A rossz szokásokat nehéz megtörni, különösen ha az étkezésről van szó. Még nehezebb, ha nincs tudatában az ember az elkövetett hibáknak. Sokszor a helytelen étkezés lehet az oka az elmaradt fejlődésnek vagy a csalódást okozó teljesítménynek. Nézzük meg részletesen, hogy a kerülhetünk jobb formába, csak az okosabb étkezés segítségével.

1. hiba: a reggeli kihagyása

Sokan az időhiány miatt, mások az éhség érzetének hiánya miatt kihagyják a reggelit, és vannak, akik így akarnak kalóriát spórolni. Hiba. Éjszaka csökken a glikogén raktárunk tartaléka, emiatt hirtelen edzés hatására a vércukorszint ingadozni kezdhet. Nem beszélve arról, hogy a korai reggeli kihagyása később többszörös kalóriafelvételt eredményezhet az éhség miatt.

A téli kerékpásport évről-évre fejlődik, ennek legjobb bizonyítéka a szezonban rekordszámú résztvevővel zajló SuperCross sorozat, a párhuzamos újévi versenyek, és az idei OB.

Az országos bajnokság idén Pósteleken, Békéscsaba mellett lett megrendezve, már az új MKSZ elnökség aktív részvételével. A helyszín így a SuperCross sorozat legtöbb résztvevőjének 2-300 kilométeres távolságra volt, ami az egyik oka lehetett a szerény részvételnek. A pálya nehézsége is sokakat elriasztott, hiszen végre egy valódi ciklokrossz pálya épült, komoly letörésekkel, szűk kanyarokkal, és persze a természet is odatett a friss hóval és erős jegesedéssel. A harmadik távolmaradási okként többen az új Elnökséggel kapcsolatos ellenérzéseiket jelölték meg, persze nem az élmezőny tagjai, sokkal inkább a valódi középmezőny hiányzott, a lelkes amatőrök.

A szokottnál szerényebb létszám ellenére az idei év (és talán a tavalyi is) legjobb versenye volt számomra, és nem csak a végeredmény miatt. A technikás, jeges pályán nem lehetett borzasztó tempót menni, és szerény állóképességem miatt ezt tudtam értékelni, bár sokkal fontosabb volt, hogy a pálya teljes hosszában található természetes akadályok, letörések, jeges kanyarok miatt folyamatosan koncentrálni kellett, és nem volt erőm a fáradtságra figyelni. A SuperCross pályákon gyakran az erő hamarabb fogyott el, különösen a sík, kevésbé technikás, rázós pályákon, de itt nem volt idő búslakodni, mert a legkisebb figyelmetlenség is eséssel járt. Az együtt indított amatőr felnőtt és licences Master 1-2 csoportban ezt sokan megtapasztalták, egy visszafordítóban nekem is sikerült összesározni a combomat a földön.

A leggyorsabb Cser Gábor lett a mi mezőnyünkben (pontosabban a licencesek között), tőle és a szoros második Reitinger Gábortól kaptam is egy kört, amit a SuperCrosson is ki szoktak osztani. A meglepetés a végelszámolásnál ért (és még most sem zárom ki, hogy tévedés történt...), az amatőr 19-38 éves mezőnyben valahogy negyedik lettem, de ha a licences Master1-ben indultam volna, akkor is meg lett volna az ötödik hely. Mielőtt nagyon elszállnék magamtól, hogy egy OB-n negyedik (és a "profik" között 5.) helyezést tudok elérni, azért figyelembe kell venni, hogy különösen a Master 1-2, azaz 30-50 éves amatőr versenyzők maradtak távol a legnagyobb létszámban. A cél viszont adott, életem második országos bajnokságán, jövőre igyekeznem kell a lehető legjobban megközelíteni a helyet, valószínűleg már a licencesek között. És remélhetőleg, a jeges pályának egyetlen amatőr női indulója, KTC-s csapattárs Tóth Éva sem fog jövőre egyedüli nőként versengeni a férfiak mezőnyében...

A verseny csúcspontja az U23/Elit férfiak kislétszámú, de annál erősebb futama volt. A férfiaknál a címvédő Buruczki Szilárdot egyedül Búr Zsolt, azaz Buzsó tudta megszorítani, Szilárd kisebb esése után egy rövidebb időre még a vezetést is sikerült átvennie, amit egy bukás után vissza is adott. Szilárd legnagyobb ellenfele a SuperCross versenyeken az országútis Fejes Gábor szokott lenni, a jeges, technikás pálya azonban nagyon nem kedvezett neki, így ezen a versenyen csak ötödik lett, Szalay Péter és Vígh Zoltán mögött. Az U23-ban a Belgiumban krosszozó Panyi Jánost vártuk első helyre, de bukása miatt nem tudta megelőzni Fenyvesi Pétert, aki a 2013-as év U23 magyar bajnoka, és Szalontay Bence is megelőzte. A korábban induló női mezőnyből Benkó Barbit hiányoltuk a legjobban, de mivel a Szövetség eredetileg korábbra hirdette meg az OB-t, Barbi az edzőtáborát megkezdte január második hetében, és a január 12-re tolt OB-n nem tudott részt venni. A női Elit versenyt Orosz Anita nyerte körelőnnyel, ami nem is volt meglepő, korábban a SuperCross versenyeken is megmutatta felkészültségét.

Ezúton is gratulálok az összes említett és a felsorolás kimaradt 2013-as ciklokrossz magyar bajnoknak, és reméljük, hogy jövőre egy hasonlóan színvonalas pályán, de az ország közepéhez közelebbi helyszínen csaphat össze a magyar élmezőny, hosszú évek után talán a chipes időmérés megoldódik, ha már a legkisebb falusi kupán is alapvető szolgáltatásnak számít, az úr 2013-ik évében.

Ha valaki még belekóstolna a SuperCross hangulatába, megteheti ezt január 27-én, Budapesten az utolsó fordulón. A futamokon bármilyen alkalmas kerékpárral el lehet indulni (tehát montival is), és ha valakinek túl hideg lenne a bringázáshoz, akkor szurkolni is érdemes jönni, a szoros állások miatt még szinte az összes kategória első helye nyitott, az OB-hoz hasonló valódi tétverseny várható!

Az elmúlt hetek remek alkalmat biztosítottak az egész éves edzettségünk leépítésére, a nehezen elvesztett kilók visszanyerésére, és még a hó is leesett....

Kétségbeesve morfondírozhatunk a tükör előtt, vagy a mérlegen állva, hogy mikor jön már a tavasz, mikor kezdhetjük az edzést, de a valóság az, hogy a tél csak egy lehetőség, hogy az egyoldalú kerékpáros edzést érdekes új dolgokkal egészítsük ki.

Annak a körülbelül 100-150 embernek, aki a téli ciklokrossz versenyeken részt vesz, eddig nem volt különösebb gondja: a SuperCross sorozatban 1-2 hetente voltak versenyek, így mindig készülni kellett. Január 12-én, szombaton azonban az országos bajnoksággal majdnem véget ér a szezon (egy verseny lesz még Budapesten), azonban ciklokrosszozni, montizni ilyen időben is lehet, egyedül latyakban vagy esőben lépi túl az egészséges ember tűréshatárát a körülmények összesége. Tehát igenis bringázni lehet, bütykös gumival, meleg ruhában.

Az sem ördögtől való, ha valaki ilyenkor már nem ülne bringára, felszerelés, eszköz hiánya vagy egyszerűen csak az időjárás miatt, rengeteg választható lehetőség van a TV vagy internet helyett.

A legkézenfekvőbb a futás, hasonló aerob terhelés, lábat erősíti, sokat írtunk már róla, nekem heti két rövidebb kocogásom van újabban, egészen élvezhető. Hátránya, hogy lassabb mozgás, így lassul a lábfordulat, de ha nincs kerékpározás, még mindig a második legjobb opció. A spinning sem rossz, ha valaki fázós, de azért az sem váltja ki 100%-osan a több órás alapozó edzéseket, részben az intenzitás, részben a mozgás kötöttsége miatt.

Ha még ezekre is találunk kifogásokat, akkor jöhet az úszás, illetve a torna, ami elsősorban a nyáron elhanyagolt felsőtestet veszi kezelésbe, illetve a bemerevedett, megrövidült izmok regenerációját is segíti.

Szívesen sorolnám előrébb a sífutást, korcsolyázást, mivel szenzációsan hatékony mindkettő, de reálisan nézve a mi klimatikus és domborzati adottságaink mellett maximum néhány hetes elfoglaltságokról van szó, kár érte. Aki teheti, sífusson, korcsolyázzon mert jó.

Legvégülre hagytam a gyaloglást és túrázást, mivel a kerékpározáshoz viszonylag keveset tesznek hozzá, ellenben zsírégetésre a hosszabb túrák is alkalmasak. A gyaloglást megkönnyíti, ha az embernek van kutyája, így egyszerre teszünk jót az állattal és magunkkal is, de ha valakinek nincsen, érdemes felvenni a kapcsolatot a helyi menhelyekkel, állatvédőkkel, akik biztosan örömmel veszik, ha valaki segít nekik a kutyák kimozgatásában. Mi családilag a csivava fajtamentéssel foglalkozunk, így a kutyasétáltatás ilyen időben pár száz méter csupán, de a nagyobb testű, szűk helyre összezárt állatok életminőségét jelentősen javítani tudjuk akár fél-egy óra futkározással is, miközben az erőforrás hiányos civil szervezeteket is segítjük. Win-win!

A kerékpár karbantartása sokkal jobban megosztja a bringásokat, mint maga a szakág, amit választottunk. Az egyik véglet a lapos gumis, rozsdás láncos városi kerékpáros, akinek hamarabb lopják el bringáját, minthogy mosóba vigye, vagy akár egy csavart is meghúzzon. A másik véglet az építő, aki megveszi a legjobb, színben passzoló legdrágább alkatrészeket, otthon építi a kerékpárt, és a ritka, száraz időben, aszfalton futott kevés kilométer után is szinte teljesen szétszedi és egyesével tisztítja az alkatrészeket. Nem mellékesen ez az a típus, akitől vásárolni kell. Az viszont biztos, hogy minél jobb bringánk van, és minél többet tekerünk, annál inkább el kell merülni a kerékpárszerelés és ápolás rejtelmeibe. Egy 10-es Ultegra szett nem fog elmenni karbantartás nélkül, dzsuvás sorral és lánccal több ezer kilométert hibátlanul, hiába bírta azt a 3 x hatsebességes régi montink előtte. 

A legalapvetőbb dolog a takarítás, ami télen különösen fontos a só, és nedvesség miatt. Sosem fogom elfelejteni azokat a szemeket, amiket az azóta jó ismerősömmé lett szerelőm meresztett, amikor meglátta az akkori városi bringámat, amit szervízelni vittem. A hiba egyszerűnek tűnt, a hó beleragadt a váltóba, és a megakadt lánccal sikeresen eltörtem a hátsó váltót. Ebben persze annak is része volt, hogy a lánc rozsdásodása a téli kosztól nem látszott, és emiatt nem is mozgott rendesen, és a váltó is csak ímmel-ámmal volt takarítva. Azt hiszem a sokat látott szakember sem erre számított, amikor megkértem, hogy ugyan rakja már fel nekem az új váltót a bringára... Azóta persze tanultam az esetből, így több-kevesebb rendszerességgel takarítom a bringaparkot, különösen odafigyelve a fékekre és meghajtásra. Nézzük mit is kell tenni, nagyjából 3-10 perces műveletről van szó, amit akár egy benzinkúton, udvarban, vagy a ház előtt az utcán egy vödör vízzel el lehet végezni.

A legkoszosabb és legérzékenyebb rész a lánc és környéke, ezzel kezdjük. Lánctisztító spray-vel, vagy brigéciolos ronggyal letöröljük a váltót, láncot és lánckereket, és 1-3 perc ázás után egy koszos ronggyal már le is lehet szedni a nagyja dzsuvát. Ezután fogkefével, vagy erősebb kefével át lehet még egyszer menni rajta, majd ronggyal, szivaccsal és mosószeres vízzel letakarítani a maradékot. Ezt persze nem kell mindig ilyen alaposan, legtöbbször elég az utolsó elem, ha odafigyelünk, hogy ne alakuljon ki olajsár. Ezután a kerekeket ki lehet szedni, a következő legkoszosabb rész a fékek környéke és a fékbetétek. Felniféknél viszonylag egyszerű, előbb kefével a nagyja koszt a fékfelületekről el kell távolítani, tárcsaféknél ugyanez a betéteket kivéve. Ha nincs nagyobb bemaródás és egyeneletes a kopás, nincs kifényesedve a felület, akkor ezzel egyelőre végeztünk. Ha fényes a felület vagy bemaródás van, akkor csiszolópapírral lehet segíteni rajta, illetve ellenőrizni kell, hogy miért alakult ki, valószínűleg beállítási probléma miatt.

A vödör víz ezután kerül elő, felülről lefelé haladva, az ülés, kormány, váltó és fékkarok, közben azt is ellenőrizni tudjuk, hogy semmi nem lötyög, nem kotyog. A vázat tisztítva figyeljünk a repedésekre, ez leggyakrabban az illesztéseknél, nyeregcsőnél, vázváltós kerékpároknák a váltókaroknál, kormánynál, illetve a hátsó váltónál fordul elő. Ha ezzel megvagyunk, akkor még lánctányért, hajtókart, pedált meg lehet nézni, végül jönnek a kiszedett kerekek. Először az első, felnit mindkét oldalt körbe, majd az agyat, végül a küllőket, közben ellenőrizni, hogy a felni nem repedt, agy nem kotyog és a küllők nem lötyögnek. A maradék koszos víz a hátsó kerékre megy, az előbbieken túl a racsnit kell még áttörölgetni, bár ha nagyon dzsuvás, érdemes a sort leszedni, és a lánckerekeket egyesével megtisztítani. 

Ha először végezzük ezt el egy szűzkoszos bringán, akár 20-30 percünk is elmegy vele, de ha rendszeresen, nagyobb esők után, száraz időben 1-2 hetente végigszaladunk rajta, akkor nincs 3-4 perc sem a takarítás. És nem csak esztétikailag szép élmény, hanem a pénztárcánkat is kíméljük vele, az egyes alkatrészek élettartama akár tízszeres is lehet megfelelő ápolás esetén. És végül nézzük meg, hogy milyen egy másfélperces, alapos takarítás.

A cikket az egyik kedvenc oldalamról, a felszereléseket, ruházatokat tesztelő Gearmag.hu oldalról kértem el, mivel elég jól összefoglalja a kamáslik felhasználási területeit. Ma reggel már nekem is határeset volt, téli cipőm nincs, nagy hidegben én is kamáslival próbálom kizárni a hideget a cipőből.

A kerékpáros kamáslikról…

Írta: Halász Amadé “Tádé”

A hideg, esős idő közeledtével drasztikusan csökken a bringások száma, még a legelvetemülebbek is sokszor lemondanak a tekerésről, legyen szó edzésről, vagy munkába járásról, hidegben ázunk-fázunk. Mivel a test vészhelyzetben (kihűlés) a végtagoktól szabadul meg elsőként, így ezek védelme a legfontosabb. A fagy beköszöntével szinte minden bringás fórum és magazin tele van jó tanácsokkal. Egy fontos dolgot azonban legtöbbször elfelejtenek: a láb védelmét. A többi testnyúlványra (fej, fül, kézfej stb.) mindig tudunk mit felvenni a hétköznapi ruhatárunkból. De mit teszünk a láb védelmének érdekében? Felvesszük (felvennénk) a vastagabb túrazokninkat, de ekkor az alábbiakkal szembesülünk: nem fér bele a csini cipőnkbe, tehát tekerhetünk a túracipőnkben és vihetünk egy irodai cipőt a táskánkban. Esetleg felvesszük a téli bringás cipőnket (ha van), de így is vihetünk a hátizsákban egy, az irodai etikettnek megfelelő darabot. Ha amúgy is edzünk kerékpárral télen, akkor pedig szimplán elővesszük a hidegnek és csapadékmennyiségnek megfelelő kamáslinkat a szekrényből, melyet könnyedén fel tudunk venni egy utcai cipőre is.

Általánosságban védenek a szél, a hideg és a csapadék ellen is. De ami a legfontosabb: a kosz, a sár és a pocsolyák szennyeződése ellen. Egyes Pro Tour (professzionális) versenyzők pedig az éppen viselt cipőmárka elrejtésére (erről később bővebben) használják.

Alapvetően három különböző kamásli létezik a piacon: a vékony elasztán, a neoprén és a erősített (például Cordura)/lélegző anyagú. Most nem írok az ezek közötti végtelen átmenetről és a speciális darabokról, mivel a három fenti kategória lefedi a kamáslipiac jelentős részét.

Beszerzésük nem igazán nehéz, azonban erősen évszak specifikus. A hazai bringásboltok jellemzően tartanak néhány darabot, előfordulnak nagyobb sportáruházakban is, ezek közül is elsősorban a „kék áruházban”. Általánosságban a kereskedők a kereslet hiányára vezetik vissza a kínálat szegénységét. A piaci kereslet-kínálat elv itt még nem működik, mert a felhasználók sokszor nem is tudnak ilyen speciális, de nagyon hasznos kiegészítőkről.

Röviden pár gondolat az egyes típusok felhasználási területéről.

A legvékonyabb, elasztánból készült darabok a nyári, kora őszi bringázások során lesznek hasznos társak. Főleg ha esik az eső. A koszos utakról felverődő sártól, egyéb szennyeződéstől véd az elasztán. Eső ellen azonban nem jó. Másik jelentős felhasználási területe a professzionális sport. Sokan azt gondolják, hogy a légellenállás miatt kell a cipőre, azonban ennek jelentősége nem akkora.

A profi csapatok tagjai különböző cégektől kapják az adott szezonra a szponzortól a cipőt. Azt kötelesek viselni, ha kerékpáron ülnek. Azonban vannak versenyzők, akiknek személyes szponzoruk is van, és az ő cipőmárkájuk sokszor nem azonos a csapatcipőjével. Na, ekkor kell az elasztán kamáslit viselni a csapategység miatt.

Az átlagos felhasználó számára hasznos neoprén darabokat vastagságuk alapján célszerű kategorizálni. Egy alap 1 mm vastagságú, nagyjából mínusz pár (-2, -5) fokig használható egy rövidebb 1-1,5 órás edzésen. A cipőben a szokásos vékony vagy technikai zoknival, hölgyeknél (esetleg) harisnyával. Az ennél vastagabb 5-7 mm-esek már egészen extrém hidegben is védelmet nyújtanak. Elsősorban a hideg és a szél ellen. Ezek csak kis mértékben vízállóak, egy kiadósabb esőben átáznak. Azonban átázott állapotban is tartják a hő jelentős részét. Neoprénben és az elasztánban is lehet gyalogolni, de csak korlátozottan.

Az utolsó típusnál összevontam a cordura és a lélegző anyagból készülteket. Ezek lazább viseletet biztosítanak, nem úgy, mint az elasztán és a neoprén, hiszen azok ráfeszülnek a cipőre. E harmadik kategória elsősorban a kerékpárral túrázóknak, futároknak, valamint az ingázóknak ajánlható. Maximálisan vízállók és védenek a szél ellen is. A Gore-Tex, Event és egyéb lélegző anyagok még némi izzadságot is kivezetnek. Nagyon hasonlítanak a túrázós kamáslikhoz, annyi különbséggel, hogy a teljes cipőt védik, ezért a talp alá is benyúlnak. Sokat tehát ezekben se sétáljunk, hacsak nincs a talprésznél megerősítés.

Akik csak a verdiktet szokták olvasni , azok kedvéért röviden: a vékony elasztán elsősorban professzionális célra vagy edzésekre ajánlható, utcai felhasználásra korlátozottan, hacsak nem vagyunk egy-egy profi csapat megszállott szurkolói. A neoprén minden területen hasznos, melegen tart és véd a kosz ellen is. Az áruk sem vészes egy cipőhöz képest; annak kb. 1/10-ért kaphatóak. A cordura/lélegző anyagból készültek a világjárók, futárok darabjai. Ne feledjük azonban, hogy egy mindennap ingázó dolgozónak is fázik a hidegben a lába, esőben átázik a cipője, szóval ők is hordják nyugodtan!