A görgőzés szezonja már több ismerősömnél is elkezdődött a korai sötétedés miatt, én még egyelőre kitartok, ma jön meg az 1000 lumenes világítás, remélem az átsegít a nehéz napokon. A (szabad) görgőzés alapvetően nem csak az alapozás erőnléti szempontjából fontos, hanem a kerékpározási készségeket is javíthatja, megfelelően használva. Itt elsősorban két dologról van szó, az egyik az egyensúlyozás, azaz az egyenesen haladás kérdése, amiben a magyar amatőr versenyeken mutatott kép alapján sokunkban van komoly fejlődési poteniál. Míg a profik között ha fél méter hely van, akkor oda már befurakszik valaki, amatőr mezőnyben ennyi a minimális oldaltávolság, így a viszonylag kis mezőny is sok helyet foglal, és persze a bizonytalanság is nagy, szemben a hatékonysággal, ami csökken. Tehát sok szabadgörgőzéssel az egyenesen haladás készségét sokat lehet javítani.

A fontosabb készségfejlesztés azonban a hajtástechnika javítása, a fordulatszám növelése, legtöbben túl kis fordulaton, túl nagy erőfeszítéssel mennek, és ha szakadás van a mezőnyben, akkor azért nem tudnak visszajönni, mert hiányzik a gyorsaság az izomból, azaz a szokásos 70-80-as fordulatról nem képesek mondjuk egy percig 120-as fordulatot tekerni (nem beszélve a még komolyabb ritmusváltásról, ahol hirtelen kell akár 130-140-es fordulatra felugrani). Ezt a készséget javítja a fix áttételű kerékpár, másrészt a szabadgörgő, illetve közúton az egylábazás. Érdemes csökkentett ellenállással, azaz kis áttétellel, elől kistányéron pörgetni görgőn is, pl. frekvencia piramisban, azaz egyre növekvő fordulattal, majd ugyanígy csökkentve, fél percenként 10-el emelve a fordulatot (illetve ezt az egyéni képességhez igazítva). Ahol jön a bakkecske ugrálás, ott értük el a kritikus pontot, ahol már szétesik a hajtástechnikánk, megszűnik az a kicsi körkörösség is, ami eddig jellemezte a hajtásunkat. Igazán ezt a részt szakember segítségével lehet javítani, aki avatott szemmel felhívja a figyelmet a hibára, de saját magunk is tudunk fejlődést elérni (ha nem is annyira hatékonyan) gyakorlással.

És végül egy kis bemutató egy nehezített feltételű görgőről:

A címért igazából több város is indulhat, Amszterdam mellett például Koppenhága is esélyes lenne, de maradjunk a hollandoknál. 10.000 kerékpárt befogadó parkoló, rengeteg szőke fiatal lány kétkeréken, és persze sok tízezernyi kerékpár naponta az utakon. Amszterdamról írni közhely, videót nézni róla azonban mindig öröm, hátha egyszer eddig eljutunk mi is. 

A divat és egy jó márkajelzés jobban meghatározza az árat bármely terméknél, mint akár az előállítási költség, akár a valós használati érték. Az Anthropogie egy olyan divatmárka, amiről feltételezhetően a kedves olvasóim 65%, azaz a férfiak soha nem hallottak, ahogy én is egy amerikai bringás blogon találkoztam először a névvel. Ez a sálakat, táskákat és más haszontalan kiegészítőket forgalmazó divatáruház egy igen érdekes terméket vett fel a kínálatba, egy klasszikus riksát. Használati értékét tekintve beleillik a divatos kiegészítők sorába, azaz közelít a nullához, és bár kivitelezését sem jellemzi a modern technológia túlzott használata, összeségében  ha milliomos lennék, még tetszene is. Mennyivel stílusosabb ezzel vinni a gyerekeket az oviba, mint a munkábajáros szürke autóval? (már aki autóval jár dolgozni, persze) 

Azért a szokásos megjegyzés most sem maradhat el, a riksát ugyan nem is szállítják hazánkba, de a mindennel együtt 2500 dolláros árért arrafelé különösen, de akár itthon is egész használható autót vagy egy fullos új karbon bringát adnak. Na de melyik néz ki ennyire jól?

A kerékpár karbantartása sokkal jobban megosztja a bringásokat, mint maga a szakág, amit választottunk. Az egyik véglet a lapos gumis, rozsdás láncos városi kerékpáros, akinek hamarabb lopják el bringáját, minthogy mosóba vigye, vagy akár egy csavart is meghúzzon. A másik véglet az építő, aki megveszi a legjobb, színben passzoló legdrágább alkatrészeket, otthon építi a kerékpárt, és a ritka, száraz időben, aszfalton futott kevés kilométer után is szinte teljesen szétszedi és egyesével tisztítja az alkatrészeket. Nem mellékesen ez az a típus, akitől vásárolni kell. Az viszont biztos, hogy minél jobb bringánk van, és minél többet tekerünk, annál inkább el kell merülni a kerékpárszerelés és ápolás rejtelmeibe. Egy 10-es Ultegra szett nem fog elmenni karbantartás nélkül, dzsuvás sorral és lánccal több ezer kilométert hibátlanul, hiába bírta azt a 3 x hatsebességes régi montink előtte. 

A legalapvetőbb dolog a takarítás, ami télen különösen fontos a só, és nedvesség miatt. Sosem fogom elfelejteni azokat a szemeket, amiket az azóta jó ismerősömmé lett szerelőm meresztett, amikor meglátta az akkori városi bringámat, amit szervízelni vittem. A hiba egyszerűnek tűnt, a hó beleragadt a váltóba, és a megakadt lánccal sikeresen eltörtem a hátsó váltót. Ebben persze annak is része volt, hogy a lánc rozsdásodása a téli kosztól nem látszott, és emiatt nem is mozgott rendesen, és a váltó is csak ímmel-ámmal volt takarítva. Azt hiszem a sokat látott szakember sem erre számított, amikor megkértem, hogy ugyan rakja már fel nekem az új váltót a bringára... Azóta persze tanultam az esetből, így több-kevesebb rendszerességgel takarítom a bringaparkot, különösen odafigyelve a fékekre és meghajtásra. Nézzük mit is kell tenni, nagyjából 3-10 perces műveletről van szó, amit akár egy benzinkúton, udvarban, vagy a ház előtt az utcán egy vödör vízzel el lehet végezni.

A legkoszosabb és legérzékenyebb rész a lánc és környéke, ezzel kezdjük. Lánctisztító spray-vel, vagy brigéciolos ronggyal letöröljük a váltót, láncot és lánckereket, és 1-3 perc ázás után egy koszos ronggyal már le is lehet szedni a nagyja dzsuvát. Ezután fogkefével, vagy erősebb kefével át lehet még egyszer menni rajta, majd ronggyal, szivaccsal és mosószeres vízzel letakarítani a maradékot. Ezt persze nem kell mindig ilyen alaposan, legtöbbször elég az utolsó elem, ha odafigyelünk, hogy ne alakuljon ki olajsár. Ezután a kerekeket ki lehet szedni, a következő legkoszosabb rész a fékek környéke és a fékbetétek. Felniféknél viszonylag egyszerű, előbb kefével a nagyja koszt a fékfelületekről el kell távolítani, tárcsaféknél ugyanez a betéteket kivéve. Ha nincs nagyobb bemaródás és egyeneletes a kopás, nincs kifényesedve a felület, akkor ezzel egyelőre végeztünk. Ha fényes a felület vagy bemaródás van, akkor csiszolópapírral lehet segíteni rajta, illetve ellenőrizni kell, hogy miért alakult ki, valószínűleg beállítási probléma miatt.

A vödör víz ezután kerül elő, felülről lefelé haladva, az ülés, kormány, váltó és fékkarok, közben azt is ellenőrizni tudjuk, hogy semmi nem lötyög, nem kotyog. A vázat tisztítva figyeljünk a repedésekre, ez leggyakrabban az illesztéseknél, nyeregcsőnél, vázváltós kerékpároknák a váltókaroknál, kormánynál, illetve a hátsó váltónál fordul elő. Ha ezzel megvagyunk, akkor még lánctányért, hajtókart, pedált meg lehet nézni, végül jönnek a kiszedett kerekek. Először az első, felnit mindkét oldalt körbe, majd az agyat, végül a küllőket, közben ellenőrizni, hogy a felni nem repedt, agy nem kotyog és a küllők nem lötyögnek. A maradék koszos víz a hátsó kerékre megy, az előbbieken túl a racsnit kell még áttörölgetni, bár ha nagyon dzsuvás, érdemes a sort leszedni, és a lánckerekeket egyesével megtisztítani. 

Ha először végezzük ezt el egy szűzkoszos bringán, akár 20-30 percünk is elmegy vele, de ha rendszeresen, nagyobb esők után, száraz időben 1-2 hetente végigszaladunk rajta, akkor nincs 3-4 perc sem a takarítás. És nem csak esztétikailag szép élmény, hanem a pénztárcánkat is kíméljük vele, az egyes alkatrészek élettartama akár tízszeres is lehet megfelelő ápolás esetén. És végül nézzük meg, hogy milyen egy másfélperces, alapos takarítás.

A cikket az egyik kedvenc oldalamról, a felszereléseket, ruházatokat tesztelő Gearmag.hu oldalról kértem el, mivel elég jól összefoglalja a kamáslik felhasználási területeit. Ma reggel már nekem is határeset volt, téli cipőm nincs, nagy hidegben én is kamáslival próbálom kizárni a hideget a cipőből.

A kerékpáros kamáslikról…

Írta: Halász Amadé “Tádé”

A hideg, esős idő közeledtével drasztikusan csökken a bringások száma, még a legelvetemülebbek is sokszor lemondanak a tekerésről, legyen szó edzésről, vagy munkába járásról, hidegben ázunk-fázunk. Mivel a test vészhelyzetben (kihűlés) a végtagoktól szabadul meg elsőként, így ezek védelme a legfontosabb. A fagy beköszöntével szinte minden bringás fórum és magazin tele van jó tanácsokkal. Egy fontos dolgot azonban legtöbbször elfelejtenek: a láb védelmét. A többi testnyúlványra (fej, fül, kézfej stb.) mindig tudunk mit felvenni a hétköznapi ruhatárunkból. De mit teszünk a láb védelmének érdekében? Felvesszük (felvennénk) a vastagabb túrazokninkat, de ekkor az alábbiakkal szembesülünk: nem fér bele a csini cipőnkbe, tehát tekerhetünk a túracipőnkben és vihetünk egy irodai cipőt a táskánkban. Esetleg felvesszük a téli bringás cipőnket (ha van), de így is vihetünk a hátizsákban egy, az irodai etikettnek megfelelő darabot. Ha amúgy is edzünk kerékpárral télen, akkor pedig szimplán elővesszük a hidegnek és csapadékmennyiségnek megfelelő kamáslinkat a szekrényből, melyet könnyedén fel tudunk venni egy utcai cipőre is.

Általánosságban védenek a szél, a hideg és a csapadék ellen is. De ami a legfontosabb: a kosz, a sár és a pocsolyák szennyeződése ellen. Egyes Pro Tour (professzionális) versenyzők pedig az éppen viselt cipőmárka elrejtésére (erről később bővebben) használják.

Alapvetően három különböző kamásli létezik a piacon: a vékony elasztán, a neoprén és a erősített (például Cordura)/lélegző anyagú. Most nem írok az ezek közötti végtelen átmenetről és a speciális darabokról, mivel a három fenti kategória lefedi a kamáslipiac jelentős részét.

Beszerzésük nem igazán nehéz, azonban erősen évszak specifikus. A hazai bringásboltok jellemzően tartanak néhány darabot, előfordulnak nagyobb sportáruházakban is, ezek közül is elsősorban a „kék áruházban”. Általánosságban a kereskedők a kereslet hiányára vezetik vissza a kínálat szegénységét. A piaci kereslet-kínálat elv itt még nem működik, mert a felhasználók sokszor nem is tudnak ilyen speciális, de nagyon hasznos kiegészítőkről.

Röviden pár gondolat az egyes típusok felhasználási területéről.

A legvékonyabb, elasztánból készült darabok a nyári, kora őszi bringázások során lesznek hasznos társak. Főleg ha esik az eső. A koszos utakról felverődő sártól, egyéb szennyeződéstől véd az elasztán. Eső ellen azonban nem jó. Másik jelentős felhasználási területe a professzionális sport. Sokan azt gondolják, hogy a légellenállás miatt kell a cipőre, azonban ennek jelentősége nem akkora.

A profi csapatok tagjai különböző cégektől kapják az adott szezonra a szponzortól a cipőt. Azt kötelesek viselni, ha kerékpáron ülnek. Azonban vannak versenyzők, akiknek személyes szponzoruk is van, és az ő cipőmárkájuk sokszor nem azonos a csapatcipőjével. Na, ekkor kell az elasztán kamáslit viselni a csapategység miatt.

Az átlagos felhasználó számára hasznos neoprén darabokat vastagságuk alapján célszerű kategorizálni. Egy alap 1 mm vastagságú, nagyjából mínusz pár (-2, -5) fokig használható egy rövidebb 1-1,5 órás edzésen. A cipőben a szokásos vékony vagy technikai zoknival, hölgyeknél (esetleg) harisnyával. Az ennél vastagabb 5-7 mm-esek már egészen extrém hidegben is védelmet nyújtanak. Elsősorban a hideg és a szél ellen. Ezek csak kis mértékben vízállóak, egy kiadósabb esőben átáznak. Azonban átázott állapotban is tartják a hő jelentős részét. Neoprénben és az elasztánban is lehet gyalogolni, de csak korlátozottan.

Az utolsó típusnál összevontam a cordura és a lélegző anyagból készülteket. Ezek lazább viseletet biztosítanak, nem úgy, mint az elasztán és a neoprén, hiszen azok ráfeszülnek a cipőre. E harmadik kategória elsősorban a kerékpárral túrázóknak, futároknak, valamint az ingázóknak ajánlható. Maximálisan vízállók és védenek a szél ellen is. A Gore-Tex, Event és egyéb lélegző anyagok még némi izzadságot is kivezetnek. Nagyon hasonlítanak a túrázós kamáslikhoz, annyi különbséggel, hogy a teljes cipőt védik, ezért a talp alá is benyúlnak. Sokat tehát ezekben se sétáljunk, hacsak nincs a talprésznél megerősítés.

Akik csak a verdiktet szokták olvasni , azok kedvéért röviden: a vékony elasztán elsősorban professzionális célra vagy edzésekre ajánlható, utcai felhasználásra korlátozottan, hacsak nem vagyunk egy-egy profi csapat megszállott szurkolói. A neoprén minden területen hasznos, melegen tart és véd a kosz ellen is. Az áruk sem vészes egy cipőhöz képest; annak kb. 1/10-ért kaphatóak. A cordura/lélegző anyagból készültek a világjárók, futárok darabjai. Ne feledjük azonban, hogy egy mindennap ingázó dolgozónak is fázik a hidegben a lába, esőben átázik a cipője, szóval ők is hordják nyugodtan!