A hűvösebb időjárás nem csak a legyeket és méheket, hanem a kerékpárosokat is megritkította az utakról. Eltűnt a legtöbb csinos lány, a trendi fixik nagyobb része, és a rengeteg, leghosszabb áttételt kacsázva hajtó, kissé erőszakosan helyet követelve haladó alkalmi kerékpáros. A kerékpárutak jóval biztonságosabbak lettek, leszámítva a kivilágítatlan komákat, nem egy 100.000 forintnál értékesebb bringát látok ugyanakkor minden nap, lámpa nélkül szembe jönni. Ennek a megnövekedett biztonságnak azonban nem örülök, mert ez csupán a kerékpárosok számának csökkenése miatt van így, nem azért, mert mindenki megtanult részese lenni a napi forgalomnak. Alapvetően nincs szó titkokról, csak néhány egyszerű szabályról:

1. Figyelj!

100% figyelmet igényel a városi kerékpározás, beleértve a vizuális és akusztikus csatornákat is. Pár hete próbáltam nyelvoktató MP3-at hallgatni kerékpározás közben, és sokszor kaptam magam azon, hogy nem tudom felidézni, mi történt az elmúlt fél percben. Azaz a figyelmem elkóborolt, nem kontrolláltam az eseményeket. A forgalom és környezet folyamatos monitorozása Budapesten életbevágó kérdés. Autók, motorosok, gyalogosok, kutyák, úthibák és természetesen a többi kerékpáros mind potenciális veszélyforrás, amit időben fel kell ismernünk. 

2. Válasz meg okosan az útvonalat.

A leggyorsabb út nem mindig a legrövidebb hosszabb távon. Aki még nem érzi magát teljesen biztosnak az utakon, az inkább válasszon kisebb forgalmú útvonalat, ahol belátható az összes kereszteződés, és szélesebbek a sávok. Nekem a Baross utca a legrizikósabb útszakaszom, ugyan a tempó és a forgalom nem nagy, de a kereszteződések nem beláthatóak, a gyalogosok figyelmetlenül keresztezik az utat, a parkoló autók nem látják, hová fordulnak ki, plusz ha megakad a forgalom, akkor váratlanul vágnak ki a mellékutcákból a türelmetlen autósok. Érdemes az ilyen szakaszokat a párhuzamos kisebb utcákban elkerülni, ahol lehet. Ezen a szakaszon éppen nem könnyű, hacsak nem a Népligetnél a Lágymányosi híd felé nem megyek, és úgy vissza a Duna partján a kerékpárúton. Ez legalább 2-3 kilométer kerülő, ha nem több, de hazafelé gyakran inkább ezt választom.

3. Ne titkolózz!

Budapesten ugyan nem szokás indexet használni, de te csak tizedakkora vagy, mint egy kisebb autó, így okos döntés előre jelezni irányváltási szándékod, illetve keresni a szemkontaktust az utadat keresztező autósokkal, hogy felmérd, észrevettek-e, és szándékukban van megadni vagy lemondani az elsőbbségről. És persze ha valaki segíti a haladásod, köszönd meg, akkor is, ha amúgy elsőbbséged van. Hosszabb távon kifizetődik.

4. Tartsd az irányt.

Hátranézni hasznos, de még hasznosabb, ha közben nem mozogsz oldalra mindkét irányba egy bő métert. A pályabringások gyakran úgy oldják meg ezt, hogy balra hátranézéskor a jobb kezük a sutcni, azaz a kormány közepe felé viszik, és a bal kezükkel elengedik a kormányt. Így kevésbé mozdul ki a bringa, persze ha már tudsz eleve egy kézzel kormányozni. Ne a Rákóczi úton gyakorold

5. Hüvelykujjad fogasként használd!

A KSI-ben Hazai Gyuri bácsi egyik kedvenc vesszőparipája joggal az, hogy felső kormányfogásnál nem csak támaszkodunk a kormányra, hanem a hüvelykujjunkkal beakasztjuk a kezünket, hogy egy úthibán vagy hirtelen fékezéskor ne veszítsük el a kontaktot a kormánnyal. Persze ez most a többi ponthoz hasonlóan evidenciának tűnik, de nézz körül, ha legközelebb tekersz, mindig lesz olyan bringás, aki kacsázva hátranéz, majd jelzés nékül sávot vált, fülében fülhallgatóval, és a kezét csak lazán támasztja a kormányon, hüvelykujjai párhuzamosak a többivel. Ő a potenciális donor, az a kerékpáros, aki kihívja a sorsot maga ellen. És végül egy videó, milyen az, amikor valaki nagyon tud bringázni, de mégis idióta módra közlekedik. Látványos, de kezdőknek nem követendő példa...

Szenzációhajhász cím, ami körbejárta az amerikai médiát egy átlagos tanulmány során. És 2,3x annyi kormot nyelnek el a bringások, mint a gyalogosok. Kezdhetjük temetni a városi bringázást, irány a kék busz?

Persze hogy nem, nézzük a kontextust: a new yorki számok a kerékpárosok számának megduplázása ellenére csökkenő tendenciát mutatnak, azaz kevesebb, jellemzően könnyű sérülést látnak el a kórházak, ahol a baleset oka egy kerékpáros. Arról nem esik szó, hogy mennyi kerékpárost látnak el a sokmilliós nagyvárosban, vélhetően nem keveset, a több mint 100 kórházban összesen egy év alatt.

A belélegzett korommal kapcsolatos tanulmány sem állja ki a tudományosság próbáját, hiszen mindössze 10 embert néztek meg Londonban, ennyi kerékpáros bármelyik piros lámpánál összegyűlik a Cityben még télen is. A 10 embert a londoni egyetemről válogattak ki, 5 kerékpáros, 5 nem kerékpáros. A kerékpárosok idősebbek voltak, többet voltak a szabadban, kitéve a szennyeződésnek, így talán nem is meglepő a különbség. Ugyanakkor a tanulmány készítői is elismerték, hogy valószínűleg ez a különbség nem áll fenn más városok esetén, vagy ha a kerékpáros kerüli a főutakat, valamint hozzátették azt is, hogy a kerékpározás élettani előnyei (súlykontroll, keringés javítása, izmok aktivitása) messze meghaladják a belélegzett szennyeződés okozta veszélyt, különösen, hogy a kerékpárosok nagy része nem a belvárosban, és ha mégis, javarészt nem csak ott kerékpározik, így összeségében valószínűleg tisztább, fejlettebb is lehet a tüdeje.

Igazán nagy veszélynek azok vannak kitéve, akik eleve a kocsik között tekernek, és jellemzően a belvárosban, azaz a futárok. Valószínűleg azonban nem sokkal jobb a helyzete azoknak a letekert ablakkal ingázó tízezreknek sem, akik a dugóban szívják az előttük haladó, rejtélyes módon zöldkártyát szerző dízelek spórolásának eredményét, a fekete füstöt. Köszönjük is ezt meg nekik, és kerüljük a belvárost. A közeledő tél hozza magával a kötelező porszennyeződés emelkedését is, így érdemes lassabban, kisebb intenzitással közlekedni a szmogriadós napokon, ne akkor szívjuk mélyre a friss, koromdús levegőt. Ha edzeni kell, ott van Normafa, a Margit-sziget, és a Népliget, ahol valamivel kisebb a levegő szennyezettsége.

Budapest közlekedésével kapcsolatban mindenkinek van véleménye, és mindenkinek más. Érthető, egy közel kétmilliós tömeg (az agglomerációval) érdeke is sokrétű. Szerencsére azonban a mai világban nem kell mindenkivel egyeztetni, hanem választunk képviselőket, vezetőket, akik elvileg a többség érdekeit előtérbe helyezve, lehetőleg mindenkinek jó megoldást találnak ki.

Vagy mégsem? A hét eleje a Budaörsi úton hirtelen felfestett buszsávról szól. Kerékpárosként most örülnöm kéne, hogy egy újabb lépést tettünk a tömegközlekedés erősítése és az autós forgalom csökkentése érdekében, de sajnos nem tudok tiszta szívből mosolyogni, ahogy a pár tucat méteres, semmibe sem vezető, járdán sárga festékkel épített kerékpárutaknak sem. Nem látom a rendszert az intézkedésekben, még ha van is egyáltalán. 

Hogy az unalomig ismételt példákat hozzam, Hollandiában is megtörtént a városok átalakítása, hiszen a 60-as, 70-es években az autók minden helyet felfaltak a haladáshoz, tároláshoz. Hasonló volt a helyzet a fejlett Európa több más országában is, hiszen a hétköznapi emberek ekkortájt engedhették meg maguknak igazán széles tömegben az autózást. Nálunk ugyanez a rendszerváltáskor zúdult a nyakunkba, és azóta sem tudunk mit kezdeni vele. Illetve ez nem igaz, egyes városokban megindult a változás, például turistaként Szegeden élettelinek tűnt a belváros, és sok más vidéki városban látom a fejlődést. 

Budapest ugyanakkor továbbra is nyomás alatt van: a BKV szerepe lenne, hogy az autósokat gyalogossá tegye, de őszintén szólva én még télen is inkább tekerek vagy robogózok, minthogy háromszor annyi időt szenvedjek a lepukkant tragacsokon. A BKV a nokiás dobozzal a korrupció szinonímája, és évtizedekig fogja nyögni az elmaradt fejlesztést, hacsak nem lép a városvezetés. Budapest nem egy igazi metropolisz, inkább egy lepukkant kertváros világszinten, ennek megfelelően a beépítettség sem olyan sűrű alig pár kilométerre a belvárostól, azaz rengeteg potenciális parkoló van, ahonnan sűrű járattal lehetne az embereket transzportálni a belvárosba, vagy kölcsönözhető kerékpárok végpontja is lehetne. (tudom, nincs pénz, kellett a választásra). 

Sokan nem hiszik, hogy lehet autó nélkül is élni egy városban, pedig de, csak épp nagyon erős (központi) akarat kell hozzá. Hollandia már 1990-ben kitalálta, hogy az akkori fejlett kerékpáros infrastruktúrát tovább fejleszti, és a 10 perces propagandafilmet a világ minden tájára elküldte. A kapcsolódás a Budaörsi út új buszsávjához képest a tervszerűség, hogy nem ad hoc történnek a változások, hanem egy cél felé haladunk. Ismeri valaki, hogy mi az önkormányzat vizíója, hogy fog kinézni Budapest 10, 20, 30 év múlva? Két kép, ugyanarról a holland utcáról:

1965, az út és parkoló középen

Ugyanez ma. Az autók továbbra is behajthatnak, indokolt esetben.

Még egy példa lentebb, mivel jár egy város drasztikus átalakítása. Nem állítom, hogy ez a legjobb megoldás, hiszen az autó a kerékpárhoz hasonlóan a szabadság egyik záloga, de mindkettőnek meg van a maga helye és szerepe, és nem árt, ha ismerjük a leginkább befolyással bíró városvezetők elképzelését is a jövőről, hogy még idejében optimalizálni tudjuk szavazóként is az eseményeket.

Egy frusztrált, de határozott véleménnyel rendelkező "úr" ma reggel sok kerékpárost felbosszantott úriemberhez méltatlan minősítgetéseivel, de az első dühöt valószínűleg minden normális bringásnál felváltotta a szánalom vagy mosoly. Mi tudjuk, hogy nem is annyira rossz dolog a városban tekerni, hogy mennyivel frissebben és jobb hangulatban érkezünk kerékpárral a munkába, mintha autót/bkv-t vagy robogót választottunk volna. Nyugodtan faljuk délben a kalóriadús kajákat, együttérzően mosolyogva a fogyókúrázó, mozogni lusta kollégákra, és fejben már a hétvégi tekerésre készülünk. A reggeli nap nem  a műszerfalat melegíti, hanem a hátunkat, és a biztonság nevében vastagított A oszlop helyett maximum a napszeműveg kerete takar bele a panorámába. A kerékpár sosem késik, nem ragad be a dugóba, még akkor sem, ha 50-100 ember teker ugyanabba az irányba. A kerékpáron van idő észrevenni a városba ragadt természet csodáit, anélkül, hogy bárhonnan elkésnénk. Egyszóval tekerni még Budapesten is jó!

Ezt Max már élete korai szakaszában felismerte, és bár az ő környezet a legtöbb budapesti lakosánál sokkal barátságosabb, ne féljünk legalább fejben hasonlóvá tenni mi sem:

(Érzékeny lelkűek figyelem, az alábbi videóban kisgyermek, kutya és napsütés megjelenítése látható!)

.. ha még eddig nem tetted. A 400 forintos benzinár és a 10.000 forintos havi BKV bérlet mellett nem kell sok kifogást keresni a közlekedési költségek csökkentésére. Kerékpárral járni jó és olcsó. Mivel minden kezdet nehéz, összeszedtem egy pár gondolatot, amivel legyőzheted a kifogásokat, most, hogy megjött a meleg, és 7 után sötétedik csak:

1. Ne ingázz! Az ingázás kifejezés nem hangzik jól, busszal, kocsival, motorral, bringával ingázni, az olyan, mintha a munkaidőt hosszabbítanád meg. Gondolj inkább arra, hogy bringázol, akkor is, ha a munkahelyedre vagy iskolába mész, hogy stresszt csökkented, a súlykontrollod segíted, kardivaszkuláris edzést csinálsz, vagy csak az életminőséged javítod. Élvezd a friss reggeli levegőt, napsütést, és a 360 fokos panorámát, amit csak a kerékpáron élvezhetsz igazán. Ilyenkor már Budapesten sem olyan rossz a levegő, és aki olyan szerencsés, hogy a Dunapart mellett vagy egy parkon keresztül vezet az útja, az hibát követ el, ha egy napsütéses reggelen kocsiba vagy buszra száll.

2. Ugyanakkor ne add el az autód sem, nem kell csak a bringára hagyatkozni. Ha messze van az úticélod ahhoz, hogy minden nap bringával menj, akkor az is megoldás, ha egy részét autóval teszed meg, vagy felváltva használod a kettőt. Igazából esőben sem kell tekerni, ha nem esik jól, a kerékpározás a mi szintünkön nem kell, hogy a szenvedésről szóljon.

3. Ne a kedvenc bringáddal menj. Már ha annyira szerencsés vagy te is, hogy több bringát tudj tartani, akkor ne a karbonvázas országútival vagy az össztelós montival közlekedj, fölösleges a legjobb bringát a napi rutinban elhasználni. A nyáron megspórolt autó/bkv költségből már tudsz venni egy használt, de jó minőségű montit, vagy egy CX-et, dobsz rá egy aszfaltosabb külsőt, és kész is van a tökéletes - és még csak nem is túl unalmas kerékpárod.

4. Öltözz kerékpáros ruhába - ha teheted. Néhány kilométer után a bringás nadrág, kesztyű és természetesen sisak meghálálja viselését kényelmével. Igaz, hogy a váltás ruhát így bent kell tartanod, vagy vinned minden nap magaddal, de ez még mindig jobb, mint abban a ruhában ülni egész nap, ami egy kicsit átizzadt reggel, és ami elnyelte a levegő porát, bűzét. A montis jelmezek között bőven találni egészen utcai stílusú ruhákat, nem kell mindenkinek testre feszülős ruhákat hordania (bár én azt preferálom, a kényelme miatt)

5. Tekerj síkon. Inkább kerülj pár kilométert, minthogy emelkedőn szenvedj, így elkerülöd a nagyobb izzadtságot és kifáradást, ráadásul van időd lehülni, megszáradni, mielőtt megérkezel az irodába. Én sajnos domboldalon dolgozom, és inkább kerülök egyet, minthogy a Hegyalja úton vágjak át - reggel. Hazafelé viszont gyakran megyek az Erzsébet-kilátó, de legalább a Citadella felé, hiszen tekerés után nem osztoznak a kollégák a szagomon.

6. Ne versenyezz. Talán ez a legnehezebb azoknak, akik eleve teljesítményorientáltak, és ráadásul még be is öltöztek az alkalomra. Nincs annál bosszantóbb, mikor az izzadás határán egyensúlyozva, beöltözve, 25 km/h-val teker az ember egy CX-en vagy országútin, és elhúz egy farmeros-nagyhátizsákos ingázó egy nyikorgó, rosszul beállított, lapos kerekű montival: ilyenkor kell tudni tartani magunkat a tervhez, és nem levadászni őt is, meg az előtte haladó csinos fenekű hölgyet. Kivétel persze, ha a reggeli tekerés nem csak közelekedés, vagy regeneráció, hanem edzés, de akkor megint egészen mások a szabályok.

7. Érezd jól magad. Nem áltatlak, nem lesz minden rózsaszín, és napsütés. Autósok mennek majd el jó közel, úthibákra kell figyelni, és állandóan pirosat kapsz. Azonban különösen Budapesten, rengeteg lehetőség van a közlekedésre, lehet, hogy egy parkon, patakparton keresztül kicsit hosszabb, de néptelenebb az út, az úthibákon lehet gyakorolni az ugratást, és a piros lámpa segít az egyensúlyodat fejleszteni, nekem már kerékpárral és robogóval is sikerülni szokott a napi 2x10km, legalább 20 lámpával lábletétel nélkül. Gyakran használom a kerékpárutakat is, mert bár lassabbak, és sokszor rosszabbak, mint az autóutak, a váratlan akadályok technikai edzésnek is felfoghatóak, ami később jól jön majd az erdei csavargásokon, vagy egy mezőnyversenyen.