A közlekedésben hajlamosak vagyunk csoportokban gondolkodni. Autós a kerékpáros ellen, motoros az autós ellen, teherautós a gyalogos ellen, suzukis a bmws ellen, taxisok a világ ellen. Ugyanakkor amint megérkezünk ugyanarra a helyre, előre engedjük az idősebbeket az ajtónál, pedig pár perce még egy szüttyögő vén fater volt, akinek otthon a helye. Rámosolygunk a cicanadrágos lányra, aki nemrég még a huje biciglista volt a buszsávban, és kezet rázunk rövidhajú sportoló barátunkkal, aki a bunkó bmw-snek hatott pár perce. Gondolhotnánk, hogy akkor nem is velünk van a baj, hanem a közlekedési eszközeink ilyen ütődöttek, de sajnos nem.
Ők jól el vannak egy helyen. Az autómnak a két legfontosabb szerepe, hogy elvigyen bringázni engem és a kerékpárom, és ha bringával jöttem haza, akkor meg legyen minek támasztani, amíg kinyitom a tárolót. Másra szinte nem is használom. A motorom sem ellenkezik a barátkozás ellen, van, hogy mind a négy bringát neki támasztom a tárolóban, és jól elvannak egész éjszaka. Kölcsönösen segítik egymást, jól el vannak egy szűk helyen. Miért nem megy ez nekik a város útjain? A garázsban még minden rendben van...
