A downhillezés a legtöbb országútis, vagy monti maratonos kerékpárosnak sci-fi kategória, olyan szint, amit meg sem próbálunk megközelíteni. Ez persze érthető, elég megnézni Danny Hart ámokfutását videón, még gyalog sem szívesen...

Nem volt azonban mindig ennyire extrém a downhill, az elmúlt hetekben több  - mai szemmel különösen - érdekes vidóra bukkantam, ami az elmúlt évek fejlődését tökéletesen mutatja. Hogyan jutottunk el a merevfarútól a motorokat megszégyenítő gépekig?

Ez 1992-ben egy különösen nehéz pálya volt a sár miatt:

Pár évvel később, a 96-os pálya már egy mai amatőrnek komoly gondot okozna:

2000-ben meg már egy egészen más világ van, komoly gépek, komoly tempó, már nézőként is szörnyülködhetünk csak:

A lenti videót megnézve eszembe jutott május elseje, a Buda Maraton, ahol a Race King gumikkal (természetesen túlfújva), nagyjából egy sánta csiga tempójában csúszkáltam, estem-keltem az alig néhány százalékos lejtőkön. Szóval nem vagyok a sárban sem nagy ász, így különös tisztelettel tekintek azokra, akik képesek jól menni a csúszós talajon. Erre a srácra, Danny Hartra azonban a világ összes downhillese is felnéz, ő ugyanis a világbajnok, és a címet egy szappanos takonyra emlékeztető tapadású pályán érte el, elég komoly különbséggel. A mozdulatai, magabiztossága, ügyessége lenyűgöző, meg is nézem mégegyszer! A második videó egy, az MBUK által vele készített interjú, érdemes megnézni azt is, hogy ez a kissrác azonos a világ leggyorsabb sarazójával - nem a nyugdíjasok sportja ez, az már egyszer biztos.

Danny Hart, világbajnok.

Nos, ez a videó nem az EU-ban készült, ezt a biztonsági megoldásokból hamar ki lehet találni. Chilében szabadabban értelmezik a citycross fogalmát, mint itthon, síkon sokat nem kell menni, ellenben bolt ablakából ugratni kötelező. A hét legjobb videó felvétel:

A downhillről a legtöbb embernek a fogaskerekűvel vonatozó, majd leguruló srácok jutnak eszébe, de a sport maga sokkal extrémebb módon is űzhető. Az új trend a világ elhagyatott sarkainak felkeresése, a nehéz bringával felmászni a gyalog is kihívást jelentő hegyre, majd lejönni ott, ahol gyalog meg sem próbálnánk.

A legjobb dolog azt, hogy mindezt filmre is veszik, olyan operatőrökkel, beállításokkal és természetesen bringásokkal, akik a hatalmas kihívást vizuális művészetté alakítják. Íme két trailer a "Where the Trail Ends" című filmből, mely a híres "New World Disorder" sorozat része, a youtube-on is megtalálható részletekben.

A film résztvevői többek között Darren Berrecloth, Kurt Sorge, és James Doerfling - érdemes guglizni ezekre a nevekre, és visszaemlékezni olyankor, amikor néhány öklömnyi kő, vagy kisebb fadarab miatt leszállunk a bringáról. Nekem is gyakran eszembe jutott hétvégén a Vértesben...