A holland RIH pályavázak közel 100 éves történelemmel bírnak, és a mai karbonvilágban is kitartanak a kézzel munkált acélcsövek mellett.

Ez a vasárnap délelőtti 10 perces videó ennek a gyárnak a történetét mutatja be a jelenlegi tulajdonos öregúr meséin keresztül. A vázak egyébként mai napig keresettek, sajnos ez nem az a fajta bringa, ami a lomisokon keresztül 50.000-ért megvehető egy elcsúfított fixiként...

Kerékpáros kultúrát elsősorban. Érdekes egybeesés, hogy ma a szokásostól eltérően két autós is megpróbált kétszer egymás után leszorítani, jelezve, hogy a Baross utca nem kerékpárút, hanem punnyadt, túlsúlyos testüket szállító gépi erővel mozgatott járművek kizárólagos területe. Az egyik még az "én adómból" szöveget is elkezdte, bár a céges Posta feliratú zöld verdában ez nem tűnt túl hitelesnek. Hazaérve kissé száraz torokkal a szmogtól (természetesen mindkét autó dízel volt, mellékesen), letámasztottam a kerékpárom a közlekedésből kitiltott katalizátoros, benzines, port éppenséggel nem kibocsátó autómnak (aminek révén bőven fizetek útadót), és leültem internetezni, ahol azonnal szembe jött a Kerékpár Klub postján ez a videó. Ha nem is túl izgalmas, a kerékpáros infrastruktúra azért elég látványos, és persze a hozzáállás is, tolerancia és felelősség egymásért. Ha valami, akkor ez hiányzik a legjobban ebből az országból, nem a pénz vagy trópusi klíma (bár azért azok sem zavarnának).