A kerékpár közlekedési eszközként kezdi az életét, de mi történik vele, ha megunta gazdája? A fejlett nyugati országokban gyakran kukába kerül, esetleg adományként kevésbé fejlett régióba, ahol még közlekedési eszköznek alkalmas és ahol a divat nem szempont a választásnál. Az igazán rossz állapotú bringák előtt is hosszú élet állhat még, ha átalakítják őket bicimasinává (bicimáquina).
A bicimasina a kerékpárból átalakított, emberi erővel hajtott gép. Az elektromos áram nálunk ugyanolyan természetes, mint a csapból folyó iható víz, de rengeteg embernek ez csak álom. Nemrég írtam a mobiltelefon töltő kerékpárról, a bicimáquina elve is hasonló: ha nincs vezetékes áram, energia, de van izom, akkor használjuk az utóbbit. A mayapedal.org egy olyan alapítvány, ami Észak-Amerikából szállít adományozott kerékpárokat Guatemalába, ahol egyrészt a helyiek közlekedési lehetőségeinek javítása a cél, másrészt az eredeti céljára már alkalmatlan kerékpárból olyan gépeket készítenek, ami a helyi ipart segíti: malom, kávébab feldolgozás, mogyoró hántolás, vízpumpálás, vagy mozgáskorlátozott jármű, esetleg mosógép.
A megszerzett tudást nem őrzik meg maguknak, hanem részletes építési útmutatóval közkinccsé teszik az ötleteket. Nem mondom, hogy hazánkban túl sokan rászorulnak ezekre az eszközökre, hiszen az áram és a kiselejtezett elektromotorok fillérekbe kerülnek, de abban biztos vagyok, hogy rengeteg mozgásszegény életet élő ember hosszabbítaná meg, ha a mosást vagy vízpumpálást kerékpárral kéne elvégezniük, ahelyett, hogy csak egy gombot nyomnak meg a gépen, és esnek vissza a tv vagy számítógép elé nassolni...
