A két lábon közlekedő, egymással udvarias, de legalábbis semleges emberek alaposan megváltoznak, ha kereket kapnak a fenekük alá. A motyogó, mindig engedő kisemberből agresszív önkéntes rendőr lesz az autóban, a törtető típusból mindenen átvágó idióta. Ó, és ne felejtsük el a kerékpárosokat, akik a kettőt képesek egyesíteni magukban, mindezt egy olyan törvények és szabályok felett álló hozzáállással, ami gyakran joggal vívja ki a közlekedőtársak haragját. Örülünk ennek az átváltozásnak? 

Persze hogy nem. A civilizáció legtöbb eszköze az agresszív ösztönök elnyomását, terelését szolgálja, hogy ösztönlények helyett rendes fogyasztóként csatlakozzunk a társadalomhoz. Azonban az elnyomás önmagában nem lehet sikeres, szükség van a szublimálásra, a szelepekre, ahol ki lehet engedni a gőzt. Az egyik ilyen remek eszköz a sport, legyen szó boxról, sakkról vagy a kerékpározásról. Ismerve azonban a hazai statisztikákat, miszerint a lakosság 95%-a nem végez élettanilag értékelhető mennyiségű mozgást, nem meglepő, hogy egy olyan helyzet lesz az agresszió megjelenési területe, ahol viszonylag arctalanul, pontosabban magunk választotta megjelenéssel, viszonylagos következmények nélkül lehet megküzdeni az "ellenséggel". Kerékpáros társaim, akik nincsenek a kasztnihoz kötve, gyakran találkozhatnak azzal a jelenséggel, amikor az agresszív autóst utolérik és megpróbálják szembesíteni cselekedetével, egy megszeppent vézna kisembert találnak a volán mögött, sokszor túl életük delén. Bizony az autóban - és persze a kerékpáron is - kivetkőzünk magunkból, és bár egyre többen vagyunk, akik a csak el szeretnének jutni A-ból B-be, ebbéli szándékunkban akadályoztatva vagyunk mások ösztönei által (de szép értelmetlen mondatra sikerült ez). A jelenségre ékesen rámutat, hogy a politika mellett (ami egy még népszerűbb agresszió elvezetési mód) a közlekedés a második legnépszerűbb fórum és vitatéma az interneten. 

Mit tehetünk mi, kerékpárosok azért, hogy a helyzet jobb legyen?

1. Először is, fejezzük be az egymásra mutogatást. Igen, ő kezdte, a másik a hülye, és? Ne ereszkedj le a hülyékhez, mert tapasztaltabbak azon a szinten és legyőznek a rutinjukkal.

2. Kerüld el a veszélyhelyzetet, hagyd el a szituációt, és csak azután próbáld tisztázni a helyzetet (ha szükséges), miután kizárható, hogy balesetet szenvedsz. Sokan rögtön élesben, menetközben próbálnak elégtételt venni, vagy legalább magukra felhívni a figyelmet. Ne tedd. A többi autós csak azt fogja látni, hogy egy bringás agresszív. Várd meg, amíg megáll, és ott próbáld higgadtan értésére adni a tévedését (ami egyébként sokszor abból adódik, hogy az autósok nem ismerik a kreszt)

3. Ne provokálj és legyél udvarias. Ne menj át a piroson a gyalogosok között, és ne kacsázz a főúton 10-el, ha van párhuzamosan használható kerékpárút. Használj világítást, irányváltoztatási szándékod jelezd, és időnként udvariasságból mondj le az elsőbbségedről is akár, ha ez nem okoz veszélyhelyzetet. (ha jönnek mögötted, akkor ne fékezz és engedd ki az autóst a főútra, mert elütnek). Ugyanakkor jó példát mutatva, meg kell állni a zebránál, a lassításod pedig kézjelzéssel jelezni a mögötted haladó autósnak. Ha nem fékez, húzódj le annyira, hogy ne üssön el.

4. Ha autóban ülsz, úgy közlekedj, ahogy te is elvárod. Dinamikusan, udvariasan, előzékenyen. Ne használd ki az alkalmat bosszúállásra... Értelemszerűen kerékpáron a gyalogosokkal szemben hasonlóan kell viselkedni, ahogy mi elvárjuk bringásként az autósoktól.

5. Egyre olcsóbbak a kamerák, akár a sisakra, akár a bringára, autóra szerelhetőek. Egy baleset esetén sokat segíthet neked a helyzet tisztázásában, már ha nem te vagy a hunyó. Egyre több esetben látom autókban is, és magam is gondolkodok rajta, a párezer forintos vételár egy kétértelműnek tűnő szituációban nagyon sokszorosan visszajöhet... Íme egy példa:

Ha a karbon túl modern, az alu túl kommersz, a krómozott acél meg a tacskóknak való szerinted, akkor kénytelen vagy új anyagok után nézni. Trendi a bambusz váz, és még trendibb a fakormány.

A woodocycles kézi gyártású darabjai már csak azért is megérdemlika figyelmet, mert hagyományos eszközöket alkalmazva, asztalosként gyártanak kerékpáralkatrészt. Technikailag, és valószínűleg ár/érték arányát tekintve sem a legjobb választás, na de egy Vutton táska sem a cipekedésről szól. Íme a kormány készítése videón:

woodOOcycles from Prismafilms on Vimeo.

Jól mutat a pirosnál, ha egyhelyben állva egyensúlyozol, amíg vált a lámpa, és elsőként lősz ki, fixivel ráadásul nem is nehéz ez a gyakorlat. Az egyensúlyozás azonban nem emiatt fontos, ez csak az eredmény.

Leglátványosabban a pályakerékpárosoknál figyelhető meg, ahol az a cél, hogy a másik versenyző kerüljön előre, és így szélárnyékban spóroljon az ember a végső sprintig. 

Montizásnál legalább ennyire fontos, hogy a kerékpár megállásakor egyensúlyba tudjuk magunkat tartani, anélkül, hogy kilépnénk az SPD pedálból. Ilyen lehet, ha elesik körülöttünk valaki, akadályhoz értünk, vagy nem vagyunk biztosak abban, hogy azonnal át akarunk-e vágni valamin.

A technika ugyanígy városban is segíthet, ha megáll előtted valaki, és hirtelen újra kell indulni, kis sebességű manővereknél, kikerülésnél, vagy megfordulásnál. Nagyobb tempónál a kerekek folyamatosan mozognak mindkét irányba szinte láthatatlan mértékben, így maraduk talpon. Ahogy csökken a sebesség, ez az egyensúlyozás egyre inkább észrevehető és tudatos folyamat lesz. 

A gyakorláshoz először érdemes egy kicsit emelkedő, területet választani, ahol az eldőlés nem jár sérüléssel várhatóan. Tehát réten ösvény, kis domb kövek nélkül, garázsfeljáró, néptelen utca, ilyesmi. Érdemes lehet a guminyomással is kicsit csalni, a kisebb nyomás mellett könnyebb a bringán maradni. Montival a legkönnyebb elkezdeni, a vastagabb gumik, és egyenes testtartás sokat segítenek. Ha SPD pedállal próbálkozol, akkor azonnal ki kell tudni venned a lábad, ha ez nem megy, akkor vagy tegyél fel egy sima pedált, vagy ne kattintsd be a lábad. Válassz egy olyan sebességfokozatot, ami már jelent ellenállást az emelkedőn, de még könnyen meg tudod hajtani. 

Ha mindezzel elkészültél, jöhet a gyakorlás. Laza kéz, nem szorítjuk a kormányt. A törzs amennyire lehet egyenes, a tekinteted előre néz, és próbálj meg fixírozni valamit szemmagasságban. Állj fel a pedálra, lassan indulj el felfelé, majd lassíts vissza közel álló helyzetbe. Amikor ez már megy, próbálj úgy megállni, hogy a lábad enyhén be van hajlítva, és az elöl levő lábaddal ellentétes irányba kormányozz. Tehát bal láb elöl, azzal tudsz erőt adni, kormány jobbra fordítva. Tekintet még mindig szemmagasságban fix ponton, nem nézel le. Ha érzed, hogy elveszted az egyensúlyod, engedj a pedálon, gurulj hátra, majd előre pár centit. Tekintet marad. A kormányt lehet határozottan, nem görcsösen mozgatni, miközben a testsúlyod végig a középcsapágy felett van, nem mozogsz előre vagy hátra. A féket nagyon óvatosan kell húzni, amikor nyomod a pedált, ezzel egy ellentétes erőt alkalmazva. 

A következő lépés ezeknek ismétlése, fokozatosan közelítve a valós viszonyokat, azaz normális keréknyomás, emelkedő nélkül, és akár másfajta bringával. Szerencsés esetben nagyon hamar már a piros lámpánál is tudsz pár másodpercet billegni, vagy akár megvárni a lámpaváltást. Azért egy kérés: ha áll melletted valaki, akár autó, akár másik bringás, ne gyakorolj... Sok sikert, találkozunk a lámpáknál!

A kerékpárcsengő elvileg minden kerékpáron alapfelszereltség, gyakorlatban ez persze egyáltalán nem jellemző. Az alábbi japán videó alapján pedig biztos hasznos extra lehet, bár én hamar leszoktam róla, mert úgy vettem észre, hogy a budapesti gyalogos még a kerékpárúton sétálva is felháborodik, ha csengővel jelzem, hogy jövök. Vagy lehet, hogy most már működne?

Vasárnap ragyogó napsütésben lehetett gyűjteni a kilométereket, reméljük a karácsonyi időszak is legalább ilyen kellemes idővel vár minket, ha más nem, legalább a csapadék mennyiségét illetően. Előre a 2012-es sikeres szezonért!