Hazánkat, ami éppen kerékpáros paradicsomnak nem nevezhető, Parti András képviseli Londonban. A CSC-s Szöllőssy István segítségével készülő magyar bajnok a mostani eredményei alapján egész jó helyen bejöhet, különösen, hogy a VB mezőnynél talán kicsit könnyebb is lesz a helyzet.

András nagyon sokat küzd azért, hogy a nemzetközi versenyeken helyt állhasson a francia, olasz, német, spanyol és cseh nagymenők ellen, de képzeljük el, hogy milyen esélyei vannak egy ruandai srácnak, akinek hat testvére halt meg a népírtás alatt? Neki nem kellett gondolkodnia az élet értelmén, és végigszenvedni egy 8 órás állás-hétvégi focimeccs életet, neki cselekednie kellett, hiszen látta, hogy az élet nagyon esetleges dolog. Sérülései miatt az egyik nagy álma, a Tour de France még nem valósult meg, azonban Andráshoz hasonlóan, ő is indul a londoni olimpián, képviselve hazáját a világ előtt. Természetesen ahogy Brno mellett, itt is a magyar fiúnak szurkolunk, de kiváncsian várom a ruandai srác eredményét is! Hajrá, mutassátok meg a nagy nemzeteknek, hogy szívvel is lehet eredményt elérni, ha szorgalommal párosul...

Szenzációhajhász cím, ami körbejárta az amerikai médiát egy átlagos tanulmány során. És 2,3x annyi kormot nyelnek el a bringások, mint a gyalogosok. Kezdhetjük temetni a városi bringázást, irány a kék busz?

Persze hogy nem, nézzük a kontextust: a new yorki számok a kerékpárosok számának megduplázása ellenére csökkenő tendenciát mutatnak, azaz kevesebb, jellemzően könnyű sérülést látnak el a kórházak, ahol a baleset oka egy kerékpáros. Arról nem esik szó, hogy mennyi kerékpárost látnak el a sokmilliós nagyvárosban, vélhetően nem keveset, a több mint 100 kórházban összesen egy év alatt.

A belélegzett korommal kapcsolatos tanulmány sem állja ki a tudományosság próbáját, hiszen mindössze 10 embert néztek meg Londonban, ennyi kerékpáros bármelyik piros lámpánál összegyűlik a Cityben még télen is. A 10 embert a londoni egyetemről válogattak ki, 5 kerékpáros, 5 nem kerékpáros. A kerékpárosok idősebbek voltak, többet voltak a szabadban, kitéve a szennyeződésnek, így talán nem is meglepő a különbség. Ugyanakkor a tanulmány készítői is elismerték, hogy valószínűleg ez a különbség nem áll fenn más városok esetén, vagy ha a kerékpáros kerüli a főutakat, valamint hozzátették azt is, hogy a kerékpározás élettani előnyei (súlykontroll, keringés javítása, izmok aktivitása) messze meghaladják a belélegzett szennyeződés okozta veszélyt, különösen, hogy a kerékpárosok nagy része nem a belvárosban, és ha mégis, javarészt nem csak ott kerékpározik, így összeségében valószínűleg tisztább, fejlettebb is lehet a tüdeje.

Igazán nagy veszélynek azok vannak kitéve, akik eleve a kocsik között tekernek, és jellemzően a belvárosban, azaz a futárok. Valószínűleg azonban nem sokkal jobb a helyzete azoknak a letekert ablakkal ingázó tízezreknek sem, akik a dugóban szívják az előttük haladó, rejtélyes módon zöldkártyát szerző dízelek spórolásának eredményét, a fekete füstöt. Köszönjük is ezt meg nekik, és kerüljük a belvárost. A közeledő tél hozza magával a kötelező porszennyeződés emelkedését is, így érdemes lassabban, kisebb intenzitással közlekedni a szmogriadós napokon, ne akkor szívjuk mélyre a friss, koromdús levegőt. Ha edzeni kell, ott van Normafa, a Margit-sziget, és a Népliget, ahol valamivel kisebb a levegő szennyezettsége.

Bár a kerékpározásban nem az Olimpia a legfontosabb esemény, ritkasága miatt mégis kiemelt figyelmet élvez. A jövő évi Londoni Olimpia várhatóan teltházzal fog működni, a húzós jegyárak ellenére is.

Az országúti kerékpárosok mezőnyversenye Londonból indul dél irányában, a The Mall-tól, kensingtonon keresztül Fulhamnél át a Putney Bridge-n keresztezik a Temzét. Innen Richmond Park, Woking, Dorking, majd néhány kör a Box Hillen (9 a férfiaknak, 2 a nőknek), majd esher felé vissza, befutó pedig a The Mall-nál újra. A versenyek időpontja július 28, szombat és augusztus 1, szerda. A belépők 20-60 font között lesznek.

Augusztus 2-7 között lesznek a pályaversenyek az új velodromban, a hazai Chris Hoy sikerének sokan drukkolnak majd 20 fontos helyektől (selejtezők) a kiemelt, 325 fontos döntői székekig. A BMX-esek augusztus 9-10-én küzdhetnek meg egymással, mi pedig a 20-125 fontos helyekért.

Az utolsó hétvégére maradnak a montisok, a Hadleigh Farm területén. A maximum 20.000 néző 20-40 font közötti összegért juthat be a pályára, egy személy pedig 10 jegyet vehet egyszerre, már 2011 március 15-től.

A jegyek tehát nem különösebben olcsóak (különösen az ingyenes Giro, Tour, Vuelta mellett - bár még ez is változhat), de nem is elérhetetlenül drágák. Ami miatt érdemes ezt már az idén pontosan eltervezni, az a szállás és utazás. Az olcsó repjegyek valószínűleg aznap elfognak kelni, amikor először elérhetőek lesznek, és érdemes a kompot is már mostanában befoglalni, ha lehet, mert a végén biztosan horror áron megy mindkettő. A szállás még kempingben sem nagyon lesz olcsón az Olimpia közelében, a hotelok árszabása meg egy ilyen esemény nélkül is túlzó (egy londoni átlagos átutazóknak szánt alap hotel árából bárhol normális szobát lehet kapni...), így el kell kezdeni már most haverkodni a régen látott ismerősökkel, szerencsére Londonban sokezres magyar kolónia él, így ez talán megoldható.

Tehát ha bárki tudja, hol lehet már most repjegyet foglalni, szóljon, lassan indul a  jegyvásárlás is!

Örök vitatéma a magyarországi kerékpáros helyzet. Pontosabban annak hiánya. Nyugat-Európában robbanásszerű fejlődés következett be az elmúlt 1-2 évtizedben, ami százalékosan talán nálunk is igaz, de ez nagyjából azt jelenti csak, hogy néhány száz helyett néhány ezer hobbikerékpáros van az utakon. Tekintsünk most el egy kicsit a mediterrán országoktól, vagy az olyan bringásparadicsomoktól, mint Hollandia vagy Dánia.

Munkámból adódóan évente többször is eljutok Londonba, és mindig meglepődök azon, mennyi kerékpáros van az utakon. Itt most nem a futárokra gondolok, és nem is csak a hozzánk hasonló csicsás cicanacis hobbistákra. A City-ben átlagos fiatalok, középkorúak, mindenféle bringával és ruhában közlekedési céllal tekernek. Ami érdekes, hogy nálunk az egyik kifogás az időjárás - a hideg tél, eső, köd, sötét. Ez alól én sem vagyok kivétel, az idei évben szinte csak hétvégén tekerek. Az időjárás azonban néhány napot leszámítva Londonban sem sokkal jobb. Persze minuszok ritkán vannak, de 1-2 fokos, szemerkélős téli reggelek annál gyakrabban, és a kerékpáros tömeg ilyenkor sem fogy el.

Az okok sokrétűek, egyik a dugódíj bevezetése. Mielőtt ideérnek az autós trollok, kiemelném, hogy a tömegközlekedés ott tökéletesen végzi a dolgát, sosem hiányzott az autó, ami Budapestről nem mondható el, és még a belváros is álmos falucska London belvárosához képest. Visszatérve a dugódíjhoz, ennek két kerékpárosbarát következménye van: az egyik, hogy kisebb a szmog, a másik, hogy kisebb a forgalom. A kevesebb autós jobban halad, így türelmesebbek is, érdekes módon az emeletes buszok sofőrjei talán a legkevésbé toleránsak a puhatestűekkel, de tőlük sem láttam olyat, amit itthon gyakran, hogy kielőzi a kerékpárost, és féltávnál visszahúz az út szélére, vészfékezésre kényszerítve a másikat. Nem mellékesen, a buszsáv nyitott minden kétkerekű számára (itthon csak a motorosoknak, reméljük a tapasztalatok pozitívak a városháza felé).

Fontos különbség a politikusok hozzáállása a témához, ennek megfelelően a kerékpározással kapcsolatos kommunikáció egyértelműen pozitív, és bár a ténykedést sokan kritizálják (pl a kerékpáros főutak elvezetése, kialakítása), szeretném én is az új kerékpárutakat kritizálni, mert csak egy autónyi szélességet érnek el, és nem csak az autósok tüntetéséről olvasni, mert nem tudnak parkolni a kiskörúton. Londonban igen népszerű a Barclays kerékpár kölcsönző program, ennek a főpolgármester, Boris Johnson az egyik fő támogatója. Nálunk a BuBi program nem indul el mostanában. A Cycle-to-Work programról meg később írok részletesen, ez nálunk egészen elképzelhetetlen lenne a mai helyzetben.

A hosszas bevezető után pedig a címben felsorolt adatokról. A legnépszerűbb hazai országúti események egyike a Balaton Maraton, ami az angoloknál sportive néven futna. 2011-ben legalább 243 ilyen esemény lesz, az online nevezési lehetőség a legnépszerűbb eseményeken mindössze pár óráig él, és utána betelik a többezres keret. Persze az Egyesült Királyság mind lakosságát, mind méretét tekintve sokkal nagyobb, mint hazánk, az anyagi lehetőségekről ne is beszéljünk. Ugyanakkor, ha csak az anyagiakon múlna, akkor nálunk is az erős középréteg bringázna csak, de a Balaton körül sem csak karbonbringákat látni, tavaly 6 óra körüli időt ment egy fixis srác is túra mezőnyben.

A 243 esemény csak egy dolog, sokkal érdekesebb a résztvevők számának fejlődése. 2008-ban 14.841-en indultak, 2009-ben 29.118 fő, míg tavaly 47.750-en tekertek. Impresszív fejlődés, alig három év alatt, mióta adóból leírható a kerékpárvásárlás, népszerű lett a bérbringa program, és dugódíj van Londonban és épülnek az új kerékpárutak (az események időbeli egybeesése a véletlen műve is lehet).

A sportive-k résztvevői 84%-ban férfiak, a 16%-os női részvétel talán magasabb, mint a hazai. A távok jellemzően 100-200km között vannak, és a versenyek száma is 72-ről (2008) 243-ra nőtt (2011). Az események színvonala ott sem egyforma, 60%-nál van átöltözési lehetőség és elektronikus időmérés, 87%-nál frissítő zóna, 43%-nál lehet nevezni a rajtnál, és ami különösen érdekes, 48%-a a versenyeknek valamilyen jótékonysági célt is szolgál. Azaz a nevezési díj nem a hőbörgés tárgyát képezi, hanem sokan többszörösét is adják, hogy mindenféle helyi, vagy közösségi célokat támogassanak.

Összefoglalva: kormányzati szándék és pozitív kommunikáció kell a magyar bringásnak is. Mindenki jobban jár, ez garantált.