Az utolsó, dermesztő hidegben rendezett budapesti Supercross futamon merült fel egy tavaszi edzőtábor ötlete Eisenkrammer Karcsival, sokszoros bajnok kerékpárossal, a Mátra Maraton szervezőjével, valami meleg, napos helyen. Költségtakarékossági okokból elvetettük a mediterrán szigeteket, és egyéb egzotikus helyeket, és egy közeli hagyományos kerékpáros központ mellett kötöttünk ki, Horvátországban az isztriai Pula melletti Medulinban. Az utolsó pillanatban hirdettük meg a lehetőséget, így összesen 13 fővel indultunk útnak március 3-án, kellemes időben.

Kilátás a szállodából a medulini öbölre

Már odafelé is gyanús volt, hogy hófalak között megyünk a drága horvát autópályán, de teljes örömünkre hétfő reggel, a tábor első napján ragyogó mediterrán napsütés fogadott minket. Micsoda átverésnek bizonyult ez később.

Kerékpáros túraútvonalak Pula környékén

Hamar tisztázódott, hogy az országúti versenykerékpáros csapat a friss CX magyar bajnok, Buruczki Szilárd vezetésével nem fog tudni együtt menni a túrakerékpáros csapattal, így hamar két részre szakadtunk. Én országútit vittem, nem is volt kérdés, hogy velük megyek. A bolyunk tagja között gyakorlott mezőnyversenyző és több egyedül edző kerékpáros is volt, így első alkalommal nem néztünk ki nagyon rendezetten, több méteres helyek voltak közöttünk.
Az idő azonban remek volt, a szállodában tűrhető az ellátás, a sokszáz fős étteremben alig tucatnyian ültünk este az első nap izgalmai után. Tényleg, kívánni sem lehet jobbat, mint hullámzó domborzaton átvezető forgalommentes utak, kellemes táj, szimpatikus csapat, racsnik kattogása, kerekek susogása és napsütés.

A barbani szerpentin, másfél órányira a szállástól

Második nap már borult volt az ég, de egy hosszabb kör még így is belefért. Ez volt az utolsó alkalom, hogy szárazon értünk haza. Szerdát elmosta az eső, és több száz futballista lepte el a szállodát. Erre nem számítottunk, és arra sem, hogy számukra az elfogyasztott alkoholnak és a tüdőből kieresztett éjszakai decibeleknek van sportértéke, ami az eső miatt borongós hangulaton nem javított sokat.

Kerékpár nem maradt szárazon

A hét hátralevő része azonban a pesszimista jelek ellenére meglepően jól sikerült, a csapat kezdett összeszokni, találtunk néhány izgalmas lejtőt, Szilárd egyenletes alapozó tempóval diktálta az ütemet, amit szerencsére nagyjából mindenki tartani tudott, leszámítva az emelkedők erőedzéseit, amik nekünk, földi halandóknak követhetetlenek voltak. Bár többször még el-el hittük, hogy nem is vagyunk olyan messze a versenyzőktől, azért az azonos tempónál 15-20 ütésnyi pulzuskülönbség az erőedzésnél hamar a maximális pulzust jelentette, és a gyors leszakadást - már annak, aki volt olyan naív, mint én is, és pár percig szeretett volna együtt edzeni a magyar bajnokkal.

Buruczki Szilárd - Merida KTC és a TVK-s triatlonversenyzők a csapatban

Az utolsó előtti nap, sajnos technikai hiba miatt vissza kellett fordulnom a szállásra, pedig csapatunk megduplázódott a TVK-s triatlonosokkal és néhány helyi sportolóval, így a hangulat és tempó minden eddiginél jobb volt. Bár kinézetre nem vettük fel a versenyt a helyben edzőtáborozó profi csapatokkal, hangulatban mindenképpen a nyomukban voltunk. Az utolsó estére már focista-mentes övezet lett a szálloda újra, nyugodtan tudtunk aludni, és akinek még volt kedve és kerékpárja, egy kellemes 3-4 órás tekeréssel búcsúzhatott Isztria csücskétől, ahová még visszatérünk. Ha nem esik az eső, és nem lesznek labdarúgók a szállodában...

*köszönöm a fotókat a résztvevőktől, és a remek hangulatot. Jövőre ugyanitt, eső nélkül!

Igen, eljutottunk végre oda, hogy a nagy oktatási átalakításban a kerékpározás már két kerettanterven belül is választható lesz az általános iskolákban. Ennek a jelentősége sokkal nagyobb, mint elsőre tűnik, végre lehetőség nyílik arra, hogy gyermekeink elsajátíthassák a KRESZ, kerékpáros közlekedés biztonságos alapjait az iskolákban is, és talán az utámpótlás sport is elindul kifelé az évek óta tartó gödörből.

A két program közül a Bejárható Magyarország kapott nagyobb publicitást, ami hazánk tájainak megismeréséről szól, és részben kerékpáros programokat is kínál. Számunkra azonban sokkal érdekesebb a Bringaakadémia kerettanterve, ami tényleg csak és kizárólag a kerékpároktatásról szól. Magyaroszágon, 2013 őszétől. Még elhinni is nehéz.

A kerékpározás alapjait legjobb már gyermekkorban elsajátítani - ezt segíti a Bringaakadémia

A kerettantervi rendelet módosítása napokon belül, március elején jelenhet meg, ennek mellékletében várhatóak majd a minket érintő, szabadon választható kerettantervek is, a Bringaakadémia és a Bejárható Magyarország. Bár sok kritika éri az oktatás átalakítását, a mindennapos testnevelés beveztése és a pedagógusok óraterhelésének átgondolása egyben lehetőség is azoknak a pedagógusoknak, akik eddig tanterven kívüli programokban vitték a gyerekeket sportolni, kirándulni, kerékpártúrákra. Reméljük, hogy ezek az iskolák, pedagógusok minél nagyobb számban élnek majd a lehetőséggel, és a kerettantervet beépítik a helyi tantervükbe, pedagógia programjukba. A Bejárható Magyarország és Bringaakadémia egy rendszerezett, összetett ismeretanyag is egyben, ami évtizedekre meghatározhatja a közlekedési kultúra, közlekedésbiztonság, kerékpározás, sport és túra jövőjét hazánkban.

A kerettantervek a tervezhető órakeret terhére vezethetik be az iskolák, ami azt is jelenti, hogy az emeltszintű oktatással is versenyezni kell például, de képzeljük el azt az ideális világot, ahol a gyermekek már akár 3. osztályos kortól elsajátíthatják a biztonságos közlekedés és kerékpározás alapszabályait a Bringaakadémia tervén belül, majd később a Bejárható Magyarország programban kerékpárral fedezik fel az országot. Irigylésre méltó helyzet lenne.

Eisenkrammer Károly már évek óta foglalkozik a gyerekek kerékpáros oktatásával

A Bringaakadémia kerettantervet már évek óta fejleszti Eisenkrammer Károly, akit sokszoros magyar bajnokként, olimpikonként is ismerhetünk, de a sikeres Top Maratonok egyike, a Mátra Maraton is az ő nevéhez fűződik. Lelkes elkötelezettséggel már évekkel ezelőtt elkezdett dolgozni ezen a programon, a Bringaakadémia terve évről évre finomodott és bővült, mire eljutott arra a szintre, hogy az Oktatási Hivatal is felfigyelt rá.

A Bringaakadémia program ezt a lehetőséget testesíti meg, két éven át, heti 1 órában (ennyit biztosít a választható kerettanterv), ami évi 32 órát jelent a 3-4. illetve 5-6. osztályos gyerekek megismerkedhetnek a KRESZ alapjaival, a kerékpáros technikai alapismeretekkel, gyakorlati ismeretekkel és a túrázással is. Mindez a tudásanyag sok felnőttnek is jó lenne, talán eljutunk addig is, hogy az iskolás gyerek segíti szüleit még jobb kerékpárossá válni...

A Bringaakadémia 10 órában foglalkozik a technikai oktatással, sisakhasználattól a defektjavításig

És hogy mit tehetünk mi ezért? A kerettantervek száma miatt fontos, hogy az érintett szülők a gyermek általános iskolájában felhívják a figyelmet erre a programra, különösen a 4-5. osztályosok esetében, ahol heti 2-2 óra szabadon választható órakeret van, ennek egyike lehet a Bringaakadémia is akár. Érdemes megkeresni a pedagógusokat, akik ezt vezetnék, informális beszélgetésekkor az igazgatók, iskolai vezetők figyelmét felhívni a programra, lelkesíteni a többi szülőt. Nagy lehetőség ez, hogy valami változzon a közlekedésben, több kerékpáros lehessen az utakon 10-20 év múlva, akik már az iskolában megismerkedtek az alapokkal. Te mit teszel az ügy érdekében?

A bringásokról az a kép él sok (autós)ember szemében, hogy  bringások autóval jellemzően nem rendelkeznek, és mások adóiból fizetett utakon élősködve akadályozzák a forgalmat Önös érdekből. Kezeljük mély belátással mások tévképzeteit, valamilyen kapaszkodóra nekik is szükségük van az életben, ahogy kerékpárjainknak is, ha rendszeresen a nemlétező autóinkkal akarjuk szállítani őket.

A kerékpárszállítás legbiztonságosabb módja, ha lehajtjuk a hátsó ülést, és az utastérben, széltől-víztől-bogaraktól óvva oldjuk meg a dolgot, de ez a megoldás sajnos nem mindenkinél alkalmazható, különösen, ha családot is vinni kell.

A külső kerékpárszállítóknak alapvetően három fajtája van: a tetőcsomagtartó, a vonóhorogra szerelhető és a hátsó ajtóra rakható. Legtöbb autónál a tetőcsomagtartó tűnik az egyszerű megoldásnak, és sok esetben a legolcsóbbnak is. A tetőcsomagtartó így népszerű megoldás, ugyanakkor erős kompromisszum is. A kerékpár felrakása a tetőre sokszor nehézkes lehet, ha nincs bringalift. Az autó szélérzékeny lesz, a kerékpárok pedig bogarasak. A fogyasztás literekkel nő, és az utazósebesség korlátozott.

Jobb tehát a vonóhorogtartó? Nem rossz, valóban, de ehhez kell egy vonóhorog, ami viszont vizsgaköteles. Az olcsó tartók sokszor nem túl stabilak, és az autó sem lesz az, ha érzékeny a fenék terhelésére. A koszolódás itt is probléma, de nem a bogarak, mint a tetőn utazó bringák esetében, hanem az útról felvert sár a bosszantó mellékhatás.

Ahogy a vonóhorgos megoldásnál is, úgy a 3-5 ajtós autóknál is gondot okoz, hogy a csomagtér nem, vagy nem úgy nyitható, és hogy nem látszik a rendszám, amit újabban örömmel állapítanak meg némi zsebpénz ellenében a hatóságok - tegyük hozzá, joggal. Ezt a problémát teljesen kiküszöböli a hátsó ajtóra szerelhető, magasabbra húzott kerékpártartó, ilyet vettem én is, de rögtön szembesültem is a problémával: a gyári hátsó szárny miatt ugyan az autóra elvileg felmenne, de mégsem lehet rögzíteni. További hátránya, hogy a szállító felrakása nem egyszerű, bár utána a kerékpáré már igen, és hogy kevésbé koszolódik és van kitéve sérülés veszélynek, mint a másik két megoldás esetén. Természetesen ez sem alkalmazható minden autónál, de ha igen, akkor talán a legbiztonságosabb megoldás kerékpárjaink számára.

És még valami: kerékpárjaink értékének megfelelő tartót válasszunk, rettenetesen fájdalmas egy benyomódott karbon váz, vagy autót tetejéről lerepülő kerékpár, csak mert pár ezer forintot megspóroltunk a tartón...

A téli kerékpásport évről-évre fejlődik, ennek legjobb bizonyítéka a szezonban rekordszámú résztvevővel zajló SuperCross sorozat, a párhuzamos újévi versenyek, és az idei OB.

Az országos bajnokság idén Pósteleken, Békéscsaba mellett lett megrendezve, már az új MKSZ elnökség aktív részvételével. A helyszín így a SuperCross sorozat legtöbb résztvevőjének 2-300 kilométeres távolságra volt, ami az egyik oka lehetett a szerény részvételnek. A pálya nehézsége is sokakat elriasztott, hiszen végre egy valódi ciklokrossz pálya épült, komoly letörésekkel, szűk kanyarokkal, és persze a természet is odatett a friss hóval és erős jegesedéssel. A harmadik távolmaradási okként többen az új Elnökséggel kapcsolatos ellenérzéseiket jelölték meg, persze nem az élmezőny tagjai, sokkal inkább a valódi középmezőny hiányzott, a lelkes amatőrök.

A szokottnál szerényebb létszám ellenére az idei év (és talán a tavalyi is) legjobb versenye volt számomra, és nem csak a végeredmény miatt. A technikás, jeges pályán nem lehetett borzasztó tempót menni, és szerény állóképességem miatt ezt tudtam értékelni, bár sokkal fontosabb volt, hogy a pálya teljes hosszában található természetes akadályok, letörések, jeges kanyarok miatt folyamatosan koncentrálni kellett, és nem volt erőm a fáradtságra figyelni. A SuperCross pályákon gyakran az erő hamarabb fogyott el, különösen a sík, kevésbé technikás, rázós pályákon, de itt nem volt idő búslakodni, mert a legkisebb figyelmetlenség is eséssel járt. Az együtt indított amatőr felnőtt és licences Master 1-2 csoportban ezt sokan megtapasztalták, egy visszafordítóban nekem is sikerült összesározni a combomat a földön.

A leggyorsabb Cser Gábor lett a mi mezőnyünkben (pontosabban a licencesek között), tőle és a szoros második Reitinger Gábortól kaptam is egy kört, amit a SuperCrosson is ki szoktak osztani. A meglepetés a végelszámolásnál ért (és még most sem zárom ki, hogy tévedés történt...), az amatőr 19-38 éves mezőnyben valahogy negyedik lettem, de ha a licences Master1-ben indultam volna, akkor is meg lett volna az ötödik hely. Mielőtt nagyon elszállnék magamtól, hogy egy OB-n negyedik (és a "profik" között 5.) helyezést tudok elérni, azért figyelembe kell venni, hogy különösen a Master 1-2, azaz 30-50 éves amatőr versenyzők maradtak távol a legnagyobb létszámban. A cél viszont adott, életem második országos bajnokságán, jövőre igyekeznem kell a lehető legjobban megközelíteni a helyet, valószínűleg már a licencesek között. És remélhetőleg, a jeges pályának egyetlen amatőr női indulója, KTC-s csapattárs Tóth Éva sem fog jövőre egyedüli nőként versengeni a férfiak mezőnyében...

A verseny csúcspontja az U23/Elit férfiak kislétszámú, de annál erősebb futama volt. A férfiaknál a címvédő Buruczki Szilárdot egyedül Búr Zsolt, azaz Buzsó tudta megszorítani, Szilárd kisebb esése után egy rövidebb időre még a vezetést is sikerült átvennie, amit egy bukás után vissza is adott. Szilárd legnagyobb ellenfele a SuperCross versenyeken az országútis Fejes Gábor szokott lenni, a jeges, technikás pálya azonban nagyon nem kedvezett neki, így ezen a versenyen csak ötödik lett, Szalay Péter és Vígh Zoltán mögött. Az U23-ban a Belgiumban krosszozó Panyi Jánost vártuk első helyre, de bukása miatt nem tudta megelőzni Fenyvesi Pétert, aki a 2013-as év U23 magyar bajnoka, és Szalontay Bence is megelőzte. A korábban induló női mezőnyből Benkó Barbit hiányoltuk a legjobban, de mivel a Szövetség eredetileg korábbra hirdette meg az OB-t, Barbi az edzőtáborát megkezdte január második hetében, és a január 12-re tolt OB-n nem tudott részt venni. A női Elit versenyt Orosz Anita nyerte körelőnnyel, ami nem is volt meglepő, korábban a SuperCross versenyeken is megmutatta felkészültségét.

Ezúton is gratulálok az összes említett és a felsorolás kimaradt 2013-as ciklokrossz magyar bajnoknak, és reméljük, hogy jövőre egy hasonlóan színvonalas pályán, de az ország közepéhez közelebbi helyszínen csaphat össze a magyar élmezőny, hosszú évek után talán a chipes időmérés megoldódik, ha már a legkisebb falusi kupán is alapvető szolgáltatásnak számít, az úr 2013-ik évében.

Ha valaki még belekóstolna a SuperCross hangulatába, megteheti ezt január 27-én, Budapesten az utolsó fordulón. A futamokon bármilyen alkalmas kerékpárral el lehet indulni (tehát montival is), és ha valakinek túl hideg lenne a bringázáshoz, akkor szurkolni is érdemes jönni, a szoros állások miatt még szinte az összes kategória első helye nyitott, az OB-hoz hasonló valódi tétverseny várható!

Az elmúlt hetek remek alkalmat biztosítottak az egész éves edzettségünk leépítésére, a nehezen elvesztett kilók visszanyerésére, és még a hó is leesett....

Kétségbeesve morfondírozhatunk a tükör előtt, vagy a mérlegen állva, hogy mikor jön már a tavasz, mikor kezdhetjük az edzést, de a valóság az, hogy a tél csak egy lehetőség, hogy az egyoldalú kerékpáros edzést érdekes új dolgokkal egészítsük ki.

Annak a körülbelül 100-150 embernek, aki a téli ciklokrossz versenyeken részt vesz, eddig nem volt különösebb gondja: a SuperCross sorozatban 1-2 hetente voltak versenyek, így mindig készülni kellett. Január 12-én, szombaton azonban az országos bajnoksággal majdnem véget ér a szezon (egy verseny lesz még Budapesten), azonban ciklokrosszozni, montizni ilyen időben is lehet, egyedül latyakban vagy esőben lépi túl az egészséges ember tűréshatárát a körülmények összesége. Tehát igenis bringázni lehet, bütykös gumival, meleg ruhában.

Az sem ördögtől való, ha valaki ilyenkor már nem ülne bringára, felszerelés, eszköz hiánya vagy egyszerűen csak az időjárás miatt, rengeteg választható lehetőség van a TV vagy internet helyett.

A legkézenfekvőbb a futás, hasonló aerob terhelés, lábat erősíti, sokat írtunk már róla, nekem heti két rövidebb kocogásom van újabban, egészen élvezhető. Hátránya, hogy lassabb mozgás, így lassul a lábfordulat, de ha nincs kerékpározás, még mindig a második legjobb opció. A spinning sem rossz, ha valaki fázós, de azért az sem váltja ki 100%-osan a több órás alapozó edzéseket, részben az intenzitás, részben a mozgás kötöttsége miatt.

Ha még ezekre is találunk kifogásokat, akkor jöhet az úszás, illetve a torna, ami elsősorban a nyáron elhanyagolt felsőtestet veszi kezelésbe, illetve a bemerevedett, megrövidült izmok regenerációját is segíti.

Szívesen sorolnám előrébb a sífutást, korcsolyázást, mivel szenzációsan hatékony mindkettő, de reálisan nézve a mi klimatikus és domborzati adottságaink mellett maximum néhány hetes elfoglaltságokról van szó, kár érte. Aki teheti, sífusson, korcsolyázzon mert jó.

Legvégülre hagytam a gyaloglást és túrázást, mivel a kerékpározáshoz viszonylag keveset tesznek hozzá, ellenben zsírégetésre a hosszabb túrák is alkalmasak. A gyaloglást megkönnyíti, ha az embernek van kutyája, így egyszerre teszünk jót az állattal és magunkkal is, de ha valakinek nincsen, érdemes felvenni a kapcsolatot a helyi menhelyekkel, állatvédőkkel, akik biztosan örömmel veszik, ha valaki segít nekik a kutyák kimozgatásában. Mi családilag a csivava fajtamentéssel foglalkozunk, így a kutyasétáltatás ilyen időben pár száz méter csupán, de a nagyobb testű, szűk helyre összezárt állatok életminőségét jelentősen javítani tudjuk akár fél-egy óra futkározással is, miközben az erőforrás hiányos civil szervezeteket is segítjük. Win-win!