Vasárnapra még nincs programod? Dehogynem, ha szereted a kerékpározást, akkor az 56-osok terén a helyed! Kerékpártúra, verseny, bemutatók, ismerkedési lehetőségek!

Sokat sírunk a kerékpározás hazai sanyarú helyzetéről, pedig rengeteg pozitív jel mutat arra, hogy ha lassan is, de van kiút. Egyre nagyobb szponzorok lépnek be a tömegsportba, elegendő itt az Erste Tourra vagy a McDonalds Bringamánia napokra gondolni, és most is egy pénzügyi szervezet a főtámogató, a K&H, aki egyben a névadó szponzor is. A K&H olimpiai kerékpáros nap azonban messze nem egy PR esemény, aminek elsőre tűnik, hanem egy igen jól szervezett sportág bemutató, ahol összefuthatunk sportoló példaképeinkkel, haverokkal és persze szervezett formában tekerhetünk is egyet a családdal a városban.

Országúti hobbistaként elfogult vagyok ezzel a szakággal, de az biztos, hogy az Ora Hotels, hazánk egyetlen nemzetközi szintű csapata és a KSI megjelenése, ahol mai napig a legjobb eséllyel lesz igazi kerékpáros a gyerekből már önmagában elég ok arra, hogy javasoljam az eseményt az ifjú apukáknak. Persze nincs kétségem, a csemetéket a BMX-esek és a különleges bringások fogják inkább lekötni, de ez talán nem is baj, előbb legyen ügyes a gyerek, aztán ráér erős lenni. A tesztpályán úgyis kiderül hol tart, csak merjen elindulni!

A szülőknek - különböző okok miatt - úgyis érdekesebb lesz a Cyclechic megjelenése, vagy a bringabalett. Sportosabbak versenyen mérhetik össze a tudásukat, 500 méter a táv, garantált az izomláz:) Szerencsére a levezetésre is kínálnak programot, a budapesti bringatúrák laza tempóban kimossák a savat az izomból, csak el kell indulni rajtuk. Akinek meg nincs bringája, az várjon a sorsolásig, 3 Genesis-t osztanak szét, ami azért városba bőven elég.

Itt van a programfüzet, illetve az esemény weboldala.

Coca-Cola, mint sportáplálkozás? Az a cukros-koffeines, ásványianyagoktól mentesített szénsavas víz? Nos elsőre nem hangzik túl tudományosan, de nézzük mi van a marketingmaszlag alatt.

A Coca-Cola hosszú történelme alatt viszonylag keveset változott, legfontosabb talán az 1905-ös évi, amikor kivonták a kokaint az összetevők közül. Azóta gyakorlatilag nem más, mint enyhe koffein, magas cukortartalmú szénsavas ital. Miért is lenne jobb, mint egy izotóniás keverék, ahol a cukrok, sók megfelelő arányban állnak rendelkezésünkre? Először is, a Cola cukortartalma egy kicsit magas, úgy 11% körüli, míg az optimális érték 6-8% között lenne. Ez önmagában lassítaná a felszívódást, de nem szabad elfelejteni, hogy a barna lötyiből versenyen csak pár decit fogyasztanak, míg más folyadékokból sok litert, így valószínűleg az a kicsi hígitás, ami szükséges, hamar megtörténik. 

A cukor tartalom ugyanakkor jó, hiszen azonnal üzemanyag. Szemben a szénsavval, amire semmi szüksége a szervezetnek sport közben. Kutatások szerint azonban a szénsavas ital nem okoz semmiféle változást a vér savasságában, mindössze a szénsavas gáz felgyülemlése lehet problémás, ha egy emberes böfivel nem sikerül a bejövő oldalon eltávolítani. A tápcsatorna másik végéig ugyanis a legtöbb embernél nehezen jut el, kerékpározás közben a perisztaltika minimális, a gáz meg magától nem indul el lefelé.

A cukortartalom tehát jó, a szénsav nem feltétlenül befolyásol, így a pozitív hatást kénytelenek vagyunk a koffeinnek betudni. Nagy valószínűséggel ez az egyik fő oka annak, hogy ilyen népszerű az imperialisták egyik legvágyottabb terméke. A koffein teljesítményfokozó hatása közismert, ám az kevésbé, hogy a kávé összetett vegyületei miatt pl. nem elég hatékony sport közben, szemben a koffeintablettával vagy a kólával. Az utóbbiak esetében valószínűleg a gátló mechanizmust aktiváló összetevők hiányoznak, így nincs más dolgunk, mint inni, és tekerni a sor elején. 

Persze ez nem ilyen egyszerű. Ugyan egyes vizsgálatok szerint átlag 25 percról 40 percre növekedett egy adott teljesítmény szinten történő maximális haladás hossza koffein fogyasztása után, ez azért még mindig nem fogja helyettesíteni az edzést. A koffein vízhajtó hatását még sokan szokták emlegetni, én is utaltam már rá korábban, de ez inkább akkor okoz gondot, ha kólát nagyobb mennyiségben, más italok nélkül, dehidratált de nem aktív állapotban fogyaszt az ember, magyarul edzés után, vízpótlásként. Olyankor kimondottan az izotóniás italok, kisebb mennyiségben gyümölcslevek vagy tej javasolt, a Cola nem annyira. 

Edzés, tekerés és verseny közben azonban nyugodtan lehet pár deci kólát fogyasztani, ha repülni nem is fogunk tőle, ártani szinte biztosan nem fog. Kellemes íze segíthet átlendíteni egy olyan szakaszon, amikor a víztől már undorunk van, sőt, magas szénhidrát tartalma miatt még meg is kívánjuk a vizet utána. Ami még érdekes, hogy az energiaitalok, amik pl. a Red Bull hazájában, Ausztriában szinte minden nagy versenyen elérhetőek, túlzott stimuláló hatásuk, azaz magas taurin és koffein tartlamuk miatt a fáradt kerékpáros teljesítményét inkább csökkentik, mint javítják. Ezt mondjuk személyes példával is alátámaszthatom, a Dreilander Giró utolsó frissítőjénél lehúztam egy Red Bull-t, aztán az utolsó kis hegyre életem leglassabb haladását mutattam be - persze nem csak emiatt. 

És végül egy Coca-Cola reklám Keanu Reeves korai éveiből.

Hazánk egyetlen működő kerékpáros pályája, a Millenáris szomorú állapotban van. Pedig fekvése nem rossz, a Városliget mellett könnyen megközelíthető, mostanában már a bringás sajtóban is jelennek meg rendszeresen hírek az edzőversenyekről, valahogy azonban sosincs kint tömeg. Tömeg? Az is ritka, ha a közvetlen hozzátartozókon kívül bárki felbukkan a pálya szélén. 

Persze erről nem a Milli tehet. Pályája ugyan töredezett, a nézőtért gaz növi be, és támogatás hiányában a versenyzők száma is minimális, de az olyan új tehetségek, mint Szalontai Sprinter Sándor képesek látványt varázsolni a pályára, legalábbis amíg a lehetőségeik engedik. A 110 éves, szinte folyamatosan üzemelő létesítmény egyébként nagyon addiktív, alig pár kört mentem a teknőben, és máris megfogalmazódott a rendszeresebb pályakerékpározás iránti vágy, még ha ezt 35 évesen elkezdve csak tömegsport szinten lehet űzni. A gond az, hogy tömegsport meg nincs mögötte, úgyhogy ezen az elképzelésen még fejleszteni kell. Mindenesetre látványt lehet pályán csinálni, erre példa az angolok sportélete (az olimpiára a pályakerékpáros jegyek fogytak el szinte a leghamarabb), és az alábbi videó is:

Velodrome from Nick Turpin on Vimeo.

Korábban már írtam a lapos kerék problémáiról, azaz a nagyobb gördülési ellenállásról és a fokozott defektveszélyről. Jelenleg nincs más megoldás, mint rendszeresen ellenőrizni a nyomást és pumpálni. Nem biztos azonban, hogy ez örökké így lesz. A Kickstarter oldalon keres támogatókat a The Pumptire Team új szabadalmukhoz, mely ezt a problémát örökre megoldaná. Első körben két városi gumit fejlesztenének ki, melyek saját magukat pumpálnák fel menet közben, az előre megadott nyomásig.

A tervük kivitelezéséhez 250.000 dollárt szeretnének összeszedni, ami terveik szerint 5000 gumi legyártását teszi lehetővé (azaz 50 dollár egy gumi). A fejlesztési összeg fedezné a tervezés befejezését, a tesztelést, a gyártóeszközök beszerzését, és az alapanyagok beszerzését. A gumi előzetes megvásárlásával lehet a projektet támogatni, és a két nap alatt, amióta láttam a linket, kb 2000 dollár már pluszban össze is gyűlt, de még így is jócskán szükség van a támogatásra. Akinek esetleg szimpatikus a projekt, itt vásárolhat a még nem létező, de igéretes termékből.

Az év várhatóan legmelegebb napján nem nehéz elképzelni, milyen is az, amikor az ember keze meleg, és nem fázik órákon át, akárhogy fújjon a menetszél. Ezt az érzést lenne jó érezni télen is, örökre elfeledve a jéggédermedt ujjakat. A motorozásnál ez már régóta megoldott, ott eleve nincs testmozgás termelte hő, ellenben sokkal jobban fúj a szél és van áram. A markolatfűtés azonban végre a kerékpárosoknak is elérhető barkácsolás nélkül, az A'ME-nak köszönhetően.

A fűtés akkumulátor segítségével történik, kétféle megoldással: montik és más egyeneskormányosok esetén a markolatot, míg országútiknál a bandázst fűtik. Az ár nem hangzik jól, 200 dollár, azaz 40.000 forint, ellenben a szétfagyott izületek kezelése sem. Nehéz döntés, de nekem felkerült a karácsonyi listára, a CX-et elvileg egész télen használni szeretném legalább az ingázásra. A téli kesztyűk sokat segítenek, de azért az mégsem az a könnyed, száraz érzés, amit egy hosszú edzésen szeretnék érezni...