Mielőtt bánatosan lemondanánk a kalandokról, mivel a világ minden sarkát felfedezték, és amúgy is a Google választ ad a kérdésekre, álljunk meg egy percre. A természet nem lesz kopottabb, csak mert már valaki látta előttünk, és az emberek nem lesznek szürkébbek, csak mert más is beszélt már velük előttünk. Felfedezni tehát mindig lehet, a probléma inkább az, hogy az élet mennyire rövid ehhez, különösen, ha nap mint nap ugyanazt csináljuk, ahelyett, hogy útra kelnénk. Itt jegyzem meg, irigylem azokat az embereket, akik képesek egy stégről horgászni 40 évet, nekik nem feltétlenül fáj a fejük a sajtkukac miatt, ami állandó mozgásra késztet.
Léteznek olyan emberek is, Jamie Bianchini, akik évekig járják a világot, naponta új emberekkel ismerkednek, engednek a hívó szónak. 81 országot járt be egy tandemmel, amin elől ülve utazik, míg útitársra nem lel, legyen szó hetekről vagy percekről. Elképesztő galériája már önmagában megérne egy bejegyzést, de az afrikai videótól a szavam elállt. Először csak nézegettem, hogy mi ebben a jó, aztán egyre jobban magával ragadott. Kalandok, amiket ha nem is élhetek meg, de Jamie segítségével átélhetek. Elvileg TV sorozat lesz belőle:
