A kerékpárvázak méretezése egyre nehezebben követhető, és ami még rosszabb, ködös városi legendák is nehezítik a megfelelő vázméret megtalálását.

Tekintsünk most el az extrém trendi városi gépektől, ahol a hajtási hatákonyság nagyjából a markolat színe és mintája után következő kérdés, kivételesen a sport-szabadidő célű bringák beállítása és kiválasztásához szeretnék minimális segítséget nyújtani. Amatőr versenyeken gyakran látni egészen fura beállításokat, 175 cm-es kerékpárost 58-as vagy még nagyobb vázzal, illetve 1,90-es embereket 56-os vázon, egekig húzott, hátrahajló nyeregcsővel, 130-as stucnival. Melyik a jobb választás? A kicsi váz, ami merevebb? A nagy, amelyik kényelmesebb? A montisok közül sokan esküsznek a lehető legkisebb váz használatára, mondván az a legkönnyebb, és a legfordulékonyabb.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Az általános vélekedéssel szemben, a helyes, kényelmes és hatékony testtartást biztosító vázméret a legjobb megoldás. A helyesség meghatározása kizárólag szakmai kérdés, ma már egyre több boltban kaphatunk ehhez segítséget, akár testszkenner használatát is bevetve.

A kisméretű vázak hatékonyságáról származó elmélet még az acélvázak idején született. Akkortájt 5-8 cm-errel rövidebb csövek töb dekagramm különbséget is jelenthettek, nem beszélve arról, hogy a kisebb váz sokkal merevebb is volt. A hosszabb stucni azonban hátrányt jelent a rosszabb úton haladáskor az irányíthatóságban, de az igazi negatívum a hátratolt nyereggel kapcsolatos: bár emelkedőn előnyös is lehet a testhelyzet, a hát alsófelét túlságosan megterheli ezáltal rontja a pedálozás hatékonyságát és finomságát. A legviccesebb azonban az, hogy a karbonvázak korában a stucni és a nyeregcső kimondottan a nehezebb alkatrészek közé tartoznak, ezért effektíve a vélt súlyelőny akár hátránnyá is változhat. Erre a karbon alkatrészek sem jelentenek feltétlenül megoldást, hiszen az olcsó karbon gyakran nehezebb egy középkategóriás alumínium alkatrésznél is.

A kerékpározás népszerűségének növekedésével egyre több az olyan bringás, aki a különböző morbid beállítás és testtartás ellenére is igen gyorsan halad, ami alátámaszthatja teóriájukat edzetlenebb társaik előtt. A tudomány azonban mást mond. A szélcsatornák mérései alapján a majdnem vízszintes hát alig mutat eltérést a teljesen vízszintestől. A profi versenyzők között általánosan elterjedt erőmérők megerősítik azt, amit az élversenyzők és edzőik amúgy is régóta tudnak: a leghatékonyabb tekerés csak helyes testtartással lehetséges. Éveket töltenek el a helyes pozívió mikrofinomításaival, míg a a naív amatőrök, mint mi vagyunk, egy-egy erősebb társunk légből kapott elméleteit gondolkodás nélkül tudjuk adoptálni. Hiszen ha gyorsabb, akkor érdemes másolni. Ez nem igaz szerencsére.

Tehát a megoldás: rá kell szánni a pénzt és időt, hogy akár szakember, akár szakirodalom és centiméter segítségével meghatározzuk, hogy melyik vázméret és beállítás biztosítja azt a kényelmes és hatékonyságot, amivel a legjobban támogatjuk az edzésmunkát. Merthogy ez utóbbi nélkül nemsokra megyünk.

A témának azért is olvastam lelkesen utána, mert két, 58-as országútim gyökeresen más pozíciót ad, és még nem sikerült eltalálnom, melyik lehet a jó. Az egyik kerékpáromat versenyzőtől vettem, aki pont olyan magas, mint én, igaz, sokkal könnyebb azaz vékonyabb. A váz hossza 60 cm, azaz 2 cm-rel hosszabb, mint a megszokott, a nyeregcső hátrahajlik, és a stucni sem rövid. A kerékpáron kicsit nyújtózkodnom kell, de alsó fogásban elég áramvonalas és viszonylag kényelmes pozíciót tudok felvenni. Az áttétel egyébként hagyományos országúti, azaz 52/39 és 12-23 (vagy 25?).

A másik bringám szintén egy ugyanakkora német amatőr sportolótól vettem, mint én magam vagyok, a váz hossza itt azonos a magassággal, azaz 58 cm, a nyeregcső hagyományos, és a beállítás is kényelmes inkább, mint sportos. Ezzel a bringával kicsit függőlegesebben ülök, a hasam kevésbé ér a combomhoz, és felső fogásban sokkal hosszabb időt elücsörgök kényelmesen. Hegyre jobb is ezzel menni, nem véletlen talán, hogy az amatőrökhöz jobban illó 50/34, illetve 12/27-es áttétel van rajta, és a tapasztalataim alapján ez marad is, az Alpokban ez is kevés lehet, nemsokára pedig megyünk a Zoncolánra.

Az egésznek még nincs tanulsága, de lemérem majd a pontos nyereg-kormány távolságokat, hátha sikerül valamilyen módon megtalálni az ideális pozíciót tapasztalati úton. Ki milyen vázban és beállításban hisz?

A lottóbevételekből a kormány 3 milliárd forintnyi támogatást biztosít a női sport népszerűsítésére, ebből 300 millió, azaz 300.000.000 lesz az az összeg, amiből 80.000 nő nyeregbe ültetését célozzák meg.

A sportminiszter felszólalásában hangsúlyozta, hogy bár kiemelkedő női sportolók képviselik hazánkat nemzetközi és világversenyeken, a nők aránya a sportban még mindig rendkívül alacsony, mindössze harmada a férfiakénak. Ezen változtatni kell, példát merítve a sikeres élsportolókból, több nőt szeretnének rendszeres mozgásra buzdítani.

A kerékpáros sportszövetség vezetésével alakítják ki a Nemzeti Női Kerékpáros Hálózatot, melynek elsődleges célja, hogy lokálisan szervezzen túrákat az ország különböző pontjain, kizárólag nőknek. A túrák, közös kerékpározások egyben közösségépítésről, kikapcsolódásról is szólnak majd, nem csupán sportolási lehetőségek. A helyi túrák szervezésére 1000 túravezetőt képeznek ki az elkövetkező három évben, és a jelentkezéseket már most is fogadják, az első kurzusok áprilisban indulnak.

A helyi közös tekeréseken túl Cycletta néven kisebb versenyek, sportesemények is lesznek már 2011-ben is, kizárólag nőknek. Az első két rendezvényen nem csak kerékpározás lesz, hanem nőknek szóló szórakoztatóprogramok, és verseny utáni masszázs is.

Kezd lelkesítő lenni? Van még más is: a női edzők, oktatók számát is növelni kívánják, különböző általános női sport és fitness szervezetekkel veszik fel a kapcsolatot támogatás és együttműködés céljából, és a 16 évnél fiatalabbak számára sporttáborokat szerveznek. A képeken Victoria Pendleton, Pekingben aranyérmet szerző és világbajnok brit kerékpárosnő, a Cycletta egyik támogatója:

Persze nem nehéz kitalálni, hogy mi a rossz hír: nem a Szerencsejáték Zrt. pénzéről van szó, hanem a National Lottery alapjából származik, az említett miniszter nem egy Deutsch Tamás, hanem sportszakember, a British Cycling pedig nem egy megélhetési gittegylet, mint sok magyar, botrányoktól hangos szövetség, hanem egy, a sport iránt elkötelezett szakmai irányító szerv, amire rá lehet bízni 300.000.000 fortintot, kizárólag ilyen mellékes célokra. A moralizálástól most eltekintenék, de egy korábbi postban már hivatkoztam Angliára, ahol egészen más a hozzáállás a kerékpárosokhoz. Csak mosolygni szoktam, amikor a magazinjaikban, melyek egyébként világszínvonalúak, morognak az ottani helyzeten. Remélem még megélem, hogy elérjük azt az "intoleranciát" és figyelmen kívül hagyást, amitől ők szenvednek...

Köztudott, hogy a testünk 2/3-a tiszta víz, és hogy sejtjeink működését ennek a mennyiségnek már egészen kis csökkenése is károsan befolyásolja. A kerékpározás az egyik olyan sport, ahol a dehidratáció mindennapos esemény, hiszen ki lenne képes 4-5 litert inni egy átlagos versenyen? A folyadék pótlására a vizet tartják sokan a legjobbnak, azonban a csap/ásványvíz nem kizárólagos és nem is az egyetlen megoldás.

Tea

Sok országban ez a legfontosabb ital, részben a szokások (Anglia), részben a felforralt víz ízesítése miatt ("fejlődő országok"). A tea több mint 700 féle vegyületet tartalmaz, anitoxidánsokat, vitaminokat, koffeint, és sok minden mást. A koffein szintje a fajtától is függ, de jellemzően alacsonyabb a szintje egy csésze kávéhoz viszonyítva. A tea helyettesítő gyógynövény vagy gyümölcsteák sokszor egyáltalán nem tartalmaznak koffeint, emiatt még hatékonyabbak kiszáradás esetén. A koffeinfogyasztás a bringázással régóta összefonódott, ugyanis a központi idegrendszer stimulálásával adrenalin felszabadulást segít elő, és a zsírégetés hatékonyságát is javítja.

Kávé

Sokaknak semmi nem helyettesíti ezt a rövid reggeli löketet, ami lehetővé teszi, hogy belebújjanak a bringás cipőbe egészen kora reggel is, vagy késő délután egy fárasztó munkanap után. Egy 30ml-es presszó kávé 80-125mg koffeint tartalmaz, a napi niacin szükséglet 8%-át (vörös vértest képzés és természetes koleszterin szabályzó). Ugyanakkor a kávé is dehidratál, tehát folyadékpótlásra nem alkalmas, sőt.

Sport italok

A leghatékonyabb a közvetlen folyadékvesztés pótlására, a megfelelő ásványi anyag tartalomnak köszönhetően. Sokszor szénhidrátot is tartalmaznak, így menetközben az üzemanyagellátásban is szerepe van. Ugyanakkor mesterséges íze sokszor már unalmas, és a gyártók sem szégyellősek az árak meghatározásakor.

Zöld tea

Nem csak antioxidáns tartalma emelkedik ki jó tulajdonságai közül, hanem egyes japán kutatások szerint a hosszútávú teljesítményt akár 24%-al is javítja fogyasztása. A részletekre és a mérés pontosságára nem sikerült forrást találni, de az közismert, hogy a fogyókúrát is segíti.

Narancslé

A foszforban gazdag narancslé sok szempontból ideális edzés utáni ital. A foszfor a sejtek energiaháztartásában kulcs szerepet játszik (ATP), így mielőbbi pótlása segíti elkerülni az izomgörcsöt, és a kardiovaszkuláris rendellenességeket. Az elektrolitok pótolják az izzadtsággal elvesztett mennyiséget, a szénhidrátok az izom glikogénraktárak feltöltését gyorsítják fel, a C vitamin is fontos szerepet játszik a sejtek egészségének megőrzésében.

Vörösbor

Az orvosi kutatások alátámasztják azt a közhiedelmet, hogy egy pohár (jó minőségű) vörös bor évekkel hosszabbítja meg az ember életét. A vörösbor antioxidánsai a rákos sejtek kialakulását akadályozzák és védik a szívsejteket, így közvetetten a szívinkfarktus megelőzésében is komoly szerepe van. A kávénál is fontosabb azonban a mértékletes fogyasztás, az alkohol dehidratációt okoz.

Sör

Remek érveket lehet felhozni a sör mellett is, rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, az alkohol kis mennyiségben az erek kitágításával javítja a keringést. Nyugtató, feszültségoldó hatását mindannyian ismerjük, egyes európai országokban (hol máshol, mint a cseheknél?) receptre is lehet kapni vesekő ellen. 92%-os víztartalma ellenére dehidratáló hatású, így ha megszomjazunk menetközben, egy (két) korsó sör ugyan csökkenti ideiglenesen a szomjúságérzetet, de ez csalóka érzés, valójában csak a dehidratációt erősítjük vele. Azonban a sör a legfinomabb ital, így fogyasztásást csak javasolni tudom, ha más nem, eggyel több pohár vizet iszunk később, így ellensúlyozva a vízhajtó hatást. 

A profi kerékpáros szezon már rég nem tavasztől őszig tart, hanem kihasználva a repülőgépek nyújtotta lehetőségeket, egész évben rendeznek nemzetközi versenyeket. Az igazi nagy események azonban továbbra is az európai nyárias időszakban zajlanak, így joggal tekinthetjük a legrégebbi versenyeket, a tavaszi klasszikusokat a szezon megnyitóinak.

A leghosszabb ezek közül a Milan-San Remo, a "la classica di Primavera", 298 km-rel. A több mint száz éves versenyt először 1907-ben rendezték meg, és azóta is a legnehezebb egynaposok között tartják számon. Na nem a nagy szintkülönbség miatt, hiszen az alig van benne, hanem a hatalmas tempó, és a tavaszi formához képest még a 45-ös átlaggal is hosszú, 6,5 órás időtartalma miatt. A divat fővárosát, Milánót elhagyva mindössze 3 kisebb emelkedő ad lehetőséget a szökésre, ami legtöbbször nem elegendő a mezőny elhagyására, így a tengerpart San Remo látványos befutóknak ad otthont. A diadalt legtöbbször a sprinterek aratják le, a győztesek között ott találjuk Cippolinit, Zabelt vagy Cavendish-t is. A versenyt 19-én, azaz szombaton rendezik. A lenti videó jól mutatja, hogy egy átlagos befutóból mennyit lát egy igen jó helyen álló néző.

A sorozat következő versenyei, a további négy nagy klasszikus: Ronde van Vlaanderen (Tour of Flandres), Paris-Roubaix, Liege-Bastogne-Liege, Giro di Lombardia. Mind az 5 versenyt összesen 3 kerékpárosnak sikerült megnyernie, és közülük is Eddy Merckx-nek a legtöbbször - nem véletlenül ő a sportág legnagyobb klasszisa.

Először is köszönet az égieknek, hogy a hétvégén ilyen remek időjárással szolgáltak a 4 napos tesztemhez. Az eredmény sport szempontból a szánalmast alulról súrolja, összesen 11-12 órát voltam nyeregben, azt is lassú tempóban, azonban a technika felmérésére remek volt. Szerencsére nem sok dolgom lesz, egy sor csere az országútin, a montin a egy nyikorgás orvoslása, egy fékbetét csere a CX-en, és egy alapos takarítás a másik országútin. Ez utóbbi produkált egy érdekes hibát: ősszel tökéletes állapotban tettem le, most pedig az első váltó beleért a nagytányérba... Egy kis állítás megoldotta, de furcsa helyzet, nem lazult le semmi, álló helyzetben nyúlt a bowden?

A mai tekerés, és némi kerti munka után nem volt máshoz energiám, mint bringás oldalakat nézegetni, és megosztani a nap klipjét. Egyenesen Nairobiból, Kenya fővárosából, mely nem éppen a kerékpárosok mekkája, de a 2,7 millió lakos között szerencsére vannak rajongók. És tehetséges zenészek is egyben, noha nem kedvencem a műfaj, a klippnek a nyers naivitása magával ragadt.