A flamandok legnagyobb büszkesége, a Ronde van Vlaanderen, azaz Tour of Flandres. Mint annyi sok klasszikus verseny a múlt század elejéről, ez is egy sportújság, a Sportwereld szervezésében született. Abban az időben ez a terjesztés javítását és olvasóközönség toborzását is segítette, de a topbannerük most is a verseny élő közvetítését reklámozza.

Az 1913-as rajtot követően sokáig csak afféle helyi versenynek számított, hiszen egynapon tartották a Milan-San Remo-val, és a francia, olasz versenyzők inkább azt választották. A II. Világháború előtt csak egy nem-belga nyertes volt összesen. Az első versenyen 27 induló volt, 5 kisérőautóval, majd 47 a következő évben. Az akkor induló újságnál kissé elkeseredtek a szervezők, ennél sokkal nagyobb létszámra számítottak, bár a verseny az egyik célját, a flamand öntudat erősítését, elérte. Hamarosan 500.000 néző követte a versenyt, sokszor autóval, rallizva keresztül az országon, hogy minél többet láthassanak a versenyből.

A kezdeti nehézségeket jól mutatja, hogy a díjazás sem volt túl bőkezű: az első évben 1100 frank összdíjazás volt, ami szép lassan 12500-ra nőtt 1935-re és a 19-ik is kapott még 125 frankot ebből. Viszonyításképpen egy újság 40 centime volt. Később olyan díjakat vezettek be, hogy aki 30 percig vezet, kap 100 frankot, illetve a háborúk alatt a díjak nagyjából azok voltak, amit találtak, borotva, üveg bor vagy kerékpáralkatrész. A díjazás indokolt is volt, ugyanis ebben az időszakban egészen szigorúak voltak a szabályok a külső segítség elfogadását illetően, például 1930-as évektől kaphattak gumit, esődzsekit vagy pumpát külsőstől.

A háború után felkerült az akkori nemzetközi naptárba, és szép lassan felnőtt a francia-belga Liege-Bastogne-Liege mellé presztízsen is, a flamandok legnagyobb büszkeséségére, átvéve a nemzetközi szabályokat is. Változott a helyszín is. Kezdetben Gent környékén körbe mentek, ma már Bruges-Meerbeke a két végpont. Ami nem változott, az a verseny nehézsége.

Kezdetben nem volt gond macskaköves szakaszt találni, hiszen majd minden út ilyen volt, csak a főbb autós utak voltak sima felületűek. Az ötvenes években az aszfaltozás elterjedésével egyre csökkent a könnyen elérhető, kisforgalmú utak száma, így kénytelenek voltak a dombok közé vinni a versenyt, hiszen a legkevésbé egy tömeges befutót szerettek volna a szervezők. A macskaköves szakaszok száma így egyre kisebb, de egyre több lett a meredek emelkedő, amik ma már a verseny fő meghatározói. Így első itt csak az lehet, aki nagyon erős, nem pedig akit behúz a csapat. Nem véletlen, hogy a háromszoros időfutambajnok és egynapos specialista, Fabian Cancellara a címvédő - szimpatikus versenyző, így idén is neki drukkolok!

Vasárnapra 800.000 nézőt várnak az utak mellé, a 256 kilométeres versenyen 18 meredek emelkedő dönti majd el, hogy megvédheti-e címét a svájci. A versenyt több TV közvetíti, így szinte biztos hogy lesz online streaming is, a cyclingfans.com oldalon 9:45 és kora délután között. Remélem a végére még hazaérünk a 4 órás pilisi tekerés után, ahol bármilyen nehézséggel szembesülve elég arra gondolnunk, hogy a profiknak mi a vasárnapi ebéd: 256 kilométer, macskakő, 18 emelkedő....

A futás, úszás és kerékpározás a legnépszerűbb kardiosportok, és majdnem mindenki számára elérhetőek. Vajon melyik a legjobb választás?

1. Kalóriafelhasználás

A felhasznált energia mennyisége a súlytól, sebességtől függ a leginkább. Ebben az összehasonlításban a futás legpazarlóbb, óránként 5-800 kilokalória elégetésével lehet számolni. Sem a kerékpározás, sem az úszás nem igényel ennyi energiát normális esetben. Az úszás, testsúlytól, intenzitástól, azaz sebességtől függően jellemzően 350-700 kilokalóriát igényel óránként, míg a kerékpározás ennél is kevesebbet, 350-650 között. Természetesen ezek átlagos értékek, egy erős edzésen ennél magasabb, míg alacsony intenzitással ennél kisebb értékek várhatóak. A kerékpározás annyiban különleges, hogy ez az a sportág, ahol az aktivitást a legtovább tudjuk fenntartani, szemben az úszással és a futással, ahol kevesen képesek 2-3 órát egyfolytában edzeni.

2. Sérülésveszély

Nem meglepő módon, itt is a futás áll az első helyen. Az izületeket, csontokat és laza kötőszöveteket intenzíven igénybe vevő mozgás esetében nem ritkák a különböző húzódások, kopások, fájdalommal járó túlterhelések. A kerékpározás jóval kevéssé veszi igénybe az izületeket, így bátran ajánlható azoknak, akiknek a futás akár túlsúly, akár edzetlenség miatt fájdalommal jár. Természetesen nem szabad elfelejteni a nagyobb sebességgel járó kockázatokat közúton, de normális, fitness kerékpárosoknál a baleset esélye nagyon alacsony. Az úszás a legkevésbe veszélyes, és ezzel a tiszta nyertes ebben a versenyszámban. A közegellenállás legyőzése lassú mozgást eredményez, a víz felhajtóereje az izületek terhelését csökkenti rendkívüli módon. Egészségügyi szempontból a legnagyobb rizikót talán az uszodákban előforduló bőrbetegségek jelenthetik, sajnos a higiénia és alapos fertőtlenítés sem véd meg a betegen sportolni vágyó felelőtlen sporttársaktól.

3. Költségek

A futás költséghatékony, mivel igazából csak egy jó futócipőre van szükség, ami kis utánajárással 10.000 ft alatt beszerezhető. Az úszásnak sem sokkal kisebb a felszerelés igénye, egy szemüveg, úszónadrág/dressz illetve úszósapka beszerzése teszkós áron is legalább 6-8000 ft, és állandó költségként jelentkezik az uszodabérlet is, legalábbis hazánkban kevesen úsznak a jeges Dunában. A kerékpározáshoz elsősorban egy kerékpárra van szükség, illetve sisakra, kesztyűre, szemüvegre. Alapszinten a mozgás elkezdéséhez legalább 30-50.000 ft szükséges, ezalatt nehézkes olyan kerékpárt és felszerelést akár használtan is beszerezni, ami tartós és a mozgás örömét sem veszi el. Kicsit aktívab szinten 100-200.000 ft befeketetéssel már egész használható felszerelés összeállítható, a felsőhatár sok millió forint.

4. A testre gyakorolt hatás

A futás olyan sport, ahol a teljes testsúly a csontokra hárul, így különösen a láb csontjaiban növeli a sűrűséget, azaz a csont erősebb lesz, és csökkenti az osteoporosis, másnéven a csontritkulás esélyét/hatásait. Remek szálkásító program a lábakra, hiszen nem az izommassza nő látványosan, hanem az egyes izomrostok vérellátása és hatékonysága. A kerékpározásnál sokkal látványosabb az izomtömeg növekedése, egyes izmok, mint a négyfejű combizom, vádli, fenékizmok, alsó hátizmok, tricepsz, látványosan nőnek, míg más izmok teljesen kimaradnak a mozgásból, mint a hasizmok, bicepsz, mellizom. A csonterősödés itt is mérhető, még ha nem is a futáshoz hasonló mértékben, szemben az úszással, ami az alacsony izületi és csontterhelés révén hatást sem gyakorol ezekre. Ellenben sokkal többféle izmot mozgat, kisebb intenzitással, azaz az általános edzettséget, illetve arányos izomzatot leginkább az úszástól várhatunk - persze edzésmennyiség függvényében.

5. Kardio előnyök

A futás javítja a keringést és az oxigénáramlást a leghatékonyabban, különösen a lábakban. A kerékpározás jót tesz a szívnek, és csökkenti a szívbetegségek valószínűségét. Az úszók teste hatékonyabban használja fel az oxigént.

6. Fogyókúra

Nos bátran állíthatom, hogy a fitness sportolók igen nagy többsége a súlyfölösleg leadása miatt kezd el mozogni, amit csak támogatni tudok. A diéta indokolt lehet, de a túlzott táplálékmegvonás csak káros hatással bír, másrészt enni jó, mozogjunk sokat, hogy sokat ehessünk és ne kelljen menekülni a szénhidráttól, zsírtól, kalóriától. Az úszás remek sport, ahogy eddig is kiderült, de nem a legjobb fogyókúra. Ennek több oka van, egyik az intenzitás. Az oxigén limitált elérhetősége kisebb intenzitást tesz lehetővé, alacsonyabb szintű aerob munkavégzést, és kisebb lehetőséget a túlzott anaerob terhelésre. Ráadásul a víz hideg, ezért úszás után éhesebbek vagyunk, de a testünknek kevesebb energiába kerül a test lehűtése mozgás után. A futás hatékony, de különösen az elején sokat mozgunk anaerob zónában, azaz túl intenzíven, így a gyors savasodás után erősen vissza kell venni a tempóból. A nagy terhelés miatt egyébként sem javasolt órákat futni, de a jó hír az, hogy az erősen felbolydult szervezet egyensúlyának helyreállítása energiaigényes folyamat, így a fogyás, azaz aerob munkavégzés nem edzés alatt, hanem utána történik. Persze csak akkor igazán hatékonyan, ha nem zabálunk rögtön sok cukrot edzés után, feltolva ezzel az inzulin szintet, és a cukor feldolgozása után lehetőséget biztosítva az inzulinnak az izom, fehérje szénhidráttá alakítására. Tehát edzés után krumpli, rízs, és csak kevés cukor! A kerékpározásra ugyanez igaz, azzal a különbséggel, hogy ott már az edzés alatt biztosan elkezdődik a zsírégetés, ha eltaláljuk a megfelelő tempót. 

Összegezve: a legjobb választás az, amelyiket nem adod fel. Kétségtelen, hogy anyagilag a kerékpározás megterhelőbb, de előnye, hogy egyben közlekedési lehetőség is. Az úszás legnagyobb hátránya az uszodák limitált elérhetősége, ugyanakkor télen az egyik legjobb alapozó sport. A futás könnyen, bárhol, bárkinek elérhető, de bizonyos súly felett vagy edzetlenség esetén nehéz hatékonyan űzni. Természetesen lehet, és érdemes keverni őket, én az úszást preferálom télen, bringás edzőpartnerem a futásra esküszik. Tavasszal meg mindig egyformán gyengék vagyunk, szóval nem a sportág, hanem az intenzitás számít.

Tegnap meg volt az óraátállítás, de ezt talán senkinek nem kell mondanom, hiszen a többség még csak ásítozik a monitor mögött, megpróbálva elfelejteni az elveszített egy órát.

Aki viszont ma is bringával ment dolgozni, jól tudja, hogy egy órát nem veszítettünk, hanem nyertünk, így már a legtöbbünket nem fenyeget a sötétedés veszélyes hazafelé - és végre nem kell pár villogó ledre bízni az életünk. Az időjárás még nem vett tudomást a változásról, de hamarosan annak is eljön az ideje, hogy azért megyünk lassabban, hogy ne izzadjunk annyira, türelem, tényleg lesz idén is nyár.

A "Bringázz a munkába" jelszó azonban nem csak az egyéneknek szól, hanem egy több éve tartó kampány is. A különböző kategóriákban meghirdetett versenyek (Bringázz az egyetemre, Bringázz és vonatozz, etc) buzdítanak az autó elhagyására, és ahol lehet, a kétkerekű használatára. Maximum 5 fős céges csapatokkal lehet nevezni - és nyerni. A kampány április 4. és május 8. között zajlik, érdemes tehát elkezdeni a szervezkedést. A tekerésen kívül plakátkészítéssel is lehet nyerni egy jó kis Magellán/Merida kerékpárt, de ennek határideje március 30., azaz bele kell húzni. A szervezők, a Magyar Kerékpáros Klub és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az európai Lifecycles projekthez kapcsolódtak.

Nos ennyit mára a tudományról, remélem holnap legalább annyi bringást látok reggel az utakon, mint a napsütötte hétvégeken. A benzin ára elérte a fájdalomküszöböt, így egyre kevesebben autóznak, tehát a szmog sem lehet kifogás. És nem, a többi kifogás sem ér!

Vasárnap, rossz idő, és csak unalmas sorozatok mennek a TV-ben. Szerencsére az interneten ilyenkor is találni gyöngyszemeket, mint például a lenti kerékpáros film. A 12 perces videó egy amerikai rendező és 11 barátjának útját mutatja be Tokiótól Osakáig egy japán üzletember vezetésével, aki édesapja olimpiai pályakerékpárját hajtja. Nem hagyományos országútis kerékpárosok az amerikaiak sem, hanem egysebességes, varázslatos bringákkal győzik le a japán hegyeket, alszanak híd alatt, vagy látogatják meg a híres keirin versenyeket. A filmet a világ minden táján bemutatták különböző fesztiválokon, és íme eljutott hazánkba is. Inspiráló, lenyűgöző és szórakoztató. Kellemes vasárnapot mindenkinek!

TOKYO TO OSAKA

Oké, ez tényleg durván hatásvadász cím, de 1500 elpazarolt élet sem súlytalan. A következőkben angolul értőknek egy remek előadás arról, hogy miért haladunk rossz irányba a biztonsági kampányokkal, a videó alatt röviden összefoglalom és kiegészítem az előadást azoknak, akiknek más nyelven lenne érthetőbb, de sajnos ők lemaradnak a kopenhágai kerékpáros nagykövet élő humoráról.

Elsőként vegyük át, mi az a "Jó élet"? Sokáig egyszerűek voltak a listák - minél gazdagabb az ország, annál jobb az élet. Ez a skála sokat finomodott az utóbbi évekre, és ma már a legélhetőbb városokról beszélünk. Érdekes, hogy a Top20 város nagyobb részében a kerékpározás meghatározó szerepet játszik a közlekedésben. A kerékpár sok helyen reneszánszát éli - korábbi cikkeimben én is utaltam már a londoni példákra, de aki sokat jár külföldre, láthatja, hogy egy Amszterdam, Koppenhága, vagy München mennyire épít a kerékpárosokra. A kerékpár a legjobb eszköz városaink újjáélesztésre a belvárosi autópályákkal szemben.

A társadalmunk fejlődését azonban nem a kerékpározás irányítja, hanem a félelem. A félelem a veszélytől, a sérüléstől. A mai nyugati országok a világon volt valaha legbiztonságosabbak. A félelem és biztonság azonban jó üzlet, elég ha a Renault megerősödésének okát nézzük. A kerékpárosoknál sincs ez másképp, sisak nélkül életveszélynek van kikiáltva a tekerés. A statisztikák azonban mást mondanak: évente 1,2 millió ember hal meg autóbalesetben, csak az USÁban 40.000, azaz havonta egy WTC-nyi áldozata van az autózásnak. A dohányzás esetében a veszélyt kötelező feliratok jelzik, az autózásnál ez miért nincs így?

A kerékpározásnál azonban kihangsúlyozzák a rizikót. A sisakkampányokkal egyidőben a kerékpározás először került leszálló ágba igazán. A pár évvel ezelőttihez képest 30%-al kevesebbet bicikliznek Dániában, és ez 1500 elpazarolt életet jelent. Ugyanis a kerékpározásnál 20-szoros a szorzó a veszély és a nyereség közöt... etc, etc.

Hazai kiegészítés: nálunk a városi bringázás tapasztalataim szerint még erősödik, bár valószínűleg vidéken csökkent a közlekedők száma, ezt már csak a soktízezernyi eladott robogóból is következtetem, azok nagy része nem az autót váltotta ki. A veszélyességgel viszont folyamatosan kampányolnak, lehetséges, hogy egy gyökeresen más hozzáállás, mely az elriasztás helyett támogató hangvételű lenne, többen ülnének legalább nyáron nyeregbe. És bár rajtam is majdnem mindig van sisak, de ha andalogni megyek a Duna-partra, gáton nézelődni, azért ott nem ragaszkodom a mindenáron biztonsághoz, jót tesz néha a szabadság érzése - végülis erről szól a kerékpározás.