A beharangozó cikksorozatban többször hivatkoztam Contadorra, mint esélyesre, ha az UCI engedi őt nyerni. Egyelőre semmi hír a várható retorziókról, így a spanyol kerekes a rózsaszín trikóban várja a hegyi szakaszokat, miután a forrongó Etnán erődemonstrációt tartva szétzúzta az ellenfelek reményét a könnyű győzelemre.

A Giro első napja egy csapatidőfutammal kezdődött, ami inkább showműsor, mint a végeredményt drasztikusan befolyásoló szakasz, és ugyanez mondható el a következő síkon teljesített napról is, amikor 244 km után Petacchi ért be elsőként, a második Cavendish pedig a rózsaszín trikónak örülhetett. Persze nem sokáig, a harmadik nap egy hegyet is tartogatott, ami az angol sprinternek több percébe került, a győzelmet Arcos szerezte meg, az első helyre pedig David Millar jött fel. A hegy azonban egy tragédia okozója is lett, Wouter Weylandt a lejtőzés közben nagy sebességgel sziklának csapódott, és az orvosi beavatkozás ellenére elhunyt.

Halála az egész kerékpáros társadalmat megrendítette, a negyedik szakaszt emlékének szentelve a mezőny egyben teljesítette, az utakat a 108-as rajtszámot magasba tartó nézők szegélyezték. A nap végén Weylandt legjobb barátja, Tyler Farrar és csapata a Leopard Trek befejezte a versenyt.

Az ötödik szakaszon újra a versenyzésé lett a főszerep, a híres murvás szakaszokon ezúttal elmaradt a tavalyi sártenger, de azért érdemes belenézni a lenti videóba, hogy átérezhessük, miért is tartják a Girót a legváltozatosabb versenynek. És persze, hogy viszonyítási alap is legyen a hazai rossz utakat illetően:

A szakaszt a holland Weenig nyerte egy 13 kilométeres szökéssel, és bár Scarponi az utolsó emelkedőn okozott nehéz perceket neki, végül a 8 másodperc megmaradt előny a hollandnak a rózsaszín trikót is jelentette. Ezt a dimbes-dombos hatodik szakaszon is megőrizte, és az első komoly hegyi befutót hozó hetediken is, ami nagyszerű teljesítmény a holland kerekestől. Innentől azonban már nem róla szól a történet, hanem az étkezésében különösen körültekintő spanyol Contadorról. A tavalyi húsevős-doppingos botrányba keveredő klasszis egy váratlan húzással meglepte az egész mezőnyt, és elhomályosította Oscar Gatto győzelmét. Az utolsó 5 kilométeren ugyanis emelkedő várt a mezőnyre, ahol a Popovich indította támadásra válaszként Gatto lépett meg a mezőnyből, és a célig végig vezetve élete legnagyobb sikerét aratta. Contador az utolsó kilométeren lepte meg ellenfeleit egy komolyabb ritmusváltással, kevés híján a szakaszgyőzelmet is megszerezte, de a jóváírásokon és a pár másodperces előnyön felül azt is megmutatta, hogy ki a vezérkutya az idei évben. Ha más nem, a közvetítések hangulata miatt érdemes olaszul megtanulni:

A kilencedik szakasz a hét közepén komoly veszélybe került, a mindig éber Etna ugyanis egy kisebb lávaömlést produkált, ami aztán szerencsére nem bizonyult tartósnak. A szicíliai vulkánt kétszer mászta meg a mezőny, a helyi származású Nibalitól sokan vártak itt egy nagyobb akciót, de a show műsort ezúttal más szolgáltatta. A befutó előtt hat kilométerrel a venezuelai Guillen támadására senki nem reagált, ellenben Contador szökése komoly fejfájást okozott az esélyeseknek. Scarponi vette leggyorsabban a lapot, és a spanyol nyomába eredt. Tempóját nem bírta tartani, a végére sokba is került neki az erőlködés, a saját tempót diktáló Nibali, Garzeli, Kreuziger és Arroyo is elé kerültek. A venezuelai Guillen azonban sokáig utánfutóként követte Alberto-t, végül mindössze három másodpercet kapott, szemben az esélyesekkel, akik egy 50-est vágtak zsebre. Nem volt kérdés, hogy Contador ezzel a vezetést is átvette, nem csak az ellenfelek lelkébe gázolt bele teljesítményével.

Az Etna után pihenőnap következett, majd egy viszonylag sík szakaszon Cavendish visszavágott Petacchinak a korábbi vereségért, és kerékpárhosszal nyerte a szakaszt. A sprinterek valószínűleg már nem sokáig lesznek részei a mezőnynek, a mai sík menés után a 13-ik szakaszon többen búcsúzni fognak. Az okokat holnap reggel olvashatjátok, addig is a tegnapi összetett, mely valószínűleg ma érintetlen marad:

• 1. Alberto Contador Velasco (Spain), SaxoBank-Sungard , 40:37:51
• 2. Kanstantsin Sivtsov (Belarus), HTC-Highroad, at 0:59
• 3. Vincenzo Nibali (Italy), Liquigas-Doimo, at 1:21
• 4. Christophe Le Mevel (France), Garmin-Cervelo, at 1:28
• 5. Michele Scarponi (Italy), Lampre-ISD, at 1:28

Az álmodozás az élet megrontója, tartják a racionálisan savanyú emberek, de mi azért szeretünk álmodozni. Hogy miről? Ezt egyéne válogatja. Van aki egy kerékpárbarát városról, más a te bringádról, megint mások egy 3000 mérföldes verseny utáni célról álmodnak, vagy az olimpia lázában a világ megváltásáról. Ismerkedjünk meg mások álmaival, hogy jobban átélhessük a sajátunkat...

Álom a kerékpárokról.

Álom a kerékpárodról

Álom a célbaérésről:

és végül az olimpiai álom:

A tavalyi év emlékezetesen nehéz versenye után a természet ismét gondoskodott a bonyodalmakról. Jéghez hasonló csúszós út, szél, eső, rossz útminőség kísérte a szétszórt mezőny útját, de istenbizony, megyek jövőre is!

A kerékpáros alapvetően mazochista ember. Hűvös esőben épeszű hobbista otthon marad, és bepótolja az edzések miatt kimaradt TV-zést, családozást vagy melót, de a kerékpárosok a nem az épeszűek közé tartoznak. Két hete a Buda Maratonon dagasztottuk sok százan a sarat, most Esztergomban gyűlt össze az időjárási körülményekhez képest nagy társaság. Közel 200 induló, köztük a teljes magyar élmezőny, az Aegon, Ora Hotels, Cube, Cervelo, Team Bátorfi versenyzői is szép számban képviselték csapatukat, de negyedik helyen például Buruczki Szilárd, az egyik legerősebb magyar montis érkezett be.

A rajtnál így nem volt kétséges, ami addig sem, hogy nem az érmekért megy a hozzám hasonló turista mezőny. A saras parkolót többször átvágva sikerült a versenyre optikailag is felkészíteni a kerékpárt, rövid melegítés közben észrevettem azt is, hogy a hátsó váltóm elállítódott szállítás közben, így a hátralevő 15 percben volt programom, hogy mind a 20 fokozat meglegyen. A rajtnál nagy tisztelettel adózva az egyenmezes élversenyzőknek, a hátsó harmadban helyezkedtem, ami hibának bizonyult. Alig hagytuk el a városhatárt, amikor megnyúlt a sor, és előttem jóval szétszakadt a mezőny. Az erőlködés határán próbáltam átlépni az akkora már 1-200 méterre nyílt távolságot, de ez egyedül nem ment, plusz mögöttem is jöttek még vagy százan, így inkább bevártam őket, ekkora csapattal ez csak nem lesz gond.

A feltételezésem nem jött be, kevesen akartak elől menni, plusz a felvezető motoros is bevitt minket egy 2 kilométeres kerülőbe, így az elsők között gurulva, a káromkodós forduló után rögtön hátulról kellett újra feltornáznom magam. A Dorog utáni emelkedőn aztán sikerült megint normális pozícióba érni, igaz, itt a mezőny felét el is hagytuk (természetesen a második mezőnyről van szó, az eleje kihagyta a kerülőt, és amúgy is jobban haladt, addigra már Csolnok után járhattak). Az emelkedők-lejtők innentől békés tempóban jöttek, felfelé lazán pörgetve tekertem az akkor még nagytányéron haladó kollégák mellett, lejtőn meg még lassabban mentünk, csúszós volt az út, sokaknak ez problémát jelentett, bár én sem voltam vidám a slick gumikkal.

Egész Gyermely környékéig 30 környéki tempóval utaztunk, beszélgettünk, túra hangulat uralkodott, bár egyesével szakadoztak le a grupettónkból - a domborzat, szél, hideg és az eső elkezdte szedni áldozatait. Ekkor elől már éles verseny zajlott, a későbbi győztesek elszakadtak a főmezőnytől, nemsokkal később egy bukás miatt hárman maradtak, Kiskó, Vígh Zoltán és a későbbi győztes Fejes Gábor. Az esésben Simon Péter sérült meg komolyabban, az elvileg a mezőny után haladó mentő valójában nem haladt, fél óráig tartott, amíg kiért. Nem kell részletezni, hogy mit jelentett volna ez, ha nem egy enyhébb agyrázkódás miatt marad mozdulatlanul a sporttárs...

Az útviszonyok egyébként a szokásos magyar szintet hozták, gödrök, repedések, hullámok, mindez megspékelve egy lightos esővel, így szappanoldathoz hasonló nyálka alakult ki néhol. Egy ilyenen a mi bolyunk is szétesett, elől kicsúszott valaki, és sorban utána az egész csapat. Én éppen akkor mentem kicsit hátra kajálni, így utólag nem kellett volna. Majdnem sikerült kikerülni a földön fekvőket, de az előttem levő is elcsúszott, és hogy ne keresztezzem érzékeny pontjait, egy árnyalatnyit fékeztem, és már csúsztam is, mint a büdösbogár, a hátamon forogva. Sokat elárul az út tapadásáról, hogy sem a csupasz könyököm, amin támaszkodtam, sem a ruhám nem szenvedett látható sérülést a pár méteres szánkózás után.

Mivel közülünk senki nem sérült, a lehetőségekhez képest hamar felpattantunk, és egyesével igyekeztünk utolérni az eltávolodó srácokat, akik megúszták az esetet. Nekem rögtön elállítódott a váltóm, így pár kilométeren keresztül ezúttal az első váltót piszkáltam, mire újra lett nagytányér, eközben szépen feljött rám egy 4-8 fős társaság. Rajtunk nem segítettek szerencsére a kisérőautók, más blogokban lehetett autós felvezetésről beszélni - nos akinek ez bejön, hát csinálja... Az élmezőny nem szorult rá, és mi teljesen más okból szintén nem, de azt hiszem, egy ilyen amatőr hazai verseny nem is kéne, hogy erről szóljon.

Ennek megfelelően mi becsületesen gyűjtöttük be a szétszakadt grupettónkat, 1-2-3 főket pár száz méterenként. A vége előtt 40 kilométerrel már újra sokan voltunk, persze elől továbbra is néhányan tekertünk. Az utolsó nagy emelkedőn ennek vége szakadt, először ketten, majd egy újabb páros, majd még két-három ember egyre jobban eltávoldott a bolytól, búcsút intettünk nekik, és elkezdtünk kicsit erősebben menni, a verseny eddig tempóját kicsit emelve. Bár továbbra is értük utol a párokat, triókat, nagyon nem ragadt ránk senki egészen a befutóig, ahová tempós túrasebességgel, kis beszélgetésekkel az emelkedőn éppen 30-as átlag felett érkeztünk. A befutó sajnos nem tartott a Túristaházig, ennek okát már vasárnap leírtam, az Erdőgazdaság állítólag komoly összeget kért volna ezért (ahelyett, hogy örültek volna az ingyen reklámnak...).

A verseny összeségében egy jó hangulatú túra lett a hátsó sorokban, mindössze a csúszós út, a későn érkező mentő, és a levágott cél okozott problémát, amin reméljük jövőre a szervezők segíteni tudnak - és itt nem az esőre gondoltam elsősorban. Mindenesetre én biztosan indulok, még ha jövőre sem sikerül élőben nézni az élmezőny befutóját...

Eredménylisták, Dóri Tamás Hunor további képei a rendező Küllőszaggatók csapatának oldalán, itt!

Szombat reggel egy régi kedvenc helyemen, a Hungaroringen tekerhettem életemben először. Nem voltam ezzel egyedül, remélem képeket is látunk hamarosan!

A Szuperbringa nap keretében egy teljes órát kaptunk volna ajándékba, részben a Hungaroring Zrt. támogatásával. Az valamennyire talán közismert tény, hogy a korábbi pénzmágus bagázst lecserélték és új vezetése van a Nemzeti Versenypályának és úgy néz ki, elindultak a pozitív változások.

Korábban sokszor voltam kinn motorral, autóval vagy újságíróként, és fizetős vagy VIP vendégként mindig azonnal nyílt a sorompó, és a körülményekhez képest kultúrált hozzáállást tapasztaltam a személyzet részéről - persze csókosként nem is volt nehéz, a motoros pályanapok például híresek voltak arról, hogy nem 100% korrektséggel álltak a fizetős ügyfelekhez.

Hasonló érzésem volt nekem is ma. Elfogadható érv, hogy az Opelosok nem szerették volna, ha a sok csóri bringás bent összeolajozza a kedves ügyfeleket így szétválasztották a két rendezvényt, kerékpárral nem lehetett a területre bemenni. Teljesen érthető. Nekünk reggel mégis sikerült egy véletlen folytán bejutni, mivel a szekuritis társaság felküldött minket a boxutca felé, majd amikor 9:30 előtt legurultam megnézni, honnan is indulunk ténylegesen, mert nem az általuk megadott 8-as boxból (hanem mint kiderült kaputól, ami egész más), már nem mehettem vissza a cuccaimért, és szólni az edzőtársnak (aki fent várt két gyerekkel). Még gyalog sem, csak körben, ha a bringám letámasztom valahová. Értem én, hogy a szabály, az szabály, de ha tilos felmenni, és korábban udvariasan erre irányítottak minket, akkor nem lett volna jobb, ha felmehetek a főkaputól szólni az illegálisan ott tartózkodó bringásnak, vagy ők felszólnak a tőle 5 méterre álló kollégának rádión, hogy ugyan jöjjön már le? Ez tényleg csak azért tűnt fel, mert az őrök egymást hangosan instruálták "be ne engedd má' mennyen körbe" volt a legudvariasabb (persze körben sem lehetett bemenni, hiába volt karszalag) - plusz még a boxutcáig sem kellett volna felmennem, vagy nekik rádión felszólni...

Szerencsére megoldódott a dolog, edzőtárs lejött egy idő után, gyerekeket is sikerült logisztikázni, pár perc késéssel már ott is voltunk a PÁLYÁN! A Hungaroring minden járművel tart meglepetéseket, kerékpárral a sunyi emelkedők lopták be magukat a szívembe, és persze vicces volt fékezés nélkül, "ideális íven" gurulni, a megszokott tempónál 100-200km/h-val  kisebb sebességgel. A kört sajnos az edzőtársam kedves felesége már nem élvezhette, óra 35-kor lezárták a felmenetelt, pedig még akár két kör is belefért volna. Egyébként érdekes, hogy többen estek, mint egy motoros pályanapon, pedig nem volt nagy a tempó. A végén némi arroganciával kergették ki egyes segéderők a késlekedő kerékpárosokat (még 11:00 előtt voltunk), mi a gyerekek miatt megúsztuk a kedves szavakat. Annyira kevésen múlott, hogy tökéletes legyen ez a pár perces menet, kár érte, leginkább azért, mert sem a kerékpáros, sem a Hungaroringes rendezvényekre nem jellemző ez a stílus - és legkevésbe sem tehetnek róla a szervezők. Úgy néz ki, új vezetés, vagy a rendezők új biztonsági emberei még nem vettek részt az ügyfélkapcsolati tréningen. Én benne lennék, hogy legközelebb fizetős legyen a pálya, és cserébe mindenki a megszokott jófej stílusát hozza. (És persze hálát adok a sorsnak, hogy olyan életem van, hogy már ennyi kis kötözködés is feltűnik - ezért jó bringával járni, és kerülni a BKV-t, meg autóval a dugókat)

A hétköznapi bosszankodásokhoz még egy friss téma: a mai Kínok Kínjának befutóját állítólag megváltoztatták, nem lehet felmenni a Vaskapu Erdészházhoz, mivel az Erdészet negyed millió forintot kért ezért a szervezőktől. Mindez egyelőre pletyka, nemsokára kiderül az igazság, amint odaérek a célhoz. Az előző Küllőszaggatós rendezvényen is egy erdészeti malőr okozott problémát, akkor egy teherautó agresszívkodott - az Erdészet vezetője azonban nagyon gyorsan és korrekten reagált az ügyre. Kiváncsi vagyok, a mostani esetből mi igaz, vagy mi nem, mindenesetre a hegyre elég sok autó felmegy, mivel sorompó nem tíltja, táblára nem emlékszem. Csúnya lehúzás lenne mindenesetre, ha ez tényleg így van.

Mára már csak napos szép időt szeretnék, tegnap motorral bejártam a pályát a Hungaroringezés után, és szép, hosszú, magányos tekerés elé nézek, amilyen emelkedők vannak a távon. Remélem azért sokan leszünk a rajtnál!

A kerékpárosnak mindent szabad? Jogosak a kritikák, vagy csak egy feltűnő kisebbség miatt ítélnek meg minket negatívan?

Ha felvetik a kerékpáros kollégák egyes fórumokon az autósok figyelmetlenségét, intoleranciáját, ne adj isten szándékos veszélyeztetését, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy a ja, bocs tényleg helyett valami olyasmit kapunk vissza, hogy a bringások milyen köcsögök. A járdán mennek ezerrel, elütik a gyalogost a zebrán, és szembe mennek a forgalommal, leginkább az ökörhugyozáshoz hasonló szabályossággal. Nem állítom, hogy alaptalan a kritika, hiszen tényleg találkozni ugyanolyan felsőbbrendű bringással a járdán, amit mi megszenvedünk az autósoktól, és a kresz szabályokat is elég lazán vesszük sokan, bár amióta tömegsport a kerékpáros ingázás, látok a pirosnál megállni embereket, sőt, ők vannak többségben. Azt sem állítom, hogy betartom a kreszt minden helyzetben, hiszen a bringázás egyik legnagyobb előnye a szabadság, és a mozgékonyság. Semmivel, még motorral sem lehet olyan szabadon közlekedni, mint bringával. Keresztülvághatsz a kevés park bármelyikén, mehetsz járdán, úton, ösvényen, egy dolgot azonban érdemes fejben tartani.

Ne legyél köcsög. Ha valamilyen szabályt betartasz közlekedés közben az legyen a másik tisztelete. Tisztelt meg a bringás társad azzal, hogy nem mész vele szembe rossz oldalon, hogy nem lököd fel. A gyalogost azzal, hogy nem tekersz a járdán ezerrel, és ha véletlenül a kerékpárútra téved, mert akár észre sem veszi, ne ordítsd le a fejét - kerüld ki, és suhanj tovább. És mindig adj elsőbbséget annak, akinek jár, és néha annak is, akinek nem jár. Röviden: mindig a hátul jövő figyel, és mindig a kisebbet engedjük el. A new yorkiak videói a fenti témáról, egyszerű szöveggel: (Do not be a jerk: ne légy köcsög)