A ciklokrossz és monti versenyek egyik leglátványosabb eleme, amikor a versenyző az akadályt nem a kerékpárrol leugorva, futva győzi le, hanem kerékpárjával átugratja. A gyakorlat haszna nem teljesen egyértelmű, hiszen pl. a CX Világkupán az élversenyzők inkább futottak a palánkokon át, de mégis látványos, és különösen városban hasznos lehet, ha egy gödröt, vagy nagyra nőtt villamossínt egy laza mozdulattal át tudunk ugrani. Az alábbi videóban négy egyszerű lépésre bontják le a műveletet, így részleteiben lehet megtanulni, akár ingázás közben is, kihasználva az akadályok adta lehetőséget:

Az elektronikai termékekről elhíresült magyar összeszerelőüzem hamarosan egy újabb projekttel bővül, a Gocycle G2 kerékpárokkal. Nem nehéz kitalálni, hogy miért választották őket a gyártásra: a kerékpár elektromos hajtású. 

A Gocycle előző generációja nagy sikert aratott finom futásával és magnézium vázával, az új modell is hasonlókat ígér, és még egy kicsit többet: megnövelt hatótávolságot, nyomatékváltót, és beépített műszerfalat. Ez nem a puristák bringája, az már egészen bizonyos. A hi-tech kerékpárok egyébként a kategóriájukban nem számítanak nehéznek 15 kg alatti súlyukkal, és a megengedett 25km/h-s limit kihasználása esetén 60km feletti a hatótávolságuk. A Gocycle alapítója szerint az elkövetkező évtizedben az ilyen járművek veszik át a kerékpároktól az ingázó jármű szerepét. Ez utóbbi állítása nyilván az Egyesült Királyságra vonatkozik, az 1500-3000 font közötti modellsorozat tagjai egy kicsit talán drágák a 30.000 forintos bringák leváltására, még ha egy évtizedünk is lenne rá. És most nézzük a promó videót, mik az új bringa különlegességei:

A robotika az egyik leggyorsabban fejlődő kutatási ágazat, hiszen közvetlen haszna van a fejlesztéseknek mind a termelésben, mind pedig a hadiparban. A komoly tudomány mellett azonban mindig jut idő a hobbizásra is, ennek terméke ez a kerékpározó robot a lenti videóban. Mielőtt nagyon lebecsülnénk a teljesítményét, érdemes megjegyezni, hogy néhány éve még a sétáló robot volt a nagy durranás...

Kerékpáros kultúrát elsősorban. Érdekes egybeesés, hogy ma a szokásostól eltérően két autós is megpróbált kétszer egymás után leszorítani, jelezve, hogy a Baross utca nem kerékpárút, hanem punnyadt, túlsúlyos testüket szállító gépi erővel mozgatott járművek kizárólagos területe. Az egyik még az "én adómból" szöveget is elkezdte, bár a céges Posta feliratú zöld verdában ez nem tűnt túl hitelesnek. Hazaérve kissé száraz torokkal a szmogtól (természetesen mindkét autó dízel volt, mellékesen), letámasztottam a kerékpárom a közlekedésből kitiltott katalizátoros, benzines, port éppenséggel nem kibocsátó autómnak (aminek révén bőven fizetek útadót), és leültem internetezni, ahol azonnal szembe jött a Kerékpár Klub postján ez a videó. Ha nem is túl izgalmas, a kerékpáros infrastruktúra azért elég látványos, és persze a hozzáállás is, tolerancia és felelősség egymásért. Ha valami, akkor ez hiányzik a legjobban ebből az országból, nem a pénz vagy trópusi klíma (bár azért azok sem zavarnának).

A kerékpár, mint minden közlekedési eszköz, a sebességről is szól, nézzük meg mennyivel lehet menni két keréken, saját erőből vagy a gravitáció segítségével.

30km/h - egy átlagos edzetlen ember csúcssebessége síkon, profiknál ez zsírégető alapozó edzés

40km/h - egy amatőr mezőny erős tempója, a profiknak laza pihenés a mezőnyben

50km/h - egy erős amatőr csúcssebessége ekörül van, egy profi ennyivel tud szökni rövidebb távon, illetve egy sík időfutamot ennyivel lehet megnyerni

60km/h - az ezerméteres állórajtos időfutam átlagsebessége

75km/h - a sprinterek sebessége egy sík szakasz végén, vagy pályán 200 méteren

100km/h - egy gyors lejtő a Tour de France-on

120km/h - egyetemisták, sík terepen, áramvonalas kerékpárral

210km/h - havas lejtőn...

240km/h - egy dragstar mögött: