Szombaton újra a Pilisben tekertünk, első körben a Királykúti nyereg felé indultunk, a lankás emelkedőn volt időnk a befagyott patakban gyönyörködni, 130-150-es pulzusú tekerés volt előírva, nem szakadtunk meg az erőlködésben. Sokat beszélgettünk a négy napos versenyről, nem mindennapi kihívás lesz ez az edzettségünk ismeretében, de eltökéltek vagyunk, és ha rajtunk múlik, akkor ott leszünk a rajtvonalnál, és Tokajban, a befutónál is.
A híd alatt már nem volt annyira jeges, de kis tó melletti fehér folt gy jégoszlop - ez még nem a tavasz.
Az út minősége nem romlott drámai mértékben, csak a szokásos módon. Kicsit nagyobbak a rések, gödrök, és a foltozások néhány részt rendbehoztak, de komoly esőzés kell ahhoz, hogy a fűrészporos-saras részeket is elvigye a víz.
A hideg miatt egy idő után megfordultunk, és a faluból Pap-rét felé vettük az irányt. A sorompónál egy országútis kolléga érdeklődött az útviszonyokról, csak bíztatni tudtuk, cx-szel pont tökéletes. Szerencsére tévedtünk, egészen Pap-rétig szinte sár és vízmentes volt az út. Pap-réttől a kis emelkedőt megnyomtuk az edzői előírás szerint, és mielőtt belelendültünk volna a lejtőzésbe, egy olyan sár-fűrészpor szakaszra értünk, ami országútival egyáltalán nem lett volna vicces, karvastagságnyi fadarabokkol vegyítve. Mindenesetre a nyomókból ítélve, egy kolléga átjutott, de biztos nem erre számítva indult el otthonról. A lejtőn annyira átfagytam, hogy vissza is tértünk Szentendrére, elég volt a két és fél óra tekerés bemelegítésnek, a szezon úgyis csak március végén indul, addig marad a faltól-falig úszás és szauna minden munkanap.
A kép még a Királykúti-nyereg fele készült, utána már nem akart rendesen működni a telefonom, pedig nem Iphone, ami 0 fokig szabványosított:)
