Angolszász országokban nagy hagyománya van a sport és a jótékonykodás összekötésének, számtalan külföldi kollégám kalapozik pénzt egy-egy nagyobb teljesítmény előtt - nem saját célra.

A nagyobb teljesítmény lehet egy maratoni futás, egy európai kerékpáros túra, vagy akár egy ironman is. A sportoló nem saját magának gyűjt pénzt, hanem jellemzően egy támogatásra szoruló alapítványnak, így motiválva azokat az ismerőseit és ismeretlen embereket, akiket elér, hogy ők is tegyenek valamit a civil szféra megsegítése érdekében. 

Barátaimmal mi is hasonló célon gondolkodtunk, és a Bátor Tábor programjához csatlakoztunk a nagyatádi ironman váltóban való teljesítésével. Az úszónk az elmúlt hónapokban 40 kilogrammot adott le, és a terve az egy órán belüli teljesítés. A futónk a mindennapi irodai munka mellett egy 4 órás maratont tűzött ki célul. Rám a kerékpározás maradt, időfutam kerékpár híján egy országútival indulok, és szeretnék 5:30-at menni a 180km-es távon. Mivel edzettségünk, életkorunk alapján nem az érmekért hajtunk, a Bátor Tábor támogatása lett a fő célunk, és mindent megmozgatunk azért, hogy 200.000 forint támogatást összegyűjtsünk, és ezzel néhány igazán beteg gyermek életét kicsit jobbá tehessük. Segítesz nekünk ebben? Nincs az a kicsi összeg, ami ne számítana. És igérjük, minél több támogatás jön össze, annál jobban dolgozunk mi is verseny közben! A részleteket itt olvashatod és előre is köszönjük segítséged!

http://elmenykulonitmeny.hu/team?id=439

Május utolsó vasárnapján minden bringás gyereknek a Népligetben a helye, mert változatos programokkal vár minden tekerni vágyó családot az I. Decathlon Kerékpáros Gyereknap.

2013. május 26-án, vasárnap 9 órától kerékpáros parkká változik a budapesti Népliget, ahol túrázhat, versenyezhet, okulhat és szórakozhat az egész család. A Liget útjain és ösvényein hangulatos túrán vehetnek részt a családok, a 3 km hosszú körpályán biztonságos körülmények között tekerhetnek kicsik és nagyok. De a versengők se maradjanak otthon, mert a legjobb sprintert értékes ajándékcsomaggal jutalmazzák. Hozd el a barátokat, osztálytársakat is, hogy kiderüljön, ki a Decathlon Kerékpáros Gyereknap leggyorsabb bringása.

Azoknak, akik még bizonytalanabbak a kétkerekűn, a népligeti Decathlon Kerékpáros Gyereknapon gyakorlott oktatók segítenek  abban, hogy biztonságosan tudjanak közlekedni a mindennapokban. A tanultakat később az ügyességi pályán, vagy a lassúsági versenyen is használhatod. Az igazán profi kerekesek is ott lesznek, és a nap folyamán többször tartanak lélegzetelállító freestyle és triál bemutatót a közönségnek.

Lesz még ugrálóvár, vattacukor, kürtős kalács, ingyenes arcfestés és még sok-sok szórakozás, hogy aktívan és vidáman teljen a Gyereknap. És még nyerhetsz is! Azok, akik a Vuelta Sportiroda honlapján május 24-ig előre regisztrálnak, Decathlon ajándékcsomaggal gazdagodhatnak.

A I. Decathlon Kerékpáros Gyereknapon a részvétel mindenki számára ingyenes.

A programok eső esetén is megrendezésre kerülnek.

További információk és regisztráció a www.kerekparinfo.hu oldalon

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/156157314557826/

Nem tartom magam igazi montis arcnak, de a maratonversenyeket kimondottan megszerettem az elmúlt évben. Tavaly egy össztelós 26-ossal éreztem rá a kényelmes haladás ízére, méretproblémák miatt azonban idén új bringára váltottam, a legolcsóbb 29-es karbon Meridára esett a választásom. A túrázós csavargások után rögtön két eléggé eltérő jellegű nemzetközi maratonon is sikerült vizsgáztatni a bringát.

Április végén Kolozsváron jártam a többszörös bajnok Buruczki Szilárddal, a Maratonul Fagetului, magyar Bükk Maratonon. A főszervező Kertész Levente igazán kitett magáért, szállással, nevezéssel várt minket, és mindig volt egy perce, hogy ügyes-bajos dolgainkban segítsen minket. A verseny 70 kilométer volt, kb 1800 méter szintkülönbséggel, dimbes-dombos terepen. Mivel a 30 és 70 kilométeres táv is egyszerre indult, az első emelkedőn sokan megelőztek, nem ismerve a pálya nehézségét, igyekeztem tartalékolni a későbbi dombokra.

A frissítés után szétvált a mezőny, innentől élvezhettem igazán az erdélyi tájat és falvakat, valamint a 29-es előnyeit a göröngyös, de gyors utakon. A Merida érdekessége, hogy a nyeregcső nagyon vékony, mindössze 27,2mm-es, ás látványosan mozog, főleg, hogy nekem a maximumig ki van húzva. Méretezésnél a 19-es és 21 collos váz közé estem pont, a kisebbet választottam, terepen könnyebben irányítható egy rövidebb bringa.

A kevéssé technikás pályán sok ellenfelet sikerült behozni az egyenletes tempóval, mindössze az utolsó, 30% feletti emelkedő előtt ment el egy idősebb versenyző mellettem, őt már nem értem utol a tolós szakaszon sem. Mármint nekünk tolós, Szilárd itt próbálta eldönteni Blazsó Marcival a kiegyensúlyozott küzdelmet, és nagytányéron tekert fel, pár tíz méter előnyt szerezve.
Marci azonban az össztelóssal az utolsó két kilométeren visszajött a lefelében, és sprintbefutó döntött a Meridás csapattársam javára. Fölényüket jelzi, hogy a legjobb helyi versenyző, Kelemen Árpi is több percet kapott tőlük, a dobogóról leszorult ellenfelek pedig még többet. Én egy órával később értem be, a Masters mezőny kb. első harmadába volt elegendő, bár a megszokott magyar mezőnyhöz képest azért jóval kevesebb induló volt.

Egy héttel később a Garda-tó mellett indultam a Riva Del Garda maraton középtávján, ami 77 km, 2800 méter körüli szintkülönbséggel. Az erdélyi 4 óra után bizakodtam egy 6 órán belüli időben, bár ekkor még az emelkedőket tartottam a nagy ellenfélnek, révén 85 kilogrammos testsúlyommal azért nem a könnyűsúlyban indulok.

Az első emelkedő itt is közös volt a rövidebb távval, több, mint egy órán keresztül mentünk felfelé, nagyrészt aszfalton és sotteren. Nagyon vártam már a lejtőzést, hiszen az előző hétvégén is ott sikerült a versenytársakat utolérni a 29-essel. Kicsit gyanús volt, hogy az enyémen kívül alig volt merevfarú a közelemben, de gondoltam a jóléti nyugati társadalomban természetes a karbon-xtr-es 29-es-es össztelósok megvétele. Az első lejtőn kiderült, hogy nem erről van szó: a köves-avaros-meredek vízmosásban rögtön át is ugrottam a kormányt, ekkor akartam felhívni az első maratonozó öcsémet és vele tartó edzőtársamat, hogy mégis a rövidebb utat válasszák, mert itt tolás lesz nekik.

Nagy nehezen leóvatoskodtam a lejtő aljáig, elengedve a gyorsabb osztrák, olasz és német bringásokat. A következő hegy 20-30% közötti emelkedőkkel várt, itt én voltam előnyben a könnyebb és merevebb bringámmal, tizesével előztem vissza a bringásokat. Bíztam abban, hogy a következő lejtő könnyebb lesz, de persze ez hiú remény volt, megint visszaelőztek, amíg pattogtam lefelé a köveken. Az öcsém a tartalék 26-os bringámat itt újra kénytelen volt tolni, az országútis háttér miatt sem a technika, sem a technikai tudás nem volt egyikőnk erőssége sem. Az utolsó emelkedő megint vérfakasztó volt, de innen a szintrajt szerint már a rövid táv lejtőjén gurultunk le a célig, ami szerencsére már könnyebb volt, leszámítva egy meredek letörést, ahol már nem volt lelkierőm kísérletezni, és lefutottam a bringával. Természetesen a "lejtőben" még voltak pár száz méteres 10-20%-os emelkedők, csak hogy égjen a comb, és a legvégén egy kb. római korból maradt macskaköves út, ahonnan a kövek már elmozdultak, kisebb gátakat alkotva a lyukak után.

Itt újra sokat gondoltam az öcsémre, aki a 26-ossal lépésben tudott csak lejönni, míg a 29-es viszonylag könnyen átlépte az akadályokat. Végül 5:30-on belüli idővel a mezőny második harmadában végeztem, és a többiek is beértek szintidőn belül. Negyedik cimboránk a rövidebb távon indult, neki a futás volt a téli sport, de igen jól érezte magát, egyrészt kimaradtak a legrosszabb emelkedők és lejtők, másrészt egy magyar maraton középtávnál alig könnyebb útvonalon tekerhetett egy jót a Garda-tó környéki szenzációs hegyek között.

Nekem meg nincs más hátra, mint meglátogatni a szervízt a hétvégi szentendrei Citycross után, mert a kormánycsapágyban az elfordulás gátló mechanizmust a néhány esésem valamelyike kiiktatta. A Merida azonban bezonyít, mert ezt leszámítva hibátlanul üzemel!

Kihasználva az utolsó havazást a tavasz beköszönte előtt, a Rákos-patak partján próbáltam ki az új bringámat, a 29-es rombolót. A Rákos-patak külső szakasza, nem messze az Örstől indulva egészen az M0-ás hídig, ideális edzőterep, ha rövid, forgalommentes gurulásra vágyok.Otthonról normális időjárásban 1:30-1:45 perces a kör, az új bringával ez közel 3 órásra sikeredett a hóhelyzetnek és a reggeli eléhezésnek köszönhetően.

Hóátfuvás, kérjük ne hagyja el a járművét!

A Rákos-patak valaha gazdag élővilággal rendelkezett, nem meglepő módon, rákok is éltek benne. Ma már egy betonteknőben hömpölygő vízfolyam csupán, korábbi élővilágának töredéke sem található meg környékén. Bár partján szinte mindig lehet látni kacsákat, időnként rókát vagy őzet is, azért alapvetően nem a természetbúvárok kedvenc helye. Öröm az ürömben, hogy a szabályozott vízfolyás partján viszont lehet kerékpározni és futni is, némi természethez hasonló környezet a város határain belül.

Jégcsapok a vasúti híd alján

Kerékpárral többféle terepen lehet itt edzeni, van ahol széles, kivilágított, aszfaltozott kerékpárút van, máshol egy vagy kétnyomon futó földút, a legnagyobb szakaszokon azonban még ösvény sem nagyon van, csak a tehenek által rövidre rágott fű. Ennek megfelelően ciklokrosszal kimondottan izzadós, kemény edzést lehet itt végezni, 26-os montival hasonlóan küzdeni kell a buckákkal, az össztelósokkal kicsit kényelmesebb. Kiváncsi voltam, hogy a 29-es monti tényleg jobb a füves-göröngyös terepen, ezért első utan ide vezetett a Meridával.

Nagy kerék a hó ellen

Az ünnepi hóesés eredménye határozta meg az út nagy részét, a göröngyök legyőzése helyett 5-20 cm-es hóban kellett haladni, szinte a legrövidebb áttétellel néhol, síkon pár km/h-s tempóval. A nagyobb kerék már itt is előnyt jelentett, az aszfalton kicsit rövidnek tűnő bringa könnyen irányíthatónak bizonyult. Vásárláskor nagy dilemma volt, hogy a 185cm-es magasságomhoz 19 vagy 21 collos vázat válasszak-e, de mivel ez terepbringa, nagy kerekekkel, így a kisebb mellett döntöttem. A nyeregcsövet teljesen kihúzva még pont kényelmes a tekerés, viszont a pár centiméterrel rövidebb váznak köszönhetően a fordulékonyság sem áll messze a 26-osoktól.

A kék szín elsőre nem tetszett, de a matt fényezéssel állat

A rövid hómentes szakaszokon kiderült, hogy kicsit sok a 3 bar nyomás a gumikban, így engedtem belőle, a bringa komfortja elkezdte közelíteni a korábbi össztelósom szintjét, aminek a helyére lépett a 29er. A kerékméret változott, a felszereltség alig: a Shimano XT szett bevált már korábban, a Merida Big Nine Carbon XT-M legtöbb alkatrésze is az, leszámítva a fékeket, ami SLX. A 29-es egy kilóval nehezebb, mint a korábbi Trek Top Fuel 9.8-asom, ami részben a méretnek köszönhető, részben a Merida Pro alumínium kiegészítők is nehezebbek, mint a Bontrager karbon alkatrészei, de a két kerékpár ára sem egy kategória, még listaáron is nagyjából feleannyiba kerül a Merida. És hogy fél kerékpár-e? Nem igazán. A Top Fuel kicsivel kényelmesebb volt a hátsó rugózás miatt, de nagyobb a küönbség a haladásban és hajtáshatékonyságban a 29-es javára.

Merida Pro kormány és kiegészítők - az árkategóriában ez a megszokott szint, van dupla ennyiért teljesen karbon bringa is a Meridától.

Tavaly egy jó barátomnak köszönhetően kipróbálhattam az alu merevfarú, alu össztelós és karbon merevfarú 29-eseket is, és arra jutottam, hogy az alu merevfarúhoz már egy kicsit kényelmes vagyok, gyors, de rázós. Az alu össztelós 29-es mintha varázsszőnyeg lenne lefelé, de felfele túl nehéznek bizonyult. A karbon 29-essel alig voltam lassabb lefelé menet, nem vagyok egy downhill menő, hogy a két bringa tudásának különbségét ki tudjam használni, felfelé viszont mindig a legkönnyebb, legmerevebb bringa az előnyös. Ha belefér a keretbe, akkor 180cm feletti bringásoknak a karbon 29-est javaslom, alacsonyabbaknak a 27.5-ösök nyújtanak alternatívát.

A váz csak 19"-es, így pont jó. A kormány alól még ki kell venni a turista hézagolókat.

Egy karbon bringa soha nem olcsó, érdemes belépni egy egyesületbe már csak ezért is, a támogatók több-kevesebb kedvezményt nyújtanak az egyesületi tagoknak, én a Merida KTC tagjaként nem csak Buruczki Szilárd többszörös magyar bajnok csapattársa lehet, hanem az Örs vezér téri Big Bike kerékpárboltban kedvezményt kapunk sok mindenre, többek között a Merida bringákra is.

Az utolsó, dermesztő hidegben rendezett budapesti Supercross futamon merült fel egy tavaszi edzőtábor ötlete Eisenkrammer Karcsival, sokszoros bajnok kerékpárossal, a Mátra Maraton szervezőjével, valami meleg, napos helyen. Költségtakarékossági okokból elvetettük a mediterrán szigeteket, és egyéb egzotikus helyeket, és egy közeli hagyományos kerékpáros központ mellett kötöttünk ki, Horvátországban az isztriai Pula melletti Medulinban. Az utolsó pillanatban hirdettük meg a lehetőséget, így összesen 13 fővel indultunk útnak március 3-án, kellemes időben.

Kilátás a szállodából a medulini öbölre

Már odafelé is gyanús volt, hogy hófalak között megyünk a drága horvát autópályán, de teljes örömünkre hétfő reggel, a tábor első napján ragyogó mediterrán napsütés fogadott minket. Micsoda átverésnek bizonyult ez később.

Kerékpáros túraútvonalak Pula környékén

Hamar tisztázódott, hogy az országúti versenykerékpáros csapat a friss CX magyar bajnok, Buruczki Szilárd vezetésével nem fog tudni együtt menni a túrakerékpáros csapattal, így hamar két részre szakadtunk. Én országútit vittem, nem is volt kérdés, hogy velük megyek. A bolyunk tagja között gyakorlott mezőnyversenyző és több egyedül edző kerékpáros is volt, így első alkalommal nem néztünk ki nagyon rendezetten, több méteres helyek voltak közöttünk.
Az idő azonban remek volt, a szállodában tűrhető az ellátás, a sokszáz fős étteremben alig tucatnyian ültünk este az első nap izgalmai után. Tényleg, kívánni sem lehet jobbat, mint hullámzó domborzaton átvezető forgalommentes utak, kellemes táj, szimpatikus csapat, racsnik kattogása, kerekek susogása és napsütés.

A barbani szerpentin, másfél órányira a szállástól

Második nap már borult volt az ég, de egy hosszabb kör még így is belefért. Ez volt az utolsó alkalom, hogy szárazon értünk haza. Szerdát elmosta az eső, és több száz futballista lepte el a szállodát. Erre nem számítottunk, és arra sem, hogy számukra az elfogyasztott alkoholnak és a tüdőből kieresztett éjszakai decibeleknek van sportértéke, ami az eső miatt borongós hangulaton nem javított sokat.

Kerékpár nem maradt szárazon

A hét hátralevő része azonban a pesszimista jelek ellenére meglepően jól sikerült, a csapat kezdett összeszokni, találtunk néhány izgalmas lejtőt, Szilárd egyenletes alapozó tempóval diktálta az ütemet, amit szerencsére nagyjából mindenki tartani tudott, leszámítva az emelkedők erőedzéseit, amik nekünk, földi halandóknak követhetetlenek voltak. Bár többször még el-el hittük, hogy nem is vagyunk olyan messze a versenyzőktől, azért az azonos tempónál 15-20 ütésnyi pulzuskülönbség az erőedzésnél hamar a maximális pulzust jelentette, és a gyors leszakadást - már annak, aki volt olyan naív, mint én is, és pár percig szeretett volna együtt edzeni a magyar bajnokkal.

Buruczki Szilárd - Merida KTC és a TVK-s triatlonversenyzők a csapatban

Az utolsó előtti nap, sajnos technikai hiba miatt vissza kellett fordulnom a szállásra, pedig csapatunk megduplázódott a TVK-s triatlonosokkal és néhány helyi sportolóval, így a hangulat és tempó minden eddiginél jobb volt. Bár kinézetre nem vettük fel a versenyt a helyben edzőtáborozó profi csapatokkal, hangulatban mindenképpen a nyomukban voltunk. Az utolsó estére már focista-mentes övezet lett a szálloda újra, nyugodtan tudtunk aludni, és akinek még volt kedve és kerékpárja, egy kellemes 3-4 órás tekeréssel búcsúzhatott Isztria csücskétől, ahová még visszatérünk. Ha nem esik az eső, és nem lesznek labdarúgók a szállodában...

*köszönöm a fotókat a résztvevőktől, és a remek hangulatot. Jövőre ugyanitt, eső nélkül!

Igen, eljutottunk végre oda, hogy a nagy oktatási átalakításban a kerékpározás már két kerettanterven belül is választható lesz az általános iskolákban. Ennek a jelentősége sokkal nagyobb, mint elsőre tűnik, végre lehetőség nyílik arra, hogy gyermekeink elsajátíthassák a KRESZ, kerékpáros közlekedés biztonságos alapjait az iskolákban is, és talán az utámpótlás sport is elindul kifelé az évek óta tartó gödörből.

A két program közül a Bejárható Magyarország kapott nagyobb publicitást, ami hazánk tájainak megismeréséről szól, és részben kerékpáros programokat is kínál. Számunkra azonban sokkal érdekesebb a Bringaakadémia kerettanterve, ami tényleg csak és kizárólag a kerékpároktatásról szól. Magyaroszágon, 2013 őszétől. Még elhinni is nehéz.

A kerékpározás alapjait legjobb már gyermekkorban elsajátítani - ezt segíti a Bringaakadémia

A kerettantervi rendelet módosítása napokon belül, március elején jelenhet meg, ennek mellékletében várhatóak majd a minket érintő, szabadon választható kerettantervek is, a Bringaakadémia és a Bejárható Magyarország. Bár sok kritika éri az oktatás átalakítását, a mindennapos testnevelés beveztése és a pedagógusok óraterhelésének átgondolása egyben lehetőség is azoknak a pedagógusoknak, akik eddig tanterven kívüli programokban vitték a gyerekeket sportolni, kirándulni, kerékpártúrákra. Reméljük, hogy ezek az iskolák, pedagógusok minél nagyobb számban élnek majd a lehetőséggel, és a kerettantervet beépítik a helyi tantervükbe, pedagógia programjukba. A Bejárható Magyarország és Bringaakadémia egy rendszerezett, összetett ismeretanyag is egyben, ami évtizedekre meghatározhatja a közlekedési kultúra, közlekedésbiztonság, kerékpározás, sport és túra jövőjét hazánkban.

A kerettantervek a tervezhető órakeret terhére vezethetik be az iskolák, ami azt is jelenti, hogy az emeltszintű oktatással is versenyezni kell például, de képzeljük el azt az ideális világot, ahol a gyermekek már akár 3. osztályos kortól elsajátíthatják a biztonságos közlekedés és kerékpározás alapszabályait a Bringaakadémia tervén belül, majd később a Bejárható Magyarország programban kerékpárral fedezik fel az országot. Irigylésre méltó helyzet lenne.

Eisenkrammer Károly már évek óta foglalkozik a gyerekek kerékpáros oktatásával

A Bringaakadémia kerettantervet már évek óta fejleszti Eisenkrammer Károly, akit sokszoros magyar bajnokként, olimpikonként is ismerhetünk, de a sikeres Top Maratonok egyike, a Mátra Maraton is az ő nevéhez fűződik. Lelkes elkötelezettséggel már évekkel ezelőtt elkezdett dolgozni ezen a programon, a Bringaakadémia terve évről évre finomodott és bővült, mire eljutott arra a szintre, hogy az Oktatási Hivatal is felfigyelt rá.

A Bringaakadémia program ezt a lehetőséget testesíti meg, két éven át, heti 1 órában (ennyit biztosít a választható kerettanterv), ami évi 32 órát jelent a 3-4. illetve 5-6. osztályos gyerekek megismerkedhetnek a KRESZ alapjaival, a kerékpáros technikai alapismeretekkel, gyakorlati ismeretekkel és a túrázással is. Mindez a tudásanyag sok felnőttnek is jó lenne, talán eljutunk addig is, hogy az iskolás gyerek segíti szüleit még jobb kerékpárossá válni...

A Bringaakadémia 10 órában foglalkozik a technikai oktatással, sisakhasználattól a defektjavításig

És hogy mit tehetünk mi ezért? A kerettantervek száma miatt fontos, hogy az érintett szülők a gyermek általános iskolájában felhívják a figyelmet erre a programra, különösen a 4-5. osztályosok esetében, ahol heti 2-2 óra szabadon választható órakeret van, ennek egyike lehet a Bringaakadémia is akár. Érdemes megkeresni a pedagógusokat, akik ezt vezetnék, informális beszélgetésekkor az igazgatók, iskolai vezetők figyelmét felhívni a programra, lelkesíteni a többi szülőt. Nagy lehetőség ez, hogy valami változzon a közlekedésben, több kerékpáros lehessen az utakon 10-20 év múlva, akik már az iskolában megismerkedtek az alapokkal. Te mit teszel az ügy érdekében?

A bringásokról az a kép él sok (autós)ember szemében, hogy  bringások autóval jellemzően nem rendelkeznek, és mások adóiból fizetett utakon élősködve akadályozzák a forgalmat Önös érdekből. Kezeljük mély belátással mások tévképzeteit, valamilyen kapaszkodóra nekik is szükségük van az életben, ahogy kerékpárjainknak is, ha rendszeresen a nemlétező autóinkkal akarjuk szállítani őket.

A kerékpárszállítás legbiztonságosabb módja, ha lehajtjuk a hátsó ülést, és az utastérben, széltől-víztől-bogaraktól óvva oldjuk meg a dolgot, de ez a megoldás sajnos nem mindenkinél alkalmazható, különösen, ha családot is vinni kell.

A külső kerékpárszállítóknak alapvetően három fajtája van: a tetőcsomagtartó, a vonóhorogra szerelhető és a hátsó ajtóra rakható. Legtöbb autónál a tetőcsomagtartó tűnik az egyszerű megoldásnak, és sok esetben a legolcsóbbnak is. A tetőcsomagtartó így népszerű megoldás, ugyanakkor erős kompromisszum is. A kerékpár felrakása a tetőre sokszor nehézkes lehet, ha nincs bringalift. Az autó szélérzékeny lesz, a kerékpárok pedig bogarasak. A fogyasztás literekkel nő, és az utazósebesség korlátozott.

Jobb tehát a vonóhorogtartó? Nem rossz, valóban, de ehhez kell egy vonóhorog, ami viszont vizsgaköteles. Az olcsó tartók sokszor nem túl stabilak, és az autó sem lesz az, ha érzékeny a fenék terhelésére. A koszolódás itt is probléma, de nem a bogarak, mint a tetőn utazó bringák esetében, hanem az útról felvert sár a bosszantó mellékhatás.

Ahogy a vonóhorgos megoldásnál is, úgy a 3-5 ajtós autóknál is gondot okoz, hogy a csomagtér nem, vagy nem úgy nyitható, és hogy nem látszik a rendszám, amit újabban örömmel állapítanak meg némi zsebpénz ellenében a hatóságok - tegyük hozzá, joggal. Ezt a problémát teljesen kiküszöböli a hátsó ajtóra szerelhető, magasabbra húzott kerékpártartó, ilyet vettem én is, de rögtön szembesültem is a problémával: a gyári hátsó szárny miatt ugyan az autóra elvileg felmenne, de mégsem lehet rögzíteni. További hátránya, hogy a szállító felrakása nem egyszerű, bár utána a kerékpáré már igen, és hogy kevésbé koszolódik és van kitéve sérülés veszélynek, mint a másik két megoldás esetén. Természetesen ez sem alkalmazható minden autónál, de ha igen, akkor talán a legbiztonságosabb megoldás kerékpárjaink számára.

És még valami: kerékpárjaink értékének megfelelő tartót válasszunk, rettenetesen fájdalmas egy benyomódott karbon váz, vagy autót tetejéről lerepülő kerékpár, csak mert pár ezer forintot megspóroltunk a tartón...

A téli kerékpásport évről-évre fejlődik, ennek legjobb bizonyítéka a szezonban rekordszámú résztvevővel zajló SuperCross sorozat, a párhuzamos újévi versenyek, és az idei OB.

Az országos bajnokság idén Pósteleken, Békéscsaba mellett lett megrendezve, már az új MKSZ elnökség aktív részvételével. A helyszín így a SuperCross sorozat legtöbb résztvevőjének 2-300 kilométeres távolságra volt, ami az egyik oka lehetett a szerény részvételnek. A pálya nehézsége is sokakat elriasztott, hiszen végre egy valódi ciklokrossz pálya épült, komoly letörésekkel, szűk kanyarokkal, és persze a természet is odatett a friss hóval és erős jegesedéssel. A harmadik távolmaradási okként többen az új Elnökséggel kapcsolatos ellenérzéseiket jelölték meg, persze nem az élmezőny tagjai, sokkal inkább a valódi középmezőny hiányzott, a lelkes amatőrök.

A szokottnál szerényebb létszám ellenére az idei év (és talán a tavalyi is) legjobb versenye volt számomra, és nem csak a végeredmény miatt. A technikás, jeges pályán nem lehetett borzasztó tempót menni, és szerény állóképességem miatt ezt tudtam értékelni, bár sokkal fontosabb volt, hogy a pálya teljes hosszában található természetes akadályok, letörések, jeges kanyarok miatt folyamatosan koncentrálni kellett, és nem volt erőm a fáradtságra figyelni. A SuperCross pályákon gyakran az erő hamarabb fogyott el, különösen a sík, kevésbé technikás, rázós pályákon, de itt nem volt idő búslakodni, mert a legkisebb figyelmetlenség is eséssel járt. Az együtt indított amatőr felnőtt és licences Master 1-2 csoportban ezt sokan megtapasztalták, egy visszafordítóban nekem is sikerült összesározni a combomat a földön.

A leggyorsabb Cser Gábor lett a mi mezőnyünkben (pontosabban a licencesek között), tőle és a szoros második Reitinger Gábortól kaptam is egy kört, amit a SuperCrosson is ki szoktak osztani. A meglepetés a végelszámolásnál ért (és még most sem zárom ki, hogy tévedés történt...), az amatőr 19-38 éves mezőnyben valahogy negyedik lettem, de ha a licences Master1-ben indultam volna, akkor is meg lett volna az ötödik hely. Mielőtt nagyon elszállnék magamtól, hogy egy OB-n negyedik (és a "profik" között 5.) helyezést tudok elérni, azért figyelembe kell venni, hogy különösen a Master 1-2, azaz 30-50 éves amatőr versenyzők maradtak távol a legnagyobb létszámban. A cél viszont adott, életem második országos bajnokságán, jövőre igyekeznem kell a lehető legjobban megközelíteni a helyet, valószínűleg már a licencesek között. És remélhetőleg, a jeges pályának egyetlen amatőr női indulója, KTC-s csapattárs Tóth Éva sem fog jövőre egyedüli nőként versengeni a férfiak mezőnyében...

A verseny csúcspontja az U23/Elit férfiak kislétszámú, de annál erősebb futama volt. A férfiaknál a címvédő Buruczki Szilárdot egyedül Búr Zsolt, azaz Buzsó tudta megszorítani, Szilárd kisebb esése után egy rövidebb időre még a vezetést is sikerült átvennie, amit egy bukás után vissza is adott. Szilárd legnagyobb ellenfele a SuperCross versenyeken az országútis Fejes Gábor szokott lenni, a jeges, technikás pálya azonban nagyon nem kedvezett neki, így ezen a versenyen csak ötödik lett, Szalay Péter és Vígh Zoltán mögött. Az U23-ban a Belgiumban krosszozó Panyi Jánost vártuk első helyre, de bukása miatt nem tudta megelőzni Fenyvesi Pétert, aki a 2013-as év U23 magyar bajnoka, és Szalontay Bence is megelőzte. A korábban induló női mezőnyből Benkó Barbit hiányoltuk a legjobban, de mivel a Szövetség eredetileg korábbra hirdette meg az OB-t, Barbi az edzőtáborát megkezdte január második hetében, és a január 12-re tolt OB-n nem tudott részt venni. A női Elit versenyt Orosz Anita nyerte körelőnnyel, ami nem is volt meglepő, korábban a SuperCross versenyeken is megmutatta felkészültségét.

Ezúton is gratulálok az összes említett és a felsorolás kimaradt 2013-as ciklokrossz magyar bajnoknak, és reméljük, hogy jövőre egy hasonlóan színvonalas pályán, de az ország közepéhez közelebbi helyszínen csaphat össze a magyar élmezőny, hosszú évek után talán a chipes időmérés megoldódik, ha már a legkisebb falusi kupán is alapvető szolgáltatásnak számít, az úr 2013-ik évében.

Ha valaki még belekóstolna a SuperCross hangulatába, megteheti ezt január 27-én, Budapesten az utolsó fordulón. A futamokon bármilyen alkalmas kerékpárral el lehet indulni (tehát montival is), és ha valakinek túl hideg lenne a bringázáshoz, akkor szurkolni is érdemes jönni, a szoros állások miatt még szinte az összes kategória első helye nyitott, az OB-hoz hasonló valódi tétverseny várható!

Az elmúlt hetek remek alkalmat biztosítottak az egész éves edzettségünk leépítésére, a nehezen elvesztett kilók visszanyerésére, és még a hó is leesett....

Kétségbeesve morfondírozhatunk a tükör előtt, vagy a mérlegen állva, hogy mikor jön már a tavasz, mikor kezdhetjük az edzést, de a valóság az, hogy a tél csak egy lehetőség, hogy az egyoldalú kerékpáros edzést érdekes új dolgokkal egészítsük ki.

Annak a körülbelül 100-150 embernek, aki a téli ciklokrossz versenyeken részt vesz, eddig nem volt különösebb gondja: a SuperCross sorozatban 1-2 hetente voltak versenyek, így mindig készülni kellett. Január 12-én, szombaton azonban az országos bajnoksággal majdnem véget ér a szezon (egy verseny lesz még Budapesten), azonban ciklokrosszozni, montizni ilyen időben is lehet, egyedül latyakban vagy esőben lépi túl az egészséges ember tűréshatárát a körülmények összesége. Tehát igenis bringázni lehet, bütykös gumival, meleg ruhában.

Az sem ördögtől való, ha valaki ilyenkor már nem ülne bringára, felszerelés, eszköz hiánya vagy egyszerűen csak az időjárás miatt, rengeteg választható lehetőség van a TV vagy internet helyett.

A legkézenfekvőbb a futás, hasonló aerob terhelés, lábat erősíti, sokat írtunk már róla, nekem heti két rövidebb kocogásom van újabban, egészen élvezhető. Hátránya, hogy lassabb mozgás, így lassul a lábfordulat, de ha nincs kerékpározás, még mindig a második legjobb opció. A spinning sem rossz, ha valaki fázós, de azért az sem váltja ki 100%-osan a több órás alapozó edzéseket, részben az intenzitás, részben a mozgás kötöttsége miatt.

Ha még ezekre is találunk kifogásokat, akkor jöhet az úszás, illetve a torna, ami elsősorban a nyáron elhanyagolt felsőtestet veszi kezelésbe, illetve a bemerevedett, megrövidült izmok regenerációját is segíti.

Szívesen sorolnám előrébb a sífutást, korcsolyázást, mivel szenzációsan hatékony mindkettő, de reálisan nézve a mi klimatikus és domborzati adottságaink mellett maximum néhány hetes elfoglaltságokról van szó, kár érte. Aki teheti, sífusson, korcsolyázzon mert jó.

Legvégülre hagytam a gyaloglást és túrázást, mivel a kerékpározáshoz viszonylag keveset tesznek hozzá, ellenben zsírégetésre a hosszabb túrák is alkalmasak. A gyaloglást megkönnyíti, ha az embernek van kutyája, így egyszerre teszünk jót az állattal és magunkkal is, de ha valakinek nincsen, érdemes felvenni a kapcsolatot a helyi menhelyekkel, állatvédőkkel, akik biztosan örömmel veszik, ha valaki segít nekik a kutyák kimozgatásában. Mi családilag a csivava fajtamentéssel foglalkozunk, így a kutyasétáltatás ilyen időben pár száz méter csupán, de a nagyobb testű, szűk helyre összezárt állatok életminőségét jelentősen javítani tudjuk akár fél-egy óra futkározással is, miközben az erőforrás hiányos civil szervezeteket is segítjük. Win-win!

Az emberiség kreativitása végtelen, ha soha fel nem tett kérdésekre kell válaszolni. Ilyen megoldást kínál Jesse King Texasból, aki feltalálta a kerékpárvázra rögzíthető, puha anyagból készült, hatdobozos sörhűtőt. Nos, éljenek a vállalkozások, és a vállalkozó szellemű emberek. Az első millióhoz csupán néhány százezret kell ebből eladni, a termék hasznosságát tekintve ez igazán nem lesz probléma!

A kerékpárok többsége kecses szerkezet, de ezt is lehet túlzásba vinni, ahogy ezt a Coren megmutatja nekünk. A városi trendi fixi vonalon készült bringa Formula 1-ből ismert típusú karbonszövetet használ, és legfontosabb tulajdonsága a könnyedsége.

Valóban sikerült egy vizuális pillesúlyt létrehozni a tervezőknek, de ez nem tévesztendő össze a mérlegen látott értékkel: 7700 gramm ugyan nem számít igazán soknak, de ennél jóval sovánkább országúti versenykerékpárok is léteznek már, sőt egy-egy kikönnyített monti is ekörül mozog. Ha a súlya nem is, az ára mindenképpen meglepetést kelthet: 25.000 euró körül lehet rendelni a gyártónál, ami kicsivel több, mint 10 millió forint. Nem jó, de szép és legalább drága. A hülyének is megéri, nemigaz? Érdeklődni az alábbi linken lehet: coren