A kicsi váz, ami merevebb? A nagy, amelyik kényelmesebb? A montisok közül sokan esküsznek a lehető legkisebb váz használatára, mondván az a legkönnyebb, és a legfordulékonyabb.
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Az általános vélekedéssel szemben, a helyes, kényelmes és hatékony testtartást biztosító vázméret a legjobb megoldás. A helyesség meghatározása kizárólag szakmai kérdés, ma már egyre több boltban kaphatunk ehhez segítséget, akár testszkenner használatát is bevetve.
A kisméretű vázak hatékonyságáról származó elmélet még az acélvázak idején született. Akkortájt 5-8 cm-errel rövidebb csövek töb dekagramm különbséget is jelenthettek, nem beszélve arról, hogy a kisebb váz sokkal merevebb is volt. A hosszabb stucni azonban hátrányt jelent a rosszabb úton haladáskor az irányíthatóságban, de az igazi negatívum a hátratolt nyereggel kapcsolatos: bár emelkedőn előnyös is lehet a testhelyzet, a hát alsófelét túlságosan megterheli ezáltal rontja a pedálozás hatékonyságát és finomságát. A legviccesebb azonban az, hogy a karbonvázak korában a stucni és a nyeregcső kimondottan a nehezebb alkatrészek közé tartoznak, ezért effektíve a vélt súlyelőny akár hátránnyá is változhat. Erre a karbon alkatrészek sem jelentenek feltétlenül megoldást, hiszen az olcsó karbon gyakran nehezebb egy középkategóriás alumínium alkatrésznél is.
A kerékpározás népszerűségének növekedésével egyre több az olyan bringás, aki a különböző morbid beállítás és testtartás ellenére is igen gyorsan halad, ami alátámaszthatja teóriájukat edzetlenebb társaik előtt. A tudomány azonban mást mond. A szélcsatornák mérései alapján a majdnem vízszintes hát alig mutat eltérést a teljesen vízszintestől. A profi versenyzők között általánosan elterjedt erőmérők megerősítik azt, amit az élversenyzők és edzőik amúgy is régóta tudnak: a leghatékonyabb tekerés csak helyes testtartással lehetséges. Éveket töltenek el a helyes pozívió mikrofinomításaival, míg a a naív amatőrök, mint mi vagyunk, egy-egy erősebb társunk légből kapott elméleteit gondolkodás nélkül tudjuk adoptálni. Hiszen ha gyorsabb, akkor érdemes másolni. Ez nem igaz szerencsére.
Tehát a megoldás: rá kell szánni a pénzt és időt, hogy akár szakember, akár szakirodalom és centiméter segítségével meghatározzuk, hogy melyik vázméret és beállítás biztosítja azt a kényelmes és hatékonyságot, amivel a legjobban támogatjuk az edzésmunkát. Merthogy ez utóbbi nélkül nemsokra megyünk.
A témának azért is olvastam lelkesen utána, mert két, 58-as országútim gyökeresen más pozíciót ad, és még nem sikerült eltalálnom, melyik lehet a jó. Az egyik kerékpáromat versenyzőtől vettem, aki pont olyan magas, mint én, igaz, sokkal könnyebb azaz vékonyabb. A váz hossza 60 cm, azaz 2 cm-rel hosszabb, mint a megszokott, a nyeregcső hátrahajlik, és a stucni sem rövid. A kerékpáron kicsit nyújtózkodnom kell, de alsó fogásban elég áramvonalas és viszonylag kényelmes pozíciót tudok felvenni. Az áttétel egyébként hagyományos országúti, azaz 52/39 és 12-23 (vagy 25?).
A másik bringám szintén egy ugyanakkora német amatőr sportolótól vettem, mint én magam vagyok, a váz hossza itt azonos a magassággal, azaz 58 cm, a nyeregcső hagyományos, és a beállítás is kényelmes inkább, mint sportos. Ezzel a bringával kicsit függőlegesebben ülök, a hasam kevésbé ér a combomhoz, és felső fogásban sokkal hosszabb időt elücsörgök kényelmesen. Hegyre jobb is ezzel menni, nem véletlen talán, hogy az amatőrökhöz jobban illó 50/34, illetve 12/27-es áttétel van rajta, és a tapasztalataim alapján ez marad is, az Alpokban ez is kevés lehet, nemsokára pedig megyünk a Zoncolánra.
Az egésznek még nincs tanulsága, de lemérem majd a pontos nyereg-kormány távolságokat, hátha sikerül valamilyen módon megtalálni az ideális pozíciót tapasztalati úton. Ki milyen vázban és beállításban hisz?
