Kihasználva az utolsó havazást a tavasz beköszönte előtt, a Rákos-patak partján próbáltam ki az új bringámat, a 29-es rombolót. A Rákos-patak külső szakasza, nem messze az Örstől indulva egészen az M0-ás hídig, ideális edzőterep, ha rövid, forgalommentes gurulásra vágyok.Otthonról normális időjárásban 1:30-1:45 perces a kör, az új bringával ez közel 3 órásra sikeredett a hóhelyzetnek és a reggeli eléhezésnek köszönhetően.

Hóátfuvás, kérjük ne hagyja el a járművét!

A Rákos-patak valaha gazdag élővilággal rendelkezett, nem meglepő módon, rákok is éltek benne. Ma már egy betonteknőben hömpölygő vízfolyam csupán, korábbi élővilágának töredéke sem található meg környékén. Bár partján szinte mindig lehet látni kacsákat, időnként rókát vagy őzet is, azért alapvetően nem a természetbúvárok kedvenc helye. Öröm az ürömben, hogy a szabályozott vízfolyás partján viszont lehet kerékpározni és futni is, némi természethez hasonló környezet a város határain belül.

Jégcsapok a vasúti híd alján

Kerékpárral többféle terepen lehet itt edzeni, van ahol széles, kivilágított, aszfaltozott kerékpárút van, máshol egy vagy kétnyomon futó földút, a legnagyobb szakaszokon azonban még ösvény sem nagyon van, csak a tehenek által rövidre rágott fű. Ennek megfelelően ciklokrosszal kimondottan izzadós, kemény edzést lehet itt végezni, 26-os montival hasonlóan küzdeni kell a buckákkal, az össztelósokkal kicsit kényelmesebb. Kiváncsi voltam, hogy a 29-es monti tényleg jobb a füves-göröngyös terepen, ezért első utan ide vezetett a Meridával.

Nagy kerék a hó ellen

Az ünnepi hóesés eredménye határozta meg az út nagy részét, a göröngyök legyőzése helyett 5-20 cm-es hóban kellett haladni, szinte a legrövidebb áttétellel néhol, síkon pár km/h-s tempóval. A nagyobb kerék már itt is előnyt jelentett, az aszfalton kicsit rövidnek tűnő bringa könnyen irányíthatónak bizonyult. Vásárláskor nagy dilemma volt, hogy a 185cm-es magasságomhoz 19 vagy 21 collos vázat válasszak-e, de mivel ez terepbringa, nagy kerekekkel, így a kisebb mellett döntöttem. A nyeregcsövet teljesen kihúzva még pont kényelmes a tekerés, viszont a pár centiméterrel rövidebb váznak köszönhetően a fordulékonyság sem áll messze a 26-osoktól.

A kék szín elsőre nem tetszett, de a matt fényezéssel állat

A rövid hómentes szakaszokon kiderült, hogy kicsit sok a 3 bar nyomás a gumikban, így engedtem belőle, a bringa komfortja elkezdte közelíteni a korábbi össztelósom szintjét, aminek a helyére lépett a 29er. A kerékméret változott, a felszereltség alig: a Shimano XT szett bevált már korábban, a Merida Big Nine Carbon XT-M legtöbb alkatrésze is az, leszámítva a fékeket, ami SLX. A 29-es egy kilóval nehezebb, mint a korábbi Trek Top Fuel 9.8-asom, ami részben a méretnek köszönhető, részben a Merida Pro alumínium kiegészítők is nehezebbek, mint a Bontrager karbon alkatrészei, de a két kerékpár ára sem egy kategória, még listaáron is nagyjából feleannyiba kerül a Merida. És hogy fél kerékpár-e? Nem igazán. A Top Fuel kicsivel kényelmesebb volt a hátsó rugózás miatt, de nagyobb a küönbség a haladásban és hajtáshatékonyságban a 29-es javára.

Merida Pro kormány és kiegészítők - az árkategóriában ez a megszokott szint, van dupla ennyiért teljesen karbon bringa is a Meridától.

Tavaly egy jó barátomnak köszönhetően kipróbálhattam az alu merevfarú, alu össztelós és karbon merevfarú 29-eseket is, és arra jutottam, hogy az alu merevfarúhoz már egy kicsit kényelmes vagyok, gyors, de rázós. Az alu össztelós 29-es mintha varázsszőnyeg lenne lefelé, de felfele túl nehéznek bizonyult. A karbon 29-essel alig voltam lassabb lefelé menet, nem vagyok egy downhill menő, hogy a két bringa tudásának különbségét ki tudjam használni, felfelé viszont mindig a legkönnyebb, legmerevebb bringa az előnyös. Ha belefér a keretbe, akkor 180cm feletti bringásoknak a karbon 29-est javaslom, alacsonyabbaknak a 27.5-ösök nyújtanak alternatívát.

A váz csak 19"-es, így pont jó. A kormány alól még ki kell venni a turista hézagolókat.

Egy karbon bringa soha nem olcsó, érdemes belépni egy egyesületbe már csak ezért is, a támogatók több-kevesebb kedvezményt nyújtanak az egyesületi tagoknak, én a Merida KTC tagjaként nem csak Buruczki Szilárd többszörös magyar bajnok csapattársa lehet, hanem az Örs vezér téri Big Bike kerékpárboltban kedvezményt kapunk sok mindenre, többek között a Merida bringákra is.

Az emberiség kreativitása végtelen, ha soha fel nem tett kérdésekre kell válaszolni. Ilyen megoldást kínál Jesse King Texasból, aki feltalálta a kerékpárvázra rögzíthető, puha anyagból készült, hatdobozos sörhűtőt. Nos, éljenek a vállalkozások, és a vállalkozó szellemű emberek. Az első millióhoz csupán néhány százezret kell ebből eladni, a termék hasznosságát tekintve ez igazán nem lesz probléma!

Ausztria, Stadtschlaining. Egy kisváros Szombathelytől pár kilométerre, egy szép várral, mi mégsem ezért járunk ide évente. A Friedens Marathon az, ami miatt újra ellátogattunk erre a környékre újra, annak ellenére, hogy tavaly az utolsó három helyet szereztük meg a korosztályban a Classic távon.

Az Alpokalja nem kínálja azt a drámát, amit a Dreilanderen át lehet élni, itt nincsenek 3000-es csúcsok körbe, és 2 óra hosszú mászás. Nem hasonlítható a Balaton Maratonhoz is, hiszen az indulók száma jóval szerényebb, és ez nem a 49 eurós nevezési díj miatt van. A Friedens egy kisváros rendezvénye, a városházán van a nevezés, a picike főtéren a rajt, az étkezés és az eredményhírdetés. Lehetne bárhol ilyen, ha csak ennyi kellene egy jó versenyhez. A kedvenc maratonunk ennél azonban jóval több. Az Alpokalja hegyei, dombjai között kanyargó verseny tökéletes aszfalton megy végig, a kereszteződések nagy részét a mezőny után egy órával is barátságos, integető rendőr biztosítja, és persze az autósok is türelmesek, és az elvárható módon kerülik a bringásokat.

A Maratonra hagyományosan túraként tekintünk, hiszen a mezőny eleje olyan tempót diktál, ahol a hazai igazolt versenyzők egy része is gondban lenne, a Classic távot az idén 4 órával nyerték, ez 147 km, 1841 méter szintkülönbséggel, ami nagyjából 37km/h-s átlag egy olyan terepen, ahol a 10% feletti emelkedők nem ritkák. Mi ennek megfelelően már a rajtnál a végére állunk, és szigorú pulzuskontrollt tartva, nézelődve tekerjük le a távot. Mehetnénk gyorsabban is, valamivel, de 10, max 30 perc javulással még mindig csak néhány hellyel előrébb lennénk az utolsók között, de a verseny befejezése már kétséges lenne, ha az elején komolyabb tempót próbálunk tartani. Így viszont remek időben (35 fok), remek utakon, a csodaszép Alpokalján túráztunk egy jót, és a három frissítővel kényelmesen, nagyobb megállás nélkül teljesítettük a távot. A táv utolsó harmadát egy másik magyar párossal tettük meg - nem ismeretlen ez a verseny a hazai kerékpárosok között sem, és remélem jövőre még több turázóval találkozunk augusztus első hétvégéjén!

A nyárban a legjobb, hogy nyugodtan lehet igazán hosszú túrákat szervezni, mert az idő kellemes és sokáig van világos. A hosszú persze mindenkinek mást jelent kilométerben, de időben talán van egy olyan limit, ami meghatározó. A három óránál tovább tartó kerékpározások már egészen más élettani hatásokkal bírnak, mint a rövidebbek, így felkészülni is másképp kell rájuk.

Ez a határ természetesen egyénenként és edzettségtől függően is változó, nagyságrendileg azonban ekkor kezdődik a fehérje hiány a szervezetben, amire a legjobban érdemes figyelni, persza a vízpótlás után. Röviden összefoglalom miért is érdekes ez nekünk: A hosszabb távú kerékpározás intenzitása általában alacsony, így a glikogénraktárak gyors kiürítése helyett viszonylag hamar, 30-60 perc után az izom átáll zsírégetésre, így sokáig áll rendelkezésre "üzemanyag" az olyan sejtek részére, amik nem képesek erre: az idegsejtek, vörösvértestek például nem mennek zsírral, kénytelenek cukrot fogyasztani. Amíg az izom nagyrészt zsírból megy, a tartalék lassabban fogy. Jellemzően három óra után azonban az előző nap legnagyobb gondossággal felépített glikogén tartalék (lásd még tésztazabálás) is erősen leapad, ilyenkor a vércukorszint fenntartását egy másik forrásból oldja meg a szervezet, ez pedig a fehérjebontás. A fehérje átalakítása nem túl gazdaságos folyamat, és van még egy hátránya: a szervezetben a fel nem használt, azaz szabadon lebegő fehérjék mennyisége minimális, így onnan szerez üzemanyagot a szervezet, ahonnan tud - és elkezdni bontani az izmokat.

Hogyan lehet ezt megelőzni? Először is, kerülni kell a nagy intenzitással járó szakaszokat, az intenzitás ugyanis durva cukorfelhasználással jár, és hamarabb ürül a tank. Másrészt el kell kezdeni a pótlást amilyen gyorsan csak lehet, tehát akár már az első fél óra után is. Egy átlagos ember, kevésbé intenzív tesmozgás közben 1-300 Kcal-nak megfelelő cukrot is meg tud akár emészteni, legyen az cukros izó oldat, müzliszelet, vagy energia zselé. Ezeknek a feldolgozása vizet is igényel, tehát az óránkénti fél-másfél liter víz mellé még egy kulaccsal is számolhatunk akár. Az evést tervezzük előre, és kövessük a pontos menetrendet, ahogy az ivásnál is.

A hosszú tekerések alatt akár egyszerre több gramm zsírt is lehet veszíteni, de a mérleg ne tévesszen meg minket: az edzés utáni súlyveszteségnek legnagyobb része víz, tekintélyes lehet a fehérje veszteség is, és a zsír legtöbbször csak az utolsó a sorban. Minél intenzívebben megyünk, annál kisebb részben fogy a zsír. Az első órákban csak pörgessünk, rövid áttétellel, hogy az az érzés legyen, ennél sokkal gyorsabban tudunk menni. A tapasztalat az, hogy 3-5 óra után az első órában bohócáttételnek tűnő fokozat is elég kemény lesz már. Tehát nyári túra csak lazán, könnyedén, beszélgető tempóban, és folyamatosan enni-inni. Van ennél jobb?

A legközelebbi tengerpart és az azt kísérő domborzat sok kerékpárosnak csábító lehet: egyszerre lehet letudni egy nyári "edzőtábort" és a családi nyaralást. Horvátországban azonban kicsit mások a viszonyok, mint itthon, pár sorban arról, mire érdemes készülni.

1. Domborzat
A tengerparton sok minden találhatunk, lankás vagy meredek hegyeket, szerpentineket, dombokat és bukkanókat, de sík terepre nem kell számítani. Ez nagyjából azt is meghatározza, hogy kinek érdemes kerékpárt vinni: nagy családi kerékpártúrákat csak
minimális edzettséggel érdemes tervezni. Ugyanakkor az alföldi kerékpárosoknak mindenképpen felüdülés lesz, hogy ha elhagyják a tengerpart 100 méteres sávját, akkor mindenképpen felfelé vezet az út...

2.Útminőség és autósok
Alapvetően itt két dolgot kell megemlíteni: az aszfaltozott utak minősége általánosségban sokkal jobb, mint itthon, még az egészen kis mellékutakon is kényelmesen haladhatunk országúti kerékpárral. A főutakat leszámítva szinte semmi forgalom nincsen, fél órákat tekertem anélkül, hogy bárki is megelőzött volna autóval. Mellékutakon egyébként is viszonylag lassan haladnak, és nagy ívben kerülnek, így annak ellenére, hogy a növényzet gyér, és sok helyen egyforma a környezet, mégis jó volt nyugiban tekerni. A főutak kicsit más stílust képviselnek, különösen a part menti 8-as és a hegyekben haladó 1-es főút: a kamionok és a buszok gyorsan és közel haladnak el, és néhány helyi sofőr is elégnek lát pár centiméter
oldaltávolságot a 100km/h feletti sebességkülönbség ellenére. Más a helyzet terepen: a megszokott magyar erdei földutak, homokos alföldi ösvények helyett szinte mindenhol apró zúzott mészköves javított talajutakat találunk, sokszor még a térképen jelzett nagyobb aszfaltutak helyett is. Ezek országúti kerékpárral nem járhatóak (minimális technikai szimpátiát
feltételezve), nekem a ciklokrosszal több helyen gondot okozott a kövek mérete, de 35mm széles gumival már elviselhető volt, ideális azonban egy 2,0-2,2 monti gumi lehet. Gyakran ilyen út van a tengerparton a falvak között, vagy az eldugottabb öblök felé is. A keményebb montizás egyedül nem javasolt, részben az éles köveken egy kis esés is komoly következményekkel járhat, részben a hegyekben sok a mérgeskígyó, ami ugyan menekül az ember elől, de vagy sikerül neki, vagy nem... (ezt a helyiek mondták, és mutatta az egyik srác a marást...)

3.Időjárás, éghajlat
Bár csak pár száz kilométerrel van délebbre, a napsütés jóval erősebb, és a felhőzet az alacsonyabb páratartalom miatt ritkásabb. A leégés veszélye nagy, én gyakorlatilag reggel fél hét-hét között elindultam, és 10-11 körül már nagyon vártam az utolsó kilométereket, az akkor már 33-35 fokos hőségben. Ez egészen más meleg, mint a budapesti 37 fok, mivel nem a
város hőszigete miatt meleg a levegő, hanem az erős napsütés miatt. Ugyanezen ok miatt a vízveszteség is magasabb lehet, mint itthon, és nekem legalábbis közkutakat nemigen sikerült találni, így a vízpótlás ingyen nem megoldható, egy-két forrást leszámítva. A vízveszteség óránként 1-2 liter is lehet, 2 liter veszteség pedig a legtöbb embernél a hőguta előzobája. Hozzáadva a bringázás utáni strandolást, napozást, és sörözést, a legfontosabb dolog a folyadékpótlás, ha egész héten szeretnénk tekerni.

4.Élelmiszer, folyadék
Horvátországban az élelmiszer kb 50%-al is drágább lehet, mint itthon, ami igaz az ásványvízre is. A kuna kb 40 ft, a legtöbb ásványvíz 4-7 kuna/másfél liter, a gyűmölcsök 10-20 kuna között mozognak, a pékáruk 3-10 között. Szinte minden nap reggeli nélkül indultam el, ugyanis pékség vagy kisbolt minden faluban több is van, így ha éreztem, hogy enni kell, beszereztem egy fánkot, vettem egy liter üveges vizet (jelezve a pénztárosnak, hogy az üveget azonnal visszaadom), így átlag 7-8 kunából meg volt egy megállás. Aki tud, rendes kerékpáros kaját azért vigyen magával, én erről elfeledkeztem. Kiemelten javasolt hosszabb nap végén a Donat Mg ásványvíz, ez literes palackban kapható, és 1000mg/liter oldott magnézium tartalma van. Az erős verejtékezés miatt nem csak sót veszítünk, a kialakuló görcsöket ezzel a vízzel külön Mg fogyasztás nélkül is meg lehet előzni. Viszonyításképpen egy átlagos ásványvízben 20-50mg/liter Mg van, tehát fogyasztása ennek ellenére mértékkel javasolt.

5. Kerékpáros élet, szervízek
Idén Zadar környékén voltunk, ami a térkép szerint nagyjából sík terep - nem az. Kerékpárost ennek ellenére viszonylag keveset láttam, ennek oka lehetett a nagy meleg is. A főbb utak mellett volt kerékpárút több helyen is (pl. Zadar-Vir között), és Zadar belvárosa mellett legalább 5 kerékpárosbolt, ahol viszonylag nagy választékban kaphatóak alkatrészek, messze meghaladva egy hasonló magyar város kínálatát. A boltok 8-20 között vannak nyitva változó beosztással, ezt érdemes a helyszínen ellenőrizni. Az osztrákokhoz hasonló kerékpáros térképek és útvonal kijelölések nem nagyon vannak, bár terepen találkoztam kerékpárút táblákkal, pl. kilátók felé. Ezek az utak azonban inkább trekking/monti kerékpárokkal járhatóak. Néhány oldalon találunk túraötleteket, pl Ísztria.