A kerékpározás hatékonyságát a testhelyzet és a megfelelő méretű, jól beállított kerékpár nagymértékben befolyásolja, erről már írtam a múlt héten is. Az elméleti fejtegetés után nem hagyott nyugodni a gondolat, és bringás pajtásom noszogatásának eleget téve, felkerestük az Alpinbike új üzletét megmérettetni magunkat a lézeres testszkennerrel.

Nos, a valóság nem is lehetne másabb. Szó nincs itt a reptereken megszokott inzultációról, a lézeres szkennernek két nagyon fontos tulajdonsága van: egyrészt pontos, másrészt nem jár együtt egy akár kellemetlen tapizással, hanem minden érintés nélkül zajlik. A testszkenneres méréstől azt vártam, hogy kiderüljön, melyik országútim beállítása felel meg jobban nekem, illetve az 58-as magasságú, de eltérő hosszúságú vázak közül melyik a jobb. A mérésre a kényelmesebbnek tűnő német bringámmal mentem, aminek 58/58-as váza van, illetve hagyományos nyeregcsöve, a képen láthatónál kicsit jobban kihúzva.  

Dani, az Alpinbike egyik szakértője meglehetős türelemmel viselte kérdéseinket és egymás fotózását a gép alatt, mielőtt a lényegre tértünk. A mérés maga nem egy hosszú folyamat, megmérik a magasságot, válszélességet, a csipőcsont tetejét illetve a kéz hosszúságát. Az adatokat a számítógép hasznosítja és dob ki beállítási javaslatokat 8 féle kerékpártípushoz. Értelemszerűen az országútit választottam, és az előre beállított 3 lehetőség közül a középső, sportos jellegű testtartást. Az adatokat összevetve a bringám beállításával, hamar kiderült, hogy ezt el is felejthetjük, és megnéztük a legsportosabb beállítást. Ez már elég közel volt a jelenlegi helyzethez. Bár a hosszúságot érzésre jónak véltem, kiderült, hogy a hagyományos nyeregcső nekem nem megfelelő ehhez a vázhoz, legalább két cm-ert hátrébb kéne még tolni a nyerget, hogy az egyébként megfelelő hosszúságú stucnival ideális legyen a testhelyzetem a tekeréshez. A kormány egyébként majdnem jó helyen volt, csak kb 3 cm-rel alacsonyabban, mint azt a program javasolta.

Ezt a kerékpárt egyébként legjobban mászás közben szeretem, különösen a 34/27 áttétel miatt, de kétségtelen, hogy olyankor gyakran hátrafelé csúszik le a nyeregből, hogy jobban tudjak hajtani. Otthon összemértem a másik bringával, aminek még alacsonyabb a kormánya, a nyerge is minusz egy cm-rel, ellenben a nyereg a hátrahajló nyeregcső miatt pont jó helyen van, és a kormány távolsága is majdnem ideális - a felsőcső 60cm, így bőven elegendő hely áll rendelkezésre. A kormány magasságát viszont át kell gondolnom, mert jelen pillanatban az alsó kormányfogást erősen akadályozza deréktájon tapasztaljató kitüremkedése az emésztőszerveimnek, és legalább egy tizest kéne fogynom, hogy a lábaimmal ne paskoljam a belemet.

Végülis alapvetően elégedett vagyok, a bringáim nincsenek extrém mód elállítva, de ezekkel a kis változtatásokkal talán sikerül még kényelmesebben edzeni velük. A Body Scanning rendszer azonban nem csak azoknak van, akik már sok éve tekernek, hanem az újoncoknak is, akiknek semmilyen vagy csak igen rossz tapasztalataik vannak a beállításról. Nyugati országokban, Trek és Giant kereskedőknél ez a szkenner egyben az eladást hatékonyan támogató eszköz is, ugyanis a kerékpárfajta, méret kiválasztása után rögtön ajánlja is a boltban vagy a hálózatban elérhető, legmegfelelőbbnek ítélt modelleket. Ha nincs raktáron, még azt is megtudatjuk, hogy mikorra érkezik meg a kiválasztott kerékpár. Kétségtelen, hogy a mérés maga megvalósítható precízen mérőszalaggal is, és kis tapasztalattal ebből a helyes beállításokat is ki lehet következtetni egyes kerékpárfajtákra, de ez a rendszer nagyságrendekkel több tudást hordoz a különböző beállításokról, mint amit egy átlagos bolti eladó pár év alatt össze tud szedni, már csak a mérések számát tekintve is.

Mindazonáltal mint minden jól működő rendszernél, itt is tudni kell, hogy a számítógép által megadott adatok tájékoztató, tanácsadó jelleggel értendőek, az egyéni szokások, kívánságok, testi adottságok figyelembevételével egy jól felkészült kereskedő tudja csak igazán személyre szabottra konfigurálni a kerékpárt, mind a méretezést, mind az alkatrészek kiválasztását illetően. A számítógép tehát marad az őt megillető, okos tanácsadó szerepében, és a végső szó továbbra is a felkészült szakemberé - már ahol ilyen eladókat meg tud fizetni a kereskedő és a piac. Nehéz itt megállni, de a kedves olvasókra bízom, hogy a megfelelő szakértelmű boltok elérhetőségét közkinccsé tegyük, a zöldésgárusból lett kerékpárosboltokat meg borítsa a feledés homálya.

A futás, úszás és kerékpározás a legnépszerűbb kardiosportok, és majdnem mindenki számára elérhetőek. Vajon melyik a legjobb választás?

1. Kalóriafelhasználás

A felhasznált energia mennyisége a súlytól, sebességtől függ a leginkább. Ebben az összehasonlításban a futás legpazarlóbb, óránként 5-800 kilokalória elégetésével lehet számolni. Sem a kerékpározás, sem az úszás nem igényel ennyi energiát normális esetben. Az úszás, testsúlytól, intenzitástól, azaz sebességtől függően jellemzően 350-700 kilokalóriát igényel óránként, míg a kerékpározás ennél is kevesebbet, 350-650 között. Természetesen ezek átlagos értékek, egy erős edzésen ennél magasabb, míg alacsony intenzitással ennél kisebb értékek várhatóak. A kerékpározás annyiban különleges, hogy ez az a sportág, ahol az aktivitást a legtovább tudjuk fenntartani, szemben az úszással és a futással, ahol kevesen képesek 2-3 órát egyfolytában edzeni.

2. Sérülésveszély

Nem meglepő módon, itt is a futás áll az első helyen. Az izületeket, csontokat és laza kötőszöveteket intenzíven igénybe vevő mozgás esetében nem ritkák a különböző húzódások, kopások, fájdalommal járó túlterhelések. A kerékpározás jóval kevéssé veszi igénybe az izületeket, így bátran ajánlható azoknak, akiknek a futás akár túlsúly, akár edzetlenség miatt fájdalommal jár. Természetesen nem szabad elfelejteni a nagyobb sebességgel járó kockázatokat közúton, de normális, fitness kerékpárosoknál a baleset esélye nagyon alacsony. Az úszás a legkevésbe veszélyes, és ezzel a tiszta nyertes ebben a versenyszámban. A közegellenállás legyőzése lassú mozgást eredményez, a víz felhajtóereje az izületek terhelését csökkenti rendkívüli módon. Egészségügyi szempontból a legnagyobb rizikót talán az uszodákban előforduló bőrbetegségek jelenthetik, sajnos a higiénia és alapos fertőtlenítés sem véd meg a betegen sportolni vágyó felelőtlen sporttársaktól.

3. Költségek

A futás költséghatékony, mivel igazából csak egy jó futócipőre van szükség, ami kis utánajárással 10.000 ft alatt beszerezhető. Az úszásnak sem sokkal kisebb a felszerelés igénye, egy szemüveg, úszónadrág/dressz illetve úszósapka beszerzése teszkós áron is legalább 6-8000 ft, és állandó költségként jelentkezik az uszodabérlet is, legalábbis hazánkban kevesen úsznak a jeges Dunában. A kerékpározáshoz elsősorban egy kerékpárra van szükség, illetve sisakra, kesztyűre, szemüvegre. Alapszinten a mozgás elkezdéséhez legalább 30-50.000 ft szükséges, ezalatt nehézkes olyan kerékpárt és felszerelést akár használtan is beszerezni, ami tartós és a mozgás örömét sem veszi el. Kicsit aktívab szinten 100-200.000 ft befeketetéssel már egész használható felszerelés összeállítható, a felsőhatár sok millió forint.

4. A testre gyakorolt hatás

A futás olyan sport, ahol a teljes testsúly a csontokra hárul, így különösen a láb csontjaiban növeli a sűrűséget, azaz a csont erősebb lesz, és csökkenti az osteoporosis, másnéven a csontritkulás esélyét/hatásait. Remek szálkásító program a lábakra, hiszen nem az izommassza nő látványosan, hanem az egyes izomrostok vérellátása és hatékonysága. A kerékpározásnál sokkal látványosabb az izomtömeg növekedése, egyes izmok, mint a négyfejű combizom, vádli, fenékizmok, alsó hátizmok, tricepsz, látványosan nőnek, míg más izmok teljesen kimaradnak a mozgásból, mint a hasizmok, bicepsz, mellizom. A csonterősödés itt is mérhető, még ha nem is a futáshoz hasonló mértékben, szemben az úszással, ami az alacsony izületi és csontterhelés révén hatást sem gyakorol ezekre. Ellenben sokkal többféle izmot mozgat, kisebb intenzitással, azaz az általános edzettséget, illetve arányos izomzatot leginkább az úszástól várhatunk - persze edzésmennyiség függvényében.

5. Kardio előnyök

A futás javítja a keringést és az oxigénáramlást a leghatékonyabban, különösen a lábakban. A kerékpározás jót tesz a szívnek, és csökkenti a szívbetegségek valószínűségét. Az úszók teste hatékonyabban használja fel az oxigént.

6. Fogyókúra

Nos bátran állíthatom, hogy a fitness sportolók igen nagy többsége a súlyfölösleg leadása miatt kezd el mozogni, amit csak támogatni tudok. A diéta indokolt lehet, de a túlzott táplálékmegvonás csak káros hatással bír, másrészt enni jó, mozogjunk sokat, hogy sokat ehessünk és ne kelljen menekülni a szénhidráttól, zsírtól, kalóriától. Az úszás remek sport, ahogy eddig is kiderült, de nem a legjobb fogyókúra. Ennek több oka van, egyik az intenzitás. Az oxigén limitált elérhetősége kisebb intenzitást tesz lehetővé, alacsonyabb szintű aerob munkavégzést, és kisebb lehetőséget a túlzott anaerob terhelésre. Ráadásul a víz hideg, ezért úszás után éhesebbek vagyunk, de a testünknek kevesebb energiába kerül a test lehűtése mozgás után. A futás hatékony, de különösen az elején sokat mozgunk anaerob zónában, azaz túl intenzíven, így a gyors savasodás után erősen vissza kell venni a tempóból. A nagy terhelés miatt egyébként sem javasolt órákat futni, de a jó hír az, hogy az erősen felbolydult szervezet egyensúlyának helyreállítása energiaigényes folyamat, így a fogyás, azaz aerob munkavégzés nem edzés alatt, hanem utána történik. Persze csak akkor igazán hatékonyan, ha nem zabálunk rögtön sok cukrot edzés után, feltolva ezzel az inzulin szintet, és a cukor feldolgozása után lehetőséget biztosítva az inzulinnak az izom, fehérje szénhidráttá alakítására. Tehát edzés után krumpli, rízs, és csak kevés cukor! A kerékpározásra ugyanez igaz, azzal a különbséggel, hogy ott már az edzés alatt biztosan elkezdődik a zsírégetés, ha eltaláljuk a megfelelő tempót. 

Összegezve: a legjobb választás az, amelyiket nem adod fel. Kétségtelen, hogy anyagilag a kerékpározás megterhelőbb, de előnye, hogy egyben közlekedési lehetőség is. Az úszás legnagyobb hátránya az uszodák limitált elérhetősége, ugyanakkor télen az egyik legjobb alapozó sport. A futás könnyen, bárhol, bárkinek elérhető, de bizonyos súly felett vagy edzetlenség esetén nehéz hatékonyan űzni. Természetesen lehet, és érdemes keverni őket, én az úszást preferálom télen, bringás edzőpartnerem a futásra esküszik. Tavasszal meg mindig egyformán gyengék vagyunk, szóval nem a sportág, hanem az intenzitás számít.

A távol-keletiek akció vígjátékai leginkább a francia "Taxi" sorozat bugyuta stílusát idézik, nincs ez másképp a most bemutatandó thai filmmel sem. Juk Ka Lan címmel április 28-án kerül a helyi mozikba ez az alkotás, melyben egy helyes bringafutárlány összetűzésbe kerül a maffiával, miután megsérül az általa szállított csomag. A trailert végignézve nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy kínomban nevessek - mindenesetre ez a 3 perc bőven elegendő a művészi élmény feldolgozására. Pontosabban másodszorra biztosan, mert első megnézéskor a fele eseményről lemaradtam. Jó szórakozást!

Tegnap meg volt az óraátállítás, de ezt talán senkinek nem kell mondanom, hiszen a többség még csak ásítozik a monitor mögött, megpróbálva elfelejteni az elveszített egy órát.

Aki viszont ma is bringával ment dolgozni, jól tudja, hogy egy órát nem veszítettünk, hanem nyertünk, így már a legtöbbünket nem fenyeget a sötétedés veszélyes hazafelé - és végre nem kell pár villogó ledre bízni az életünk. Az időjárás még nem vett tudomást a változásról, de hamarosan annak is eljön az ideje, hogy azért megyünk lassabban, hogy ne izzadjunk annyira, türelem, tényleg lesz idén is nyár.

A "Bringázz a munkába" jelszó azonban nem csak az egyéneknek szól, hanem egy több éve tartó kampány is. A különböző kategóriákban meghirdetett versenyek (Bringázz az egyetemre, Bringázz és vonatozz, etc) buzdítanak az autó elhagyására, és ahol lehet, a kétkerekű használatára. Maximum 5 fős céges csapatokkal lehet nevezni - és nyerni. A kampány április 4. és május 8. között zajlik, érdemes tehát elkezdeni a szervezkedést. A tekerésen kívül plakátkészítéssel is lehet nyerni egy jó kis Magellán/Merida kerékpárt, de ennek határideje március 30., azaz bele kell húzni. A szervezők, a Magyar Kerékpáros Klub és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az európai Lifecycles projekthez kapcsolódtak.

Nos ennyit mára a tudományról, remélem holnap legalább annyi bringást látok reggel az utakon, mint a napsütötte hétvégeken. A benzin ára elérte a fájdalomküszöböt, így egyre kevesebben autóznak, tehát a szmog sem lehet kifogás. És nem, a többi kifogás sem ér!

Vasárnap, rossz idő, és csak unalmas sorozatok mennek a TV-ben. Szerencsére az interneten ilyenkor is találni gyöngyszemeket, mint például a lenti kerékpáros film. A 12 perces videó egy amerikai rendező és 11 barátjának útját mutatja be Tokiótól Osakáig egy japán üzletember vezetésével, aki édesapja olimpiai pályakerékpárját hajtja. Nem hagyományos országútis kerékpárosok az amerikaiak sem, hanem egysebességes, varázslatos bringákkal győzik le a japán hegyeket, alszanak híd alatt, vagy látogatják meg a híres keirin versenyeket. A filmet a világ minden táján bemutatták különböző fesztiválokon, és íme eljutott hazánkba is. Inspiráló, lenyűgöző és szórakoztató. Kellemes vasárnapot mindenkinek!

TOKYO TO OSAKA

Oké, ez tényleg durván hatásvadász cím, de 1500 elpazarolt élet sem súlytalan. A következőkben angolul értőknek egy remek előadás arról, hogy miért haladunk rossz irányba a biztonsági kampányokkal, a videó alatt röviden összefoglalom és kiegészítem az előadást azoknak, akiknek más nyelven lenne érthetőbb, de sajnos ők lemaradnak a kopenhágai kerékpáros nagykövet élő humoráról.

Elsőként vegyük át, mi az a "Jó élet"? Sokáig egyszerűek voltak a listák - minél gazdagabb az ország, annál jobb az élet. Ez a skála sokat finomodott az utóbbi évekre, és ma már a legélhetőbb városokról beszélünk. Érdekes, hogy a Top20 város nagyobb részében a kerékpározás meghatározó szerepet játszik a közlekedésben. A kerékpár sok helyen reneszánszát éli - korábbi cikkeimben én is utaltam már a londoni példákra, de aki sokat jár külföldre, láthatja, hogy egy Amszterdam, Koppenhága, vagy München mennyire épít a kerékpárosokra. A kerékpár a legjobb eszköz városaink újjáélesztésre a belvárosi autópályákkal szemben.

A társadalmunk fejlődését azonban nem a kerékpározás irányítja, hanem a félelem. A félelem a veszélytől, a sérüléstől. A mai nyugati országok a világon volt valaha legbiztonságosabbak. A félelem és biztonság azonban jó üzlet, elég ha a Renault megerősödésének okát nézzük. A kerékpárosoknál sincs ez másképp, sisak nélkül életveszélynek van kikiáltva a tekerés. A statisztikák azonban mást mondanak: évente 1,2 millió ember hal meg autóbalesetben, csak az USÁban 40.000, azaz havonta egy WTC-nyi áldozata van az autózásnak. A dohányzás esetében a veszélyt kötelező feliratok jelzik, az autózásnál ez miért nincs így?

A kerékpározásnál azonban kihangsúlyozzák a rizikót. A sisakkampányokkal egyidőben a kerékpározás először került leszálló ágba igazán. A pár évvel ezelőttihez képest 30%-al kevesebbet bicikliznek Dániában, és ez 1500 elpazarolt életet jelent. Ugyanis a kerékpározásnál 20-szoros a szorzó a veszély és a nyereség közöt... etc, etc.

Hazai kiegészítés: nálunk a városi bringázás tapasztalataim szerint még erősödik, bár valószínűleg vidéken csökkent a közlekedők száma, ezt már csak a soktízezernyi eladott robogóból is következtetem, azok nagy része nem az autót váltotta ki. A veszélyességgel viszont folyamatosan kampányolnak, lehetséges, hogy egy gyökeresen más hozzáállás, mely az elriasztás helyett támogató hangvételű lenne, többen ülnének legalább nyáron nyeregbe. És bár rajtam is majdnem mindig van sisak, de ha andalogni megyek a Duna-partra, gáton nézelődni, azért ott nem ragaszkodom a mindenáron biztonsághoz, jót tesz néha a szabadság érzése - végülis erről szól a kerékpározás.

Egy városban versenyezni egészen más érzés, mint egy csendes erdőben. Idén a budapestiek is könnyen átélhetik azt, ami a kőszegieknek már kétszer is kijutott, macskaköves szűk utcákon csapatni egy óváros szívében.

A kőszegi versenyen kikapcsolódási célból vettem részt tavaly legjobb bringás cimborámmal, aki kéztörés miatt a nézők seregét erősítette családjával. Az esemény hangulata azonban őket is magával ragadta, így amíg mi a középmezőny végén vért izzadva versenyeztünk egy alföldi öregasszony tempójában a kőszegi vár körül, ő már telefont ragadva elkezdte szervezni az idei szentendrei versenyt.

Klubja, a Hegyimazsolák SE és a Szentendrei Önkormányzat partnernek bizonyultak a kezdeményezésben, és már meg is született a kiírás a május 7-i Citicrossra. A cikk alján is látható videó a pályabejáráson készült, nem meglepő, hogy az elvárás egy jó műszaki állapotban levő mountain bike jellegű kerékpár. A rugózás mindenképpen előny, egy óra a macskakövön kemény kihívás lesz teleszkóp nélküli paripán. A verseny ugyanis egy óra és egy kör, ami kevesebb, mint egy maraton, de több, mint amennyit edzés nélkül teljesíteni lehet, a sík terepet szinte egyáltalán nem tartalmazó pályán. A szintkülönbség mégsem lesz óriási, az elsőnek nagyjából 10-11 kör, azaz 400-450 méter, mindez 17-19 km alatt.

Az igazi élményt egy ilyen versenyen azonban nem csak a táv teljesítése jelenti, hanem a szokottnál sokkal nagyobb és közvetlenebb szurkolósereg, a változatos környezet és a folyamatos koncentráció, küzdelem a helyezésekért. A véres csatát hagyjuk meg az élmezőnynek, de pohos öregemberként is biztosíthatok mindenkit, hogy a versenyláz egy ilyen környezetben sokszorosa az erdőben tapasztalthoz képest.

A nevezés előzetesen mindössze 2000 forint, ez igazán nem tűnik soknak 2011-ben, és a helyszín tömegközlekedéssel is megközelíthető. Én már az első napon átutaltam az összeget, így a legjobb helyek egyikét csíptem meg, de állójegyek, és a szélső székek még vannak szabadon! (a rajtoltatás természetesen nem a nevezések sorrendjében történik, hanem várhatóan több csoportban vagy lassúrajttal.) Nem ez lesz az év legkeményebb versenye (a Transz Hungária nehezebbnek tűnik), de garantáltan az egyik legemlékezetesebb! Íme a videó:

A kerékpárvázak méretezése egyre nehezebben követhető, és ami még rosszabb, ködös városi legendák is nehezítik a megfelelő vázméret megtalálását.

Tekintsünk most el az extrém trendi városi gépektől, ahol a hajtási hatákonyság nagyjából a markolat színe és mintája után következő kérdés, kivételesen a sport-szabadidő célű bringák beállítása és kiválasztásához szeretnék minimális segítséget nyújtani. Amatőr versenyeken gyakran látni egészen fura beállításokat, 175 cm-es kerékpárost 58-as vagy még nagyobb vázzal, illetve 1,90-es embereket 56-os vázon, egekig húzott, hátrahajló nyeregcsővel, 130-as stucnival. Melyik a jobb választás? A kicsi váz, ami merevebb? A nagy, amelyik kényelmesebb? A montisok közül sokan esküsznek a lehető legkisebb váz használatára, mondván az a legkönnyebb, és a legfordulékonyabb.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Az általános vélekedéssel szemben, a helyes, kényelmes és hatékony testtartást biztosító vázméret a legjobb megoldás. A helyesség meghatározása kizárólag szakmai kérdés, ma már egyre több boltban kaphatunk ehhez segítséget, akár testszkenner használatát is bevetve.

A kisméretű vázak hatékonyságáról származó elmélet még az acélvázak idején született. Akkortájt 5-8 cm-errel rövidebb csövek töb dekagramm különbséget is jelenthettek, nem beszélve arról, hogy a kisebb váz sokkal merevebb is volt. A hosszabb stucni azonban hátrányt jelent a rosszabb úton haladáskor az irányíthatóságban, de az igazi negatívum a hátratolt nyereggel kapcsolatos: bár emelkedőn előnyös is lehet a testhelyzet, a hát alsófelét túlságosan megterheli ezáltal rontja a pedálozás hatékonyságát és finomságát. A legviccesebb azonban az, hogy a karbonvázak korában a stucni és a nyeregcső kimondottan a nehezebb alkatrészek közé tartoznak, ezért effektíve a vélt súlyelőny akár hátránnyá is változhat. Erre a karbon alkatrészek sem jelentenek feltétlenül megoldást, hiszen az olcsó karbon gyakran nehezebb egy középkategóriás alumínium alkatrésznél is.

A kerékpározás népszerűségének növekedésével egyre több az olyan bringás, aki a különböző morbid beállítás és testtartás ellenére is igen gyorsan halad, ami alátámaszthatja teóriájukat edzetlenebb társaik előtt. A tudomány azonban mást mond. A szélcsatornák mérései alapján a majdnem vízszintes hát alig mutat eltérést a teljesen vízszintestől. A profi versenyzők között általánosan elterjedt erőmérők megerősítik azt, amit az élversenyzők és edzőik amúgy is régóta tudnak: a leghatékonyabb tekerés csak helyes testtartással lehetséges. Éveket töltenek el a helyes pozívió mikrofinomításaival, míg a a naív amatőrök, mint mi vagyunk, egy-egy erősebb társunk légből kapott elméleteit gondolkodás nélkül tudjuk adoptálni. Hiszen ha gyorsabb, akkor érdemes másolni. Ez nem igaz szerencsére.

Tehát a megoldás: rá kell szánni a pénzt és időt, hogy akár szakember, akár szakirodalom és centiméter segítségével meghatározzuk, hogy melyik vázméret és beállítás biztosítja azt a kényelmes és hatékonyságot, amivel a legjobban támogatjuk az edzésmunkát. Merthogy ez utóbbi nélkül nemsokra megyünk.

A témának azért is olvastam lelkesen utána, mert két, 58-as országútim gyökeresen más pozíciót ad, és még nem sikerült eltalálnom, melyik lehet a jó. Az egyik kerékpáromat versenyzőtől vettem, aki pont olyan magas, mint én, igaz, sokkal könnyebb azaz vékonyabb. A váz hossza 60 cm, azaz 2 cm-rel hosszabb, mint a megszokott, a nyeregcső hátrahajlik, és a stucni sem rövid. A kerékpáron kicsit nyújtózkodnom kell, de alsó fogásban elég áramvonalas és viszonylag kényelmes pozíciót tudok felvenni. Az áttétel egyébként hagyományos országúti, azaz 52/39 és 12-23 (vagy 25?).

A másik bringám szintén egy ugyanakkora német amatőr sportolótól vettem, mint én magam vagyok, a váz hossza itt azonos a magassággal, azaz 58 cm, a nyeregcső hagyományos, és a beállítás is kényelmes inkább, mint sportos. Ezzel a bringával kicsit függőlegesebben ülök, a hasam kevésbé ér a combomhoz, és felső fogásban sokkal hosszabb időt elücsörgök kényelmesen. Hegyre jobb is ezzel menni, nem véletlen talán, hogy az amatőrökhöz jobban illó 50/34, illetve 12/27-es áttétel van rajta, és a tapasztalataim alapján ez marad is, az Alpokban ez is kevés lehet, nemsokára pedig megyünk a Zoncolánra.

Az egésznek még nincs tanulsága, de lemérem majd a pontos nyereg-kormány távolságokat, hátha sikerül valamilyen módon megtalálni az ideális pozíciót tapasztalati úton. Ki milyen vázban és beállításban hisz?

Pár héttel ezelőtt már beszámoltam Tom Ritchey ruandai projektjéről, ahol a kerékpár egy ország mezőgazdaságát segíti - és persze az európai kávéfogyasztók is sokat nyernek a fejlesztéssel.

Egy másik amerikai - pontosabban kanadai cég is felismerte, hogy mennyire sokat tud segíteni néhány alapszintű kerékpárral. A KONA Africabike hasonló célokat szolgál, mint a ruandai társprojekt, lehetővé teszi az emberek helyváltoztatását, ami az egészségügy, oktatás, kereskedelem kiterjesztését is jelenti olyan térségekben, ahol már az ima sem sokat segít.

A 2005-ös induláskor a HIV/AIDS fertőzöttek orvosi ellátásának lehetővé tétele volt a cél. Több olyan fertőzött beteg is kapott kerékpárt, akik a BUDDY programban egyfajta lelki támogatást nyújtottak azoknak, akik frissen értesültek betegségükről, illetve megelőző felvilágosítást tart a veszélyeztetteknek a lakókörzetükön belül. 2008-ban már az ezredik kerékpárt adták át. A finanszírozás több formában zajlik, a legfontosabb az Africabike megvásárlása: minden két Africabike után a Kona egyet adományoz Afrikában. Íme egy harmadik generációs modell:

A kerékpárokat különböző alapítványokon keresztül juttatják el a rászorulókhoz, a BASIC NEEDS programon keresztül. A támogatásokat nem csak az eladott kerékpárokkal gyűjtik, hanem ezerféle módon lehet pénzt adományozni. Van, aki élete leghosszabb kerékpártúrájának kilométereit adogatja el, más a helyi bringás klubban gyűjt pénzt. Az adományok révén nem csak kerékpárok kerülnek Afrikába, hanem akár 15 nyugati önkéntes is, akik a szerelésben és oktatásban segítkeznek - ezzel nem csak nyaralnak, hanem életre szóló élményt, és ami még fontosabb, elkötelezettséget szereznek.

Egy Kona kerékpár tulajdonosaként és sok Ritchey alkatrésszel a többi bringámon, egy kicsit jó érzés, hogy olyan cégek termékeit használom, amik nagyon fontos célokat támogatnak. Persze ez valahol képmutatás is, hiszen én még egyetlen Africabike-ot sem vettem, de a blog létrehozásának az egyik (nem annyira) titkos szándéka, hogy az ehhez hasonló projektekhez magyar támogatást is sikerüljön szerezni, és nem feltétlenül csak Afrikára gondolva, hiszen itthon is sok ember életét könnyítené meg, egy-egy általunk csak ócskavasnak vagy ipari hulladéknak tekintett leharcolt kerékpár. Erre még a közeljövőben részletesen visszatérek, remélem sikerül maradéktalanul felkutatni a hazai kezdeményezéseket (az ötleteket a kommentekben is el lehet küldeni)!

A bambuszból készült bringák elvben felkészültek a világ megmentésére, mint a bioüzemanyagos autók. Az elmélet ragyogó: újrahasznosítható, környezetbarát elemeket használó jármű, mely ráadásul csak széndioxidot bocsájt ki, azt is emberi légzőszervekből.

A bambuszból készült kerékpárokat azonban nem ezért szeretjük, hanem mert szépek. Nem mondom, hogy 3 műanyag és egy alu sportcélszerszám birtokosaként elsőszámű célcsoportja lennék egy a lentihez hasonló kerékpárnak, de nagyon szeretném, ha sok ilyen lenne a városban, a jellegtelen technokrata, de ugyanakkor esetlen városi bringa helyett. Kicsit olyan ez nekem, mint a Lancia Thesis, Renault Avantime, hogy újra autós példákkal éljek, különleges szobrok, amikből több kell Budapestre (és persze vidékre is).

A bambuszt acélfűnek is hívják más nyelveken, mivel technikai adottságai alapján akár az acélt is képes helyettesíteni. A bamboocycles a többi hasonló profilú gyártóhoz hasonlóan a váz csöveit cserélte ki természetes anyagra, és a bambuszcsövek összekötésére hagyományos acél és karbonszálas megoldást alkalmaz. A bambusz kerékpárvázként pont ennek a két anyagnak a jó tulajdonságait ötvözi, merev és rugalmas egyszerre, szemben az alumíniummal, ami elsősorban merev. A természetes anyagból készült városi bringa mindössze 8,8 kg, ami részben az anyagfelhasználásnak köszönhető, részben a minimalista designnak. Természetesen nincs rajta otromba felnifék, csak egy diszkrét kontrás agy, és a fokozatok száma is csupán egy. A kerékpár furcsa kinézetéhez hozzájárul a rövid tengelytáv, amitől fordulékony lesz, a nagy sebességű stabilitásra úgy sincs szükség ebben az esetben.

Az alapanyag Veracruzból, Mexikóból származik, és minden egyes cső teljes (elvárható módon környezetbarát) kezelést kap. A természetes anyag hátránya itt egyben előny is: nincs két teljesen egyforma cső, így két egyforma kerékpár sem.

Az egyediségnek azonban ára van, jelen esetben 1526 amerikai dollár, szállítással (amire a magyar hatóság egy vám+áfát még rá is dobhat rosszabb esetben). Ha azt vesszük, olcsóbb, mint egy átlagos citybike, amit a németek, osztrákok vesznek elképesztő mennyiségben (1-2000 eurós jellegtelen bringákkal van tele az összes nagy kerékpárbolt, és viszik, mint a cukrot), és mennyivel, de mennyivel jobban néz ki. Egyszer talán lesz is egy ilyenem....

A lottóbevételekből a kormány 3 milliárd forintnyi támogatást biztosít a női sport népszerűsítésére, ebből 300 millió, azaz 300.000.000 lesz az az összeg, amiből 80.000 nő nyeregbe ültetését célozzák meg.

A sportminiszter felszólalásában hangsúlyozta, hogy bár kiemelkedő női sportolók képviselik hazánkat nemzetközi és világversenyeken, a nők aránya a sportban még mindig rendkívül alacsony, mindössze harmada a férfiakénak. Ezen változtatni kell, példát merítve a sikeres élsportolókból, több nőt szeretnének rendszeres mozgásra buzdítani.

A kerékpáros sportszövetség vezetésével alakítják ki a Nemzeti Női Kerékpáros Hálózatot, melynek elsődleges célja, hogy lokálisan szervezzen túrákat az ország különböző pontjain, kizárólag nőknek. A túrák, közös kerékpározások egyben közösségépítésről, kikapcsolódásról is szólnak majd, nem csupán sportolási lehetőségek. A helyi túrák szervezésére 1000 túravezetőt képeznek ki az elkövetkező három évben, és a jelentkezéseket már most is fogadják, az első kurzusok áprilisban indulnak.

A helyi közös tekeréseken túl Cycletta néven kisebb versenyek, sportesemények is lesznek már 2011-ben is, kizárólag nőknek. Az első két rendezvényen nem csak kerékpározás lesz, hanem nőknek szóló szórakoztatóprogramok, és verseny utáni masszázs is.

Kezd lelkesítő lenni? Van még más is: a női edzők, oktatók számát is növelni kívánják, különböző általános női sport és fitness szervezetekkel veszik fel a kapcsolatot támogatás és együttműködés céljából, és a 16 évnél fiatalabbak számára sporttáborokat szerveznek. A képeken Victoria Pendleton, Pekingben aranyérmet szerző és világbajnok brit kerékpárosnő, a Cycletta egyik támogatója:

Persze nem nehéz kitalálni, hogy mi a rossz hír: nem a Szerencsejáték Zrt. pénzéről van szó, hanem a National Lottery alapjából származik, az említett miniszter nem egy Deutsch Tamás, hanem sportszakember, a British Cycling pedig nem egy megélhetési gittegylet, mint sok magyar, botrányoktól hangos szövetség, hanem egy, a sport iránt elkötelezett szakmai irányító szerv, amire rá lehet bízni 300.000.000 fortintot, kizárólag ilyen mellékes célokra. A moralizálástól most eltekintenék, de egy korábbi postban már hivatkoztam Angliára, ahol egészen más a hozzáállás a kerékpárosokhoz. Csak mosolygni szoktam, amikor a magazinjaikban, melyek egyébként világszínvonalúak, morognak az ottani helyzeten. Remélem még megélem, hogy elérjük azt az "intoleranciát" és figyelmen kívül hagyást, amitől ők szenvednek...

A japán katasztrófa egészen hihetetlen még mindig, egy olyan eseményláncolat, amit senki nem szeretne átélni. A szigetország lakossága példamutatóan viseli a csapásokat, elég az atomerőmű személyzetét említeni, vagy azt, hogy a lakosság fosztogatás, lázongás nélkül, fegyelmezetten várja a segítséget. A japánok azonban nem csak fegyelmezettek, hanem a szívük is helyén van. Egy 83 éves hölgy, miután meghallotta a cunami riadót, kerékpárra pattant, és úgy menekült a hullámok elől. Elképesztő, hogy abban a korban, ahol egy átlag magyar (kelet-európai) már járni sem bír, ez a hölgy kerékpáron képes tovaszáguldani. Lélekjelenlét és jó fizikai állapot - remélem nekünk is jut ennyi idős korban!

Íme a CNN riportja.

Japán a II. Világháború után a nulláról építette fel a gazdaságot, az államnak minden pénzre szüksége volt ehhez. A szerencsejátékok mindig is stabil bevételt jelentenek a központi hatalomnak, ennek köszönheti születését a keirin is. 1948-ban indultak az első versenyek, a műfaj 2000-ben mutatkozott be az Olimpián.

Indulásakor a keirin a Lovi, azaz lovas sportok japán megfelelőjeként indult. A 6-9 versenyző egy ovális pályán állórajtból indul. A lassú felvezető körben a legfontosabb a megfelelő pozíció felvétele. A felvezető jármű, amely jellemzően egy motor vagy tandem, a két kilométeres verseny utolsó 600 méteréig a pályán marad, amikor elhagyja azt, a kezdeti 25km/h helyett már ötvenes tempóval halad a mezőny. A versenyt a célon először áthaladó bringás nyeri, aki akár 70 felett is száguldhat ekkor. A verseny alatt több selejtező futamot is rendeznek, a kiesők pedig "vigaszágon" juthatnak tovább újra.

A sorozat igazán komollyá 1957-ben érett, ekkor alapították a Japán Keirin Szövetséget (Nihon Jitensha Shinkōkai, azaz NJS), mely létrehozta az egységes szabályrendszert. A professzionális versenyzőknek a Japán Keirin Iskolában kell végezniük, a bejutási arány 10% körül van, azaz tízszeres a túljelentkezés, és napi 15 órás képzés zajlik. A népszerűség érthető, a legnagyobbak több millió dollárnyi jent kereshetnek, illetve aki itt helyt áll, az a pályakerékpározás bármely szakágában eredményes lehet, világszinten is.

A sportágból 1980 óta rendeznek Világbajnokságot, és Sydneyben mutatkozott be az Olimpiákon, ez utóbbi eseménynek érdekessége, hogy a Japán Keirin Szövetség 3 millió dollárral támogatta az UCI-t a lobbizás érdekében.

Az alábbi videót a velo.hu-n találtam, az angol nyelvű film kis nyelvismerettel már érthető (jobban, mint bármelyik japán eredeti...) Néha nehezen indul, de megéri inkább újraindítani.

Keirin: Speed Racers on Nowness.com.

Köztudott, hogy a testünk 2/3-a tiszta víz, és hogy sejtjeink működését ennek a mennyiségnek már egészen kis csökkenése is károsan befolyásolja. A kerékpározás az egyik olyan sport, ahol a dehidratáció mindennapos esemény, hiszen ki lenne képes 4-5 litert inni egy átlagos versenyen? A folyadék pótlására a vizet tartják sokan a legjobbnak, azonban a csap/ásványvíz nem kizárólagos és nem is az egyetlen megoldás.

Tea

Sok országban ez a legfontosabb ital, részben a szokások (Anglia), részben a felforralt víz ízesítése miatt ("fejlődő országok"). A tea több mint 700 féle vegyületet tartalmaz, anitoxidánsokat, vitaminokat, koffeint, és sok minden mást. A koffein szintje a fajtától is függ, de jellemzően alacsonyabb a szintje egy csésze kávéhoz viszonyítva. A tea helyettesítő gyógynövény vagy gyümölcsteák sokszor egyáltalán nem tartalmaznak koffeint, emiatt még hatékonyabbak kiszáradás esetén. A koffeinfogyasztás a bringázással régóta összefonódott, ugyanis a központi idegrendszer stimulálásával adrenalin felszabadulást segít elő, és a zsírégetés hatékonyságát is javítja.

Kávé

Sokaknak semmi nem helyettesíti ezt a rövid reggeli löketet, ami lehetővé teszi, hogy belebújjanak a bringás cipőbe egészen kora reggel is, vagy késő délután egy fárasztó munkanap után. Egy 30ml-es presszó kávé 80-125mg koffeint tartalmaz, a napi niacin szükséglet 8%-át (vörös vértest képzés és természetes koleszterin szabályzó). Ugyanakkor a kávé is dehidratál, tehát folyadékpótlásra nem alkalmas, sőt.

Sport italok

A leghatékonyabb a közvetlen folyadékvesztés pótlására, a megfelelő ásványi anyag tartalomnak köszönhetően. Sokszor szénhidrátot is tartalmaznak, így menetközben az üzemanyagellátásban is szerepe van. Ugyanakkor mesterséges íze sokszor már unalmas, és a gyártók sem szégyellősek az árak meghatározásakor.

Zöld tea

Nem csak antioxidáns tartalma emelkedik ki jó tulajdonságai közül, hanem egyes japán kutatások szerint a hosszútávú teljesítményt akár 24%-al is javítja fogyasztása. A részletekre és a mérés pontosságára nem sikerült forrást találni, de az közismert, hogy a fogyókúrát is segíti.

Narancslé

A foszforban gazdag narancslé sok szempontból ideális edzés utáni ital. A foszfor a sejtek energiaháztartásában kulcs szerepet játszik (ATP), így mielőbbi pótlása segíti elkerülni az izomgörcsöt, és a kardiovaszkuláris rendellenességeket. Az elektrolitok pótolják az izzadtsággal elvesztett mennyiséget, a szénhidrátok az izom glikogénraktárak feltöltését gyorsítják fel, a C vitamin is fontos szerepet játszik a sejtek egészségének megőrzésében.

Vörösbor

Az orvosi kutatások alátámasztják azt a közhiedelmet, hogy egy pohár (jó minőségű) vörös bor évekkel hosszabbítja meg az ember életét. A vörösbor antioxidánsai a rákos sejtek kialakulását akadályozzák és védik a szívsejteket, így közvetetten a szívinkfarktus megelőzésében is komoly szerepe van. A kávénál is fontosabb azonban a mértékletes fogyasztás, az alkohol dehidratációt okoz.

Sör

Remek érveket lehet felhozni a sör mellett is, rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, az alkohol kis mennyiségben az erek kitágításával javítja a keringést. Nyugtató, feszültségoldó hatását mindannyian ismerjük, egyes európai országokban (hol máshol, mint a cseheknél?) receptre is lehet kapni vesekő ellen. 92%-os víztartalma ellenére dehidratáló hatású, így ha megszomjazunk menetközben, egy (két) korsó sör ugyan csökkenti ideiglenesen a szomjúságérzetet, de ez csalóka érzés, valójában csak a dehidratációt erősítjük vele. Azonban a sör a legfinomabb ital, így fogyasztásást csak javasolni tudom, ha más nem, eggyel több pohár vizet iszunk később, így ellensúlyozva a vízhajtó hatást. 

A profi kerékpáros szezon már rég nem tavasztől őszig tart, hanem kihasználva a repülőgépek nyújtotta lehetőségeket, egész évben rendeznek nemzetközi versenyeket. Az igazi nagy események azonban továbbra is az európai nyárias időszakban zajlanak, így joggal tekinthetjük a legrégebbi versenyeket, a tavaszi klasszikusokat a szezon megnyitóinak.

A leghosszabb ezek közül a Milan-San Remo, a "la classica di Primavera", 298 km-rel. A több mint száz éves versenyt először 1907-ben rendezték meg, és azóta is a legnehezebb egynaposok között tartják számon. Na nem a nagy szintkülönbség miatt, hiszen az alig van benne, hanem a hatalmas tempó, és a tavaszi formához képest még a 45-ös átlaggal is hosszú, 6,5 órás időtartalma miatt. A divat fővárosát, Milánót elhagyva mindössze 3 kisebb emelkedő ad lehetőséget a szökésre, ami legtöbbször nem elegendő a mezőny elhagyására, így a tengerpart San Remo látványos befutóknak ad otthont. A diadalt legtöbbször a sprinterek aratják le, a győztesek között ott találjuk Cippolinit, Zabelt vagy Cavendish-t is. A versenyt 19-én, azaz szombaton rendezik. A lenti videó jól mutatja, hogy egy átlagos befutóból mennyit lát egy igen jó helyen álló néző.

A sorozat következő versenyei, a további négy nagy klasszikus: Ronde van Vlaanderen (Tour of Flandres), Paris-Roubaix, Liege-Bastogne-Liege, Giro di Lombardia. Mind az 5 versenyt összesen 3 kerékpárosnak sikerült megnyernie, és közülük is Eddy Merckx-nek a legtöbbször - nem véletlenül ő a sportág legnagyobb klasszisa.

Először is köszönet az égieknek, hogy a hétvégén ilyen remek időjárással szolgáltak a 4 napos tesztemhez. Az eredmény sport szempontból a szánalmast alulról súrolja, összesen 11-12 órát voltam nyeregben, azt is lassú tempóban, azonban a technika felmérésére remek volt. Szerencsére nem sok dolgom lesz, egy sor csere az országútin, a montin a egy nyikorgás orvoslása, egy fékbetét csere a CX-en, és egy alapos takarítás a másik országútin. Ez utóbbi produkált egy érdekes hibát: ősszel tökéletes állapotban tettem le, most pedig az első váltó beleért a nagytányérba... Egy kis állítás megoldotta, de furcsa helyzet, nem lazult le semmi, álló helyzetben nyúlt a bowden?

A mai tekerés, és némi kerti munka után nem volt máshoz energiám, mint bringás oldalakat nézegetni, és megosztani a nap klipjét. Egyenesen Nairobiból, Kenya fővárosából, mely nem éppen a kerékpárosok mekkája, de a 2,7 millió lakos között szerencsére vannak rajongók. És tehetséges zenészek is egyben, noha nem kedvencem a műfaj, a klippnek a nyers naivitása magával ragadt.

Félidőben járok a négy nap, négy kerékpár, négy edzés projektben. A négynapos hétvége ideális a valódi szezonkezdés, különösen, hogy végre a hőmérő is értelmes számokat mutat. Mivel négy bringám van, adja magát a helyzet, hogy minden nap mással mehetek tekerni. A hagyományos áttételes országútival kezdtem szombaton, Dél-Pestről ki a Pilisbe és vissza. Sajnos nem úsztam meg a kiadást, amit egész télen kerülgettem. A Németországból használtan vett bringához eredetileg nem voltak kerekek, de az előző tulaj, egy versenyző srác megszánt egy szett kerékkel, 100 euróért akkor elég jó vételnek tűnt egy Mavic Open Pro felnis, Dura-Ace 7800 agyas kerék, elől Record aggyal. Sajnos az hamar kiderült, hogy a rotorban csapágycsere szükséges (ez elvileg nem javítható, gyakorlatilag igen), így extra szuper akciósan azért vettem egy rotort, újabb 100 euro (illetve 30.000ft, mert hazai boltban költöttem). Ugrált a lánc is két lánckeréken, de bíztam abban, hogy csak a dzsuva miatt. Nos, tegnap kiderült, hogy ez hiú remény, cserés a sor is. Erre a Dura-Ace agyra legjobb tudomások szerint nem lehet sem SRAM, sem Ultegra sort rakni (mert az van tartalékba...) A hazai ár a minimálbér kétharmada körül mozog, így szorgalmasan ebayezek, egyelőre 80 euro környéke tűnik reálisnak, és máris van egy használt kerékszettem, 300 euróért. Lehet, hogy annyira nem volt jó vétel, különösen, hogy az egész bringa SRAM-mal van szerelve. Mindenesetre a tekerés jó volt, de nehezen emésztem az autósokat, akik a teljesen üres, nyílegyenes úton is képesek kicentizni a bringást. Há' egyenesen megy, minek koptassam a kormányművet, végülis alsóbbrendűbb, mint a Daewoom!  - Akkor sem tudtok kihozni a sodromból, gondoltam dühöngve. Így ahol lehet, használom a zárt kerékpárutat, szerintem nem sokan járnak így normális országútival.

Ma a monti következett, a tegnapi 6 órás bemelegítő tekerés után egy 2,5 órás pihenő, az Erzsébet-kilátóig. Ez a bringám elég jól jött ki a téli szervízelésből, újszerű fék, váltókar és váltó, ráadásul minden működik. A négynapos teszt ugyanis a kerékpárról szól inkább, mennyire sikerült a téli felkészítés. Holnap CX-ezek, majd zárásként a kompakt hajtóműves országúti jön, stílszerűen síkon, 3 kör a Velencei-tó körül, remélhetőleg nem lesz szükség a szél miatt az összes fokozatra. És remélem az autósok is oldódnak kicsit, nem lehet könnyű stresszben, görcsben keresztbe tenni a bringásoknak állandóan. Hogy ne csak bennük bízzunk, íme egy használati utasítás autósokhoz a systemcomic.com-ról. (a címlapon lévő fixie-s is találó!)

A korábban csak DVD-n elérhető színvonalú kerékpáros videók egyre gyakrabban jelennek meg ingyenes letölthető online formátumban is. Az autóiparban ezt a lehetőséget már évekkel ezelőtt felismerték, jó példa erre a BMW 8 részes sorozata. A kerékpár versenyzők is kezdik felismerni, hogy a szenzációs felvételeket érdemes közvetlenül, ingyen eljuttatni a közönséghez, hiszen a színvonalas munkákkal így sokkal nagyobb közönséget és áttételesen bevételt érhetnek el, mintha csak magát a DVD-t terjesztenék.

A következő 23 perces videót Franciaország déli részén forgatták Echeverri Mathieu és Solliet Laurent szereplésével a Genepifilm égisze alatt. Downhilltól endúrózásig, ugratásoktól BMX-ezésig a látvány kerékpározás szinte minden ágát bemutatják. És még mennyire sikerül is ez nekik...

More Mountain Biking Videos

A kerékpározás divatját mi sem jelzi jobban, mint az olyan márkák megjelenése, ahol a fejlesztési szempont nem a hatékonyság és versenytechnológia, hanem kizárólag a trendiség.

Sok minden nem derül ki a Moon Cycles bemutatkozó videójából, az azonban igen, hogy nem a könnyű karbon gépek sora gyarapodik, hanem a menő városi közlekedési eszközöké. Végülis ez lehet a jövő, illetve reméljük, ez lesz az!

Íme a videó:

A cyclocross szezon sajnos véget ért, a sok finomítás és technikai fejlődés ellenére még mindig a leglátványosabb kerékpáros események közé tartoznak, amit a nézők magas száma is mutat. Találtam egy 1950-es versenyről kérszült videót, ami jól mutatja, mennyit változott az elmúlt hatvan évben a sportág, és azt is, hogy van alapja annak, hogy újra divatba jönnek az egysebességes CX bringák.

Át lehet-e dobni a patak felett egy bringát, vagy érdemesebb inkább áttolni? Meg lehet állni a lejtőn tárcsafék nélkül? Minden kiderül az első videóból, míg a második videón az idei VB utolsó két köre, az összehasonlítás miatt.

Egy igazi klasszikus. Néhány órája itt a tavasz, eljött az ideje a nyári bringák felkészítésének!