Október 23-a sokaknak az ünneplésről, vagy tüntetésekről, esetleg az otthoni punnyadásról szólt, nem úgy, mint annak a 250 embernek, akik Kazincbarcikán és a cseh Táborban úgy gondolták, hogy nincs is annál szebb módja egy vasárnap eltöltésének, mint 10 fok alatti hőmérsékletben rövidnadrágban biciklizni sáros utakon egy módosított országúti kerékpárral. Ezeket az embereket hívjuk ciklokrossz versenyzőknek, és nézzük meg, mit is műveltek ebben a sportághoz képest kellemes hétvégén?

A magyar versenyről csak a sajtóközleményt olvastam, de a 100 induló minden kétséget kizáróan jelzi, hogy a krossz hazánkban is erősödik, és a télből egyre több ember kovácsol előnyt. Az esemény beszámolójában egy dinamikus videó is látható, érdemes megnézni, hátha a legközelebbi versenyen még több induló lesz. Ha fel tudom emelni a pohos seggem, akkor talán még én is nevezni fogok, bár jelenlegi állóképességem alapján egy óra tekerés még sík terepen, lassú tempóban sem esne jól.

Ennek megfelelően mi a versenyzés helyett inkább a cseh Táborban rendezett Világkupa futamot néztük meg, volt is újra nagy álmélkodás. A fiatalok versenyét lekéstük, így a női futammal indult a napunk. A csehek már ekkor kezdtek szállíngózni a nézőtérre, 1-2000 ember már a rajtnál és a pályán körbe várta, hogy a helyi lány, Katerina Nash rendet tegyen a Benelux államokból származó szőke ciklonok között. A mezőnyben ugyanis dominálnak a holland, belga versenyzők, és nem csak létszámban, a szépségversenyen is eséllyel indulnak.

A nézelődés részünkről egészen a rajtig tartott, onnan elszabadult a pokol. A rajtnál az esélyesek rakétaként lőttek ki, alig pár száz méter után tisztázva az erőviszonyokat: a női mezőnyben nagyjából 10 kerékpáros megy rendkívül erősen, a többiek már az első kör végére jelentős hátrányt halmoztak fel, és néhányuknak az 5 kört sem sikerült teljesíteni lekörözés nélkül. A lassabb lányok jellemzően olyan országokból érkeztek, ahol még gyengébb a kerékpársport, de lelkesedésük motiváló, kicsit sajnálom is, hogy Barbit nem láttuk közöttük, de neki ugye dolga volt, nyerte a magyar futamot éppen. 

A mezőny elején gyorsan cserélődtek a szerepek, az első kört meghúzó Konás lány hamar a boly végén találta magát, és a cseh Nash, valamint a két szőke holland, Daphny Van Den Brand és Sanne Van Paassen tisztázták, hogy a dobogóra ők fognak felállni, bár néhány kör kellett, hogy a sorrend is egyértelmű legyen.

A hollandok bánatára, és a cseh ezres tömeg örömére Nash bizonyult a végén a legerősebbnek, az utolsó körben már minden méterét síp, dob, nádihegedű, sziréna kisérte, és szerény, hat másodperces előnnyel az aranyat is megszerezte. a holland lányok mosolya nem volt őszinte a dobogón, de nemsokára hozzájuk utazik a karaván, lesz idejük visszavágni.

A férfiak versenye egy órával később kezdődött, a nézők létszáma is duzzadt, a tavalyi (cseh) világbajnok Stybárra sokan voltak kíváncsiak. Szintén benelux össztűzben kellett erősnek lennie, és ismételni Nash sikerét a tömeg elvárása szerint.

A mezőny kb. 60 fős, ebből egy embernek volt tárcsafék a kerékpárján, és ha jól láttam, wattmérő is csak egy volt, mindketten a mezőny harmadik harmadában mentek. Tehát a technika jelenleg még a mini V-fék és a minél könnyebb Dura-Ace hajtómű, karbon váz és persze 1000 wattos teljesítmény. 

A rajt itt még elképesztőbb volt, mint a nőknél, a 8 sornyi versenyző állórajtból 3 másodperc alatt haladt át a célvonalon, és gyorsvonatként száguldottak a kanyarokban. A nőkkel ellentétben, nem csak a tempó volt elképesztően látványos, hanem a tömeg is, ugyanis az elején még mindenki együtt ment, és csak lassan nőtt a távolság az egyes csoportok között.

Így nem volt ritka a kanyarban, féktávon előzés - és továbbra is egynyomtávú, füves pályáról beszélünk. Az élen 7 ember formált egy kezdeti bolyt, melynek tagja volt Stybar, Pauwels, Mouray és Nys is. 2 kör után Stybar és a két Sunwebs menő, Pauwels és Vantornout formáltak egy erős triót, minimális előnyt kiharcolva az üldözőkkel szemben. Stybar a harmadik körben kerékpárt cserélt (defektet említettek), és Pauwels robbantott.

Innentől a verseny eléggé leegyszerűsödött. Pauwels egyre nagyobb előnnyel, kiegyensúlyozottan kerékpározott egyedül a néma tömegben, csupán néhány külföldi, elsősorban a belgák, hollandok szurkoltak neki, míg mögötte pár tíz másodperccel haladó, hetedik helyről visszakapaszkodott csehnek szurkolt mindenféel zajgenerátorral, és a jellegzetes poty-poty-poty  (kb. hop-hop-hop, csak sokkal viccesebben hangzik a csehek szájából) üvöltésekkel biztatták, de hiába. Az üldözést Niels Alberttel felváltva sem tudták sikerre vinni, miközben Pauwels csapattársa végig a harmadik helyen utazott, neki nem volt érdeke saját emberét betámadni.

Az üldöző boly nem sokat segített Stybarnak, így hamarosan majd egy percre nőtt a hátrányuk a vezetővel szemben. Az utolsó körökben Stybar és a folyamatosan ráragadó Vantornour szereztek némi előnyt a többieken, így köztük dőlt el a dobogó alsó két fokának sorsa - a cseh közönség izgatásának köszönhetően is - végül a volt világbajnok három másodpercet adott a táv nagyrészén a hátsó kerekére ragadó belgának. 

Összesen tehát 1 arany, 1 ezüst a világkupán a cseheknek, 2-2 érem a belgáknak és hollandoknak. Arrafele kell a ciklokrossz hajóját irányítanunk, hogy a mostani 100 indulónkból évek alatt legalább 1-2 versenyzőnk ezekkel a srácokkal és lányokkal tudjon küzdeni. Szorítunk!

Köszönöm Csabinak a képeket, és Tibinek a fuvart! :)

A tavalyi nagysikerű Supercross sorozat szerencsére túlélte az első évét, így idén is rajthoz állhatnak a téli kerékpározás fanatikusai a hazai versenyeken. Október utolsó előtti vasárnapja 23-ára esik, ekkor találkoznak a "hagyományoknak" megfelelően először a versenyzők a kazincbarcikai Jubileumi Parkban.

Tavaly több mint 80 induló volt, és idén várhatóan még többen lesznek a 3 futamra és még több kategóriára osztott versenyen. A szervező szerint a pálya száraz, 40km/h feletti sebességgel is lehet haladni egyes szakaszokon, ami elég látványossá teszi a versenyt a nézők számára is. A versenyen a címvédő Buruczki Szilárd nem indul, mert Malajziában öregbíti a magyarok hírnevét Dósa Eszterrel egy 5napos eseményen.

A magyar szezont kicsit megelőzve indult az UCI Világkupa sorozat is, aminek az első versenyén már túl vagyunk, és szintén 23-án rendezik a második fordulót a cseh Táborban. Itt hazai közönség előtt tud visszavágni a tavalyi bajnok Stybar a két belgának, Nysnek és Pauwelsnek, amiért az utolsó métereken kikerülték őt Plzenben két hete. Stybar egyébként idén is a legerősebbnek tűnik, hiszen a verseny második felében végig vezetett, a két belga csak pihent a szélárnyékban. Mivel a cseh versenyek nincsenek igazán messze, és a sok tízezres közönség fenomenális hangulatot csinál, edzőtársammal mi ide megyünk a barcikai verseny helyett, de természetesen a magyar futamokra is ellátogatunk majd, ha lesz hobbi kategória, akkor akár indulóként is.

És végül egy kis Shimano pletyka a cyclocrosst illetően: az új, 2013-as Dura Ace lehetséges, hogy 11 sebességes lesz ÉS ami még fontosabb, tárcsaféket kaphat, bár az egyik forrás szerint hidraulikus lesz, és a fékváltókarba integrálják a fékhengert, mások szerint egy tökéletesített mechanikus tárcsafék lesz a megoldás. Meglátjuk, mindenesetre a Shimano már az idén is tett lépéseket a CX-esek felé, a CX70-es hajtókarral és cantifékkel, ami az Ultegra sorozat része. Gyakorlati tapasztalatokról hamarosan beszámoló, eddig tökéletesen működik, bár még csak könnyű terepen használtam.

A Tour de France az elmúlt években nem szolgált akkora izgalommal, mint a konkurens három hetesek, de az idén minden jel szerint erősebb küzdelem várható. A nagy esélyes, Contador fáradtnak vallja magát, és csapata sem a legerősebb, míg a kihívók a Giro-t kihagyva erősen készülnek a trónfosztásra. Röviden nézzük át, kik az esélyesek, majd végül a Tour útvonalának hivatalos bemutatója videón.

1. Alberto Contador

 Háromszoros Tour, két Giro és egy Vuelta áll a neve mellett. A legjobb a hegyen, időfutamon is erős, és fejben is ott van, bármikor képes a győzelemre. Ugyanakkor doppingügye nincs megnyugtatóan lezárva, és a közönségnek sem kedvence, ami befolyásolhatja teljesítményét. Remélhetőleg nem a szakaszgyőzelmek átengedésével próbálja kivívni a közönség szeretetét, mint tette ezt a Giron. Alberto, ne tedd!

2. Andy Schleck

A Leopard versenyzője tavaly és tavalyelőtt is második lett a Touron, hegyen talán erősebb Contadornál, de az időfutamokon rendszeresen gyengébb. A csapata nagyon erős, hiszen bátyja, Frank az emelkedőkön, míg a többszörös világbajnok Cancellara a síkon tudja segíteni. Vajön idén összejön végre a győzelem? Drukkolok!

3. Cadel Evans

Egy világbajnok, két második hellyel. Tavaly balesetet szenvedett a sárga trikóban, így csak 26 helyen ért célba. Az egyik legtapasztaltabb versenyző, kiegyensúlyozott teljesítménye talán ellensúlyozhatja gyengébb csapatát. Talán.

4. Bradley Wiggins

Talán a legjobb időfutam menő az összetett esélyesek között, és a köré épült Sky is erősebb, mint tavaly. Kérdéses, hogy a hegyen képes lesz-e válaszolni a két hegyimenő akcióira, és hogy több egymást követő hegyes szakaszon is bírni fogja-e.

5. Frank Schelck

A másik Schleket sem szabad leírni, az idősebb luxemburgi feladata az öccse védelme lesz, de adott esetben a csapat első emberévé is előléphet. Volt már negyedik helyezett, és akár még előrébb is léphet.

6. Samuel Sanchez

Egy újabb hegyimenő, aki a baszk csapat teljes támogatását bírja. A többiekhez hasonlóan azonban az időfutam nem az erőssége, tavaly a dobogóba került neki.

7. Jurgen Van den Broeck

Szintén a hegyen erős, és időfutamban sem gyenge, azonban osztoznia kell az egynapos Gilberttel a csapat erején, ami különösen az elején kellemetlen helyzetet is teremthet.

8. Ivan Basso

A tavalyi Giro győztest korábban is említhettem volna, hiszen az idei évben csak a Tourra készült, és az egyik legjobb a hosszú hegyi szakaszokon. Azonban nem is olya régen az Etnán balesetet szenvedett, és ez befolyásolta a felkészülését is.

9. Robert Gesink

A legjobb eddigi helyezése egy hatodik hely, ami nem rossz, de kevés esélyt adnék a győzelemre. Dobogóra azonban felérhet, hiszen erős csapat támogatja, többek között Luis Leon Sanchez. Hegyen mászni, azt tud, de nem robbanékony, és ugye az időfutam mumus nála is ott van

10. Janez Brajkovic

Végül a Radiochack versenyzője, akinek Armstrong helyét kéne átvenni a csapatban, ami nem egyszerű feladat. Két nagyon erős támogatója van, Klöden és Leipheimer, akik önállóan is képesek a TOP10-be kerülni, és akár a kapitány szerepét is átvenni. Brajkovicnak így arra is figyelni kell, hogy velük szembe ne kerüljön hátrányba, különben támogatottból támogatóvá válhat.

És az útvonal:  

Az idei év utolsó tervezett országúti versenye volt az Erste Tour tihanyi futama számomra. A meteorológusok egész héten küldték a jeleket, eső lesz, hideg és persze szél, de ez nem sok embert tántorított el. A versenyeken száznál is többen indultunk.

A tihanyi pálya hagyományos országúti helyszín, és talán az országban az egyik legszebb. A Balaton partja, Tihany belvárosa, és a sunyi, de nem túl hosszú dombok ideálissá teszik a 12,5 kilométeres kört kerékpáros versenyzésre. A rajtot 11:30-ra hirdették meg, de sokkal korábban érkeztem, tanulva az esztergomi futamból, ahol a csipek kiosztása körül alakult ki egy kisebb probléma. Itt ez a része flottul ment, így bőven volt időm megnézni a korosztályos futamokat, és 11 előtt kicsivel kezdeni a melegítést. Ekkor még esőkabát és karvédő sem volt fölösleges, hogy a hűvösen szemerkélő esőben könnyebben melegedjek. Szerencsére a telefonom a kocsiban hagytam, így hamar visszafordultam a parkolóba. Jól tettem, ugyanis 11:10kor, 20 perccel a rajt előtt indult is a felvezető kör, amít így persze sokan lekéstek. Elvileg ezt többször bemondták a rendezők, de a parkolóban azt nem lehetett hallani, illetve regisztrációkor sem említették ezt a kicsiny változást. A felvezető kör ugyan nem volt gyors, csak annyira, hogy a korábban lenyomott cukros szeletek nem tudtak felszívódni, és a rendes bemelegítés helyett lett egy nagy rohanás, majd pár perc várakozás a rajt előtt. A fehér aszfaltos kanyarokban már ekkor lemaradtam, az Ultremo R1 nagyon jó gumi, de nem esős felületre találták ki, így nagyon nem forszíroztam a kanyartempót. Nem is magam miatt, hanem mert ciki 5-10 embert lerántani a földre az elején.

Az éles rajtnál már láttam, hogy kicsit hátul vagyok, de az első emelkedő tetejéig még sikerült kontaktusban maradnom a főmezőnnyel. Aztán jött a fehéraszfaltos kanyar, ahol óvatosan mentem, és bekerültem a leszakadó, egyesével felzárkózni próbáló kerekesek közé - innen már nem volt visszaút a szembeszélben. Kicsit még küzdöttem, aztán két Aegonos versenyzővel próbáltam összeállni, de láttam rajtuk, hogy már ők is a minket 1-2 perccel lemaradva üldöző kb. 10 fős grupettóra várnak. Egyedül a szembeszélben nem volt értelme hajtani, így lassítottam én is. A második kört már közösen kezdtük meg, elég lendületesen fordulva az emelkedőre, és már szúrt is az oldalam. vagy egy éve nem éreztem ilyet, rögtön eszembe jutott a 20 perccel korábban induló rajtprocedúra. Szerencsére nem szakadtam le, és nemsokára rendbe jött az emésztésem is. Innen eseménytelenül teltek a körök, miközben az eleje egyre jobban szakadt szét, és mi is kaptunk előlről újabb erőket. Az idő közben szépen javult, és kezdett az erőm is megjönni, legalább a lejtős részeken be tudtam állni vezetni.

A versenytáv egyébként érthetetlen okokból szét volt bontva, mintha egy 40-49 éves versenyzőnek gondot okozna a 75 kilométer, emiatt abból a korcsoportból többen inkább jöttek végig velünk, feladva akár egy 5-ik helyezést is a korcsoportban. Az utolsó körre így nem fogyatkozott meg annyira a mezőny, ellenben szinte mindenki jó erőben volt, így izgalmas befutó elé néztünk, még ha csak a kb. a 100-ik helyért is ment. Az időmérőpont egy emelkedőn volt, itt szembesültem az első nehézséggel. A Sram váltó úgy működik, hogy egy kattintás lefelé, két kattintás a felfelé váltás, most pedig csak lefelé váltott. Mire rájöttem erre, már a 12-es lánckeréken voltam, kilazult a váltóbowden... Éreztem, hogy sok lesz így a 12 kilométer, 39/12-vel a tihanyi dombok között. A faluba érve a csapatból hallottam is, hogy na, szökni készül, pedig nem. Ezzel az áttétellel menni kell, különben a meredeken csak a leszállás marad. Az emelkedő tetejére már 2-300 méterre elszakadtam, de alig kaptam levegőt. Mindenesetre az kiderült, hogy nem csak 34/27-el lehet ott feljönni. A lejtőn váltottam egy 53/12-t, jól esett pörgetni egy kicsit. A fehéraszfaltos kanyarok már felszáradtak, viszont a síkra érve megint lassult a tempó. 39/12-vel nem győztem pörgetni, 53/12-vel meg merevedtem. Előre mentem hát, persze rögtön követtek.

Gondolom azt hitték, megint szökök. Próbáltam megosztani a vezetést, de ahogy lassítottam, a válasz egy támadás volt - persze hátulról, akik végig pihentek. Nem is baj ez, végülis a mezőnynek ez a része már amúgy is turista kategória belefér a játék. Próbáltam reagálni a lószolásra, és ekkor jött a kettes probléma, elől is leesett a lánc. Gyorsan próbáltam visszarakni váltóval, ami általában sikerülni is szokott, de nem most, hogy hátul is kónuszon tekertem. A nagy igyekezetben végül kiesett a váltóból! a lánc, így szépen megálltam váltót szerelni. 3,5 perc alatt végeztem, addig senki nem ért utol, így kvázi a grupettó után, majdnem 2:10-el be is estem a célba, kicsit csalódottan a váltó miatt.

Összeségében a verseny legnagyobb élménye, hogy egyre tovább tudok az elején maradni, ami szezonkezdetkor még nagyon nem ment, illetve lassan elérem azt a szintet, ahol az átlagos amatőr versenyző márciusban tart. Még 1-2 év, és talán hosszabb ideig is sikerül közelről nézni a "nagyokat". A másik nagy élmény a csapattárs megjelenése családjával, így rögtön igen lelkes szurkolótáborom is lett, ezért önmagában megéri versenyeken indulni! Az egész eddig versenyezgetés egyébként is része a felkészülésnek, még mindig a Transz Hungária a cél, ami 4 nap montizás - nekünk erősen túratempóban. Viszont az országútizás egyre jobban tetszik, lehet, hogy a sarazós felkészítést csúsztatom még egy ideig, és maradok aszfalton. Vasárnap Mátrázunk egy index fórumos baráti körrel, nekik az a felkészülés a 24 órásra, nekem meg az év leghosszabb napja, és ahogy nézem a meteorológiát, izzadni nem nagyon fogunk.

Beszámoló az élmezőnyről itt:

Képek itt:

És végül az eredménylista, ha még valaki nem látta.