A technika jelenlegi fejlődési üteme mellett egyszerre van az az érzésünk, hogy már minden fontos dolgot kitaláltak, és az, hogy a java még hátravan. És persze emiatt lepődünk meg még jobban azon, hogy az emberi kreativitás mennyi remek, érdekes dolgot tud létrehozni. Most nem arra gondolok, hogy az alig pár éve a csúcs a kilenc lánckerék volt hátul, most meg 11, mert ez ugyan technikai bravúr, de őszíntén szólva előrelátható, és nem kell nagy jósnak lenni, hogy kitaláljuk, mi következik: a 12 fokozat.

Ki gondolna viszont arra, hogy egy triciklire vízpalackot rögzítsen, a víz pedig tekerés közben kínai írásjelek formájában csöpögjön a földre, elektronikai vezérléssel? Az abszolút marketing eszköz már elérhető!

水书法器 Water Calligraphy Device - BJDW Clip from Nicholas Hanna on Vimeo.

Interjú az ötletgazdával:

Just Because: Tricycle Calligraphy 水书法器 from Jonah Kessel on Vimeo.

És a videó rögzítése, operatőr és a szorgos asszisztens:

Legelőször gratulálunk Cadel Evans-nek, taktikus versenyzéssel szerezte meg az első helyet (és nekem 4500 forintot, július elsején 19x szorzóval fizetett a Sportingbeten 250 Ft tétre!). Sokan unalmas versenyzőnek titulálják, pedig nem az, hanem csupán okos. Aki az akciót hiányolta tőle, az gondoljon vissza az esős lejtőre, ahol Andy kapott egy bő percet, a szakaszgyőzelmére, és persze a szenzációs időfutamra. Sokan a vízhordókat is lebecsülik, azt pedzegetve, hogy 40-el ők is elgurulnának a mezőnyben. Ez igaz is, de nem 110-es pulzussal, mint a nagyok, és semmiképpen nem egy hegyi szakaszon. De beszéljenek a számok, és meglátjuk, mennyire vagyunk egy Tour versenyzőtől.

1. Átlagos sebesség sík terepen, 3 órás tekerés alatt:

25-33 km/h vs 40-45km/h. Nem időfutamoról beszélünk, hanem egy tempós kerékpározásról, zsírégető zónában!

2. Tempó hegyen:

15-16 km/h vs 30-34km/h. Csak az arányok miatt, amikor hallgatja az ember, hogy a Contador 34/32-vel megy a Zoncolánra, a haver fia meg 39/25-el, akkor nézzük meg az átlagsebességet, és az ahhoz tartozó watt értékeket. A Tour menő nem csak súlyához képest sokkal erősebb, hanem abszolút értékben is.

3. Általános fenntartható teljesítmény.

Egy jó amatőr versenyző 170-230 watt teljesítménnyel már elégedett lehet, ugyanez egy Tout versenyzőnél laktátküszöb környékén 400-450 watt. Nem csak 2-3szor erősebb, de általában 30%-al könnyebb is egy versenyző, míg a teljesítményét sokkal tovább képes fenntartani. A csúcsteljesítmény még drasztikusabb különbséget mutat, a néhány száz wattos amatős sprinttel szemben egy Farrar 1400 wattos csúcsot is mutathat.

4. Heti/éves kilométerteljesítmény

Egy átlagos profi hetente 1000 kilométer felett megy versenyszezonban, míg egy amatőrnél a 2-300 kilométer már nem számít rossznak. Nem mindegy ugyanakkor a terhelés mértéke, ami egy Tour versenyzőnél azt jelenti, hogy az éves 40-50.000 kilométer felét versenyen teljesíti, míg az átlagos sportos kerékpáros a 10-20.000 kilométerből jó ha ezret megy viszonylagos nagy tempóban.

5. Átlagos kalóriafogyasztás egy edzésen

Egy jó átlagos kerékpáros egy három órás edzésen 7-1000 extra kalóriát is elfogyaszthat tempótól függően. Ez 70-100 gramm zsír elégetésének felel meg, tehát nem olyan rossz érték. Egy Tour menő 4-5000 Kcal-t éget el egy erősebb szakaszon, azaz akár fél kilogramm zsírnak megfelelő üzemanyagot, mindössze 60 kg-os testsúllyal. Emlékeztek még a 4 személyes csülökre? Minden nap, és közben 200 kilométert is letekernek!

6. Vízfogyasztás egy tekerés alatt

Nem ismeretlenek azok a sztorik, ahol 100-150 kilométert lenyomnak kerékpáros társaink víz nélkül, vagy 1 kulaccsal. Szerencsére sokunk agyát még nem szívta ki a szárazság, így igyekszünk inni, szorgalmasan egy 100 kilométeres meneten akár 3-4 kulaccsal is lecsúszik. Egy Tour menőnek ennyi a minimum, de egy meleg, hegyi szakaszon akár 20 kulaccsal is elfogyasztanak. Tíz liter víz tekerés közben, jézusom!

7. Defekt és lánccsere

Milyen gyakran cseréled a láncot? Minden szezonban? Az nem is olyan rossz, nekem mivel több bringám van, még ilyen sűrűn sem kell. Egy profi a Tour-on akár 2-3 szett láncot is felhasznál, kevesebb mint 4000 kilométer alatt. A defekttel hasonló a helyzet: egy jó kis defektálló külsővel és minőségi belsővel hónapokig el lehet tekerni javítás nélkül, míg egy átlagos Tour menő 3 hét alatt akár 4-5 defektet is összeszedhet.

8. Alvásmennyiség

Tájékozottabb kerékpárosok már régóta tudják, hogy egy dolog az edzésterhelés, az semmit nem ér megfelelő regeneráció nélkül. Az sem ismeretlen, hogy az alvás szerepe a legfontosabb. Míg az átlagos felnőtt 6-7 órát alszik naponta, azaz heti 45-50 óra alvással érjük be legtöbben, én szinte büszke vagyok, hogy sikerül ezt az időt 56-58 órára növelni, addig egy Touros versenyző heti 70! órát, azaz napi 10 órát alszik. Szüksége is van rá, minden óra tekerésre 2 óra alvás kell, hogy jusson legalább. 

Lehet tehát irigykedni, annyit esznek, amennyit akarnak, egész nap csak bringáznak a világ legszebb helyein, és emellett még a 10 órás alvás is jár neki. Nem véletlen, hogy a néhány száz fős profi mezőnybe tízezernyi kerékpáros pályázik, és alig néhányan kerülnek profi csapatba, tőlünk például Szeghalmi Bálint jeleskedik a Lampre színeiben!

A magyar Alföldön kicsit talán érthetetlen is a kerékpározás körüli felhajtás a fővárosban. Évtizedek óta közlekednek kontrás Csepeleken, ruszki bringákon, majd olcsó teszkós montenbájkokon tíz és százezrek, boltba, dolgozni, iskolába. A kerékpározás a legtermészetesebb közlekedési forma a mai napig sok településen, legalábbis ahol a legnagyobb szintkülönbséget a töltés vagy egy felüljáró, híd jelent. A dombosabb vidékeken soha nem terjedt el annyira a bringa, mint közlekedési eszköz, ellenben a sportcélú felhasználás gyakoribb. 

Ezt a tényt a norvégok is felfedezték, legalábbis Trondheim városában. Norvégia harmadik legnagyobb településén kiemelkedően magas a kerékpáros utazások aránya, ennek több oka is van: a 30.000-es létszámú egyetem, a 20 millió befektetett norvég korona és persze a TRAMPE. Az elnevezés egy kerékpáros liftet takar, ami a domboldalon fekvő történelmi belvárosba segíti fel erőlködés, kimelegedés és izzadtság nélkül a kerékpárosokat. Az ötlet elsőre furán hangzik, hiszen a kerékpárosok edzenek csak, az a dolguk, de ha jobban belegondolunk, van ráció a dologban.

A saját napi utam is Kőbányától a MOM Parkig tart, ami 10 kilométer, javarészt síkon. A probléma az, hogy átérve a Szabadság-hídon, egy kis gurulás után rögtön emelkedőn kell menni, és bár erőnlétileg észre sem veszem, a testhőmérsékletemet nagyon nehéz szabályozni, hogy izzadás nélkül érjek be az irodába. Síkon elballagok 25-28-al, hűt a szél, lazán pörgetek. Ha azonban a pár százalékos emelkedőn is ezt teszem, akkor vagy az erőlködéstől izzadok, vagy a tempó hiánya miatt a szél hűtő hatása hiányzik. És én még nem tekerek extrém helyeken, illetve nem különösebben zavar, hogy jobbról-balról kerülgetnek a városi bringákkal, míg én egy karbonon egyensúlyozok 15-el az izzadtság határon. (Hazafelé szerencsére nincs ilyen gond, lejtőn síkon nem izzadok annyira, és ha mégis, akkor nem probléma a fürdés, etc)

A Trampe tehát pont ezt küszöböli ki, ezzel lehetővé téve olyanoknak is a bringázást, akik az izzadás vagy erőlködés miatt elkerülnék a belvárost. A lift 1993-ban készült el, és azóta évi 20-30.000 kerékpárost visz fel a hegyre, 1,5-2 méteres másodpercenkénti sebességgel, 130 méter hosszan. A lift használata turistáknak ingyenes, a helyieknek 100 korona az éves bérlet. Az építési költség 8-10.000korona per méter, azaz kb 340.000ft. Ez kicsit több, mint húzni egy méter sárga csíkot a járdán, de nem drágább, mint építeni egy rendes kerékpárutat. Vajon hol lenne egy ilyen szerkezetre a legnagyobb szükség hazánkban?