Örök vitatéma a magyarországi kerékpáros helyzet. Pontosabban annak hiánya. Nyugat-Európában robbanásszerű fejlődés következett be az elmúlt 1-2 évtizedben, ami százalékosan talán nálunk is igaz, de ez nagyjából azt jelenti csak, hogy néhány száz helyett néhány ezer hobbikerékpáros van az utakon. Tekintsünk most el egy kicsit a mediterrán országoktól, vagy az olyan bringásparadicsomoktól, mint Hollandia vagy Dánia.
Munkámból adódóan évente többször is eljutok Londonba, és mindig meglepődök azon, mennyi kerékpáros van az utakon. Itt most nem a futárokra gondolok, és nem is csak a hozzánk hasonló csicsás cicanacis hobbistákra. A City-ben átlagos fiatalok, középkorúak, mindenféle bringával és ruhában közlekedési céllal tekernek. Ami érdekes, hogy nálunk az egyik kifogás az időjárás - a hideg tél, eső, köd, sötét. Ez alól én sem vagyok kivétel, az idei évben szinte csak hétvégén tekerek. Az időjárás azonban néhány napot leszámítva Londonban sem sokkal jobb. Persze minuszok ritkán vannak, de 1-2 fokos, szemerkélős téli reggelek annál gyakrabban, és a kerékpáros tömeg ilyenkor sem fogy el.
Az okok sokrétűek, egyik a dugódíj bevezetése. Mielőtt ideérnek az autós trollok, kiemelném, hogy a tömegközlekedés ott tökéletesen végzi a dolgát, sosem hiányzott az autó, ami Budapestről nem mondható el, és még a belváros is álmos falucska London belvárosához képest. Visszatérve a dugódíjhoz, ennek két kerékpárosbarát következménye van: az egyik, hogy kisebb a szmog, a másik, hogy kisebb a forgalom. A kevesebb autós jobban halad, így türelmesebbek is, érdekes módon az emeletes buszok sofőrjei talán a legkevésbé toleránsak a puhatestűekkel, de tőlük sem láttam olyat, amit itthon gyakran, hogy kielőzi a kerékpárost, és féltávnál visszahúz az út szélére, vészfékezésre kényszerítve a másikat. Nem mellékesen, a buszsáv nyitott minden kétkerekű számára (itthon csak a motorosoknak, reméljük a tapasztalatok pozitívak a városháza felé).
Fontos különbség a politikusok hozzáállása a témához, ennek megfelelően a kerékpározással kapcsolatos kommunikáció egyértelműen pozitív, és bár a ténykedést sokan kritizálják (pl a kerékpáros főutak elvezetése, kialakítása), szeretném én is az új kerékpárutakat kritizálni, mert csak egy autónyi szélességet érnek el, és nem csak az autósok tüntetéséről olvasni, mert nem tudnak parkolni a kiskörúton. Londonban igen népszerű a Barclays kerékpár kölcsönző program, ennek a főpolgármester, Boris Johnson az egyik fő támogatója. Nálunk a BuBi program nem indul el mostanában. A Cycle-to-Work programról meg később írok részletesen, ez nálunk egészen elképzelhetetlen lenne a mai helyzetben.
A hosszas bevezető után pedig a címben felsorolt adatokról. A legnépszerűbb hazai országúti események egyike a Balaton Maraton, ami az angoloknál sportive néven futna. 2011-ben legalább 243 ilyen esemény lesz, az online nevezési lehetőség a legnépszerűbb eseményeken mindössze pár óráig él, és utána betelik a többezres keret. Persze az Egyesült Királyság mind lakosságát, mind méretét tekintve sokkal nagyobb, mint hazánk, az anyagi lehetőségekről ne is beszéljünk. Ugyanakkor, ha csak az anyagiakon múlna, akkor nálunk is az erős középréteg bringázna csak, de a Balaton körül sem csak karbonbringákat látni, tavaly 6 óra körüli időt ment egy fixis srác is túra mezőnyben.
A 243 esemény csak egy dolog, sokkal érdekesebb a résztvevők számának fejlődése. 2008-ban 14.841-en indultak, 2009-ben 29.118 fő, míg tavaly 47.750-en tekertek. Impresszív fejlődés, alig három év alatt, mióta adóból leírható a kerékpárvásárlás, népszerű lett a bérbringa program, és dugódíj van Londonban és épülnek az új kerékpárutak (az események időbeli egybeesése a véletlen műve is lehet).
A sportive-k résztvevői 84%-ban férfiak, a 16%-os női részvétel talán magasabb, mint a hazai. A távok jellemzően 100-200km között vannak, és a versenyek száma is 72-ről (2008) 243-ra nőtt (2011). Az események színvonala ott sem egyforma, 60%-nál van átöltözési lehetőség és elektronikus időmérés, 87%-nál frissítő zóna, 43%-nál lehet nevezni a rajtnál, és ami különösen érdekes, 48%-a a versenyeknek valamilyen jótékonysági célt is szolgál. Azaz a nevezési díj nem a hőbörgés tárgyát képezi, hanem sokan többszörösét is adják, hogy mindenféle helyi, vagy közösségi célokat támogassanak.
Összefoglalva: kormányzati szándék és pozitív kommunikáció kell a magyar bringásnak is. Mindenki jobban jár, ez garantált.
