A holland RIH pályavázak közel 100 éves történelemmel bírnak, és a mai karbonvilágban is kitartanak a kézzel munkált acélcsövek mellett.
Ez a vasárnap délelőtti 10 perces videó ennek a gyárnak a történetét mutatja be a jelenlegi tulajdonos öregúr meséin keresztül. A vázak egyébként mai napig keresettek, sajnos ez nem az a fajta bringa, ami a lomisokon keresztül 50.000-ért megvehető egy elcsúfított fixiként...
A kerékpározás fellendüléséről divat beszélni, de valójában kisebb-nagyobb hullámvölgyeket leszámítva, az elmúlt száz évben mindig is markánsan jelen volt a kétkerekű drótszamár az emberiség jelenjében. Amint gyengült a szerepe az autózás elterjedésével Nyugaton, Ázsiában százmilliók tekertek munkába reggelente. Mire ott is elkezdték a kismotorok, autók visszafoglalni a terepet, Nyugaton talált helyet magának a kerékpározás. Egy túléló mém, amely mindig megtalálja a táptalajt. És milyen volt a helyzet pár évtizeddel ezelőtt, amikor az autó még európában is luxus volt? Ilyen:
November vége felé, még ha süt is a nap, az alapozó edzések nehezen mennek sokunknak, főleg abban a tudatban, hogy a tél még csak most kezdődik. Ugyanakkor ahhoz, hogy nyáron minden rendbe legyen, nem szabad márciusig halasztani a mozgás elkezdését. Ha nagyon rossz az idő, lehet úszni, futni, és persze teremben bringázni. És hogy lássuk, miért is edzünk, mi az, amit szeretünk, íme egy motivációs videó a Hawaii Ironman versenyről. Úszás közben, futás közben, amikor ránk tör a depresszió, ezeket a képeket idézzük fel!
Minneapolis, Egyesült Államok: egy kerékpáros mintaváros. Kitartó várospolitikai munkával az elhagyott belvárost feltámasztották, a romos vasúti sinek helyett emberek ezrei kerékpároznak a város szívében, egy élhetőbb, egészségesebb társadalmat alakítva. Nézd meg a filmet, és találd meg a kulcsot, mi hiányzik Budapesten: a folyó, az elhagyott vasúti sínek, a kerékpározó emberek, vagy az elkötelezett politikusok és civilek?
Minneapolis' Midtown Greenway: Good for Biz, Good for Bikes. from Streetfilms on Vimeo.
A görgőzés szezonja már több ismerősömnél is elkezdődött a korai sötétedés miatt, én még egyelőre kitartok, ma jön meg az 1000 lumenes világítás, remélem az átsegít a nehéz napokon. A (szabad) görgőzés alapvetően nem csak az alapozás erőnléti szempontjából fontos, hanem a kerékpározási készségeket is javíthatja, megfelelően használva. Itt elsősorban két dologról van szó, az egyik az egyensúlyozás, azaz az egyenesen haladás kérdése, amiben a magyar amatőr versenyeken mutatott kép alapján sokunkban van komoly fejlődési poteniál. Míg a profik között ha fél méter hely van, akkor oda már befurakszik valaki, amatőr mezőnyben ennyi a minimális oldaltávolság, így a viszonylag kis mezőny is sok helyet foglal, és persze a bizonytalanság is nagy, szemben a hatékonysággal, ami csökken. Tehát sok szabadgörgőzéssel az egyenesen haladás készségét sokat lehet javítani.
A fontosabb készségfejlesztés azonban a hajtástechnika javítása, a fordulatszám növelése, legtöbben túl kis fordulaton, túl nagy erőfeszítéssel mennek, és ha szakadás van a mezőnyben, akkor azért nem tudnak visszajönni, mert hiányzik a gyorsaság az izomból, azaz a szokásos 70-80-as fordulatról nem képesek mondjuk egy percig 120-as fordulatot tekerni (nem beszélve a még komolyabb ritmusváltásról, ahol hirtelen kell akár 130-140-es fordulatra felugrani). Ezt a készséget javítja a fix áttételű kerékpár, másrészt a szabadgörgő, illetve közúton az egylábazás. Érdemes csökkentett ellenállással, azaz kis áttétellel, elől kistányéron pörgetni görgőn is, pl. frekvencia piramisban, azaz egyre növekvő fordulattal, majd ugyanígy csökkentve, fél percenként 10-el emelve a fordulatot (illetve ezt az egyéni képességhez igazítva). Ahol jön a bakkecske ugrálás, ott értük el a kritikus pontot, ahol már szétesik a hajtástechnikánk, megszűnik az a kicsi körkörösség is, ami eddig jellemezte a hajtásunkat. Igazán ezt a részt szakember segítségével lehet javítani, aki avatott szemmel felhívja a figyelmet a hibára, de saját magunk is tudunk fejlődést elérni (ha nem is annyira hatékonyan) gyakorlással.
És végül egy kis bemutató egy nehezített feltételű görgőről:
A címért igazából több város is indulhat, Amszterdam mellett például Koppenhága is esélyes lenne, de maradjunk a hollandoknál. 10.000 kerékpárt befogadó parkoló, rengeteg szőke fiatal lány kétkeréken, és persze sok tízezernyi kerékpár naponta az utakon. Amszterdamról írni közhely, videót nézni róla azonban mindig öröm, hátha egyszer eddig eljutunk mi is.
A divat és egy jó márkajelzés jobban meghatározza az árat bármely terméknél, mint akár az előállítási költség, akár a valós használati érték. Az Anthropogie egy olyan divatmárka, amiről feltételezhetően a kedves olvasóim 65%, azaz a férfiak soha nem hallottak, ahogy én is egy amerikai bringás blogon találkoztam először a névvel. Ez a sálakat, táskákat és más haszontalan kiegészítőket forgalmazó divatáruház egy igen érdekes terméket vett fel a kínálatba, egy klasszikus riksát. Használati értékét tekintve beleillik a divatos kiegészítők sorába, azaz közelít a nullához, és bár kivitelezését sem jellemzi a modern technológia túlzott használata, összeségében ha milliomos lennék, még tetszene is. Mennyivel stílusosabb ezzel vinni a gyerekeket az oviba, mint a munkábajáros szürke autóval? (már aki autóval jár dolgozni, persze)
Azért a szokásos megjegyzés most sem maradhat el, a riksát ugyan nem is szállítják hazánkba, de a mindennel együtt 2500 dolláros árért arrafelé különösen, de akár itthon is egész használható autót vagy egy fullos új karbon bringát adnak. Na de melyik néz ki ennyire jól?
A kerékpár karbantartása sokkal jobban megosztja a bringásokat, mint maga a szakág, amit választottunk. Az egyik véglet a lapos gumis, rozsdás láncos városi kerékpáros, akinek hamarabb lopják el bringáját, minthogy mosóba vigye, vagy akár egy csavart is meghúzzon. A másik véglet az építő, aki megveszi a legjobb, színben passzoló legdrágább alkatrészeket, otthon építi a kerékpárt, és a ritka, száraz időben, aszfalton futott kevés kilométer után is szinte teljesen szétszedi és egyesével tisztítja az alkatrészeket. Nem mellékesen ez az a típus, akitől vásárolni kell. Az viszont biztos, hogy minél jobb bringánk van, és minél többet tekerünk, annál inkább el kell merülni a kerékpárszerelés és ápolás rejtelmeibe. Egy 10-es Ultegra szett nem fog elmenni karbantartás nélkül, dzsuvás sorral és lánccal több ezer kilométert hibátlanul, hiába bírta azt a 3 x hatsebességes régi montink előtte.
A legalapvetőbb dolog a takarítás, ami télen különösen fontos a só, és nedvesség miatt. Sosem fogom elfelejteni azokat a szemeket, amiket az azóta jó ismerősömmé lett szerelőm meresztett, amikor meglátta az akkori városi bringámat, amit szervízelni vittem. A hiba egyszerűnek tűnt, a hó beleragadt a váltóba, és a megakadt lánccal sikeresen eltörtem a hátsó váltót. Ebben persze annak is része volt, hogy a lánc rozsdásodása a téli kosztól nem látszott, és emiatt nem is mozgott rendesen, és a váltó is csak ímmel-ámmal volt takarítva. Azt hiszem a sokat látott szakember sem erre számított, amikor megkértem, hogy ugyan rakja már fel nekem az új váltót a bringára... Azóta persze tanultam az esetből, így több-kevesebb rendszerességgel takarítom a bringaparkot, különösen odafigyelve a fékekre és meghajtásra. Nézzük mit is kell tenni, nagyjából 3-10 perces műveletről van szó, amit akár egy benzinkúton, udvarban, vagy a ház előtt az utcán egy vödör vízzel el lehet végezni.
A legkoszosabb és legérzékenyebb rész a lánc és környéke, ezzel kezdjük. Lánctisztító spray-vel, vagy brigéciolos ronggyal letöröljük a váltót, láncot és lánckereket, és 1-3 perc ázás után egy koszos ronggyal már le is lehet szedni a nagyja dzsuvát. Ezután fogkefével, vagy erősebb kefével át lehet még egyszer menni rajta, majd ronggyal, szivaccsal és mosószeres vízzel letakarítani a maradékot. Ezt persze nem kell mindig ilyen alaposan, legtöbbször elég az utolsó elem, ha odafigyelünk, hogy ne alakuljon ki olajsár. Ezután a kerekeket ki lehet szedni, a következő legkoszosabb rész a fékek környéke és a fékbetétek. Felniféknél viszonylag egyszerű, előbb kefével a nagyja koszt a fékfelületekről el kell távolítani, tárcsaféknél ugyanez a betéteket kivéve. Ha nincs nagyobb bemaródás és egyeneletes a kopás, nincs kifényesedve a felület, akkor ezzel egyelőre végeztünk. Ha fényes a felület vagy bemaródás van, akkor csiszolópapírral lehet segíteni rajta, illetve ellenőrizni kell, hogy miért alakult ki, valószínűleg beállítási probléma miatt.
A vödör víz ezután kerül elő, felülről lefelé haladva, az ülés, kormány, váltó és fékkarok, közben azt is ellenőrizni tudjuk, hogy semmi nem lötyög, nem kotyog. A vázat tisztítva figyeljünk a repedésekre, ez leggyakrabban az illesztéseknél, nyeregcsőnél, vázváltós kerékpároknák a váltókaroknál, kormánynál, illetve a hátsó váltónál fordul elő. Ha ezzel megvagyunk, akkor még lánctányért, hajtókart, pedált meg lehet nézni, végül jönnek a kiszedett kerekek. Először az első, felnit mindkét oldalt körbe, majd az agyat, végül a küllőket, közben ellenőrizni, hogy a felni nem repedt, agy nem kotyog és a küllők nem lötyögnek. A maradék koszos víz a hátsó kerékre megy, az előbbieken túl a racsnit kell még áttörölgetni, bár ha nagyon dzsuvás, érdemes a sort leszedni, és a lánckerekeket egyesével megtisztítani.
Ha először végezzük ezt el egy szűzkoszos bringán, akár 20-30 percünk is elmegy vele, de ha rendszeresen, nagyobb esők után, száraz időben 1-2 hetente végigszaladunk rajta, akkor nincs 3-4 perc sem a takarítás. És nem csak esztétikailag szép élmény, hanem a pénztárcánkat is kíméljük vele, az egyes alkatrészek élettartama akár tízszeres is lehet megfelelő ápolás esetén. És végül nézzük meg, hogy milyen egy másfélperces, alapos takarítás.
A cikket az egyik kedvenc oldalamról, a felszereléseket, ruházatokat tesztelő Gearmag.hu oldalról kértem el, mivel elég jól összefoglalja a kamáslik felhasználási területeit. Ma reggel már nekem is határeset volt, téli cipőm nincs, nagy hidegben én is kamáslival próbálom kizárni a hideget a cipőből.
A kerékpáros kamáslikról…
Írta: Halász Amadé “Tádé”
A hideg, esős idő közeledtével drasztikusan csökken a bringások száma, még a legelvetemülebbek is sokszor lemondanak a tekerésről, legyen szó edzésről, vagy munkába járásról, hidegben ázunk-fázunk. Mivel a test vészhelyzetben (kihűlés) a végtagoktól szabadul meg elsőként, így ezek védelme a legfontosabb. A fagy beköszöntével szinte minden bringás fórum és magazin tele van jó tanácsokkal. Egy fontos dolgot azonban legtöbbször elfelejtenek: a láb védelmét. A többi testnyúlványra (fej, fül, kézfej stb.) mindig tudunk mit felvenni a hétköznapi ruhatárunkból. De mit teszünk a láb védelmének érdekében? Felvesszük (felvennénk) a vastagabb túrazokninkat, de ekkor az alábbiakkal szembesülünk: nem fér bele a csini cipőnkbe, tehát tekerhetünk a túracipőnkben és vihetünk egy irodai cipőt a táskánkban. Esetleg felvesszük a téli bringás cipőnket (ha van), de így is vihetünk a hátizsákban egy, az irodai etikettnek megfelelő darabot. Ha amúgy is edzünk kerékpárral télen, akkor pedig szimplán elővesszük a hidegnek és csapadékmennyiségnek megfelelő kamáslinkat a szekrényből, melyet könnyedén fel tudunk venni egy utcai cipőre is.
Általánosságban védenek a szél, a hideg és a csapadék ellen is. De ami a legfontosabb: a kosz, a sár és a pocsolyák szennyeződése ellen. Egyes Pro Tour (professzionális) versenyzők pedig az éppen viselt cipőmárka elrejtésére (erről később bővebben) használják.
Alapvetően három különböző kamásli létezik a piacon: a vékony elasztán, a neoprén és a erősített (például Cordura)/lélegző anyagú. Most nem írok az ezek közötti végtelen átmenetről és a speciális darabokról, mivel a három fenti kategória lefedi a kamáslipiac jelentős részét.
Beszerzésük nem igazán nehéz, azonban erősen évszak specifikus. A hazai bringásboltok jellemzően tartanak néhány darabot, előfordulnak nagyobb sportáruházakban is, ezek közül is elsősorban a „kék áruházban”. Általánosságban a kereskedők a kereslet hiányára vezetik vissza a kínálat szegénységét. A piaci kereslet-kínálat elv itt még nem működik, mert a felhasználók sokszor nem is tudnak ilyen speciális, de nagyon hasznos kiegészítőkről.
Röviden pár gondolat az egyes típusok felhasználási területéről.
A legvékonyabb, elasztánból készült darabok a nyári, kora őszi bringázások során lesznek hasznos társak. Főleg ha esik az eső. A koszos utakról felverődő sártól, egyéb szennyeződéstől véd az elasztán. Eső ellen azonban nem jó. Másik jelentős felhasználási területe a professzionális sport. Sokan azt gondolják, hogy a légellenállás miatt kell a cipőre, azonban ennek jelentősége nem akkora.
A profi csapatok tagjai különböző cégektől kapják az adott szezonra a szponzortól a cipőt. Azt kötelesek viselni, ha kerékpáron ülnek. Azonban vannak versenyzők, akiknek személyes szponzoruk is van, és az ő cipőmárkájuk sokszor nem azonos a csapatcipőjével. Na, ekkor kell az elasztán kamáslit viselni a csapategység miatt.
Az átlagos felhasználó számára hasznos neoprén darabokat vastagságuk alapján célszerű kategorizálni. Egy alap 1 mm vastagságú, nagyjából mínusz pár (-2, -5) fokig használható egy rövidebb 1-1,5 órás edzésen. A cipőben a szokásos vékony vagy technikai zoknival, hölgyeknél (esetleg) harisnyával. Az ennél vastagabb 5-7 mm-esek már egészen extrém hidegben is védelmet nyújtanak. Elsősorban a hideg és a szél ellen. Ezek csak kis mértékben vízállóak, egy kiadósabb esőben átáznak. Azonban átázott állapotban is tartják a hő jelentős részét. Neoprénben és az elasztánban is lehet gyalogolni, de csak korlátozottan.
Az utolsó típusnál összevontam a cordura és a lélegző anyagból készülteket. Ezek lazább viseletet biztosítanak, nem úgy, mint az elasztán és a neoprén, hiszen azok ráfeszülnek a cipőre. E harmadik kategória elsősorban a kerékpárral túrázóknak, futároknak, valamint az ingázóknak ajánlható. Maximálisan vízállók és védenek a szél ellen is. A Gore-Tex, Event és egyéb lélegző anyagok még némi izzadságot is kivezetnek. Nagyon hasonlítanak a túrázós kamáslikhoz, annyi különbséggel, hogy a teljes cipőt védik, ezért a talp alá is benyúlnak. Sokat tehát ezekben se sétáljunk, hacsak nincs a talprésznél megerősítés.
Akik csak a verdiktet szokták olvasni , azok kedvéért röviden: a vékony elasztán elsősorban professzionális célra vagy edzésekre ajánlható, utcai felhasználásra korlátozottan, hacsak nem vagyunk egy-egy profi csapat megszállott szurkolói. A neoprén minden területen hasznos, melegen tart és véd a kosz ellen is. Az áruk sem vészes egy cipőhöz képest; annak kb. 1/10-ért kaphatóak. A cordura/lélegző anyagból készültek a világjárók, futárok darabjai. Ne feledjük azonban, hogy egy mindennap ingázó dolgozónak is fázik a hidegben a lába, esőben átázik a cipője, szóval ők is hordják nyugodtan!
Milyen lehet egy monti és egy krúzer bringa keveréke? Erre a milliókat naponta ideges feszültségben tartó kérdésre adott frappáns választ a Trek dizájn csapata, nem feledve el azt sem, hogy mennyire szüksége van a reklámra a krúzer kínálatuknak. A Sasquatch névre keresztelt egyedi kerékpár kiemelt jellemzői a 26x4-es kerék, kilences váltó, fa csomagtartó, és természetesen minden montis alapkelléke, a Brooks nyereg és egy balta. Sorozatgyártásba sajnos nem kerül, pedig remekül egészítené ki a két Trek montimat, valószínűleg súlyban is méltó ellenfele lenne a mostani két bringának. Még balta nélkül is.
Otthona: az erdő
A rugózást a 26x4-es méretű gumik adják
Terülj, terülj asztalkám
A medve sem lehet ellenfél
Az elmúlt hónapokban többször is szó esett a legfelsőbb szinteken is a hazai pályakerékpározás sorsáról. Volt szó fedett fapálya építéséről, nemrégiben a kerékpározásért felelős megbízott is új kerékpárpályáról beszélt, ugyanakkor a Millenáris elbontása, és helyette bevásárlóközpont / szálloda / focipálya építéséről is esett szó.
Összeségében érdekes kérdés: miért készüljön Budapesten egy drága, fedett, világszínvonalú pálya, amikor üres a sportkassza (valóban az?), és alig néhány versenyző indul egy bajnokságon, ráadásul többségük bizonyos szempontból amatőr, hiszen nem a pályakerékpár a fő szakága. Nézzük a jó oldalát: Szalontay Sándor folyamatosan döntögeti a saját országos csúcsait, és azért nincs egyedül az edzéseken. Ugyanakkor egy ilyen pályánák, mint minden sportlétesítménynél, nagyon sokat számít a kihasználtság, és érdemes tudni, hogy a bécsi pályánál, ahol sokkal több versenyző és verseny van, ez olyan probléma, ami miatt a lebontását fontolgatják.
Mi lehet a megoldás? A tömeg, a hétköznapi kerékpárosok, azaz mi. Fórumokon mindig felmerül a téli edzés kérdése, és többen vagyunk, akik fizetnénk is azért, hogy görgő, vagy fagyos csúszkálás helyett egy fedett pályán edzünk, kerékpározzunk, természetesen az élversenyzők edzésidején kívül. Nézzük sorjában, miért is lenne nekünk hasznos a pályaedzés:
1. Hajtástechnika fejlesztése: egy fixhajtású kerékpár kontrollált környezetben, azaz pályán, fék nélkül, ideális eszköz (különösen egy szakavatott edző segítségével) a megfelelő hajtástechnika kialakítására, ezalatt elsősorban a körkörös hajtást értve
2. Erő, állóképesség fejlesztés: Az edzésprogramok télen könnyebben elvégezhetőek egy pályán, mint kint az esőben, hóban, nincs piroslámpa, forgalom, útakadály. Megfelelő hozzáállás esetén ez nem csak a kerékpárosoknak jó, hanem a pálya kihasználtsága is drasztikusan javul, illetve az edzők is több lehetőséghez jutnak szakmai tudásuk átadására. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy pályán a fixhajtás miatt mennyivel intenzívebben igénybe vannak véve az izmok, hiszen itt nincs lazsálás, gurulás, sőt a fékezést is lábizomból kell megoldani.
3. Sebességkontroll megszerzése: A pályán a már említett fix hajtás miatt sokkal nehezebb a sebességet megszerezni, megőrizni és persze elveszíteni is, hiszen se váltó, se hajtás, se gurulás nincsen. Az országúton sokszor észre sem vesszük, mennyivel megyünk, a pályán hamar ráeszmélünk a sebesség viszonylagosságára.
4. Nagyobb figyelem a közlekedésben: ha nincsenek autók, akkor zaj sincs, ami jelezné, hogy a tervezett irányváltásunk kivitelezhető-e? A versenypályán mindig hátra kell nézni irányváltás előtt, és ez hamar olyan szokássá válik, amit utána az utcán sem felejt el senki.
5. A pályakerékpározás jó! Egy fixis bringa, amivel a pálya alsó részén már lehet edzeni, nem drágább, mint egy bármilyen télibringa, és megfelelő menedzseléssel a pályabérletnek sem szabadna többnek lennie, mint egy jobb uszodajegy vagy a benzinköltség a Pilis lábáig, azaz 1-2000 ft között szerintem százasával lennének ügyfelek egy fedett, minimálisan fűtött fapályán, ami igazolhatóvá tenné a létét egy újabb futballstadion megépítésének rovására is... Reménykedjünk, hogy az új kormánybiztos komolyan gondolta, hogy ezeket ki is járja az ország vezetőinél!
A mai fejlett világ (már ha mi is ide tartozunk...) egyik legnagyobb üzlete és problémája a táplálkozás elszakadása az energiaigénytől. Röviden, az elhízás, kövérség, túlsúly. Ha valahol probléma van, és sokakat érint, akkor előbb-utóbb megjelennek a megoldást kínáló ötletek is, ezesetben talán egy kicsit túlságosan is. Fehérjediéta, nullkalória, edzőterem, különféle tornák, gyakorlatok, és nem utolsósorban a legkártékonyabb, és legnagyobb haszonnal kecsegtető fogyasztó szerek és fogyást segítő táplálék kiegészítők.
Mivel ez egy kerékpáros, és nem fogyókúrás blog, nem megyek bele a fentiek újbóli kivesézésébe, épp elegendő irodalom született már pro és kontra, nézzük, nekünk miért aktuális újra a téma? A diéta/fogyókúra elkezdése rendszerint nem nehéz, hiszen lehetőség van rengeteg. Ami nehéz, az a megtartás. Korábban írtam arról, hogy nekünk, kerékpárosoknak jó dolgunk van. Ha elvégezzük az edzést, bringával járunk dolgozni, ehetünk bátran, heti 6-8-10-12 óra edzés, közlekedés mellett belefér a gyorsétterem, csülök, zsíroskenyér vagy csoki is, még ha ezek tápértéke egy pohár vízével vetekszik adott esetben. A november eddig nagyon rendes volt velünk, remek, 10 fok feletti idők fogadtak, így nagyon nem kellett csökkenteni az edzést és az evést sem.
A héten azonban beköszöntött a hideg, drasztikusan csökkent a reggeli kerékpárosok száma, és egyre többen térnek vissza a motorizált járművek kényelméhez. Aki továbbra is teker, az is csökkenti jellemzően az edzés mennyiséget és intenzitást is, hiszen nem akkora élmény már este még ráhúzni egy óra tekerést az ingázásra, ha sötét van és 5 fok, a ködről, szmogról nem is beszélve. A hétvégén már én is csak 2x2 órát megyek, nem 2x3-4-et, sokan már inkább görgőznek, ami ugyan intenzív tud lenni, de mégis csak 1-1,5 óra a megszokott 4 helyett.
Gyakran a helyettesítő sportok lépnek képbe, futás, úszás, amik adott esetben intenzívebbek, mint a tekerés, de a sporttal töltött idő sokkal kevesebb, gyakorlatilag a valódi zsírégetés csak pihenéskor, a homeosztázis visszaállításakor történik. Jobb esetben. Mert rengetegen az évvégi hajtás, vásárlás és rossz idő miatt még ennyit sem tesznek, csak leállnak a nyári kerékpározás után, egy darabig még nézegetik magukat a tükör előtt, mennyit fogytak tavasz óta, de a tél előrehaladtával a tükör és a mérleg lassan ellenségekké válnak.
Mit lehet tenni? A legkönnyebb és legjobb megoldás a megfelelő öltözék beszerzése, és az időjárás függvényében tekerés. Ez persze nem fog mindenkinek menni, részben az egyszeri, 20-100.000 ft körüli beruházás miatt, részben tényleg nem mindenkinek való a téli tekerés (bár a mostaninál rosszabb időben Londonban és Hollandiában még tele van farmeros bringás lányokkal a belváros...). A második legkönnyebb út, egy alternatív sport beiktatása, futás, úszás, illetve bármi, ami állóképességet igényel, legalább minimális mértékben.
Ha a mozgás nem elégséges, a kaján kell spórolni, de nem mindegy hogyan. Kerékpárosként (meg általában is) nem ajánlott a szénhidrátok elhagyása, sőt, kimondottan javasolt a szervezet optimális működése érdekében, hogy maradjon a 60-70%-os arányuk, így nem borítjuk fel az anyagcserét. Amin lehet spórolni, az a mennyiség, egy púpos tányér helyett együnk egy felet, majd egy fél órával később még egy kicsit, amikor már stabilizálódott a vércukorszintünk. A mennyiség csökkentése természetesen vonatkozik a zsírokra, fehérjékre is.
Sokan tudományosan porciozzák, mérik az adagokat, erre egy hétköznapi embernek nem feltétlenül van szüksége, és arra sem, hogy visszautasítson egy családi ebédet vagy egy jó vacsorát. Lehet kilengeni, az étkezések 80%-a legyen ideálishoz közeli, így belefér egy kis szórakozás is. Az étkezésre kell figyelni továbbá tekerés előtt is, hiába csökkent az edzésmennyiség. Rendesen feltöltött szénhidrát raktárak, elegendő folyadékpótlás alapvető a hidegben is, hiszen ha keveset edzünk, annak még optimálisabbnak kell lennie. Ez nem csak az edzés optimalizálása miatt fontos, hanem a súlykontroll miatt is: éhesen hazaérve falni fogunk, és a falás legtöbbször a téli túlsúly elsődleges oka.
Természetesen a tudatos étkezés kevés lesz, érdemes megőrizni a kerékpározást, amennyire lehet, legtöbbször csak elindulni nehéz, bemelegedés, azaz 2-3 kilométer után szinte minden alkalommal érezni fogjuk, hogy jót döntöttünk. És ha már edzünk, figyeljünk az egyenletes, minimális izzadással járó intenzitásra (ha kicsit fázunk indulásnál, az lesz jó később), kerülni kell a nagyobb emelkedőket, lejtőket, erőfeszítéseket. A tél amúgy is a következő szezon alapállóképességének megszerzése, azaz hosszú, lassú menetek az optimálisak, éppen csak pár perces tempózásokkal, kisebb emelkedőkkel megtörve, hogy ne lassuljunk le nagyon (a lassúság a sebességre vonatkozik, pontosabban az intenzitásra, a hajtási frekvenciára nem, éppen ellenkezőleg, télen kistányér, és 90-110-es frekvencia felett kell hajtani). Ilyenkor az ideális pulzus egyéntől függően 120-140 között van maximum, legtöbbünknek ez a zsírégető zóna is egyben.
Az edzést hatékonyabb órában mérni, és nem kilométerben, hiszen a cél nem a távolság, hanem edzésmennyiség elvégzése. Ez lehet ingázás, céltudatos edzés kerékpárral, futás, úszás, de akár teremfoci is, a lényeg, hogy nem ilyenkor kell csúcsformát kergetni, (a kb. 100 fő ciklokrosszos kivételével), hanem szorgalmasan alapállóképességet építeni. Budapestieknek kiváló helyszín a Duna menti kerékpárutak montival és CX-szel, országútival pedig a Szentendrei- vagy Csepel-sziget. Most pedig irány tekerni, elég volt az internetezésből!
A városban történő kerékpározás komoly problémákat okoz, íme egy lista Horvátországból, hogy miért ne tekerj ott. Szinte minden szava igaz hazánkra is:
1. Az évszaktől függőn, a célodhoz lihegve, izzadtan, leégve, összefagyva, sárosan vagy vizesen érkezel majd meg.
2. Üldözni fognak a kutyák, macskák, medvék és persze a rendőrök.
3. Csurom víz leszel az esőben. Gyakran.
4. Defektet fogsz kapni. Szinte mindig.
5. Le fogsz esni a bringáról. A sínek közé, gödrökbe, lyukakba és bokrokba. Jobb esetben.
6. A feneked fájni fog a bringázástól az első hónapban. Utána pedig még jobban.
7. Híres emberek valójában nem kerékpároznak. Ez csak egy mítosz.
8. A sisak biztonságban őrzi a fejed, de tönkreteszi a frizurád.
9. Előbb vagy utóbb, de a bringád el fogják lopni, függetlenül a három zártól, kamerától, és a bele vezetett áramtól.
10. A kerék ki fog esni a villából, a küllő a kerékből, és a kezedbe marad a kormány vagy fékkar.
11. A szél leveri a sapkád, kalapod, sisakod, pont egy busz kerekei alá.
12. Bogarak mennek majd a szemedbe, a szádba, és galambok, kutyák a küllőid közé.
13. Az Iphone-d beázik, és ha mégsem, akkor leejted.
14. Első fékkel kell majd fékezned.
15. A bringán kívül kell venned pimpát, zárakat, világítást, elemet, foltokat, belsőket, táskákat, sisakot, kesztyűt, szemüveget, spéci cipőt, fényvisszaverő mellényt, multiszerszámot, kigyó ellenmérget, elsősegélycsomagot, kötélidegzetet, türelmet és még nagyjából mégegyszer ennyi apróságot.
+1. Ha nem kerékpározol, több hely lesz nekünk. És az autósoknak.
de legyél végre nagyfiú/nagylány, és ne hagyd, hogy lebeszéljenek a szabadságról. Kerékpározz te is velünk minden nap. Megéri!
A ciklokrossz és monti versenyek egyik leglátványosabb eleme, amikor a versenyző az akadályt nem a kerékpárrol leugorva, futva győzi le, hanem kerékpárjával átugratja. A gyakorlat haszna nem teljesen egyértelmű, hiszen pl. a CX Világkupán az élversenyzők inkább futottak a palánkokon át, de mégis látványos, és különösen városban hasznos lehet, ha egy gödröt, vagy nagyra nőtt villamossínt egy laza mozdulattal át tudunk ugrani. Az alábbi videóban négy egyszerű lépésre bontják le a műveletet, így részleteiben lehet megtanulni, akár ingázás közben is, kihasználva az akadályok adta lehetőséget:
Az elektronikai termékekről elhíresült magyar összeszerelőüzem hamarosan egy újabb projekttel bővül, a Gocycle G2 kerékpárokkal. Nem nehéz kitalálni, hogy miért választották őket a gyártásra: a kerékpár elektromos hajtású.
A Gocycle előző generációja nagy sikert aratott finom futásával és magnézium vázával, az új modell is hasonlókat ígér, és még egy kicsit többet: megnövelt hatótávolságot, nyomatékváltót, és beépített műszerfalat. Ez nem a puristák bringája, az már egészen bizonyos. A hi-tech kerékpárok egyébként a kategóriájukban nem számítanak nehéznek 15 kg alatti súlyukkal, és a megengedett 25km/h-s limit kihasználása esetén 60km feletti a hatótávolságuk. A Gocycle alapítója szerint az elkövetkező évtizedben az ilyen járművek veszik át a kerékpároktól az ingázó jármű szerepét. Ez utóbbi állítása nyilván az Egyesült Királyságra vonatkozik, az 1500-3000 font közötti modellsorozat tagjai egy kicsit talán drágák a 30.000 forintos bringák leváltására, még ha egy évtizedünk is lenne rá. És most nézzük a promó videót, mik az új bringa különlegességei:
A robotika az egyik leggyorsabban fejlődő kutatási ágazat, hiszen közvetlen haszna van a fejlesztéseknek mind a termelésben, mind pedig a hadiparban. A komoly tudomány mellett azonban mindig jut idő a hobbizásra is, ennek terméke ez a kerékpározó robot a lenti videóban. Mielőtt nagyon lebecsülnénk a teljesítményét, érdemes megjegyezni, hogy néhány éve még a sétáló robot volt a nagy durranás...
Kerékpáros kultúrát elsősorban. Érdekes egybeesés, hogy ma a szokásostól eltérően két autós is megpróbált kétszer egymás után leszorítani, jelezve, hogy a Baross utca nem kerékpárút, hanem punnyadt, túlsúlyos testüket szállító gépi erővel mozgatott járművek kizárólagos területe. Az egyik még az "én adómból" szöveget is elkezdte, bár a céges Posta feliratú zöld verdában ez nem tűnt túl hitelesnek. Hazaérve kissé száraz torokkal a szmogtól (természetesen mindkét autó dízel volt, mellékesen), letámasztottam a kerékpárom a közlekedésből kitiltott katalizátoros, benzines, port éppenséggel nem kibocsátó autómnak (aminek révén bőven fizetek útadót), és leültem internetezni, ahol azonnal szembe jött a Kerékpár Klub postján ez a videó. Ha nem is túl izgalmas, a kerékpáros infrastruktúra azért elég látványos, és persze a hozzáállás is, tolerancia és felelősség egymásért. Ha valami, akkor ez hiányzik a legjobban ebből az országból, nem a pénz vagy trópusi klíma (bár azért azok sem zavarnának).
A kerékpár, mint minden közlekedési eszköz, a sebességről is szól, nézzük meg mennyivel lehet menni két keréken, saját erőből vagy a gravitáció segítségével.
30km/h - egy átlagos edzetlen ember csúcssebessége síkon, profiknál ez zsírégető alapozó edzés
40km/h - egy amatőr mezőny erős tempója, a profiknak laza pihenés a mezőnyben
50km/h - egy erős amatőr csúcssebessége ekörül van, egy profi ennyivel tud szökni rövidebb távon, illetve egy sík időfutamot ennyivel lehet megnyerni
60km/h - az ezerméteres állórajtos időfutam átlagsebessége
75km/h - a sprinterek sebessége egy sík szakasz végén, vagy pályán 200 méteren
100km/h - egy gyors lejtő a Tour de France-on
120km/h - egyetemisták, sík terepen, áramvonalas kerékpárral
210km/h - havas lejtőn...
240km/h - egy dragstar mögött:
Több országban is felmerült a korábban energiatakarékossági indokokkal bevezetett téli-nyári időszámítás újragondolása. Alapos okokat lehet felsorolni erre, az egyik ilyen például az emberek életében bekövetkezett változás: Európában egyre nagyobb szerepe van a szolgáltatásoknak a termelés helyett, így mind kevesebb ember jár reggel 6-ra dolgozni, viszont este többen maradnak fenn - tehát a reggeli világosság egyre kevesebb embernek jelent előnyt.
A döntés részben politikai is egyes országokban, mint például Angliában, ahol egyes politikusok az ágyban elvesztegetett reggeli világosságról beszélnek, míg a skót politikusok a változtatás ellen vannak, mivel náluk akár több hónapnyi sötét reggelt is jelenthet egy drasztikus változtatás. Ukrajnában ugyanakkor szó sem volt különböző tesztperiódusokról, mint az angoloknál, az idei évtől egyszerűen megszüntették az átállást, és ezt fontolgatják több országban is.
Magyarország amúgy is érdekes helyzetben van, hiszen Nyíregyháza és az Atlanti-óceán parti spanyol Vigo is ugyanabban az időzónában van, és amíg nálunk nyáron már hajnalban süt a nap, a spanyoloknál este 10-kor is világos van. Hogy melyik a jobb? Ez nyilván életmódtól is függ, de a reggel 8-9 órára járó irodistáknak nyilván nem sok előnyt jelent, hogy akár már ébredés előtt két órával világos van kinn. Kerékpárosként még egyértelműbb a helyzet. Én a nyári meleg miatt 8-ra járok dolgozni a korábbi kilenc helyett, és sokszor már így is kánikulában kellett tekernem, ellenben reggel 7 előtt szinte üresek a kerékpárutak. Az erőltetett téli időszámítás miatt novembertől - februárig sötétben kell hazatekernem, a 8 óra munkától megfáradt autósok között. Itt azért megjegyezném, hogy látszik, hogy itthon váratlanul ért sok bringást az átállás, mert kb. minden harmadik kerékpár lámpa nélkül gurult a sötétben, sokszor még a kerékpárúton is veszélyes helyzetet teremtve. Egy alap ledes villogó pedig kb 1000 forint alatt van elemmel az áruházakban, az internetről is max. 2 dollárért lehet békás villogót rendelni. Legalább ennyit mindenki rászánhatna...
Visszatérve az időszámításra, angol kutatások szerint, reggel még akkor is kisebb a baleset esélye, ha sötét van, és megfelelő időszámítási zónákkal biztonsági szempontból ez a legjobb választás, azaz ha valamikor 7 körül kel fel a nap, plusz-minusz egy óra. Gyakorlatilag ez lenne az amit én is támogatnék, mivel jellemzően este van jobban időm edzeni, kutyát sétáltatni, vagy szabadtéri programot szervezni, de erre az év egy harmadában a korai sötét miatt nem sok esélyem van. A korai világos mellett is szól ugyanakkor egy érv: a nap leghidegebb időszaka a napfelkelte idején van, az egész éjszakás kihülés után, a nappali felmelegedés előtt. Ha később kelne a nap, a reggeli tekerések nagyobb része pontosan ebbe az időszakba esne. De azt hiszem, ezt a kompromisszumot inkább vállalnám, mint hogy hónapokon át csak az iroda ablakából, és hétvégén lássam a napot, esténként meg az életemet a villogókra bízzam a reggeli forgalomhoz képest egyébként érezhetően figyelmetlenebb autósok között...
A lenti videót megnézve eszembe jutott május elseje, a Buda Maraton, ahol a Race King gumikkal (természetesen túlfújva), nagyjából egy sánta csiga tempójában csúszkáltam, estem-keltem az alig néhány százalékos lejtőkön. Szóval nem vagyok a sárban sem nagy ász, így különös tisztelettel tekintek azokra, akik képesek jól menni a csúszós talajon. Erre a srácra, Danny Hartra azonban a világ összes downhillese is felnéz, ő ugyanis a világbajnok, és a címet egy szappanos takonyra emlékeztető tapadású pályán érte el, elég komoly különbséggel. A mozdulatai, magabiztossága, ügyessége lenyűgöző, meg is nézem mégegyszer! A második videó egy, az MBUK által vele készített interjú, érdemes megnézni azt is, hogy ez a kissrác azonos a világ leggyorsabb sarazójával - nem a nyugdíjasok sportja ez, az már egyszer biztos.
Danny Hart, világbajnok.
A kerékpározás nem csak Tour de France vagy fogyókúra. A kerékpározás közlekedés, sport, társasági esemény, de leginkább életforma.
