A kerékpár sokoldalú előnye egy elmaradott afrikai vagy dél-kelet ázsiai országban már többszört terítékre került, legyen szó az aids-es betegek segítéséről, a kávé eljuttatását segítő cargo-bike-ról, és most a legújabb érdekesség, a mobiltelefon töltő kerékpár.

A Smartmobil '12 budapesti konferencián rengeteg érdekes adat hangzott el a mobiltelefonok elterjedéséről és használatáról, de ami különösen megütötte a fülem, az a fejletlenebb országokban a mobilok töltésének problémája. Telefonja ugyanis már majdnem minden felnőttnek van a világon, míg az áram még százmilliós tömegű embercsoportnak elérhetetlen. Az előadásban mint lehetséges jövedelemforrást emelték ki, hogy léteznek olyan kerékpárosok, akik abból élnek, hogy faluról-falura járva, a kerékpárokra erősített áramfejlesztő segítségével egyszerre több telefont is fel tudnak tölteni. Akinek azonban van mobilja és kerékpárja is, annak még hasznosabb lehet ez az afrikai találmány, ahol a dinamóra kötve, saját dolgait intézve tudja a kerékpáros tölteni telefonját. Igazából az ötlet egy fejlettebb formában az európai turistáknak is éredekes lehet, ugyanis a mobilt egyetlen kütyüként használva (számítógép, GPS, levelezőkliens, fényképezőgép, etc) viszonylag gyors lemerüléssel számolhatunk, és nem biztos, hogy mindenhol van lehetőség a töltésre. Legalábbis én el tudnék képzelni egy olyan egy hetes, vadkempingezős túrát, ahol menet közben töltöm a telefont az agydinamóról, pl. a lejtős vagy könnyebb szakaszokon, így gyakorlatilag sosem merülne le, és nem kéne sok fölösleges extra kütyüt magammal vinni, mégis tudnám frissíteni a blogot, tájékozódni, fényképezni. Létezik ilyen találmány már?

És az afrikai projekt:

Mielőtt bánatosan lemondanánk a kalandokról, mivel a világ minden sarkát felfedezték, és amúgy is a Google választ ad a kérdésekre, álljunk meg egy percre. A természet nem lesz kopottabb, csak mert már valaki látta előttünk, és az emberek nem lesznek szürkébbek, csak mert más is beszélt már velük előttünk. Felfedezni tehát mindig lehet, a probléma inkább az, hogy az élet mennyire rövid ehhez, különösen, ha nap mint nap ugyanazt csináljuk, ahelyett, hogy útra kelnénk. Itt jegyzem meg, irigylem azokat az embereket, akik képesek egy stégről horgászni 40 évet, nekik nem feltétlenül fáj a fejük a sajtkukac miatt, ami állandó mozgásra késztet. 

Léteznek olyan emberek is, Jamie Bianchini, akik évekig járják a világot, naponta új emberekkel ismerkednek, engednek a hívó szónak. 81 országot járt be egy tandemmel, amin elől ülve utazik, míg útitársra nem lel, legyen szó hetekről vagy percekről. Elképesztő galériája már önmagában megérne egy bejegyzést, de az afrikai videótól a szavam elállt. Először csak nézegettem, hogy mi ebben a jó, aztán egyre jobban magával ragadott. Kalandok, amiket ha nem is élhetek meg, de Jamie segítségével átélhetek. Elvileg TV sorozat lesz belőle:

A tegnapi Danny a XXI. századi Red Bull generáció legjobb képviselőinek egyike, de mi a helyzet Afrikában? A fekete kontinensről mindeni agyában másféle kép forog, és még mi, kerékpárosok is nehezen tudjuk elképzelni, hogy a nehéz körülmények között sokszor hasonló élet folyik, mint Európában, csak másképp néz ki. Erre példa a következő pár ghánai kerékpáros, akik nagyjából olyasmi dologból élnek, mint itthon a stuntmotorosok, azaz bemutatóznak, ahol lehet. Nemis rosszul:

Bikelordz : Stunts and Styles from Accra, Ghana from Bikelordz on Vimeo.

Pár héttel ezelőtt már beszámoltam Tom Ritchey ruandai projektjéről, ahol a kerékpár egy ország mezőgazdaságát segíti - és persze az európai kávéfogyasztók is sokat nyernek a fejlesztéssel.

Egy másik amerikai - pontosabban kanadai cég is felismerte, hogy mennyire sokat tud segíteni néhány alapszintű kerékpárral. A KONA Africabike hasonló célokat szolgál, mint a ruandai társprojekt, lehetővé teszi az emberek helyváltoztatását, ami az egészségügy, oktatás, kereskedelem kiterjesztését is jelenti olyan térségekben, ahol már az ima sem sokat segít.

A 2005-ös induláskor a HIV/AIDS fertőzöttek orvosi ellátásának lehetővé tétele volt a cél. Több olyan fertőzött beteg is kapott kerékpárt, akik a BUDDY programban egyfajta lelki támogatást nyújtottak azoknak, akik frissen értesültek betegségükről, illetve megelőző felvilágosítást tart a veszélyeztetteknek a lakókörzetükön belül. 2008-ban már az ezredik kerékpárt adták át. A finanszírozás több formában zajlik, a legfontosabb az Africabike megvásárlása: minden két Africabike után a Kona egyet adományoz Afrikában. Íme egy harmadik generációs modell:

A kerékpárokat különböző alapítványokon keresztül juttatják el a rászorulókhoz, a BASIC NEEDS programon keresztül. A támogatásokat nem csak az eladott kerékpárokkal gyűjtik, hanem ezerféle módon lehet pénzt adományozni. Van, aki élete leghosszabb kerékpártúrájának kilométereit adogatja el, más a helyi bringás klubban gyűjt pénzt. Az adományok révén nem csak kerékpárok kerülnek Afrikába, hanem akár 15 nyugati önkéntes is, akik a szerelésben és oktatásban segítkeznek - ezzel nem csak nyaralnak, hanem életre szóló élményt, és ami még fontosabb, elkötelezettséget szereznek.

Egy Kona kerékpár tulajdonosaként és sok Ritchey alkatrésszel a többi bringámon, egy kicsit jó érzés, hogy olyan cégek termékeit használom, amik nagyon fontos célokat támogatnak. Persze ez valahol képmutatás is, hiszen én még egyetlen Africabike-ot sem vettem, de a blog létrehozásának az egyik (nem annyira) titkos szándéka, hogy az ehhez hasonló projektekhez magyar támogatást is sikerüljön szerezni, és nem feltétlenül csak Afrikára gondolva, hiszen itthon is sok ember életét könnyítené meg, egy-egy általunk csak ócskavasnak vagy ipari hulladéknak tekintett leharcolt kerékpár. Erre még a közeljövőben részletesen visszatérek, remélem sikerül maradéktalanul felkutatni a hazai kezdeményezéseket (az ötleteket a kommentekben is el lehet küldeni)!

Ruandáról inkább a polgárháború, mint a kerékpársport ugrik be, de Tom Ritchey segítségével van esély a változásra.