Ahogy egyre hangosabbak a klímaváltozás és a fenntarthatóság körüli viták, a kerékpározás nem csupán egy fitnesztrendként, hanem a környezeti problémák egyik nagyon is szükséges megoldásaként jelenik meg.
De míg a "kerékpározást" gyakran széles körben zöld közlekedési módként festik le, itt most a kerékpározás valódi környezeti előnyeit és a mögöttük álló számokat vizsgáljuk meg.
A kerékpározás sokkal több, mint közlekedési eszköz. A szabadság, hatékonyság, és az emberi jövő jelképe. Hiszünk a kerékpározásban, és hogy a kerékpározás aranykora nem a múlt, hanem a jövő. Ezzel a hittel nem vagyunk egyedül, íme a Trek filmje, és hogy ne legyen ez így kevés egy motiválatlan hétfő reggel, még néhány érdekes kerékpáros reklámfilm:
Minél jobban figyelsz valamire, annál jobban észreveszed:
Mert a gyaloglás szívás:
A kerékpárversenyzők a testre feszülős ruhák után a borotvált lábukért kapják a legtöbb cinkelést. A borotválás mellett több érvet is fel szoktak sorolni, bár tudományos kutatás egyiket sem támasztotta 100%-ig alá. Íme az érvek és válaszok:
1. Csökkenti a kerékpáros légellenállását
Az elmélet: az áramlástanilag optimalizált ruhák, aerovázak, ultrakönnyű, magasfelnis karbonkerekek korában hiba lenne elhanyagolni azt a minimális, de valós előnyt, amit a csupasz lábak jelentenek. Egy 1987-es tanulmány szerint (Chester Kyle) 0,6%-os előnyt jelent a borotvált láb, ami egy 40 km-esidőfutamon 37-esátlaggal nagyjából 5 másodpercet jelent.
A valóság: a valós előny attól függ, mennyire szőrös a lábad. Egy áramlástanilag optimalizált ruha amúgy is lenyomja a szőrt, így ahhoz képest minimális a nyereség, illetve nagyjából a kerékpárosok 99,9 százaléka ritkán kerül olyan helyzetbe, ahol ezen múlna bármi is.
2. Növeli a masszázs hatékonyságát és érzetét.
Az elmélet: a szőr meghúzása masszázs közben fáj. Nagyon.
A valóság: ez sok kerékpáros legfőbb indoka profi szinteken, többek között azért is, mert a szőrösebb lábhoz több olaj kell, és ezt nem mindenki szereti, ugyanakkor egyes masszőrök szerint ennek semmi jelentősége.
3. Sérülés esetén a sebek ellátása és gyógyulása egyszerűbb
Az elmélet: a versenyszerű kerékpározás közben oly gyakori horzsolásoknál könnyebb a sebet tisztítani, ha nem ragad a szőrbe mindenféle mocsok, és a gyógyulás is gyorsabb emiatt.
A valóság: ez elfogadható indok, hiszen tényleg könnyebb a seb kitisztítása, és a sebtapasz is jobban megtapad a csupasz bőrön. Ugyanakkor egy átlagos kerékpárosnál az ilyen sérülések elég ritkák, míg a borotválás idő és energiaigényes.
4. Jobban néz ki - és ettől leszel gyorsabb
Az elmélet: egy szálkás izomzat minden kis mozdulata jobban látszik szőr nélkül, amitől erősebbnek és gyorsabbnak érzed magad
A valóság: a lélektani előny valóban meg van egy bizonyos izom definiáltság esetén, de egy hájas fehér comb szőr nélkül sem fog vizuálisan segíteni a gyorsaság elérésben.
5. A nők szeretik a borotvált lábú férfiakat.
Az elmélet: a nők gyakran vigyorognak a férfiak borotválkozása közben, de imádják a sima felületeket.
A valóság: ez bizony erősen partnerfüggő. Egyes szubkultúrákban elképzelhetetlen a szőrös férfitest, és bringázástól függetlenül még a szemöldöküket is kiszedik szinte. A bringásoknál ugyanakkor a kezdeti idegenkedést gyakran felváltja az elvárás a borotválkozás irányában a partner részéről. Aki eddig nem borotválta, jól gondolja meg, nehéz visszalépni utána!
6. Ha egyszer borotválod, utána erősebb lesz a szőr
Az elmélet: borotválkozás után szúrósnak, erősnek tűnik a szőr, és nem véletlen, hogy a tizenéves fiúk is korán, sűrűn borotvűlják az arcukat, hogy erősödjön a szakáll.
A valóság: hogy ez nettó baromság, a szőr erőssége genetikailag meghatározott, ezen a borotválás nem javít, de nem is ront. Ezt érdemes sokszor elismételni a női magazinok biológiából felmentett újságíróitól tanuló hölgy ismerősöknek is..
+1. A hagyomány
Az elmélet: a szőr eldobása jelzi, hogy elkötelezted magad a kerékpárversenyzés mellett, és ezt többé nem akarod eltitkolni.
A valóság: a hagyomány miatt kezdik el a legtöbben a borotválást, ha kerékpárversenyző vagy, akkor csinálod. Az igazi kerékpárosok borotválkoznak. (Nekem még nem egyértelmű az elköteleződésem ezek szerint.)
Mi történik, ha valaki 20.000 kidobásra ítélt bringát juttat el egy harmadik világban található szegény városba? Életet biztosít az embereknek, az egyéni mobilitásuk megteremtésével, hasonlóan a Biblia tanításához, miszerint nem élelmiszer kell a szegényeknek, hanem eszköz, amivel maguk is előteremthetik.
Amerikában a civil adományozás elképesztő erőforrásokat mozgat, ugyanakkor a sok pénz sok csalót is vonzott, ami bizalmatlanságot is szül az emberekben, hiszen nem lehetnek biztosak abban, hogy amiről ők lemondtak, az máshol életet menthet. David Schweidenback elképzelése ezért is működik ennyire hatékonyan. Kidobásra ítélt kerékpárokat gyűjt be az Egyesült Államokban, és azt a világ egyik legszegényebb országába szállítja egy alapítványon keresztül. Már korábban is írtam arról, hogy a kerékpár egy ilyen országban mekkora változást hozhat, a Ruanda Projekt Tom Ritchey szervezésében a kávétermesztés fellendülését segítette, a Kona az AIDS betegek ellátásának támogatását segíti, de még az olyan gazdag országokban, mint Japán is segít a kerékpár, ha baj van: a cunami után 1000 darab Giant érkezett a polgári védelemnek. Hazánkban sem ismeretlen az adományozás, a Bringakonyha jó példa erre.
Visszatérve a Pedals for Progress alapítványra, David 1991-ben kezdte működését, a nicaraguai Rivas városát megcélozva az első 20.000 kerékpárral. Igen, óriási számokról van szó, ezt 2006-ban Bob Uhlendorf is megtapasztalta, amikor 70-es évekbeli Rampar versenykerékpárját végül letolta a szomszédos parkolóban felállított gyűjtőhelyre, és 35 fős tömeg fogadta tapsolva, ünneplve. Ő volt a 100.000-ik adományozó, ami hatalmas eredmény egy ilyen kicsi, alulról építkező szervezetnek.
A Pedals for Progress már 129.000 kerékpárnál, és 1700 varrógépnél jár, melyet jelenleg 28 fejlődő országban osztanak szét. A begyűjtött kerékpárokat - tárolási lehetőség híján - 500-as tételekben konténerre rakják, és elküldik a célállomásra, ahol partnerszervezetek osztják ki alacsony díj ellenében a rászorulóknak. A bevételből helyi szociális programokat, mint az ingyenes fogorvosi kezelés, finanszíroznak.
A 100.000-ik kerékpár, a Rampar, egy éjjeli őr, Mateo Patzan figyelmét keltette fel a FIDESMA telephelyén, mely a P4P helyi partnere. Patzan éjjel őrködik, nappal viszont a helyi híresség, a regionális kerékpárbajnok, akit szponzor híján a FIDESMA támogat alkatrésszel. A Rampar ugyan nehezebb és lassabb is, mint a mai versenykerékpárok, 10 dollárért azonban Patzan megvette a gépet, és reményei szerint ez hozzásegíti, hogy végre országos szinten is megmutathassa magát, és a pénzdíjjal egészítse ki jövedelmét - ötgyermekes apaként erre szüksége is van. Más embereknek a kerékpár a távolabbi munkavállalást teszi lehetővé, vagy szállítóbringává alakítva mozgó büfét, elárusítóhelyet biztosít.
Ezek a célok támasztják alá az elsőre furcsa helyzetet: miért kell fizetni a szegényeknek az ingyen kapott bringákért? A szervezet célja a gazdaság fejlesztése, nem csak az adományozás. A jelképes összeg egyrészt biztosítja, hogy a kerékpár ahhoz kerüljön, akinek szüksége van rá, másrészt ez a pénz további projektek finanszírozását teszi lehetővé. Ha a kerékpár eszköz a munkába jutáshoz, a varrógép még jobb - maga a munka. Ezt 1999-ben ismerték fel, mikor David felesége új varrógépet vett, és a régivel nem tudtak mit kezdeni.
Amerikában évente 22.000.000 millió kerékpárt adnak el, többségük szemétdombon végzi. Van tehát utánpótlás, és a P4P egyik legnagyobb felismerése, hogy közvetlenül a gazdasági fejlődést próbálják elősegíteni, nem csak gyűjtenek és szétosztanak tárgyakat. Ténykedésükről hamarosan egy film is készül, íme az előzetes:
A környezetvédelem, mint annyi minden más, fejben dől el. A világ egy része jobb utat választott, más részüket a profitéhség és trehányság a további környezetkárosítás felé mozdított. A probléma akkor válik nyilvánvalóvá, ha valaki felhívja rá a figyelmet. Ezt lehet Greenpeace-s vitatott módszerekkel is, és lehet szelídebb formákban. Íme egy példa az utóbbira, alatta pedig egy jutalom játék azoknak, akik hajlandóak a változásra, gyakorlópálya formájában:
A kerékpározás nem csak Tour de France vagy fogyókúra. A kerékpározás közlekedés, sport, társasági esemény, de leginkább életforma.