A Tour de France az elmúlt években nem szolgált akkora izgalommal, mint a konkurens három hetesek, de az idén minden jel szerint erősebb küzdelem várható. A nagy esélyes, Contador fáradtnak vallja magát, és csapata sem a legerősebb, míg a kihívók a Giro-t kihagyva erősen készülnek a trónfosztásra. Röviden nézzük át, kik az esélyesek, majd végül a Tour útvonalának hivatalos bemutatója videón.

1. Alberto Contador

 Háromszoros Tour, két Giro és egy Vuelta áll a neve mellett. A legjobb a hegyen, időfutamon is erős, és fejben is ott van, bármikor képes a győzelemre. Ugyanakkor doppingügye nincs megnyugtatóan lezárva, és a közönségnek sem kedvence, ami befolyásolhatja teljesítményét. Remélhetőleg nem a szakaszgyőzelmek átengedésével próbálja kivívni a közönség szeretetét, mint tette ezt a Giron. Alberto, ne tedd!

2. Andy Schleck

A Leopard versenyzője tavaly és tavalyelőtt is második lett a Touron, hegyen talán erősebb Contadornál, de az időfutamokon rendszeresen gyengébb. A csapata nagyon erős, hiszen bátyja, Frank az emelkedőkön, míg a többszörös világbajnok Cancellara a síkon tudja segíteni. Vajön idén összejön végre a győzelem? Drukkolok!

3. Cadel Evans

Egy világbajnok, két második hellyel. Tavaly balesetet szenvedett a sárga trikóban, így csak 26 helyen ért célba. Az egyik legtapasztaltabb versenyző, kiegyensúlyozott teljesítménye talán ellensúlyozhatja gyengébb csapatát. Talán.

4. Bradley Wiggins

Talán a legjobb időfutam menő az összetett esélyesek között, és a köré épült Sky is erősebb, mint tavaly. Kérdéses, hogy a hegyen képes lesz-e válaszolni a két hegyimenő akcióira, és hogy több egymást követő hegyes szakaszon is bírni fogja-e.

5. Frank Schelck

A másik Schleket sem szabad leírni, az idősebb luxemburgi feladata az öccse védelme lesz, de adott esetben a csapat első emberévé is előléphet. Volt már negyedik helyezett, és akár még előrébb is léphet.

6. Samuel Sanchez

Egy újabb hegyimenő, aki a baszk csapat teljes támogatását bírja. A többiekhez hasonlóan azonban az időfutam nem az erőssége, tavaly a dobogóba került neki.

7. Jurgen Van den Broeck

Szintén a hegyen erős, és időfutamban sem gyenge, azonban osztoznia kell az egynapos Gilberttel a csapat erején, ami különösen az elején kellemetlen helyzetet is teremthet.

8. Ivan Basso

A tavalyi Giro győztest korábban is említhettem volna, hiszen az idei évben csak a Tourra készült, és az egyik legjobb a hosszú hegyi szakaszokon. Azonban nem is olya régen az Etnán balesetet szenvedett, és ez befolyásolta a felkészülését is.

9. Robert Gesink

A legjobb eddigi helyezése egy hatodik hely, ami nem rossz, de kevés esélyt adnék a győzelemre. Dobogóra azonban felérhet, hiszen erős csapat támogatja, többek között Luis Leon Sanchez. Hegyen mászni, azt tud, de nem robbanékony, és ugye az időfutam mumus nála is ott van

10. Janez Brajkovic

Végül a Radiochack versenyzője, akinek Armstrong helyét kéne átvenni a csapatban, ami nem egyszerű feladat. Két nagyon erős támogatója van, Klöden és Leipheimer, akik önállóan is képesek a TOP10-be kerülni, és akár a kapitány szerepét is átvenni. Brajkovicnak így arra is figyelni kell, hogy velük szembe ne kerüljön hátrányba, különben támogatottból támogatóvá válhat.

És az útvonal:  

Már csak napok választanak el minket az idei Tour de France rajtjától, sokan már most az esélyekkel vannak elfoglalva, Contador vagy Schleck? Esetleg Menchov vagy Basso? A ráhangolódást azonban érdemes saját szintünkön elkezdeni. Milyen lenne a tv-ben a reggeli utunk, a Tour de France angol kommentárjával? Aki rendszeresen nézi az angol Eurosportot, akár tv-ben, akár neten, az tudja mire gondolok, nem csak a lapos szóviccek adhatják egy közvetítés gerincét, és nem kell bukásnak lenni a képernyőn, hogy a versenyről is szó essen. Íme egy reggeli tekerés, Tour stílusban:

Alberto Contador nem tudott hibázni ezen a Girón, és másodszor is megszerezte az összetett győzelmet, kiegészítve 3 Tour és egy Vuelta elsőségét. Ahogy 2010-ben is, a Giró idén is magasra helyezte a lécet az izgalmakat illetően, mindezt azzal együtt is, hogy Contador durván uralta az egész versenyt. Az összetett első öt helyezett állása ma már nem változott, a spanyolt Scarponi, Nibali, Gadret és Rodrigez követi, akik mind nagyszerű versenyt produkáltak. Csak bízni tudok abban, hogy az idei Tour nem fullad a tavalyihoz hasonló unalomba, és Schleck, Basso meg tudják szorongatni Contadort. 

A spanyol versenyző egyik ismérve, hogy kerüli az angol interjúkat, mivel nem szeretné, hogy félreértsék, de a Cyclingnews-zal kivételt tett, így mi is meghallgathatjuk, mit gondolt a 6-ik nagy győzelméről:

Egy link, ha nem megy a videó, itt.

Manapság a profi kerékpározás Alberto Contadorrról szól, ő az egyes számú favorit, a legerősebb játékos, és a korábbi nagy győztesekhez hasonlóan a leginkább megosztó személyiség, amit a sportpolitika is erősít. 

Alberto Contador az amerikai Armstronghoz hasonlóan, nagyon erős PR tevékenységet folytat a közönség szimpátiájának elnyeréséhez. Bár fizikai erőfölénye megkérdőjelezhetetlen, hiszen minden eddigi kihívóját a földbe döngölte, megítélése korántsem a nagy bajnok csodálatos képéhez hasonlít. A tavalyi doppingvádak csak megerősítették a korábban őt körüllengő pletykákat. Ha valaki sokkal erősebb a többeiknél, és olyan ikonokat aláz meg a hegyen, mint Armstrong, az előbb-utóbb szembesül a doppinggyanúval. Az ő esetét az teszi pikánssá, hogy míg másokat a pozitív próba után azonnal felfüggesztenek de legalábbis a sajtóba kerül az ügy, az ő vádja csak jóval a Tour de France után derült ki, és akkor is mindenféle magyarázaok mellett. Nem feladatunk megítélni, hogy valóban doppingvétséget követett-e el, az is lehet, hogy igen, meg az is, hogy nem. Azonban ahogy az ügye pattog a különböző szervezetek között, az eléggé gyanús. A nemzetközi szövetség eltíltaná, a spanyol felmentette. A végleges döntést először tavaszra, a Giró előtti időpontra ígérték, majd lett belőle Tour előtti dátum, most pedig ott tartunk, hogy Tour után. 

Ez különösen azért érdekes kérdés, mert ha a vétséget valósnak találják, akkor a történelemben egyedülálló módon, egy lebukásért rögtön két Tour győzelmet vesztíthet, plusz egy Girót is. Mert afelől nincs kétségem, hogy hiába a kedvencem Schleck, jelenleg kicsi esélyt látok arra, hogy ne Contador nyerjen negyedszer is. 

Adva van tehát ez a kiemelkedő teljesítményű sportoló, aki sokak szemében szálka, hiszen ugye nem került a többi sportolóéhoz hasonló lezárásra ilyen vagy olyan módon, és aki tönkreveri a helyi nagy reménységeket, kivívva ezzel a közönség ellenszenvét. Ez utóbbit különösen nem értem, hiszen amellett, hogy szurkolunk valakinek, nem feltétlenül kell gyalázni, utálni az ellenfelet és annak bukását követelni. Nem így kell nyerni a kedvencünknek. Van azonban valami Contadorban, ami vonzza ezt a haragot.

És ez nem más, mint a közönség kegyének keresése, a győzelemtől való félelem, vagy legalábbis tartás. Az egész tavaly a Touron csúcsosodott ki, amikor Contador, kihasználva Andy Schelck támadás közbeni ügyetlenkedését és láncleverését, megszerezte vele szemben a győzelemhez vezető előnyt. A közvetítés közben én is szitkozódtam, hiszen technikai hiba közben nem illik így támadni, de hamar beláttam, hogy Alberto azt tette, amit tennie kell: ment a győzelemért. A szakasz után a sajtó és a közönség nagyobb része támadta őt ezért a húzásért, pedig nem egyedül ment, hanem aki tudott, csatlakozott hozzá, és különben is, technikai sport. Andy nem adta fel, a Tourmalet-ra komoly támadást indított, és senki nem bírta tartani vele a lépést, csak Contador. Kettejük csatája itt dőlt el, bár Andy magához képest nagyon gyors volt az időfutamon később, nem volt kérdés: a győztes Alberto Contador. Illetve várjunk csak, a szakaszt Andy Scleck nyerte! Valójában ez a győzelem egy alamizsna volt, amit Alberto átengedett neki, elindítva egy számomra rendkívül taszító szokást. 

Contador nem csak átengedte a győzelmet a "vesztesnek", de jelezte is neki, hogy ezt tőlem kaptad, és ugye szent a béke? Contador így csökkenteni vélte a vele szemben kialakult ellenszenvet, hiszen a korábban kétesnek vélt műveletét itt jóvá tette, visszaadott abból, amit elvett. A Tour után jóval robbant a doppingügy, ami újabb mélységekbe taszította a spanyol népszerűségét hazáján kívül, és nem segített ezen a hónapokig tartó huza-vona a szövetségek részéről sem, ami a mostani infók szerint a Tour utánig biztosan eltart. 

Contador eközben még tovább erősödött, és látszik, hogy nem bír magával. Éhes a győzelemre. Fölényesen vezet az összetettben, ami valószínűleg már nem változik a hátralevő két nap folyamán, és mégis támad, alázza ellenfeleit, ahogy egy igazi győztes képes csak rá. Minden megindulása, minden tiszta helyzet, ahol az egyébként szintén kedvenceim közé tartozó Nibali kap tőle, szimpatikus, hiszen versenyzőként a dolgát teszi. Ami mégis elrontja azt, hogy igazi hős legyen, mint a győzelemre éhes Merckx, Armstrong vagy Cipollini, az nem más, mint a szakaszgyőzelmek folyamatos átengedése. Mit akar ezzel? Hogy ő legyen az örök "második" bajnok? A közönség szimpátiáját akarja szerénységgel megnyerni? A mezőnyben akar lenne a nagy jótevő, aki annak adja a szakaszgyőzelmet, akinek akarja? 

Nem jól van ez így! Egy győztes sportoló nyerjen, minden lehetséges módon, ha azt a taktika vagy az erőnlét kiadja. Azt még csak-csak megértem, hogy a volt segítőjét maga elé engedi, bár Riis, a Saxo Bank kapitánya helyében, aki a szponzorokat is hozza, nem lennék boldog, na de hogy mindenkit, aki tartja vele a lépést, ez már kicsit túlzás. Mi vár ránk így a Touron? Egy győztes, 10-szeres szakasz második Alberto, aki ugyan bárkit megverhetne, de mégsem teszi? Kedves Alberto! Kérlek szedd össze magad, legyél férfi, legyél győztes, a legnagyobb kerékpáros a 2010-es években, és ha legyőzöd kedvencem, Andy Schlecket, akkor ezt tedd férfi módjára, és ne osztogass jutalomfalatokat a végén. Köszönöm!

A flamandok legnagyobb büszkesége, a Ronde van Vlaanderen, azaz Tour of Flandres. Mint annyi sok klasszikus verseny a múlt század elejéről, ez is egy sportújság, a Sportwereld szervezésében született. Abban az időben ez a terjesztés javítását és olvasóközönség toborzását is segítette, de a topbannerük most is a verseny élő közvetítését reklámozza.

Az 1913-as rajtot követően sokáig csak afféle helyi versenynek számított, hiszen egynapon tartották a Milan-San Remo-val, és a francia, olasz versenyzők inkább azt választották. A II. Világháború előtt csak egy nem-belga nyertes volt összesen. Az első versenyen 27 induló volt, 5 kisérőautóval, majd 47 a következő évben. Az akkor induló újságnál kissé elkeseredtek a szervezők, ennél sokkal nagyobb létszámra számítottak, bár a verseny az egyik célját, a flamand öntudat erősítését, elérte. Hamarosan 500.000 néző követte a versenyt, sokszor autóval, rallizva keresztül az országon, hogy minél többet láthassanak a versenyből.

A kezdeti nehézségeket jól mutatja, hogy a díjazás sem volt túl bőkezű: az első évben 1100 frank összdíjazás volt, ami szép lassan 12500-ra nőtt 1935-re és a 19-ik is kapott még 125 frankot ebből. Viszonyításképpen egy újság 40 centime volt. Később olyan díjakat vezettek be, hogy aki 30 percig vezet, kap 100 frankot, illetve a háborúk alatt a díjak nagyjából azok voltak, amit találtak, borotva, üveg bor vagy kerékpáralkatrész. A díjazás indokolt is volt, ugyanis ebben az időszakban egészen szigorúak voltak a szabályok a külső segítség elfogadását illetően, például 1930-as évektől kaphattak gumit, esődzsekit vagy pumpát külsőstől.

A háború után felkerült az akkori nemzetközi naptárba, és szép lassan felnőtt a francia-belga Liege-Bastogne-Liege mellé presztízsen is, a flamandok legnagyobb büszkeséségére, átvéve a nemzetközi szabályokat is. Változott a helyszín is. Kezdetben Gent környékén körbe mentek, ma már Bruges-Meerbeke a két végpont. Ami nem változott, az a verseny nehézsége.

Kezdetben nem volt gond macskaköves szakaszt találni, hiszen majd minden út ilyen volt, csak a főbb autós utak voltak sima felületűek. Az ötvenes években az aszfaltozás elterjedésével egyre csökkent a könnyen elérhető, kisforgalmú utak száma, így kénytelenek voltak a dombok közé vinni a versenyt, hiszen a legkevésbé egy tömeges befutót szerettek volna a szervezők. A macskaköves szakaszok száma így egyre kisebb, de egyre több lett a meredek emelkedő, amik ma már a verseny fő meghatározói. Így első itt csak az lehet, aki nagyon erős, nem pedig akit behúz a csapat. Nem véletlen, hogy a háromszoros időfutambajnok és egynapos specialista, Fabian Cancellara a címvédő - szimpatikus versenyző, így idén is neki drukkolok!

Vasárnapra 800.000 nézőt várnak az utak mellé, a 256 kilométeres versenyen 18 meredek emelkedő dönti majd el, hogy megvédheti-e címét a svájci. A versenyt több TV közvetíti, így szinte biztos hogy lesz online streaming is, a cyclingfans.com oldalon 9:45 és kora délután között. Remélem a végére még hazaérünk a 4 órás pilisi tekerés után, ahol bármilyen nehézséggel szembesülve elég arra gondolnunk, hogy a profiknak mi a vasárnapi ebéd: 256 kilométer, macskakő, 18 emelkedő....