Japán a II. Világháború után a nulláról építette fel a gazdaságot, az államnak minden pénzre szüksége volt ehhez. A szerencsejátékok mindig is stabil bevételt jelentenek a központi hatalomnak, ennek köszönheti születését a keirin is. 1948-ban indultak az első versenyek, a műfaj 2000-ben mutatkozott be az Olimpián.
Indulásakor a keirin a Lovi, azaz lovas sportok japán megfelelőjeként indult. A 6-9 versenyző egy ovális pályán állórajtból indul. A lassú felvezető körben a legfontosabb a megfelelő pozíció felvétele. A felvezető jármű, amely jellemzően egy motor vagy tandem, a két kilométeres verseny utolsó 600 méteréig a pályán marad, amikor elhagyja azt, a kezdeti 25km/h helyett már ötvenes tempóval halad a mezőny. A versenyt a célon először áthaladó bringás nyeri, aki akár 70 felett is száguldhat ekkor. A verseny alatt több selejtező futamot is rendeznek, a kiesők pedig "vigaszágon" juthatnak tovább újra.
A sorozat igazán komollyá 1957-ben érett, ekkor alapították a Japán Keirin Szövetséget (Nihon Jitensha Shinkōkai, azaz NJS), mely létrehozta az egységes szabályrendszert. A professzionális versenyzőknek a Japán Keirin Iskolában kell végezniük, a bejutási arány 10% körül van, azaz tízszeres a túljelentkezés, és napi 15 órás képzés zajlik. A népszerűség érthető, a legnagyobbak több millió dollárnyi jent kereshetnek, illetve aki itt helyt áll, az a pályakerékpározás bármely szakágában eredményes lehet, világszinten is.
A sportágból 1980 óta rendeznek Világbajnokságot, és Sydneyben mutatkozott be az Olimpiákon, ez utóbbi eseménynek érdekessége, hogy a Japán Keirin Szövetség 3 millió dollárral támogatta az UCI-t a lobbizás érdekében.
Az alábbi videót a velo.hu-n találtam, az angol nyelvű film kis nyelvismerettel már érthető (jobban, mint bármelyik japán eredeti...) Néha nehezen indul, de megéri inkább újraindítani.
