Magyarország volt az EU elnöke az elmúlt 5,5 hónapban, és a sok elszalasztott lehetőség közül egyet nagyon sajnálok. Ez pedig a sport ügye. A sport sajátos finanszírozással bír, különösen hazánkban, ahol a magánszféra csak néhány kiemelt sportág élversenyzőit tudja támogatni, a feladat nagyrésze az állami költségvetésre marad.

Gyorsan néhány szóban, hogyan is működik ez hazánkban: a rendszerváltás után sok egyesület magára maradt, amiket korábban a hatalmas vállalatok tartottak el. A tömegsport gyerekcipőben járt már akkor is, kampányszerű megmozdulásokat leszámítva nem sok eredményt tudtak felmutatni. Abban az időben voltam fiatal tinédzser, egy faluban éltünk, ahol a községi focipálya volt az egyetlen "szervezett" sportlehetőség, gyakorlatilag a kerékpározás mint olyan csak közlekedési eszközként funkcionált, senki nem értette, miért érdekes az, ha feltekerek a falu melletti sípályáig, hiszen nincs ott semmi érdekes. Nagyjából ez a hozzáállás az ország 90%-át jellemzi mai napig, hiszen mindössze a lakosság 9!!%-a mozog legalább napi 2x30 percet, és ebben benne vannak az ingázó kerékpárosok, hétvégi sétáló turisták is, azaz a lakosság nagy része szinte semmit nem mozog. A helyzet kicsit jobb a régebbi EU-s tagállamokban, de a 25%-ot jellemzően ők sem lépik át. Ugyanakkor ha az a kérdést tesszük fel az átlag magyarnak, hogy mennyire fontos a sport és annak különböző formái, rögtön 90%-os támogatottsággal találkozunk.

Az elmúlt 20 évben meghonosodott a "profizmus" néhány csapatsportágban, az egyesületek többsége azonban azóta is non-profit szervezet. A sporttelepek, pályák, uszodák nagyrészt önkormányzati tulajdonban vannak, a közvetlen állami vagy magántulajdon százalékosan sem számottevő. A sportfinanszírozásnak két szintje van: az állami és önkormányzati. Az állami finanszírozás a kiemelt projekteket érinti, pl. Forma-1, világbajnokságok és a foci. A szakszövetségek is kapnak pénzt, de ebből a sportolókig nem sok jut el. A finanszírozás másik szintje az önkormányzati, azt ugye mondani sem kell, hogy jelen pillanatban mennyire reális elvárás az, hogy ők tegyenek több pénzt a sportba? A szabadidősport helyzete még az élsportnál is rosszabb.

Ami érdekes, hogy az EU-s költségvetésben nincs külön sportfinanszírozás, ez a téma eddig nem merült fel. Ez két okból is érdekes most számunkra. Az egyik, hogy minden egyes, sportban okosan elköltött pénzegység 2-5szörös megtakarítást jelent hosszabb távon az egészségügyi kiadások terén. A sportoló állampolgár kevesebbszer megy orvoshoz még a balesetekkel együtt is, egészségesebb, emiatt többet és hatákonyabban is tud dolgozni. A sportba befeketett pénz tehát az infrastruktúránál is jobban kamatozik, nem beszélve a túlköltekező mediterrán államok finanszírozásáról. Szkeptikusként persze azt is mondhatnám, hogy ha sportol az ember, tovább él, így több nyugdíjat kell kifizetni, tehát mégis veszteséges de ez csak ott igaz, ahol a befizetett nyugdíjjárulékokat elkölti az állam és nem felhalmozza, amennyire lehet.

Tehát egyrészt a sport jó befektetés állami szinten, másrészt mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az álamfőnk  államfőnk egy elismert sportdiplomata, a miniszerelnökünk a 2/3-os többséggel a háta mögött pedig egy sportrajongó, aki a sportot (pontosabban a focit) magánvagyonából is támogatta, és kedvenc sportágai érdekében még az adórendszert is módosította. Tehát sportszerető vezetőkből is jól állunk, emiatt joggal várta el tőlünk és a lengyelektől Európa sportvezetőinek hada, hogy elnökségünk alatt egyáltalán felmerüljön, hogy a 2013-tól induló 7 éves költségvetési ciklusban már a sportra is jusson egy szemmel látható összeg, EU-s szinten is. Pályázhassanak a sportlétesítmények, egyesületek, szakszövetségek is értelmes célokat kitűzve EU-s pénzekre.

Ebből nem lett semmi. Van viszont új alkotmányunk, nemzeti együttműködésünk, kerékpáros tanácsadónk, médiatörvényünk, kibővített alkotmánybíróságra igéretünk, és ezer más, kiemelt projekt, ami miatt az EU is úgy állt hozzánk, hogy nem kell minket komolyan venni. Az ellenzéket sem tudom megdícsérni, ugyanis az önkéntes rendőrködő jobboldali, belharcokba menekülő baloldali, és identitáskereső zöld-liberális pártunk saját magával volt elfoglalva, az EU elnőkséget figyelmen kívül hagyva. Köszönjük mindannyiuknak az egész nemzet nevében a sportért tett fáradozásukat.