A kerékpár használati eszköz, melyen az alkatrészeket több-kevesebb használat után cserélni kell, és mehetnek a kukába (vagy az apróhirdetésbe tölteléknek), pedig kreatív emberek kezében akár még igazi szépség is keletkezhet a levetett fém, műanyag és gumidarabokból. 

Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki képes félretenni 4 nyúlott láncot is, hogy jó lesz majd valamire. Valójában jó is lehet, egy művészklub vagy iskola bizonyára nagy hasznát venné ezeknek a fölösleges cuccoknak, és készíthetnének belőle gyakorlásképpen műtárgyakat. Nézzünk pár ötletet a netről:

1. Baromfi, első váltókból:

2. Bortartó  - ez egy egyszerűbb darab, ilyesmivel lehet kezdeni a gyakorlást:

3. Nadrágszíj külsőből - ez már teljesen iparosodott mértékben készül:

4. Ahogy a kerekekből készült szék is:

5. Sakkbábuk - kicsit talán nehezebb azonosítani a figurákat, így extra agytorna:

6. Házilag is elkészíthető asztal - bár a stabilitásával kapcsolatban vannak kételyeim:

7. Lánc és lánckerék szinte mindenkinek van, egyszerű ajándék készíthető belőle:

8. A kerékpár lánc lehet karácsonyfadísz is, szerencsére ettől a gicctől megkímélt a sors:

 +1 de egy ilyen fotel kéne, bár ahhoz még sokat kell tekerni, hogy legyen elég alapanyag:

A két lábon közlekedő, egymással udvarias, de legalábbis semleges emberek alaposan megváltoznak, ha kereket kapnak a fenekük alá. A motyogó, mindig engedő kisemberből agresszív önkéntes rendőr lesz az autóban, a törtető típusból mindenen átvágó idióta. Ó, és ne felejtsük el a kerékpárosokat, akik a kettőt képesek egyesíteni magukban, mindezt egy olyan törvények és szabályok felett álló hozzáállással, ami gyakran joggal vívja ki a közlekedőtársak haragját. Örülünk ennek az átváltozásnak? 

Persze hogy nem. A civilizáció legtöbb eszköze az agresszív ösztönök elnyomását, terelését szolgálja, hogy ösztönlények helyett rendes fogyasztóként csatlakozzunk a társadalomhoz. Azonban az elnyomás önmagában nem lehet sikeres, szükség van a szublimálásra, a szelepekre, ahol ki lehet engedni a gőzt. Az egyik ilyen remek eszköz a sport, legyen szó boxról, sakkról vagy a kerékpározásról. Ismerve azonban a hazai statisztikákat, miszerint a lakosság 95%-a nem végez élettanilag értékelhető mennyiségű mozgást, nem meglepő, hogy egy olyan helyzet lesz az agresszió megjelenési területe, ahol viszonylag arctalanul, pontosabban magunk választotta megjelenéssel, viszonylagos következmények nélkül lehet megküzdeni az "ellenséggel". Kerékpáros társaim, akik nincsenek a kasztnihoz kötve, gyakran találkozhatnak azzal a jelenséggel, amikor az agresszív autóst utolérik és megpróbálják szembesíteni cselekedetével, egy megszeppent vézna kisembert találnak a volán mögött, sokszor túl életük delén. Bizony az autóban - és persze a kerékpáron is - kivetkőzünk magunkból, és bár egyre többen vagyunk, akik a csak el szeretnének jutni A-ból B-be, ebbéli szándékunkban akadályoztatva vagyunk mások ösztönei által (de szép értelmetlen mondatra sikerült ez). A jelenségre ékesen rámutat, hogy a politika mellett (ami egy még népszerűbb agresszió elvezetési mód) a közlekedés a második legnépszerűbb fórum és vitatéma az interneten. 

Mit tehetünk mi, kerékpárosok azért, hogy a helyzet jobb legyen?

1. Először is, fejezzük be az egymásra mutogatást. Igen, ő kezdte, a másik a hülye, és? Ne ereszkedj le a hülyékhez, mert tapasztaltabbak azon a szinten és legyőznek a rutinjukkal.

2. Kerüld el a veszélyhelyzetet, hagyd el a szituációt, és csak azután próbáld tisztázni a helyzetet (ha szükséges), miután kizárható, hogy balesetet szenvedsz. Sokan rögtön élesben, menetközben próbálnak elégtételt venni, vagy legalább magukra felhívni a figyelmet. Ne tedd. A többi autós csak azt fogja látni, hogy egy bringás agresszív. Várd meg, amíg megáll, és ott próbáld higgadtan értésére adni a tévedését (ami egyébként sokszor abból adódik, hogy az autósok nem ismerik a kreszt)

3. Ne provokálj és legyél udvarias. Ne menj át a piroson a gyalogosok között, és ne kacsázz a főúton 10-el, ha van párhuzamosan használható kerékpárút. Használj világítást, irányváltoztatási szándékod jelezd, és időnként udvariasságból mondj le az elsőbbségedről is akár, ha ez nem okoz veszélyhelyzetet. (ha jönnek mögötted, akkor ne fékezz és engedd ki az autóst a főútra, mert elütnek). Ugyanakkor jó példát mutatva, meg kell állni a zebránál, a lassításod pedig kézjelzéssel jelezni a mögötted haladó autósnak. Ha nem fékez, húzódj le annyira, hogy ne üssön el.

4. Ha autóban ülsz, úgy közlekedj, ahogy te is elvárod. Dinamikusan, udvariasan, előzékenyen. Ne használd ki az alkalmat bosszúállásra... Értelemszerűen kerékpáron a gyalogosokkal szemben hasonlóan kell viselkedni, ahogy mi elvárjuk bringásként az autósoktól.

5. Egyre olcsóbbak a kamerák, akár a sisakra, akár a bringára, autóra szerelhetőek. Egy baleset esetén sokat segíthet neked a helyzet tisztázásában, már ha nem te vagy a hunyó. Egyre több esetben látom autókban is, és magam is gondolkodok rajta, a párezer forintos vételár egy kétértelműnek tűnő szituációban nagyon sokszorosan visszajöhet... Íme egy példa:

Ha a karbon túl modern, az alu túl kommersz, a krómozott acél meg a tacskóknak való szerinted, akkor kénytelen vagy új anyagok után nézni. Trendi a bambusz váz, és még trendibb a fakormány.

A woodocycles kézi gyártású darabjai már csak azért is megérdemlika figyelmet, mert hagyományos eszközöket alkalmazva, asztalosként gyártanak kerékpáralkatrészt. Technikailag, és valószínűleg ár/érték arányát tekintve sem a legjobb választás, na de egy Vutton táska sem a cipekedésről szól. Íme a kormány készítése videón:

woodOOcycles from Prismafilms on Vimeo.

Jól mutat a pirosnál, ha egyhelyben állva egyensúlyozol, amíg vált a lámpa, és elsőként lősz ki, fixivel ráadásul nem is nehéz ez a gyakorlat. Az egyensúlyozás azonban nem emiatt fontos, ez csak az eredmény.

Leglátványosabban a pályakerékpárosoknál figyelhető meg, ahol az a cél, hogy a másik versenyző kerüljön előre, és így szélárnyékban spóroljon az ember a végső sprintig. 

Montizásnál legalább ennyire fontos, hogy a kerékpár megállásakor egyensúlyba tudjuk magunkat tartani, anélkül, hogy kilépnénk az SPD pedálból. Ilyen lehet, ha elesik körülöttünk valaki, akadályhoz értünk, vagy nem vagyunk biztosak abban, hogy azonnal át akarunk-e vágni valamin.

A technika ugyanígy városban is segíthet, ha megáll előtted valaki, és hirtelen újra kell indulni, kis sebességű manővereknél, kikerülésnél, vagy megfordulásnál. Nagyobb tempónál a kerekek folyamatosan mozognak mindkét irányba szinte láthatatlan mértékben, így maraduk talpon. Ahogy csökken a sebesség, ez az egyensúlyozás egyre inkább észrevehető és tudatos folyamat lesz. 

A gyakorláshoz először érdemes egy kicsit emelkedő, területet választani, ahol az eldőlés nem jár sérüléssel várhatóan. Tehát réten ösvény, kis domb kövek nélkül, garázsfeljáró, néptelen utca, ilyesmi. Érdemes lehet a guminyomással is kicsit csalni, a kisebb nyomás mellett könnyebb a bringán maradni. Montival a legkönnyebb elkezdeni, a vastagabb gumik, és egyenes testtartás sokat segítenek. Ha SPD pedállal próbálkozol, akkor azonnal ki kell tudni venned a lábad, ha ez nem megy, akkor vagy tegyél fel egy sima pedált, vagy ne kattintsd be a lábad. Válassz egy olyan sebességfokozatot, ami már jelent ellenállást az emelkedőn, de még könnyen meg tudod hajtani. 

Ha mindezzel elkészültél, jöhet a gyakorlás. Laza kéz, nem szorítjuk a kormányt. A törzs amennyire lehet egyenes, a tekinteted előre néz, és próbálj meg fixírozni valamit szemmagasságban. Állj fel a pedálra, lassan indulj el felfelé, majd lassíts vissza közel álló helyzetbe. Amikor ez már megy, próbálj úgy megállni, hogy a lábad enyhén be van hajlítva, és az elöl levő lábaddal ellentétes irányba kormányozz. Tehát bal láb elöl, azzal tudsz erőt adni, kormány jobbra fordítva. Tekintet még mindig szemmagasságban fix ponton, nem nézel le. Ha érzed, hogy elveszted az egyensúlyod, engedj a pedálon, gurulj hátra, majd előre pár centit. Tekintet marad. A kormányt lehet határozottan, nem görcsösen mozgatni, miközben a testsúlyod végig a középcsapágy felett van, nem mozogsz előre vagy hátra. A féket nagyon óvatosan kell húzni, amikor nyomod a pedált, ezzel egy ellentétes erőt alkalmazva. 

A következő lépés ezeknek ismétlése, fokozatosan közelítve a valós viszonyokat, azaz normális keréknyomás, emelkedő nélkül, és akár másfajta bringával. Szerencsés esetben nagyon hamar már a piros lámpánál is tudsz pár másodpercet billegni, vagy akár megvárni a lámpaváltást. Azért egy kérés: ha áll melletted valaki, akár autó, akár másik bringás, ne gyakorolj... Sok sikert, találkozunk a lámpáknál!

A kerékpárcsengő elvileg minden kerékpáron alapfelszereltség, gyakorlatban ez persze egyáltalán nem jellemző. Az alábbi japán videó alapján pedig biztos hasznos extra lehet, bár én hamar leszoktam róla, mert úgy vettem észre, hogy a budapesti gyalogos még a kerékpárúton sétálva is felháborodik, ha csengővel jelzem, hogy jövök. Vagy lehet, hogy most már működne?

Vasárnap ragyogó napsütésben lehetett gyűjteni a kilométereket, reméljük a karácsonyi időszak is legalább ilyen kellemes idővel vár minket, ha más nem, legalább a csapadék mennyiségét illetően. Előre a 2012-es sikeres szezonért!

A cyclocross OB már tavaly is botrányba fulladt, többek között amiatt is, hogy nem volt teljesen tiszta, melyik év bajnokságáról beszélünk, és a győztesek átmatricázott mezeket kaptak. Az idei évben a postás pálya adott otthon a bajnokságnak, mely futópályának igen tökéletes, azonban az UCi előírásokkal a versenyzők szerint köszönő viszonyban sincs, többek között a fix acélkerítések miatt, amik akadályként szerepeltek, vagy a megszokottnál jóval magasabb fapalánk miatt. A versenyzők a különböző fórumokon már elkezdtek hangot adni elégedettlenségüknek, reméljük jövőre már csak az eredményekről, és a napfényes szép időről kell beszámolni. A SteveStudio linkjén nem csak a bajnokság videó összefoglalója található meg, hanem a sportág méretéhez képest rendkívül népszerű Supercross videók is.

A magyar bajnok ismét Buruczki Szilárd lett, aki nagy harcot vívott Fejes Gáborral, a hölgyeknél Dósa Eszter gyűjtött újabb bajnoki címet, míg a junioroknál a technikai malőrrel küzdő KSI-s Rózsa Balázst ezúttal Szalontay Bence a táv második felében maga mögött hagyva lett cyclocross junior magyar bajnok. És a videó:

CYCLOCROSS OB 2012 from SteveStudio on Vimeo.

A kerékpáros is ember. Az ember legjobb barátja a kutya. Akkor miért utálják a kerékpárosok a kutyákat? Csak azért mert megvédik a területeküket? Mert játszani akarnak? Mert útban vannak? Vagy mert a kutyasétáltatás erősen ellenjavalt egy átfogó, kimerítő edzésprogrammal terhelt kerékpárosnak?

Valójában sokan nem is utáljuk a kutyákat. Nekem kettő is alszik az ágyamban rendszeresen, és most ideiglenesen pluszban egy kb 20 dekás csivavakölyök, akinek 24 órás felügyelete az edzés rovására történik. Ez van, nem mindig a 100. helyért való küzdelem az első az életben. A kutya nem csak lemondást követel, hanem kamatostul adja vissza. Erről ez a kínai kerékpárszerelő is mesélhetne, bár a kép megteszi helyette... (+update video!)

A hó nem a bringások legjobb barátja, bár egy rendesen letaposott, esetleg pár centis hóréteg a montizást nagy élménnyé teszi. De vajon mennyire hatékony egy kerékpár egy épített pályán egy snowboard ellen? Meglepő az eredmény!

A hűvösebb időjárás nem csak a legyeket és méheket, hanem a kerékpárosokat is megritkította az utakról. Eltűnt a legtöbb csinos lány, a trendi fixik nagyobb része, és a rengeteg, leghosszabb áttételt kacsázva hajtó, kissé erőszakosan helyet követelve haladó alkalmi kerékpáros. A kerékpárutak jóval biztonságosabbak lettek, leszámítva a kivilágítatlan komákat, nem egy 100.000 forintnál értékesebb bringát látok ugyanakkor minden nap, lámpa nélkül szembe jönni. Ennek a megnövekedett biztonságnak azonban nem örülök, mert ez csupán a kerékpárosok számának csökkenése miatt van így, nem azért, mert mindenki megtanult részese lenni a napi forgalomnak. Alapvetően nincs szó titkokról, csak néhány egyszerű szabályról:

1. Figyelj!

100% figyelmet igényel a városi kerékpározás, beleértve a vizuális és akusztikus csatornákat is. Pár hete próbáltam nyelvoktató MP3-at hallgatni kerékpározás közben, és sokszor kaptam magam azon, hogy nem tudom felidézni, mi történt az elmúlt fél percben. Azaz a figyelmem elkóborolt, nem kontrolláltam az eseményeket. A forgalom és környezet folyamatos monitorozása Budapesten életbevágó kérdés. Autók, motorosok, gyalogosok, kutyák, úthibák és természetesen a többi kerékpáros mind potenciális veszélyforrás, amit időben fel kell ismernünk. 

2. Válasz meg okosan az útvonalat.

A leggyorsabb út nem mindig a legrövidebb hosszabb távon. Aki még nem érzi magát teljesen biztosnak az utakon, az inkább válasszon kisebb forgalmú útvonalat, ahol belátható az összes kereszteződés, és szélesebbek a sávok. Nekem a Baross utca a legrizikósabb útszakaszom, ugyan a tempó és a forgalom nem nagy, de a kereszteződések nem beláthatóak, a gyalogosok figyelmetlenül keresztezik az utat, a parkoló autók nem látják, hová fordulnak ki, plusz ha megakad a forgalom, akkor váratlanul vágnak ki a mellékutcákból a türelmetlen autósok. Érdemes az ilyen szakaszokat a párhuzamos kisebb utcákban elkerülni, ahol lehet. Ezen a szakaszon éppen nem könnyű, hacsak nem a Népligetnél a Lágymányosi híd felé nem megyek, és úgy vissza a Duna partján a kerékpárúton. Ez legalább 2-3 kilométer kerülő, ha nem több, de hazafelé gyakran inkább ezt választom.

3. Ne titkolózz!

Budapesten ugyan nem szokás indexet használni, de te csak tizedakkora vagy, mint egy kisebb autó, így okos döntés előre jelezni irányváltási szándékod, illetve keresni a szemkontaktust az utadat keresztező autósokkal, hogy felmérd, észrevettek-e, és szándékukban van megadni vagy lemondani az elsőbbségről. És persze ha valaki segíti a haladásod, köszönd meg, akkor is, ha amúgy elsőbbséged van. Hosszabb távon kifizetődik.

4. Tartsd az irányt.

Hátranézni hasznos, de még hasznosabb, ha közben nem mozogsz oldalra mindkét irányba egy bő métert. A pályabringások gyakran úgy oldják meg ezt, hogy balra hátranézéskor a jobb kezük a sutcni, azaz a kormány közepe felé viszik, és a bal kezükkel elengedik a kormányt. Így kevésbé mozdul ki a bringa, persze ha már tudsz eleve egy kézzel kormányozni. Ne a Rákóczi úton gyakorold

5. Hüvelykujjad fogasként használd!

A KSI-ben Hazai Gyuri bácsi egyik kedvenc vesszőparipája joggal az, hogy felső kormányfogásnál nem csak támaszkodunk a kormányra, hanem a hüvelykujjunkkal beakasztjuk a kezünket, hogy egy úthibán vagy hirtelen fékezéskor ne veszítsük el a kontaktot a kormánnyal. Persze ez most a többi ponthoz hasonlóan evidenciának tűnik, de nézz körül, ha legközelebb tekersz, mindig lesz olyan bringás, aki kacsázva hátranéz, majd jelzés nékül sávot vált, fülében fülhallgatóval, és a kezét csak lazán támasztja a kormányon, hüvelykujjai párhuzamosak a többivel. Ő a potenciális donor, az a kerékpáros, aki kihívja a sorsot maga ellen. És végül egy videó, milyen az, amikor valaki nagyon tud bringázni, de mégis idióta módra közlekedik. Látványos, de kezdőknek nem követendő példa...

Lassan itt a tél, hideg van, nem kellene kimozdulni a szabadba, jobb lenne a szoba melegében görgőzni egyet a haverokkal, esetleg versenyezni a virtuális világban. Vagy egyszerre a kettőt? A lenti videó inkább egy szórakoztatóeszközt mutat be, mint valódi edzésformát, de mi lenne, ha akkor szobánk lehetne, ahol ez elfér, és az összes bringás pajtással egyszerre így tudnánk versenyezni? Amerikai álom?

UD Cycling Classic from Red Paper Heart on Vimeo.