Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA
bici

Aero vázak: múló divat vagy az évtized trendje?



Jelenleg két domináns trend figyelhető meg a kerékpáriparban. Az egyik a 29-es montik divatja, mindenkit váratlanul ért a siker, még a gyártókat is, a másik pedig az országúti aero vázak tömeges elterjedése.

2011-ben szinte már minden gyártó kínál aero csöves országúti vázakat, és egyre inkább az alacsonyabb kategóriákban is. Néhány éve, talán a Cervelo kivételével még mindenki azt szajkózta, hogy a mezőnyben használt gépeknél nem jelent érezhető előnyt a vázak formálása, ezért leginkább a súly és a merevség volt a marketing kommunikáció középpontjában. Idén azonban - talán a karbontechnológia fejlődésének köszönhetően - az aero került a címlapra.

Scott Foil

A fenti Scott Foil is 2011-es modell, bár tavaly Mark Cavendish már tesztelte a Touron - szakaszgyőzelmei elég jó referenciának bizonyultak, a Scott nem küzd értékesítési problémákkal.

A Cervelo már néhány éve kiállt az egyébként még nála is kisebb gyártók által bevezetett trend mellett, még az alumínium modelljuk is aerocsövekből készült, amivel mai napit egyedülállók. Más gyártók főleg a csúcsmodellekre koncentrálnak, a fenti Scott mellett a Felt AR sorozata, a Specilized Venge, vagy a Merida Reacto.

Felt AR

Nem véletlen, hogy más annyira nem erőlteti az alu aero vázakat - a Cervelo alapmodellje elképesztően merev és nem csak hajtásirányban. Egy alap Trek vázhoz képest olyan érzés volt, mintha hirtelen földútra mentem volna aszfalt helyett, ugyanakkor minden egyes pedálfordulat kilőtte a bringát, nyoma sem volt a hajlékonyságnak oldalirányban. A karbontechnológia folyamatos fejlődése éppen ezen a területen tud komoly javulást hozni, a váz oldalirányú merevségének megtartása mellett némi komfortot is biztosít. A fenti Felt AR már két éve kapható, és egyre inkább veszi át a vezető szerepet az eladásokban, annak ellenére, hogy csepp alakú csövek kialakítása némi súlyhátránnyal jár a hagyományos vázakhoz képest. Népszerűsége a facebookon is lemérhető - sokkal többen töltenek fel erről a kerékpárról képet a Felt oldalára, mint a hagyományosabb kialakítású modellekről.

A Cervelo sem ül a babérjain, a Touron már bemutatták az S3 modellt, amely állításuk szerint a legkönnyebb a kategóriában. A legjobb reklám azonban nem ez, hanem hogy az aktuális világbajnok, Thor Hushovd, aki nem mellékesen már napok óta sárga trikóban feszít, ezzel a típussal is versenyez. És ha neki elég jó, akkor nagy gond nem lehet a bringával. Ha más nem, ingázni jó lenne a szintén kanadai Konám helyett. Duzzogva...

Thor Hushovd Cervelo

Tovább
0

Ne kínozd magad - a városi kerékpározás alapjai



Ma reggel a szokásosnál is több bringással futottam össze a megszokott útvonalamon, és még jobban szemet szúrt, hogy sokan  - talán figyelmetlenségből - saját magukat kínozzák a kerékpáron. Rosszul beállított, csörgő-zörgő szerkezetekkel küzdenek, miközben pár perc alatt többet lehet rajtuk javítani, mintha új teszkós bringát vennének. A következő sorokban tényleg csak a legalapvetőbb dolgokről írok, ha más nem, a hasonló problémákkal szembesülő kollégáknak érdemes megmutatni.

1. lépés

Fújd fel a bringád kerekét. Gyerekkoromban sokat mosolyogtam a falusi bácsikon, akik szinte felnin tekertek, annyira lapos volt a kerék, de ahogy kisütött a nap, előkerültek a laposgumis bringák a városban is. Hogy miért kell keménynek lennie a keréknek? Egyrészt kisebb a gördülési ellenállás, azaz könnyebben gurul, gyorsabban lehet vele haladni. A gumi oldalfalán általában megtalálható az ajánlott nyomásérték bar vagy psi adatokkal, mivel mindkettő fel van rajzolva a pumpákon is, ezért ennek beállítása nem okozhat gondot. Autószelepes gumikat a benzinkúton 3-4 barig simánlehet fújni, és más szelepekhez is van átalakító a bringaboltokban, ez pár száz forintos nagyságrendű alkatrész. Kézipumpával addig érdemes fújni, amíg ráülve éppen csak egy kicsit lapul be a gumi, a legjobb persze a saját állópumpa, ez 5-10.000 forint. A másik ok, hogy a kerékpározást legtöbben a defektek miatt hagyják abba. A lapos gumi vonzza a defektet, könnyebben áll bele a fémhulladék is, meg a kátyúkban is becsípődhet a belső. Tehát pumpálni azt mindenképpen kell.

2. lépés

Emeld fel a nyerget. Rengeteg bringás jár teljesen leeresztett nyereggel, ami egyrészt rontja a tekerés hatákonyságát, hiszen az izom nem tud teljes úton dolgozni, másrészt terheli az izületeket. A helyes beállítás nagyjából az, ha a sarkad a pedálra rakod, és alsó állásban pont ki tudod nyújtani a lábad, anélkül, hogy a nyeregből le kéne csúszni. Ez elég magas lehet elsőre, az biztos, hogy nem fogod tudni letenni a lábad, ha függőlegesen áll a kerékpár, de mivel nem egy 200 kg-os motorról beszélünk, a bringa megdöntése nem okozhat gondot. Kontrolláld te a bringád, ne a vas vigyen téged. De ez egy későbbi pont. Első körben próbálj meg emelni 1-2 cm-t, hogy magabiztos maradhass, egész addig, amíg az ideális nyeregmagasságot el nem éred. A nyeregmagasság a váz és a nyeregcső találkozásánál egy bilinccsel állítható. Minden nyeregcsövön van egy jelzés, hogy meddig lehet kihúzni, amit be kell tartani, különben eltörhet a váz az extra terhelés miatt. Tapasztalat, 20 éve már cseréltem emiatt fél éves bringán vázat.

3. lépés

Olajozd be a láncot. Ideális esetben speciális láncsprével, kényszermegoldásnak a műszerolaj is megfelel, legkényszerebb megoldásnak meg bármilyen olaj. A lánc nem véletlenül a legelterjedtebb meghajtási forma, hatékonyságban még semmi nem vette fel vele a versenyt. Persze, csak ha megfelelően kenve van, a rozsdás, nyikorgó, akadó láncra ez nem igaz. Ha már kezedben a kenőanyag, akkor rakj pár cseppet a váltógörgők tengelyére is, illetve ahonnan nyikorgást hallasz (kivétel a fékbetét...).

4. lépés

Ha felemelted a nyerget, kezdj el normálisan tekerni. Telitalppal, sarokkal nem lehet hatékonyan hajtani a kerékpárt. Ha szeretnél a legkisebb energiabefeketetéssel tekerni, akkor a talpad eleje legyen a pedálon, a pedáltengely vonalában a talpad legszélesebb részével. Ez igényel kis gyakorlást, nyilván könnyebb egy klipszel vagy patentpedállal, de első körben elég nagyjából elhelyezni a lábat, a sarokhajtáshoz képest máris sokat spórolsz.

5. lépés

Eljött az ideje, hogy a normálisan felpumpált, ideális magasságból, helyesen tekert bringád felett átvedd a kontrollt. Működjön a kerékpár a tested meghosszabításaként, ne egy olyan vasdarabként, ami irányít téged. Amiket érdemes gyakorolni, hogy egyre kisebb sebességgel egyensúlyozni, hogy akár pár másodpercig a helyben állás is menjen. Az első kerék felemelése is fontos, hirtelen gödör, útpadka, úthiba esetén ha már az első kereket egy kicsit fel tudod emelni, és tehermentesíteni, az esést vagy a leszállást majdnem biztosan megúszod, a hátsó kerék már átmegy mindenen. Persze annak is lehet segíteni, ha az első kerék átjutott az akadályon, akkor felállva, kicsit előre dőlve levenni a teher egy részét a hátsóról. A kontroll fontos eszköze a fék. Ne félj az első féket húzni, sok bringán látom kikötve. A fékhatás nagyobb része jöhet előlről. Ha fékezel, hajolj le, húzódj hátra, így elkerülheted a kormány átugrását vészfékezés esetén is.

6. lépés

A kerékpár szakszerű beállítása. Nagyrésze otthon is elvégezhető, az internet teli van útmutatókkal. Tényleg csak az alapok: kerék ne lötyögjön, fék fogjon, fék pofák normálisan álljanak, a váltó használható legyen, a nyereg nagyjából vízszintes. Kerékpárszervízben is el lehet végeztetni, legtöbbször 1-2 heti BKV bérlet áráért, és cserébe egész évben lehet napi pár kilométert menni anélkül, hogy 30 méteres körzetbe mindenki a te bringád csikorgását, nyekergését hallgatná. Nem zavaró, inkább ciki, főleg egy fiatal férfi alatt... 

+1. lépés

Ha szürkület után is használod a bringád, akkor mindenképpen legyen rajta lámpa. Ez elemmel együtt olyan 1500 forinttól induló befektetés. A többi kresz tartozék sem értelmetlen teljesen, de a lámpa kiemelten fontos. Ezenkívül nem árt, ha van nálad egy minipumpa, tartalék belső, gumiszerelő műanyag, és egy mini szerszámkészlet. Ezekkel gyakorlatilag nagyobb túrát is bevállalhatsz, a befektetés itt is kb 3000 forinttól indul (egy ezresért van pumpa, belső 500, gumiszerelő 3-400, miniszerszám 1500-tól). Ha még ezenkívül sisak, kesztyű és szemüveg is van rajtad, akkor már be is léptél az igazi kerékpárosok táborába, innen már csak egy lépcső, hogy az edzéseket is elkezd....

Tovább
7

A legszebb magyar kerékpáros versenypálya - Erste Tour Tihany



Az idei év utolsó tervezett országúti versenye volt az Erste Tour tihanyi futama számomra. A meteorológusok egész héten küldték a jeleket, eső lesz, hideg és persze szél, de ez nem sok embert tántorított el. A versenyeken száznál is többen indultunk.


A tihanyi pálya hagyományos országúti helyszín, és talán az országban az egyik legszebb. A Balaton partja, Tihany belvárosa, és a sunyi, de nem túl hosszú dombok ideálissá teszik a 12,5 kilométeres kört kerékpáros versenyzésre. A rajtot 11:30-ra hirdették meg, de sokkal korábban érkeztem, tanulva az esztergomi futamból, ahol a csipek kiosztása körül alakult ki egy kisebb probléma. Itt ez a része flottul ment, így bőven volt időm megnézni a korosztályos futamokat, és 11 előtt kicsivel kezdeni a melegítést. Ekkor még esőkabát és karvédő sem volt fölösleges, hogy a hűvösen szemerkélő esőben könnyebben melegedjek. Szerencsére a telefonom a kocsiban hagytam, így hamar visszafordultam a parkolóba. Jól tettem, ugyanis 11:10kor, 20 perccel a rajt előtt indult is a felvezető kör, amít így persze sokan lekéstek. Elvileg ezt többször bemondták a rendezők, de a parkolóban azt nem lehetett hallani, illetve regisztrációkor sem említették ezt a kicsiny változást. A felvezető kör ugyan nem volt gyors, csak annyira, hogy a korábban lenyomott cukros szeletek nem tudtak felszívódni, és a rendes bemelegítés helyett lett egy nagy rohanás, majd pár perc várakozás a rajt előtt. A fehér aszfaltos kanyarokban már ekkor lemaradtam, az Ultremo R1 nagyon jó gumi, de nem esős felületre találták ki, így nagyon nem forszíroztam a kanyartempót. Nem is magam miatt, hanem mert ciki 5-10 embert lerántani a földre az elején.

Az éles rajtnál már láttam, hogy kicsit hátul vagyok, de az első emelkedő tetejéig még sikerült kontaktusban maradnom a főmezőnnyel. Aztán jött a fehéraszfaltos kanyar, ahol óvatosan mentem, és bekerültem a leszakadó, egyesével felzárkózni próbáló kerekesek közé - innen már nem volt visszaút a szembeszélben. Kicsit még küzdöttem, aztán két Aegonos versenyzővel próbáltam összeállni, de láttam rajtuk, hogy már ők is a minket 1-2 perccel lemaradva üldöző kb. 10 fős grupettóra várnak. Egyedül a szembeszélben nem volt értelme hajtani, így lassítottam én is. A második kört már közösen kezdtük meg, elég lendületesen fordulva az emelkedőre, és már szúrt is az oldalam. vagy egy éve nem éreztem ilyet, rögtön eszembe jutott a 20 perccel korábban induló rajtprocedúra. Szerencsére nem szakadtam le, és nemsokára rendbe jött az emésztésem is. Innen eseménytelenül teltek a körök, miközben az eleje egyre jobban szakadt szét, és mi is kaptunk előlről újabb erőket. Az idő közben szépen javult, és kezdett az erőm is megjönni, legalább a lejtős részeken be tudtam állni vezetni.

A versenytáv egyébként érthetetlen okokból szét volt bontva, mintha egy 40-49 éves versenyzőnek gondot okozna a 75 kilométer, emiatt abból a korcsoportból többen inkább jöttek végig velünk, feladva akár egy 5-ik helyezést is a korcsoportban. Az utolsó körre így nem fogyatkozott meg annyira a mezőny, ellenben szinte mindenki jó erőben volt, így izgalmas befutó elé néztünk, még ha csak a kb. a 100-ik helyért is ment. Az időmérőpont egy emelkedőn volt, itt szembesültem az első nehézséggel. A Sram váltó úgy működik, hogy egy kattintás lefelé, két kattintás a felfelé váltás, most pedig csak lefelé váltott. Mire rájöttem erre, már a 12-es lánckeréken voltam, kilazult a váltóbowden... Éreztem, hogy sok lesz így a 12 kilométer, 39/12-vel a tihanyi dombok között. A faluba érve a csapatból hallottam is, hogy na, szökni készül, pedig nem. Ezzel az áttétellel menni kell, különben a meredeken csak a leszállás marad. Az emelkedő tetejére már 2-300 méterre elszakadtam, de alig kaptam levegőt. Mindenesetre az kiderült, hogy nem csak 34/27-el lehet ott feljönni. A lejtőn váltottam egy 53/12-t, jól esett pörgetni egy kicsit. A fehéraszfaltos kanyarok már felszáradtak, viszont a síkra érve megint lassult a tempó. 39/12-vel nem győztem pörgetni, 53/12-vel meg merevedtem. Előre mentem hát, persze rögtön követtek.

Gondolom azt hitték, megint szökök. Próbáltam megosztani a vezetést, de ahogy lassítottam, a válasz egy támadás volt - persze hátulról, akik végig pihentek. Nem is baj ez, végülis a mezőnynek ez a része már amúgy is turista kategória belefér a játék. Próbáltam reagálni a lószolásra, és ekkor jött a kettes probléma, elől is leesett a lánc. Gyorsan próbáltam visszarakni váltóval, ami általában sikerülni is szokott, de nem most, hogy hátul is kónuszon tekertem. A nagy igyekezetben végül kiesett a váltóból! a lánc, így szépen megálltam váltót szerelni. 3,5 perc alatt végeztem, addig senki nem ért utol, így kvázi a grupettó után, majdnem 2:10-el be is estem a célba, kicsit csalódottan a váltó miatt.

Az Erste Tour élmezőny

Összeségében a verseny legnagyobb élménye, hogy egyre tovább tudok az elején maradni, ami szezonkezdetkor még nagyon nem ment, illetve lassan elérem azt a szintet, ahol az átlagos amatőr versenyző márciusban tart. Még 1-2 év, és talán hosszabb ideig is sikerül közelről nézni a "nagyokat". A másik nagy élmény a csapattárs megjelenése családjával, így rögtön igen lelkes szurkolótáborom is lett, ezért önmagában megéri versenyeken indulni! Az egész eddig versenyezgetés egyébként is része a felkészülésnek, még mindig a Transz Hungária a cél, ami 4 nap montizás - nekünk erősen túratempóban. Viszont az országútizás egyre jobban tetszik, lehet, hogy a sarazós felkészítést csúsztatom még egy ideig, és maradok aszfalton. Vasárnap Mátrázunk egy index fórumos baráti körrel, nekik az a felkészülés a 24 órásra, nekem meg az év leghosszabb napja, és ahogy nézem a meteorológiát, izzadni nem nagyon fogunk.

Beszámoló az élmezőnyről itt:

Képek itt:

És végül az eredménylista, ha még valaki nem látta.

Tovább
0

A kerékpárszerelés irodalmi vetülete



Ma újra egy kerékpárverseny hátsó soraiba készülök, a szombati szerelés, készülödés azonban egy gyerekkori kedvencem, az enyhén modoros és körülményes stílusban író Jerome K Jerome regényének részletét idézte. A Három ember kerékpáron című mű nem a szépirodalom 100 legfontosabb regényének színvonala, de egy esős vasárnap délután sokkal szórakoztatóbb, mint valami enyhén sérült celeb és néhány örömlány tv-s kalandjai. 

 

Az alábbi részlet nagyjából felidézi azt a skizofrén szituációt, amikor a nagyjából 98%-ason jól működő kerékpáron unalmamban hibát keresek, hogy frissen támadt amatőr szervízelési hobbimat kiélhessem. Pl. néhány hete vettem egy racsnileszedőt. Korábban évente 1-2 alkalommal lett volna szükségem rá, mióta meg van, 8-szor használtam már, többször, mint ahányszor tekertem. És még mennyi szerszámom hiányzik! Lehet, hogy kéne vennem egy gyakorló bringát, aki csak az indoklásra kiváncsi, a vastagon kiemelt részt keresse a lenti regényidézetben (J. K. Jerome, Három ember kerékpáron):

- A bicikli rendben van? - kérdezte Harris.
- Rendben.
- Atvizsgáltad?
- Nem vizsgáltam át, és senki sem fogja átvizsgálni. Működik és
működni is fog! Volt már némi tapasztalatom az ilyen átvizsgálást
illetoen. Ismertem egy embert Folkestone-ban. Egyik este azt
ajánlotta, hogy másnap induljunk hosszabb kerékpártúrára.
- Szívesen - feleltem. Reggel korán keltem, nehezen ment ugyan,
de gondoltam, a kirándulás kárpótolni fog. A társam fél órát
késett, kinn vártam rá a kertben. Gyönyörű ido volt. Amikor
megjött, így szólt:
-Jóképű gépe van. Hogy szalad?
- Mint a többi - feleltem. - Reggel gyorsabban, délután
lustábban. Megragadta a gépem elso kerekét, és hevesen cibálni
kezdte.
- Hagyja - kiáltottam -, még elrontja!
Nem értettem, miért cibálja az enyémet, amikor én nem cibáltam az
övét. Ha cibálni kell a gépet, itt vagyok én, a tulajdonos. Ugy
éreztem, mintha a kutyámat bántaná.
- Az elso kerék lötyög - mondta szigorúan.
- Csak ha lötyögtetik - védekeztem.
Valóban nem lötyögött. Nem lehetett azt lötyögésnek
nevezni.
- Roppant veszélyes! - mondta fejcsóválva.
- Hozzon egy csavarhúzót! - Ellenkezni akartam, de arra
gondoltam, hátha ért hozzá. Amikor visszajöttem, a földön ült. Az
elso kerék már nem a gépen volt, hanem a lába közt. Játszadozott
vele, forgatta, pörgette, az alkatrészek szanaszét hevertek a
kerti ösvényen.
- Valami történt az elso kerékkel - közölte.
- Nekem is úgy tűnik - feleltem letörten.
- Ugy látom, a csapágyban van a hiba - mondta gondterhelten.
- Ne fáradjon! Tegyük vissza és gyerünk!
- Nézzük csak meg, ha úgyis kinn van.
Mintha véletlenül jött volna ki.
Mielott lefoghattam volna, kicsavart valahol valamit amitol pár
tucat golyócska gurult szét az ösvényen.
- Fogja meg - kiáltotta -, fogja meg, egy sem veszhet el! -
Nagyon izgatott lett. Jó félórát csúszkáltunk a földön, és
összeszedtünk tizenhat golyót. Ismerosöm annak a reményének adott
kifejezést, hogy valamennyit megleltük, különben komoly változást
szenvedne a gép. Megmagyarázta, hogy gondosan meg kell számolni,
mennyit veszünk ki, és vigyázni kell, hogy pontosan ugyanannyit
tegyünk vissza. Megígértem, hogy ha valaha darabokra szednék egy
kerékpárt, emlékezni fogok tanácsára. Ovatosságból kalapomba
raktam a golyókat, és a kalapot a lépcsofeljáróra tettem.
Elismerem, hogy nem volt okos dolog, sot ostobaság volt.
Egyébként nem vagyok tökfej, csak befolyásolható. Ismerosöm
jóindulatúan közölte, hogy most már, ha úgyis belefogott,
megvizsgálja a láncot is a kedvemért, és nyomban elkezdte
rángatni az agyat. Megpróbáltam lebeszélni. Idéztem egy sokat
próbált barátom szavait: "Ha az agyaddal baj van, add el a gépet.
Igy olcsóbb!"
- Azok beszélnek így - szólt megvetoen -, akik nem értenek a
géphez. Mi sem könnyebb, mint az agyat kivenni. Igaza volt. Alig
öt perc múlva az agy is a földön hevert, kettéválva, mi pedig a
csavarokat kerestük. Eközben bevallotta, hogy mindig
megfoghatatlan volt számára, miért szoktak eltűnni a csavarok.
Még javában négykézláb csúszkáltunk, amikor Ethelbertha kijött a
házból. Nagyon elcsodálkozott. Azt hitte, már órák óta úton
vagyunk.
- Rögtön - mondta az ismerosöm -, csak segítek a kedves férjének
átvizsgálni a gépet. Jó gép, de nem árt megnézni néha.
- Ha majd mosakodni akarnak - mondta Ethelbertha -, menjenek
hátra a mosókonyhába. A lakást már kitakarították. Nekem még
odaszólt, hogy vitorlázni megy a barátnojével. Ebédre visszajön.
Sokért nem adtam volna, ha velük mehetek. Már belebetegedtem az
ácsorgásba, meg abba, hogy ez az idióta a gépemet roncsolta. A
józan eszem azt súgta, ne hagyjam tovább. Jogom van megvédeni a
tulajdonomat egy orült pusztításától. "Fogd meg a gallérját, és
rakd ki a szűrét!" De ellágyulok, ha valakit bántanom kell.
Hagytam tehát, hadd piszmogjon tovább. Egy ido múlva felhagyott a
csavarok keresésével. Bizalmasan közölte, hogy a csavar fortélyos
jószág, akkor bukkan elo, amikor a legkevésbé várjuk. Most inkább
a láncot óhajtja megvizsgálni. Igy is tett. Ugy megszorította a
láncot, hogy már mozdulni sem bírt. Azután addig lazította, míg
az eredetinek a kétszeresére nem nott. Ezt elintézvén
kijelentette, hogy leghelyesebb, ha az elso kereket
visszatesszük. Én a villát fogtam, o a kerékkel kínlódott, Tíz
perc múlva azt ajánlottam, fogja o a villát, én a kereket. Helyet
cseréltünk. Ujabb öt perc múlva leejtette a gépet, és a kezét a
térde közé nyomkodva kisebb sétát tett a teniszpályán. Eközben
furcsa, sziszego hangon kioktatott, hogy nagyon kell vigyázni,
nehogy az ujjunk a villa és a küllo közé szoruljon.
Biztosítottam, hogy szavaiban sok igazság van, saját
tapasztalataim ugyanezt bizonyítják. Miután az ujját bekötözte,
ismét munkához láttunk. Nagy nehezen visszaraktuk a kereket.
Amikor elkészültünk, harsányan felnevetett. - Minek örül?
- Szamár vagyok! - közölte vidáman.
Ez volt az elso eset, hogy becsülnöm kellett. Érdeklodtem, hogyan
jött rá erre.
- Kinn hagytuk a golyókat - felelte.
A kalapomat kerestem. Felborulva hevert az ösvényen, Ethelbertha
kedvenc kutyája éppen a golyókat ette. Ugy nyeldeste oket, mint a
nokedlit.
- Megárt neki - jegyezte meg ismerosöm. - Kemény acél.
- Kutya baja sem lesz - feleltem. - A héten már megevett egy pár
cipofűzot és egy csomag tűt. Ugy látszik, a kölyökkutyák kívánják
az efféle serkentoket. De mi lesz a biciklimmel?
- Visszateszünk, amennyit találunk - mondta vidáman -, és bízzunk
Istenben. Tizenegyet találtunk. Hatot tettünk az egyik oldalra,
ötöt a másikra. Fél óra múlva helyén volt a kerék. Most aztán
valóban lötyögött, a vak is láthatta. Ismerosöm megnyugtatott,
hogy egyelore jó lesz. Ugy láttam, elfáradt, hazament volna, ha
engedem. De most már a fejembe vettem, hogy lesz, ami lesz, a
munkát befejeztetem vele. A kirándulásról rég lemondtam, a
gépemrol is. Érdeklodve szemléltem tehát, hogyan karmolja,
csípi, marcangolja magát. El-elcsüggedo lelkét olykor egy pohár
sörrel vagy buzdító szóval élesztgettem.
- Élvezet nézni önt - mondtam -, lenyűgözo az ügyessége, uram.
Vidám bizakodása és törhetetlen reménykedése jókedvre derít!
Buzdításomra ismét munkához látott. Megpróbálta visszatenni az
agyat. A gépet a falhoz támasztotta, és a visszájáról javította.
Azután egy fának döntötte, és a felé eso oldalról próbálkozott.
Utána nekem kellett a gépet tartanom, mert o aláfeküdt, a fejét a
kerekek közé nyomta, miközben az olaj az arcára folyt. Végül
rákuporodott, mint egy csomagtartó, de megingott és fejre esett.
Három esetben ezt mondta:
- Hála Istennek, végre sikerült!
Két esetben ezt:
- Kössenek fel, ha így sem lesz jó!
Azt, amit harmadszor mondott, megpróbálom elfelejteni.
Végül elvesztette az önuralmát, és csapkodni kezdte a gépet.
Örömmel láttam, hogy a kerékpár sincs fából. A következo percek
pankrációs birkózássá fajultak. Hol a kerékpár volt alul, o pedig
rajta, majd o a földön, és a gép a hasán. Már-már gyozni
látszott, és keményen ült a nyeregben, de gyozelme rövid életű
volt. A bicikli hirtelen kiszabadult, és rávetve magát, fejbe
vágta a kormánnyal. Háromnegyed egykor mocskosan, ziláltan,
rongyosan és véresen így szólt :
- No, elég lesz ! - Felállt, és a homlokát törolgette. Ugy
láttam, a gépnek is elege volt. Nehéz volt eldönteni, melyikük
szenvedett többet. Ismerosömet hátravittem a mosókonyhába, ahol
szappan és egyéb alkalmatosság nélkül úgy-ahogy megmosdott. Aztán
hazaküldtem. A biciklit kocsira raktam és elszállítottam a
legközelebbi javítóműhelybe. A művezeto odajött és rábámult.
- Mit kezdjek ezzel? - kérdezte.
- Javítsa meg, ha lehet.
- Kissé legyengült - mondta -, de mindent megteszek. Meg is tett
mindent. Két fontomba került. Aztán megbíztam egy ügynököt, hogy
adja el. Senkit sem szeretek becsapni. Azt ajánlottam, hogy
tavalyi gépnek hirdesse. Az ügynök viszont azt javasolta, hogy ne
mondjunk életkort.
- Az ilyen üzletnél nem az igazság a fontos, hanem amit a vevo
elhisz. Köztünk szólva nem úgy nézem, mintha tavaly vette volna.
Megvan ez már tízéves is. Nem mondunk dátumot, kapunk érte,
amennyit kapunk. Kaptam is tole öt fontot, és megesküdött, hogy
ez több, mint amennyirol álmodni mert. Hát igen! Kétfajta
kerékpáros van. Van, aki a javítást élvezi, van, aki a
kerékpározást. Azt hiszem, a javítás nagyobb élvezet. Az ilyen
ember fütyül rá, milyen ido van, merrol fúj a szél, rossz utakon
sem gyötri magát. Kis sámli, csavarhúzó, olajozókanna, egy marék
rongy, és egész nap boldog. Mit számít az, hogy úgy fest, mint
egy kóbor cigány, és bárki meggyanúsíthatja, hogy lopta a gépet?
Csak az a baj, hogy egyesek egy gépbol két élvezetet szeretnének
kisajtolni. Ez pedig nem megy. Vagy javítani akarsz, vagy
biciklizni. Dupla megterhelést egyetlen gép sem bír el. A magam
részérol biciklizéspárti vagyok, ezért gondosan óvakodom minden
javítási kísérlettol. Ha útközben baj éri a gépemet, leülök az
árokpartra, és türelmesen várok, amíg egy szekéren
továbbdöcöghetek. Veszély csak akkor fenyeget, ha amator javító
közeleg. Az ilyen mániákus szerelore egy bedöglött gép olyan
hatással van, mint az útszéli tetem a varjúra. Diadalordítással
csap le rá. Eloször megpróbálom udvariasan elhárítani:
- Semmi az egész, ne fáradjon. Igazán lekötelezne, ha nem
zavartatná magát.
Sajnos, ez a legtöbbször hatástalan. Ilyenkor a leghelyesebb
bunkót ragadni, és kidagadt nyakkal ráordítani:
- Hagyja a gépet, vagy beverem a fejét!
Tovább
0

Mini autóhoz Mini bringa



Bár az eurobürokraták 2050-re célozták meg az autómentes belvárosokat, a valóság ettől még messze áll. Az igazi európai nagyvárosokban, mint London, Párizs, Róma és a benzináremelés előtti Budapest állandó belvárosi dugóktól és a parkolóhelyek hiányától szenved.

A négykerekű megoldás a kisméretű autó, szegényebbeknek egy Fiat vagy Suzuki, gazdagéknál egy Mini, Smart vagy 500-as Fiat lehet jó választás. Sok esetben azonban ezek a pöttöm aszfaltpattanások is elakadnak, ilyenkor jöhet jól a bringa. Na de milyen kerékpár fér el ezekben a városi minikben? Az Audi könnyen ajánlja a fából készült csodagépeit, egy A6-os kombiban több is elfér belőle.

A BMW törpéje, a Mini ismét az okos megoldáshoz nyúl, és az amerikai Dahon márka összehajtható kerékpárját választotta.Az alumínium vázas bringa elfér a Mini csomagtartójában, vagy akár a tömegközlekedési eszközökre is felvihető. A pedálok, kormány, nyereg behajlanak, és a 20-as kerék sem foglal sok helyet. A lánc teflonbevonatú, ami elvileg növeli az élettartamot és csökkenti az összeolajozás veszélyét.

A kerékpár összsúlya 11kg, ami ebben a kategóriában nem számít rossz értéknek. Az ára - nos, aki prémium kategóriás Minit vesz újonnan, annak megfizethető, mi pedig örülünk annak, ha tényleg ezt választja az új tulaj egy fölösleges elektronikai kütyü helyett az autóba, és a belváros szélén leparkolva tesz a levegőszennyezés és a dugó ellen az új kétkerekűjével.

Tovább
0

bici

blogavatar

A kerékpározás nem csak Tour de France vagy fogyókúra. A kerékpározás közlekedés, sport, társasági esemény, de leginkább életforma.