Élvezd a szabadságot...
és menj el bringázni, amikor csak lehet.
Hányszor hallottuk már ezt a mondatot figyelmetlen gyalogostól, kereszteződésben autóstól, aki nem adta meg az elsőbbséget, vagy teherautóstól, miután ránk kormányozta a soktonnás vasat. A tapasztalat azt mutatja, hogy még motorkerékpáron is "láthatatlan" az ember, mit várunk hát egy-két színes fényvisszaverőtől, kétledes villogóktól? A probléma a nálunk sokkal kedvezőbb helyzetben levő angol bringásokat is mozgatja, és egy újabb őrült ötlet született: a BringaLepke (a videó második felében):
A kerékpározás a golfhoz hasonlóan az egyik legdrágább sport lehet, ha kizárjuk a motorsportokat. Ahogy a golfban sem ismeretlen a karbon és titánium, a több milliós felszerelés és különösen drága ruhák, úgy a kerékpársportban is találhatunk mindig helyet a megspórolt pénznek. Hiszen minden évben jobbak az alkatrészek, könnyebbek és merevebbek a vázak, színesebbek a mezek és okosabbak a komputerek.
A különbség az, hogy míg a golfban a felszerelésen túl is van egy komoly állandó költség, a pályabérlet, addig a kerékpár demokratikus, és az "ingyenes" közutakon, közterületeken űzhető, különösebb anyagi megkötés nélkül. És bár kétségtelen, hogy egy Tour de Pelso rajtjánál rengeteg sikeres vállakozó, jól fizetett szakember, közép és felsővezető izgul a testre feszülő, szivárvány összes színében feszülő ruhácskákban, jelenlétük nem kizárólagos, mint egy golfpályán, hanem üde színfolt - és bizonyíték, hogy a szorgalom nem csak egy területen képes jobbá tenni az ember teljesítményét. A kerékpár ugyanis nem csak a pénzről szól, nem elég megvenni a drága felszerelést, egy Dogma sem fog körbemenni magától 5-6 óra alatt, ha nincs aki meghajtsa.
A kerékpározás származását tekintve nem egy úri sport, sokáig a világ élmezőnyét a szegényebb rétegekből származó versenyzők tették ki, hasonlóan a boxhoz. A környezetvédelmi mozgalmak fejlődése, a városi autózás gyors lassulása azonban kitágította a sport kereteit, ami a korábbihoz képest villámgyors technikai fejlődést tett lehetővé, hiszen a drága kerékpároknak is lett piaca.
Ma már talán itthon is felküzdi magát a kerékpározás a közlekedési eszközből a tömegsport szintjére a közgondolkodásban is, és a lelkes apukák, vállakozók, vezetők, gyermekeik sportágválasztásánál talán egy kicsit tudnak pozitív példával elől járni, és 10-15 év múlva nem csak féltucat induló lesz egy korosztályos ifjúsági versenyen. Ez lenne az igazi demokrácia, az a rendszerváltás, ahol nem felnőttként ismerkedünk a szabadsággal, hanem már gyerekként is természetes közegként tekintünk rá. És a golffal ellentétben, a kerékpározást mindenki megengedheti magának, és családjának!
A kerékpározás nem csak Tour de France vagy fogyókúra. A kerékpározás közlekedés, sport, társasági esemény, de leginkább életforma.