A tavalyi nagysikerű Supercross sorozat szerencsére túlélte az első évét, így idén is rajthoz állhatnak a téli kerékpározás fanatikusai a hazai versenyeken. Október utolsó előtti vasárnapja 23-ára esik, ekkor találkoznak a "hagyományoknak" megfelelően először a versenyzők a kazincbarcikai Jubileumi Parkban.

Tavaly több mint 80 induló volt, és idén várhatóan még többen lesznek a 3 futamra és még több kategóriára osztott versenyen. A szervező szerint a pálya száraz, 40km/h feletti sebességgel is lehet haladni egyes szakaszokon, ami elég látványossá teszi a versenyt a nézők számára is. A versenyen a címvédő Buruczki Szilárd nem indul, mert Malajziában öregbíti a magyarok hírnevét Dósa Eszterrel egy 5napos eseményen.

A magyar szezont kicsit megelőzve indult az UCI Világkupa sorozat is, aminek az első versenyén már túl vagyunk, és szintén 23-án rendezik a második fordulót a cseh Táborban. Itt hazai közönség előtt tud visszavágni a tavalyi bajnok Stybar a két belgának, Nysnek és Pauwelsnek, amiért az utolsó métereken kikerülték őt Plzenben két hete. Stybar egyébként idén is a legerősebbnek tűnik, hiszen a verseny második felében végig vezetett, a két belga csak pihent a szélárnyékban. Mivel a cseh versenyek nincsenek igazán messze, és a sok tízezres közönség fenomenális hangulatot csinál, edzőtársammal mi ide megyünk a barcikai verseny helyett, de természetesen a magyar futamokra is ellátogatunk majd, ha lesz hobbi kategória, akkor akár indulóként is.

És végül egy kis Shimano pletyka a cyclocrosst illetően: az új, 2013-as Dura Ace lehetséges, hogy 11 sebességes lesz ÉS ami még fontosabb, tárcsaféket kaphat, bár az egyik forrás szerint hidraulikus lesz, és a fékváltókarba integrálják a fékhengert, mások szerint egy tökéletesített mechanikus tárcsafék lesz a megoldás. Meglátjuk, mindenesetre a Shimano már az idén is tett lépéseket a CX-esek felé, a CX70-es hajtókarral és cantifékkel, ami az Ultegra sorozat része. Gyakorlati tapasztalatokról hamarosan beszámoló, eddig tökéletesen működik, bár még csak könnyű terepen használtam.

A legtöbb mániákus kerékpárgyűjtőnek az álma egy saját méretre készített acélváz. Szerencsére hazánkban is vannak vázépítők, akikre vissza fogok térni, de most egy amerikai cég videójába futottam bele, ami talán kedvet csinál a gyűjtemény bővítéséhez.

A videó egy acélváz építésének fázisait mutatja be igen látványosan, a kaliforniai Soulcraft, pontosabban az alapító Sean Walling közreműködésével.A vállalkozás a kézműves munka értékeire épít a nagysorozatban készülő alumínium és karbon vázakkal szemben, kínálatuk a kerékpározás majd minden ágát lefedi, országúti, cx, monti vázak is készülnek, illetve komplett kerékpárokat is kínálnak.

Az FAQ-ot böngészve kiderül, hogy egy igazi büszke iparosemberrel van dolgunk, csak saját designnal dolgozik, az ügyfelek terveit nem önti formába, nem készít össztelós bringát, és bemutató kerékpárt sem tart, hiszen teli van megrendeléssel. A kiváló weboldalon túl a szájhagyományra hagyatkozik, kerékpárjai összesen két kereskedőnél kaphatóak, és nem is tervezi a hálózat és így a forgalom bővítését sem.

Összeségében, ha nem is kedves, de őszinte, és láthatóan erősebb oldala a csövek megdolgozása, mint a PR építése.Az persze természetes, hogy egy ilyen kézimunka nem az átlagos magyar zsebnek készült, a kicsivel 5000 dollár, azaz 1,2 millió forint értékű bringák az elszántaknak valók, egy lottóötösből azért egy Dirtbombot beválllanék.

FROM STEEL: The Making of a Soulcraft from michael evans on Vimeo.

Félidőben járok a négy nap, négy kerékpár, négy edzés projektben. A négynapos hétvége ideális a valódi szezonkezdés, különösen, hogy végre a hőmérő is értelmes számokat mutat. Mivel négy bringám van, adja magát a helyzet, hogy minden nap mással mehetek tekerni. A hagyományos áttételes országútival kezdtem szombaton, Dél-Pestről ki a Pilisbe és vissza. Sajnos nem úsztam meg a kiadást, amit egész télen kerülgettem. A Németországból használtan vett bringához eredetileg nem voltak kerekek, de az előző tulaj, egy versenyző srác megszánt egy szett kerékkel, 100 euróért akkor elég jó vételnek tűnt egy Mavic Open Pro felnis, Dura-Ace 7800 agyas kerék, elől Record aggyal. Sajnos az hamar kiderült, hogy a rotorban csapágycsere szükséges (ez elvileg nem javítható, gyakorlatilag igen), így extra szuper akciósan azért vettem egy rotort, újabb 100 euro (illetve 30.000ft, mert hazai boltban költöttem). Ugrált a lánc is két lánckeréken, de bíztam abban, hogy csak a dzsuva miatt. Nos, tegnap kiderült, hogy ez hiú remény, cserés a sor is. Erre a Dura-Ace agyra legjobb tudomások szerint nem lehet sem SRAM, sem Ultegra sort rakni (mert az van tartalékba...) A hazai ár a minimálbér kétharmada körül mozog, így szorgalmasan ebayezek, egyelőre 80 euro környéke tűnik reálisnak, és máris van egy használt kerékszettem, 300 euróért. Lehet, hogy annyira nem volt jó vétel, különösen, hogy az egész bringa SRAM-mal van szerelve. Mindenesetre a tekerés jó volt, de nehezen emésztem az autósokat, akik a teljesen üres, nyílegyenes úton is képesek kicentizni a bringást. Há' egyenesen megy, minek koptassam a kormányművet, végülis alsóbbrendűbb, mint a Daewoom!  - Akkor sem tudtok kihozni a sodromból, gondoltam dühöngve. Így ahol lehet, használom a zárt kerékpárutat, szerintem nem sokan járnak így normális országútival.

Ma a monti következett, a tegnapi 6 órás bemelegítő tekerés után egy 2,5 órás pihenő, az Erzsébet-kilátóig. Ez a bringám elég jól jött ki a téli szervízelésből, újszerű fék, váltókar és váltó, ráadásul minden működik. A négynapos teszt ugyanis a kerékpárról szól inkább, mennyire sikerült a téli felkészítés. Holnap CX-ezek, majd zárásként a kompakt hajtóműves országúti jön, stílszerűen síkon, 3 kör a Velencei-tó körül, remélhetőleg nem lesz szükség a szél miatt az összes fokozatra. És remélem az autósok is oldódnak kicsit, nem lehet könnyű stresszben, görcsben keresztbe tenni a bringásoknak állandóan. Hogy ne csak bennük bízzunk, íme egy használati utasítás autósokhoz a systemcomic.com-ról. (a címlapon lévő fixie-s is találó!)

Szombaton újra a Pilisben tekertünk, első körben a Királykúti nyereg felé indultunk, a lankás emelkedőn volt időnk a befagyott patakban gyönyörködni, 130-150-es pulzusú tekerés volt előírva, nem szakadtunk meg az erőlködésben. Sokat beszélgettünk a négy napos versenyről, nem mindennapi kihívás lesz ez az edzettségünk ismeretében, de eltökéltek vagyunk, és ha rajtunk múlik, akkor ott leszünk a rajtvonalnál, és Tokajban, a befutónál is.

A híd alatt már nem volt annyira jeges, de kis tó melletti fehér folt gy jégoszlop - ez még nem a tavasz.

Az út minősége nem romlott drámai mértékben, csak a szokásos módon. Kicsit nagyobbak a rések, gödrök, és a foltozások néhány részt rendbehoztak, de komoly esőzés kell ahhoz, hogy a fűrészporos-saras részeket is elvigye a víz.

A hideg miatt egy idő után megfordultunk, és a faluból Pap-rét felé vettük az irányt. A sorompónál egy országútis kolléga érdeklődött az útviszonyokról, csak bíztatni tudtuk, cx-szel pont tökéletes. Szerencsére tévedtünk, egészen Pap-rétig szinte sár és vízmentes volt az út. Pap-réttől a kis emelkedőt megnyomtuk az edzői előírás szerint, és mielőtt belelendültünk volna a lejtőzésbe, egy olyan sár-fűrészpor szakaszra értünk, ami országútival egyáltalán nem lett volna vicces, karvastagságnyi fadarabokkol vegyítve. Mindenesetre a nyomókból ítélve, egy kolléga átjutott, de biztos nem erre számítva indult el otthonról. A lejtőn annyira átfagytam, hogy vissza is tértünk Szentendrére, elég volt a két és fél óra tekerés bemelegítésnek, a szezon úgyis csak március végén indul, addig marad a faltól-falig úszás és szauna minden munkanap.

A kép még a Királykúti-nyereg fele készült, utána már nem akart rendesen működni a telefonom, pedig nem Iphone, ami 0 fokig szabványosított:)