A flamandok legnagyobb büszkesége, a Ronde van Vlaanderen, azaz Tour of Flandres. Mint annyi sok klasszikus verseny a múlt század elejéről, ez is egy sportújság, a Sportwereld szervezésében született. Abban az időben ez a terjesztés javítását és olvasóközönség toborzását is segítette, de a topbannerük most is a verseny élő közvetítését reklámozza.

Az 1913-as rajtot követően sokáig csak afféle helyi versenynek számított, hiszen egynapon tartották a Milan-San Remo-val, és a francia, olasz versenyzők inkább azt választották. A II. Világháború előtt csak egy nem-belga nyertes volt összesen. Az első versenyen 27 induló volt, 5 kisérőautóval, majd 47 a következő évben. Az akkor induló újságnál kissé elkeseredtek a szervezők, ennél sokkal nagyobb létszámra számítottak, bár a verseny az egyik célját, a flamand öntudat erősítését, elérte. Hamarosan 500.000 néző követte a versenyt, sokszor autóval, rallizva keresztül az országon, hogy minél többet láthassanak a versenyből.

A kezdeti nehézségeket jól mutatja, hogy a díjazás sem volt túl bőkezű: az első évben 1100 frank összdíjazás volt, ami szép lassan 12500-ra nőtt 1935-re és a 19-ik is kapott még 125 frankot ebből. Viszonyításképpen egy újság 40 centime volt. Később olyan díjakat vezettek be, hogy aki 30 percig vezet, kap 100 frankot, illetve a háborúk alatt a díjak nagyjából azok voltak, amit találtak, borotva, üveg bor vagy kerékpáralkatrész. A díjazás indokolt is volt, ugyanis ebben az időszakban egészen szigorúak voltak a szabályok a külső segítség elfogadását illetően, például 1930-as évektől kaphattak gumit, esődzsekit vagy pumpát külsőstől.

A háború után felkerült az akkori nemzetközi naptárba, és szép lassan felnőtt a francia-belga Liege-Bastogne-Liege mellé presztízsen is, a flamandok legnagyobb büszkeséségére, átvéve a nemzetközi szabályokat is. Változott a helyszín is. Kezdetben Gent környékén körbe mentek, ma már Bruges-Meerbeke a két végpont. Ami nem változott, az a verseny nehézsége.

Kezdetben nem volt gond macskaköves szakaszt találni, hiszen majd minden út ilyen volt, csak a főbb autós utak voltak sima felületűek. Az ötvenes években az aszfaltozás elterjedésével egyre csökkent a könnyen elérhető, kisforgalmú utak száma, így kénytelenek voltak a dombok közé vinni a versenyt, hiszen a legkevésbé egy tömeges befutót szerettek volna a szervezők. A macskaköves szakaszok száma így egyre kisebb, de egyre több lett a meredek emelkedő, amik ma már a verseny fő meghatározói. Így első itt csak az lehet, aki nagyon erős, nem pedig akit behúz a csapat. Nem véletlen, hogy a háromszoros időfutambajnok és egynapos specialista, Fabian Cancellara a címvédő - szimpatikus versenyző, így idén is neki drukkolok!

Vasárnapra 800.000 nézőt várnak az utak mellé, a 256 kilométeres versenyen 18 meredek emelkedő dönti majd el, hogy megvédheti-e címét a svájci. A versenyt több TV közvetíti, így szinte biztos hogy lesz online streaming is, a cyclingfans.com oldalon 9:45 és kora délután között. Remélem a végére még hazaérünk a 4 órás pilisi tekerés után, ahol bármilyen nehézséggel szembesülve elég arra gondolnunk, hogy a profiknak mi a vasárnapi ebéd: 256 kilométer, macskakő, 18 emelkedő....

Egy városban versenyezni egészen más érzés, mint egy csendes erdőben. Idén a budapestiek is könnyen átélhetik azt, ami a kőszegieknek már kétszer is kijutott, macskaköves szűk utcákon csapatni egy óváros szívében.

A kőszegi versenyen kikapcsolódási célból vettem részt tavaly legjobb bringás cimborámmal, aki kéztörés miatt a nézők seregét erősítette családjával. Az esemény hangulata azonban őket is magával ragadta, így amíg mi a középmezőny végén vért izzadva versenyeztünk egy alföldi öregasszony tempójában a kőszegi vár körül, ő már telefont ragadva elkezdte szervezni az idei szentendrei versenyt.

Klubja, a Hegyimazsolák SE és a Szentendrei Önkormányzat partnernek bizonyultak a kezdeményezésben, és már meg is született a kiírás a május 7-i Citicrossra. A cikk alján is látható videó a pályabejáráson készült, nem meglepő, hogy az elvárás egy jó műszaki állapotban levő mountain bike jellegű kerékpár. A rugózás mindenképpen előny, egy óra a macskakövön kemény kihívás lesz teleszkóp nélküli paripán. A verseny ugyanis egy óra és egy kör, ami kevesebb, mint egy maraton, de több, mint amennyit edzés nélkül teljesíteni lehet, a sík terepet szinte egyáltalán nem tartalmazó pályán. A szintkülönbség mégsem lesz óriási, az elsőnek nagyjából 10-11 kör, azaz 400-450 méter, mindez 17-19 km alatt.

Az igazi élményt egy ilyen versenyen azonban nem csak a táv teljesítése jelenti, hanem a szokottnál sokkal nagyobb és közvetlenebb szurkolósereg, a változatos környezet és a folyamatos koncentráció, küzdelem a helyezésekért. A véres csatát hagyjuk meg az élmezőnynek, de pohos öregemberként is biztosíthatok mindenkit, hogy a versenyláz egy ilyen környezetben sokszorosa az erdőben tapasztalthoz képest.

A nevezés előzetesen mindössze 2000 forint, ez igazán nem tűnik soknak 2011-ben, és a helyszín tömegközlekedéssel is megközelíthető. Én már az első napon átutaltam az összeget, így a legjobb helyek egyikét csíptem meg, de állójegyek, és a szélső székek még vannak szabadon! (a rajtoltatás természetesen nem a nevezések sorrendjében történik, hanem várhatóan több csoportban vagy lassúrajttal.) Nem ez lesz az év legkeményebb versenye (a Transz Hungária nehezebbnek tűnik), de garantáltan az egyik legemlékezetesebb! Íme a videó:

A profi kerékpáros szezon már rég nem tavasztől őszig tart, hanem kihasználva a repülőgépek nyújtotta lehetőségeket, egész évben rendeznek nemzetközi versenyeket. Az igazi nagy események azonban továbbra is az európai nyárias időszakban zajlanak, így joggal tekinthetjük a legrégebbi versenyeket, a tavaszi klasszikusokat a szezon megnyitóinak.

A leghosszabb ezek közül a Milan-San Remo, a "la classica di Primavera", 298 km-rel. A több mint száz éves versenyt először 1907-ben rendezték meg, és azóta is a legnehezebb egynaposok között tartják számon. Na nem a nagy szintkülönbség miatt, hiszen az alig van benne, hanem a hatalmas tempó, és a tavaszi formához képest még a 45-ös átlaggal is hosszú, 6,5 órás időtartalma miatt. A divat fővárosát, Milánót elhagyva mindössze 3 kisebb emelkedő ad lehetőséget a szökésre, ami legtöbbször nem elegendő a mezőny elhagyására, így a tengerpart San Remo látványos befutóknak ad otthont. A diadalt legtöbbször a sprinterek aratják le, a győztesek között ott találjuk Cippolinit, Zabelt vagy Cavendish-t is. A versenyt 19-én, azaz szombaton rendezik. A lenti videó jól mutatja, hogy egy átlagos befutóból mennyit lát egy igen jó helyen álló néző.

A sorozat következő versenyei, a további négy nagy klasszikus: Ronde van Vlaanderen (Tour of Flandres), Paris-Roubaix, Liege-Bastogne-Liege, Giro di Lombardia. Mind az 5 versenyt összesen 3 kerékpárosnak sikerült megnyernie, és közülük is Eddy Merckx-nek a legtöbbször - nem véletlenül ő a sportág legnagyobb klasszisa.

A cyclocross szezon sajnos véget ért, a sok finomítás és technikai fejlődés ellenére még mindig a leglátványosabb kerékpáros események közé tartoznak, amit a nézők magas száma is mutat. Találtam egy 1950-es versenyről kérszült videót, ami jól mutatja, mennyit változott az elmúlt hatvan évben a sportág, és azt is, hogy van alapja annak, hogy újra divatba jönnek az egysebességes CX bringák.

Át lehet-e dobni a patak felett egy bringát, vagy érdemesebb inkább áttolni? Meg lehet állni a lejtőn tárcsafék nélkül? Minden kiderül az első videóból, míg a második videón az idei VB utolsó két köre, az összehasonlítás miatt.

Bár a kerékpározásban nem az Olimpia a legfontosabb esemény, ritkasága miatt mégis kiemelt figyelmet élvez. A jövő évi Londoni Olimpia várhatóan teltházzal fog működni, a húzós jegyárak ellenére is.

Az országúti kerékpárosok mezőnyversenye Londonból indul dél irányában, a The Mall-tól, kensingtonon keresztül Fulhamnél át a Putney Bridge-n keresztezik a Temzét. Innen Richmond Park, Woking, Dorking, majd néhány kör a Box Hillen (9 a férfiaknak, 2 a nőknek), majd esher felé vissza, befutó pedig a The Mall-nál újra. A versenyek időpontja július 28, szombat és augusztus 1, szerda. A belépők 20-60 font között lesznek.

Augusztus 2-7 között lesznek a pályaversenyek az új velodromban, a hazai Chris Hoy sikerének sokan drukkolnak majd 20 fontos helyektől (selejtezők) a kiemelt, 325 fontos döntői székekig. A BMX-esek augusztus 9-10-én küzdhetnek meg egymással, mi pedig a 20-125 fontos helyekért.

Az utolsó hétvégére maradnak a montisok, a Hadleigh Farm területén. A maximum 20.000 néző 20-40 font közötti összegért juthat be a pályára, egy személy pedig 10 jegyet vehet egyszerre, már 2011 március 15-től.

A jegyek tehát nem különösebben olcsóak (különösen az ingyenes Giro, Tour, Vuelta mellett - bár még ez is változhat), de nem is elérhetetlenül drágák. Ami miatt érdemes ezt már az idén pontosan eltervezni, az a szállás és utazás. Az olcsó repjegyek valószínűleg aznap elfognak kelni, amikor először elérhetőek lesznek, és érdemes a kompot is már mostanában befoglalni, ha lehet, mert a végén biztosan horror áron megy mindkettő. A szállás még kempingben sem nagyon lesz olcsón az Olimpia közelében, a hotelok árszabása meg egy ilyen esemény nélkül is túlzó (egy londoni átlagos átutazóknak szánt alap hotel árából bárhol normális szobát lehet kapni...), így el kell kezdeni már most haverkodni a régen látott ismerősökkel, szerencsére Londonban sokezres magyar kolónia él, így ez talán megoldható.

Tehát ha bárki tudja, hol lehet már most repjegyet foglalni, szóljon, lassan indul a  jegyvásárlás is!