Az álmodozás az élet megrontója, tartják a racionálisan savanyú emberek, de mi azért szeretünk álmodozni. Hogy miről? Ezt egyéne válogatja. Van aki egy kerékpárbarát városról, más a te bringádról, megint mások egy 3000 mérföldes verseny utáni célról álmodnak, vagy az olimpia lázában a világ megváltásáról. Ismerkedjünk meg mások álmaival, hogy jobban átélhessük a sajátunkat...

Álom a kerékpárokról.

Álom a kerékpárodról

Álom a célbaérésről:

és végül az olimpiai álom:

A kerékpáros tánc bár évszázados múltra tekint vissza, nem mondható tömegsportnak. A fixikkel végrehajtott gyakorlatok leginkább a tornára vagy balettre hasonlítanak, létezik egyéni, páros, négyes és hatos formáció is.

A történet 1888-ban kezdődött, amikor az exhibicionista Nicholas Kaufman nem hivatalos világbajnokságot szervezett, bár ez inkább szólt az ő trükkjeinek bemutatásáról, mint egy mai értelemben vett vb versengésről.

"Igazi" világbajnokságot 1956 óta tartanak férfiaknak, és 1970 óta nőknek. Az eszköz minden esetben egy fixi, közel 1:1-es áttétellel, a kerekek egyforma méretűek, és a tengelytáv a megszokottnál jóval rövidebb, hogy könnyebb legyen a gyakorlatok végrehajtása.

A kormány leginkább egy országúti bringa felfordított darabjára emlékeztet - gyakori látvány volt ez vidéken, amikor a parasztbácsik befogták igáslónak az unoka lelakott Csepel bringáját és el kellett érni a korményt valahogy. A Csepelekkel ellentétben a kormány képes 360 fokban körbefordulni, és így természetesen a villa is nagyjából egyenes és függőleges (nem ideális végsebességtesztre...) A verseny területe azonos a kerékpáros focipályával, 9x12-11x14 méter közötti terület, meghatározott mintával.

A felső videón a világbajnok női páros 2009-es összefoglalója látható, míg az alsón egy kültéri attrakció.